Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET Tilalnasban halászit a főbíró Nemes volt-e Kis Bálint? Fekete tábla és angyalos címer Oskoramestereink népiskolái 1836. augusztus 15-én, Nyíregyházán született Farbaky István bányamérnök, akadémiai tanár, főbányatanácsos és országgyűlési képviselő. Elemi iskolai és algimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán végezte. Középiskolai tanulmányait az eperjesi evangélikus kollégiumban fejezte be. A Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémiát jelesen végezte el. Huszonhárom évesen már tanársegéd az akadémián a matematikai és mechanikai tanszéken. 30 éves korában adjunktus, egy év múlva rendes tanár. Harmincöt éves, amikor a tanári kar aligazgatónak választotta és négy év múlva az akadémia igazgatója lett. Harminchat éves, amikor az újonnan szervezett gépészeti tanszékre megy. Az első volt a magyar műszaki irodalomban, aki a fogaskerekek számításával és ennek egyszerűsítésével foglalkozott, ötvenhárom éves korában a Selmecbányái választókerület egyhangúlag országgyűlési képviselővé választja. Ekkor, larminchárom és fél évi szolgálat után nyugalomba vonul, 'íagy érdemeket szerzett a bá- íyászat és a vele rokon ágak fejlesztése körül. Rendszeresen publikált az Erdészeti Lapokban és a Bányászati és Kohászati Lapok- oan. Ez utóbbinak 1881—92 között szerkesztője is volt. Sokat dolgozott együtt tanáflttár- ;ával, Schenek Istvánnal. Már íz 1870-es években együtt szerkesztettek egy világítógázt fejlesztő készüléket. 1883-ban bővítették a Selmecbányái akadémiát. Ekkor natározták el, hogy még korszerűbb világítást valósítanak meg. A nagyon hézagos szak- rodalomból megismert francia is megérkezik. Ferdinánc us 8-án kelt, a nádorna levelében magyarra ford: következőket írja: „... i Kis Bálint, a mi fizetett katonánk könyörgő ir; meg fogjátok érteni, mis: Ibrányi László ellen par san és siralmasan ele hogy feleségét, gyereké még gyerekei közül egyil mi hasonlóképpen fizetel tonánkat, elfogta, tömlöcl tette és török szóig; együtt még most is bilin tartja,” ezért elrendeli, 1 nádor járjon el, hogy „a 1 mező őrségében és há: biztosan és szabadon m< radhasson, egyszersmind börtönzött család szomor lapotából kikerüljön és r nak Ibrányinak, vagy a másnak, akik nékik ; akarnának, követelésétől god tan és békésen élbe: Esterházy Miklós nyol< múlva, vagyis azonnal kedett, — ennyi idő k hogy a szemben, a Dun partján ma is fennálló négytornyú várkastélyát királyi mandátum eljussi nádor valamelyik Tarcsa falujába, — s keményen inti a vármegyét: „az r embert ne kergesse, sőt ségét s gyermekeit is kiéi az fogságból,” Ibrányi L; pedig a Kis családdal vaf násmódja miatt a törökhc sonlítja. Azt lehetne gondolni, b szerencsés kifejlettel Kis lint ügye véget ért, s a rencsétlen család sorsa is ra fordult. De a vármegye adta meg magát. A leg lebbi közgyűlésén Ib László fellebbez, s a vára is ezen az augusztus 15-éi tott közgyűlésen írt leve igazolja álláspontját, s e sát Esterházy nádor előti A vármegye tagadja, Kis Bálint nemes ember, ha ármálist kapott volna ben a vármegyében kellet na kihirdetnie. „Kívá hogy előadja és publikál a címerlevelet, de elő ner ta, hanem ad producenc bemutatására) más term hagytunk neki, de ő arr; terminusra nem comp; (jelent meg), sem levelé publicandum bé nem ki hanem ... absentálta m Így azért, Kegyelmes L míg ármálisát nem prod ja, mi nemes embernek agnöscáljuk (ismerjük el) Eddig mondja el Kis E sorsát a levéltár Fasc. ‘ 5/1631 aktája. A történet kor szakad félbe, mikor < pontra érkezett, mikor den lehetséges. Kikerült- kegyetlen feudális gépeze gaskerekei közül? Vagy ; rály szava törvényt jelen Szerencsés véletlen, hogj dunk rá válaszolni. Hat évvel később isméi lálkozunk Kis Bálinttal K ban, homonnai Drugeth J országbíró egy irata ne ként említi. Koroknay G Szoml CSORB Id( Ijesztő, szá s mind „Húsz, má Idő-infl lett az évek érü s a. forg Majd m ma. aprópéi s csörgt bő Manapság, amikor a fakultáció meg a kabinetrendszer idegenüli hangzó — s valljuk be, sokak számára valóságosan is idegen — újításainak a nevei jutnak az emberek eszébe, ha azt hallják; oktatás, pedagógia, ugyan kiben idéződnek fel azok a régi-régi tanítási helyek, amelyek nélkül aligha vált volna íróolvasó nemzetté a magyarság. Hivatalosan népiskoláknak hívták, s ott sorakoztak ormótlan padjaik a falukban éppen úgy, mint a kietlen ta- nyawilágban. Az elemi ismeretek terjesztésére hívták életre őket még a múlt század második felében, s négy osztályúikat egy tanteremben egy oskiolamester — alkalmasint tanítókisasszony — oktatta. A legelső ilyen intézmények az 1850-es években nyitották meg kapuikat — részben úgy, hogy új épületet emeltek egy tanteremmel, meg kétszobás-konyhás tanítói lakással, részben pedig úgy, hogy már meglévő tanyát, házat alakítottak át az oktatás céljaira. A legtöbb elemi népiskola Csongrád megyében működött, s hogy valóban milyen sok helyütt szervezték meg az alapfokú tanítást, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy csupán a szegedi tanyavilágban negy- ven(!) tanterem népesült be naponta. A korabeli — mindenelőtt Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszterségének idején megnyitott — iskolák nem csak . helyiségeik számát tekintve voltak egységesek, hanem berendezésüket is szigorú regulák szabá-" lyozták. A padok kettős sorával szemiben egy magas dobogón állt a tekintélyes méretű asztal, mellette a háromlábú fekete tábla. Az asztal Az ópusztaszeri iskolamúzeum tanterme; a táblán egy Móricz-idézet fölött az angyalos királyfi címer függött, alatta pedig a kereszt. A falakon olvasótáb- liák, térképek — Kogufowitz Manó világszerte eismert munkái —, természetrajzi ábrák sorakoztak, a tároló szekrény tetején a földgömb tarka golyóbisa. Bent a szekrény polcain pedig szárított növények és ásványdarabkák sorakoztak. S mindez országosan egységes összeállításban és rend szerint, mert az 1876. évi XXVIII. számú népoktatása törvény végrehajtási utasítása még a Himnusz kifüggesztésének a helyét és módját is pontosan előírta. A magyar akkamalálor győzött Főbíró volt Kis Bálint Ib- rányban, amikor Ibrányi Ferenc halálával Csomaközy András az özvegyet, rozsályi Kun Magdolnát feleségül vette, és a két fiúnak a gyámja lett. A kalandos életű, egykor gátlástalan hajdúvezér, kinek kétszer kellett a királyi Magyarországról menekülnie, ekkor már ifjabb iktári Bethlen István főkapitánysága alatt „Magyarország főbástyája, ...a nevezetes végház” Nagyvárad vára vicekapitánya volt, mikor a történetünk elkezdődik, pontosabban Bethlen Gábor fejedelemsége alatt, 1623—24-ben. Csomaközy András éppen Ibrányba érkezett, úgy látszik váratlanul, mert elfogta a falu jobbágy főbíráját, Kis Bálintot, amint tilalmasban, ez esetben Barda István erében halászott, és eléggé eredményesen, már hat hordó halat le is sózott. A váradi vicekapitány nem tréfált, nemcsak a besózott halakat vette el, hanem száz forintra is megbüntette, — egy kisebb csorda ára — és meg kellett követnie a ma is fennálló ibrányi templom falai közt az anyaszent- egyházat, az eklézsiát és elcsapta a bíróságból is, vagyis közönséges szolgáló jobbágy lett. Közönséges szolgáló jobbágy lett volna, ha feleségével, gyerekeivel meg nem szökik Ib- rányból. Megszökött és Kálló várába beállt katonának. Értelmes és talpraesett paraszt- ember lehetett, pár év múlva már tizedes. Időközben Ibrányi László nagykorú lett, s többször megpróbálta visszaszerezni szökött jobbágyát. Kis Bálint azonban megszökött. Ibrányi tehetetlen dühében az ibrányi vár börtönében vasra verve tömlöcbe zárta a szökevény feleségét, a fiait, köztük apjával Kálióban együtt vitézkedő „fizetett katona” fiát, Kis Gergelyt és annak török szolgáját. „Számkivetésbe menve.” Kis Bálint 1631. január 16- án szökött meg a porkoláb előtt betegnek tettetve magát, s két nap múlva Esterházy nádor már ír Kassáról Szalay Miklós szolgabírónak, hogy Káliéban vizsgálja ki Kis Bálint ügyét. A kállói várban felvett tanúvallomások közül Babay István lovas hadnagy, a későbbi vicekapitány szerint „ez mostani utólbani megfogása hogy volt, már akkor nemes ember volt Kis Bálint”. KoGaston Planté-féle ólomakkumulátor ötletet egészen önállóan tovább feljesztették, sok kísérletezéssel és tökéletesítéssel gyakorlatilag használható jó hatásfokú szekunder elemmé alakították. Az általuk kifejlesztett akkumulátor Európa összes államaiban, valamint az észak-amerikai -Egyesült Államokban is szabadalmat nyert, s a Farbaky—Schenek-féle akkumulátor néven vált ismertté. Az „Elektromos akkumulátorokról” írott közös értekezésüket a Magyar Tudományos Akadémia 1885-ben a Marczi- bányi-féle kisebbik díjjal jutalmazta. Kettejük eredményének alkalmazhatóságát bizonyítja, hogy 1886-tól kezdve a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia összes helyiségeiben, valamint a bányaigazgatóság épületében az akkumulátorokról táplált villany- világítás hosszú éveken keresztül minden üzemzavar nélkül működött. Az általuk kifejlesztett akkumulátor rövidesen közkinccsé vált. A bécsi udvari színház villanyvilágításával megbízott francia cég által szállított akkumulátorok nem váltak be. Ezért versenytárgyalást tűztek ki, a versenyből a magyar konstrukció kimagasló eredménnyel került ki győztesen. Még a későbbi szakértői vélemények szerint is „ezek az eredmények a legjobbak, amelyeket eddig akkumulátorokkal egyáltalán elérték”. Schenek és Farbaky azonnal szerződést kapott a bécsi opera és a Várszínház villamosítására. A bevált akkumulátor gyártási jogát az osztrák Getz és Odendall Akkumulátorgyár vette meg. Az üzembiztos és gazdaságos akkumulátorok megvalósításánál elért eredmények Schenek István és Farbaky István nagy türelmét és műszaki felkészültségét dicsérik. Fáradhatatlan kutatómunkájuk, kísérletezéseik, alapos méréseik tették lehetővé az akkumulátorok széles körű alkalmazását. Farbaky István, mint a Selmecbányái akadémia igazgatója, fő törekvését az általa vezetett intézet oktatási színvonalának emelésére, s a tanári kar helyzetének javítására irányozta. Többekkel együtt részt vett az 1861-ben kezdeményezett mozgalomban, mely az erdészeti szaknyelv megma- gyarosítását tűzte ki céljául. A minisztérium megbízásából 1867-ben Wagner Károly akadémiai tanárral tervet dolgozott ki az erdészeti szakoktatás korszerűsítésére. Négy év múlva a bányászati akadémia szakoktatásának reformjára dolgozott ki részletes tervet. Mint arról az előzőkben is történt már említés; nem maradtak el a hivatalos elismerések sem. 1892-ben a harmadosztályú vaskoronarenddel tüntették ki, 1904-ben pedig nemességet kapott. Selmecbányán halt meg 1928. december 3-án. Tarcsa Bálint vács János gyaloghadnagy pedig eskü alatt vallotta, hogy látta Kis Bálint nemeslevelét. Az ügy tehát egészen más fordulatot vett. Kis Bálint most már nemesi szabadságára hivatkozik, elfogása s családjának vasra verve tömlöcbe vetése a közös nemesi szabadságnak súlyos sérelmével történt. Ilyen értelemben is fordul a királyhoz. II. Ferdinánd el is fogadja a kállói tizedese folyamodványát, s fél év múlva a válasz A* oskolamesterek egy tekintélyes férfiakból álló csoportja Az elemi népiskolák egészen 1948-ig, az iskolák államosításáig, az új típusú oktatási rendszer bevezetéséig a régi hagyományok és előírások szerint működtek. Ezt követően azonban — mivelhogy kötelezővé vált a nyolcosztályos képzés — sorra megszűntek, s csak itt-ott maradt mutatóba néhány ilyen egytanítós intézmény. Például a Csongrád megyei Felső-Pusztaszeren, ahol egészen az 1978—1979-es tanév végéig tanítottak benne, s ahol aztán egy ritka érdekes, a pedagógiatörténet tárgyi emlékeit gazdagon felsorakoztató iskolamúzeumot rendeltek be. Farbaky István, a nagy hírű tudós Gyémánt László: Virág helyett — az ibrányi galéria anyagából
