Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. január 25. Kisadag hús — nagyadag köret Kérünk egy étlapot! Megéri-e még étteremben ebédelni, vagy az árak olyan mértékben nőttek meg az elmúlt napokban, hogy azok rendszeres fizetése anyagi romláshoz vezetne? Három étteremben néztük meg, milyen magasra szöktek az árak, s vajon ennek hatására csökkent-e a forgalom januárban? Nyíregyházán a Zöld Elefánt étterem külleme, ételajánlata már régóta sok kívánnivalót hagy maga után, és sokan megkérdőjelezték, vajon valóban eléri-e a másodosztályú színvonalat. December 21-e óta változás történt, az étterem szerződéses üzemeltetésű egység lett, valamint átminősítették harmadosztályúvá. Vezetője Knoll József ezekről a következőket mondta: Megtartani a vendéget — Számunkra legfontosabb a vendégek megtartása, illetve idecsábítása. Valóban kifogások merültek fel az étteremmel kapcsolatban, s indokolt volt az alacsonyabb osztályba sorolás. Így áraink — az idei áremelés ellenére is — kisebbek lettek az előző évihez képest. Ennek következtében csökkentek a szomszédos — másodosztályú — presszórész árai is, ahol a moziüzemi vállalattal közösen — a vendégek szórakoztatása érdekében — videofilm-vetítéseket is rendezünk. Az étlap valóban nem mutat rendkívül magas árakat, egy csontleves 10,50, egy tejfölös karalábéleves 4 forint, túróskocka 11 forint, s a frissen sültek, például egy rántott szelet 55, a rántott máj 44 forint, s mindkettőt pirított burgonyával adják. — Ügy érzem nő a jelentősége a kisadag ételeknek — folytatja Knoll József, amelyekben egész adag körethez féladag húst kap a vendég. Így kerül egy párizsi 26 forintba, egy rántott szelet 34,50-be, zsírban sült burgonyával. Ha összesítjük... Nem mindenütt történt azonban ilyen változás, a legtöbb helyen a régi rendszer szerint, de magasabb árakon ebédelhetünk. A belváros egyik legforgalmasabb étterme a Korona, ahol Szőllősi Ferenc az éttermek vezetője, a következőket mondta a megemelkedett áraikról. — önkiszolgáló éttermünkben, ahol a legnagyobb forgalom bonyolódik, mindössze 1—2 forinttal nőttek az áraink. így egy Jókai bableves 50 fillérrel, a pacal 1 forinttal, a kisadag párizsi példáVan hely bőven. ul 2 forinttal lett drágább. Szembetűnő változás csak a Jonatán éttermünkben érezhető. Itt átlagosan 2—3 forinttal lettünk drágábbak, de előfordulnak magasabb árugrások is. A kétszemélyes Koronatál például 13 forinttal drágult meg. Jóllehet, egy-egy adag étel még nem teszi tönkre a családi kasszát, de ha Összesítőnk és a levest, a frissensül- tet, az üdítőket és más, az ebédhez kapcsolatos apróságokat számoljuk, akkor már jókora emelkedés tapasztalható. — Mindezek ellenére — mondja Szőllősi Ferenc — eddig nem tapasztaltunk forgalomcsökkenést, s a bevételeink azt bizonyítják, hogy az önkiszolgáló részlegünknél némi növekedés is megfigyelhető. De nézzük, mi a helyzet megyénk más területén? Kisvárdán például több étteremben van szervezett étkeztetés, s úgy tűnik, a forgalom itt sem csökken. Mint Szarvas György, a Kinizsi étterem vezetője elmondta, ők már az elmúlt év vége felé elkezdtek gondolkodni az idén várható nehézségekről. Kiegyenlítik az étrendet — Mindent meg kell tennünk, hogy vendégeink ne pártoljanak el tőlünk — mondta. — Az eddigi két menü helyett most már négy közül választhatnak vendégeink, s a menüben szereplő ételeink általában 2—3 forinttal olcsóbbak, mintha azt külön-külön rendelné meg a vendég. Ennek elsősorban a készpénzfizetéses kiszolgálásunknál van előnye. Nem csökkent a vállalati előfizetők száma sem. Megpróbálunk olyan étrendet kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy például a nyolcdekás csirkehús helyett 20 dekás húsadagokat szolgálhassunk fel egy-egy nap, s ezek az adagok egy hét átlagában a tésztás, vagy pörköltes más napokon kiegyenlítődnek. Naponta kilencven diák 'étkezik nálunk, hogy az ő igényeiknek is eleget tegyünk, összeirattuk velük ki mikor, mit enne a legszívesebben, fgy a következő hetekben már e lista alapján állítottuk össze az étrendjüket. Kertész Sándor Egy prímás sírjára A dal örök, csak f-J megszólaltatója halandó. Nem ítéltetett azonban feledésre id. Szabó Béla, Tiszaszent- rnárton és a környező falvak több generációjának népszerű prímása, mert az ősz hegedűs személye any- nyi emléket idéz, hogy megőrzi öt az emlékezet. A 77 éves prímás több mint ötven évig állt zenekara élén. Ki tudná megmondani hány lakodalomban, keresztelőn, mulatságon cifrázta a talpalávalót, hány ablak alatt húzta a május esti szerenádot? Nem mesterhegedűje volt, mégis nagy biztonsággal, hitelességgel varázsolta elő rajta a dalok gyöngysorát. Milyen szenvedéllyel, tempóval játszotta a csárdást! Pedig nem ismerte a kottát, nem volt módja képzett városi zenekarokat hallgatni. Tudását, emberségét sem az iskolában tanulta, hanem az életben. Megadatott neki a békés öregkor. Jól érezte magát falujában, mert becsülete volt. Most, hogy 77. évében a januári nap élete fonalát elszakította, már nem cserélhet többé húrokat. De ameddig hegedűje hangjai fülünkben csengenek, nem felejtjük el. Búcsúznak tőle azok is, akik későn értesültek a megmásíthatatlan végről és nem állhatták az őt utolsó útjára kísérők sorai között. Sallai József Ügyintézés gombnyomásra Számítógépek a városi tanácson Fényhirdetés A mikor pár hónappal ezelőtt a leendő fényújságról írtam, az a naiv hit vezette toliam, hogy ez nemcsak egy drága hirdetőoszlop lesz. Gondoltam: hány fontos közérdekű dolgot lehet itt majd közölni! Milyen jó lesz, ha valami várospolitikai információ is árad ezen! És mennyi közérdekű közlemény kaphat helyet a futó betűk révén! Lévén szorgalmas fényújságolvasó, be kell vallani: csalódtam. Láthatóan se a tanács, se más közintézmény nem ismerte fel, hogy milyen lehetőségek vannak ebben. Pedig egy előzetes lapszemle, egy csokor városi hír mennyire feldobná ezt a „kollégát”. így aztán csak hirdetés, ami nem baj, s ráadásul jó üzlet. Legyen. Valamiből élni is kell. De nem lenne már végre az se rossz, ha a város, mely százezer forinttal részes benne, polgáraihoz megpróbálna szólni, e csatornán át is. Sikere lehetne. (b) Napjainkban egyre több területen hódít a számítástechnika. Az iskolák, az intézmények, a vállalatok mellett a tanácsi szervek is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a számítógépes ügyintézésre, hiszen munkájukat megköny- nyíiti és csökkenti az iratok átfutási idejét. Nyíregyházán a városi tanácson 1982-ben kezdődött meg a fejlesztés. Már akkor azt a célt tűzték ki, hogy minden tanácsi munkát gépen kell feldolgozni. Ehhez azonban az szükséges, hogy valamennyi adat gépben legyen, a mindennapi munkában ezeket bármikor fel lehessen használni. Ennek érdekében az ügyintézőknél számítógép van, mely lehetővé teszi a szakigazgatási szervek közötti adatközlést is. Jelenleg 13 számítógéppel üzemel a hálózat, s az osztályok között megvan a kapcsolat. A hálózatba bekapcsolt osztályok bármelyik más osztály adatait, határozatait megtekinthetik, de azokon módosítani, változtatni nem tudnak. A fejlesztést tovább folytatják, mivel még nincs minden osztályon gép. Fontossági sorrendet határoztak meg, s ennek alapján már működik számítógép a titkárságon, a központi iktatóban, a lakásügyi csoportnál, a műszaki és termelés-ellátásfelügye- ileti osztályon és a gazdasági ellátó szervnél. Megérkezett már az a gép is, mely a pénzügyi osztály dolgozóinak munkáját könnyíti majd meg, de jelenleg még a szakemberek ellenőrzik. Január elsejétől valameny- nyi beérkező ügyet, adatot, információt számítógépen rögzítenek. Mindez a központi iktatóban történik, s az üggyel kapcsolatos korábbi iratokat is csatolják az új adatokhoz, s így kerül tovább az ügyintézőkhöz. Mivel az azonosítás, a számítógépes ügyintézés a személyi számon alapul, kérnek mindenkit, hogy az iratokon tüntessék fel a személyi számukat a visszakeresés megkönnyítése érdekében. (magyar) Hz adftatésáfl tótem lieidtlt Mennyit keres egy City taxis? Elterjedt a hír Nyíregyházán, hogy megszűnik a City taxi, mert akkora adót vetettek ki rájuk, hogy inkább abbahagyják a munkát, minthogy ennyi pénzt fizessenek. A hírt a taxisok terjesztették, s mivel Nyíregyházának szüksége van ezekre a taxikra is, utánanéztünk: vajon milyen adóval vették el a kedvüket a szakmától? Az előzmények 1984-re nyúlnak vissza, ekkor jött létre a City taxi gmk. Elkészítették adóbevallásukat, eljuttatták az adóhivatalhoz és végezték a dolgukat. Az adóhatóság nem háborgatta őket, egy idő után azonban minden vállalatot, szövetkezetét, gazdasági munkaközösséget ellenőriznek, így tavaly nyáron eljutottak a City taxihoz is. Két évet — 1985-öt és 1986-ot — vették vizsgálat alá. Havi 1333 forint... Először a nyilvántartásokra voltak kíváncsiak, de egyik taxis sem tudott még az előző napról sem ilyet mutatni, vagy például megmondani, hogy abban a hónapban mennyit futott. Még ennél is furcsább volt adóbevallásuk. 1985-ben 18 taxi után 745 ezer forint személyi jövedelemért adóztak, 1986-ban pedig 19 taxi után — 596 500 forint szerepelt az adóíveken. Ezekből az összegekből fizették a társadalombiztosítási járulékot, a maradékon osztoztak. Ezek szerint 1985-ben egy taxis 29 ezer forintot, 86-ban pedig 16 ezer forintot keresett, ami havi 1333 forintnak felel meg. Csoda-e ezek után, hogy az adóhatóság kételkedni kezdett bevallott keresetükben? Ezért döntöttek úgy. hogy becsléssel állapítják meg jövedelmüket. Hogy ez reális legyen, a citysektől kapott adatokból indultak ki. ök mondták, hogy kocsinként havi 3000— 320Ó -kilométer teljesíthető. Az alsó határt számolták, így egy évben 36 ezer kilométert lehet futni, óm csak harmincezret vettek figyelembe, ez 210 ezer forintárbevételt jelentett volna. Csökkentették az utas nélküli kilométerekkel, szoroztak, összeadtak, kivontak, s IRODALMI PRESSZÓ volt vasárnap délelőtt a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház klubkávéházában. A rendezvényen ezúttal Nyíregyháza várossá válásának 150. évfordulójáról emlékeztek meg a megyeszékhelyhez kötődő írók, költők műveinek felidézésével. A bevezető előadást Katona Béla irodalomtörténész tartotta, az irodalmi műveket Zubor Agnes és Csikós Sándor, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeinek előadásában hallhatta a közönség. úgy találták, hogy a City taxisok évente — jóindulattal — körülbelül 75—80 ezer forint bevételhez jutnak. Sok vagy kevés? Megszervezték megfigyelésüket is. Utasként ülték he a revizorok, felírták a kocsi rendszámát, a dátumot és a kilométeróra állását, majd három-négy nappal később ugyancsak megnézték: hány kilométert mentek az alatt az idő alatt. Volt, aki két nap alatt nyolcvan, volt, aki négyszáz kilométert futott, de mivel ebből nem derült ki, hogy utassal, vagy mondjuk a családjával tette meg a taxis ezt az utat, csak tájékoztató jellegűnek vették az adatokat. Hogy sok-e vagy kevés, viszonyították más taxisok bevételéhez. Az általános jövedelemadóról szóló rendelet előírta, hogy a kötelező adóalap 1985-ben a gmk-ba nem tömörült taxisoknál százezer forint legyen, s ők ez után is adóztak. Néhányan fellebbeztek, a többiek elfogadták, vagyis ez arra utalt, hogy reális a százezres bevétel. Mivel a gmk-ban dolgozóknak társasági adót is kell fizetni (1985-ben hat. 1986- ban tíz százalékot), jövedelemcsökkentő tényezőként értékelték, s bár tudták, hogy a központból irányítás, a CB rádió előnye kiegészíti a hátrányt az egyéni fuvarozókkal szemben, az adóhatóság 1985-re 72 ezer, 1986-ra 85 ezer forintot fogadott el adóalapnak. (A Vikingnél és a Korona taxinál dolgozók 75 és 145 ezer forint közötti bruttó bevételt vallottak be, a Volán taxisoknak havi 6— 7 ezer forint közötti jövedelme van.) Amikor kialakult az adóhatóság álláspontja és ismertették ezt a City taxi képviselőivel, azt a választ kapták, hogy embereik nem a taxizásból élnek, hanem, dohányt termelnek, disznót hizlalnak, csirkét nevelnek. Ezt nem csak azért nem fogadták el, mert városi embernek bonyolult dolgok ezek, hanem azért sem, mert a taxizás nem csak lehetőség, hanem kötelezettség is a lakossággal szemben. És •nem vették figyelembe a borravalót sem, pedig köztudott, hogy a taxisok borravalót is kapnak. Meghozták a határozatot, amely szerint a két évre 115 ezer forint társasági adóhiányt, plusz 150 ezer forint bírságot kell fizetniük, a személyi jövedelemadó-hiány miatt pedig volt, akire 14, volt, akire 21 ezer forint adót róttak ki. Udvariasak, készségesek Ennyi a történet, amelyhez talán kívánkozik egy-két megjegyzés. Az egyik: én személy szerint nagyon sajnálnám, ha megszűnne a City taxi, mert — gondolom, imások is tapasztalják — udvariasak, készségesek, gyorsak, magyarul elégedett lehet szolgáltatásukkal az utas. Ám ha ezt a gmk-t akár az adóhatóság, akár a többi taxis szemüvegén át nézem, én sem engedném meg, hogy enyhén szólva gyengeelméjűnek nézzenek. A Citysek többsége Volán taxis volt, s ha otthagyott a gmk miatt 6—7 ezer forint havi jövedelmet, akkor hihetetlen, hogy új helyén megelégszik 1300 forinttal. Mert iia számít is, hogy gmk-nál függetlenebbnek érezheti magát, azért ekkora árat senki nem fizet. Balogh József
