Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN — A bolt (A szokottnál gyengébb árukészlet, üres polcok, nézelődő vevők, átragasztott árcédulák.) Egy mondatban, ennyi, de azért mindenki tudja: ennél jóval több egy bolt, ahová naponta vásárolná megyünk, ahol otthagyunk évente átlagosan 45 ezer forintot. Tavaly talán még többet is, mert az év vége eltért minden korábbitól, s ma sokan úgy értékelik, hogy az év végi előrehozott vásárlási szándék nem is egészen valós keresletet takart. Mostanra már jól látható, hogy a bútorra, a színes tv-re, a hűtőládákra ma is lenne vevő, az üres tü- zép-telepeken ma is csak idejét tölti a vásárló. Ez nem a megszokott kép a kereskedelemben. Mi azt szoktuk meg, hogy igényeinket évtizedek óta folyamatosan kielégítették. * Az árváltozások azonban megsürgették pénzköltésünket. A polcok kiürültek, a boltosok pedig — tudván, • hogy milyen munkát jelent majd a leltár, az átárazás — az utolsó hetekben nem is rendeltek elegendőt. Szokatlan, számunkra ismeretlen ez a boltkép. Ilyen mértékű árváltoztatást még nem hajtott végre a kereskedelem. Nem a százalékot jelenti ez a „mérték”, hanem az áruk körét, hiszen alig volt olyan termék, aminek ne változott volna az ára. És üresek a boltok azért is, mert a termelő vállalatok év vége felé már nemigen szállítottak. Bár többségük tiltakozik ellene, az áremelésre számítva várták az új év kezdetét. A boltos (A sok évi átlagtól fáradtabb, az árakban bizonytalanul mozgó és az áruutánpótlás szervezésén szorgoskodó ember.) Nemigen fogadnák el ezt a megfogalmazást definíciónak az értelmező szótárba, hiszen általában nem ez jellemzi a kereskedelemben dolgozókat, most azonban minden bizonnyal találó az iménti mondat. Találó, pedig lehetett volna fáradságukon enyhíteni, csökkenthető lett volna a túlterheltség ha gondosabban és időben jelennek meg a termelő- és nagykereskedelmi szervek árjegyzékei, s az Árhivatal is kevesebb bizonytalanságot okozhatott volna néhány kérdésben, például a gyapjú anyagú méteráru, a magántermelőkitől beszerzett áru, vagy a boráremelés előrehozása ügyével. És az ágazati, minisztériumban is időben kiadhatták volna azokat az irányelveket,' amelyek egy részét még ma sem ismeri a kereskedelem. Nehezítette a boltosok helyzetét, hogy a vállalati, szövetkezeti központok sem készültek erre a nagyhorderejű árintézkedésre. Ahol jó szakértelemmel, szervezetten irányították ezt, ott a bolt dolgozói időben befejezhették az árváltoztatásokat. Az ipaircíkk-kisker, a VASVILL, az i'brányi áfész szerepelhet a jó példák között, ám ahol nem készítették jól elő, ott a kapkodás, az idegesség mellett a vevő is rosszul járt, — például a tisizalökd ábc- ben — mert tovább tartottak zárva az üzletek. Megnehezítette a helyzetét jó néhány kereskedő saját maga is, főleg ruházati, műszaki- és irószerboltban: sok halyen volt fegyelmezett en az átárazás. A belföldi, a szocialista importból és a tőkés országokból származó termékeket rosz- szul árazták, noha az árintézkedések ezeket külön jelölték. Így fordul elő, hogy néhol mosit is változnak az árak, mert ha az ellenőr félfedezi, hogy a hazai árindexeikkel szorozták az import termékek árát, akkor aizt ki kell javítani, a vevő pedig azt hiszi, hogy megint változott az ár. Ideges a boltos az új számlázási követelmények miatt, mert ez részben pluszteher, résziben gondokat okoz, mert a boltos legtöbbször maga sem érti. Azt mondják a szakemberek, hogy az adminisztrációs munkát negyedével növélbe meg csupán ez az egy felemás központi intézkedés. Nem fordulhatott vollna elő, ha például időben gondoskodnak a szükséges nyomtatványokról. És ideges a boltos, mert a vevő nem ismeri ki magát a számlában, márpedig fontos, hogy jó okmányt kapjon, a forgalmi adót ugyanis csak jó számla alapján igényelheti vissza. Nem lenne ennyire ideges a boltos, ha munkája, papírmunkája gépesítve lenne, ha legalább a nagyobb helyeken — a bútorboltokban, áruházakban, tüzép-telepeken — számítógép állítaná ki a számlákat. Ideges a boltos, mert az árváltozás őt nem csak mint eladót, hanem mint vevőt is érinti, ő is vásárló saját boltjában, vagy a szomszéd boltban, jövedelmi viszonyai pedig rosszabbak az átlagtól. Talán ez egy kicsit garancia is lehet arra, hogy a boltos is küzdjön az áremelés ellen. A szállító (Akire ráfogja a boltos, ha nincs, ha késik valami, aki sokszor rá is szolgál erre a szidásra, s aki sokszor monopolhelyzetben van, mert nincs konkurenciája.) Nekik kisebb volt a gondjuk, mint a kisikereskede^ lemnek, mert gépesítettségük, nyilvántartási rendszerük miatt nem kellett átárazni. És ennek ellenére sem készítettek mindenütt időben a kiskereskedelem munkáját könnyítő árjegyzékeket. Késve és hibásan juttatták el jegyzékeik egy részét, s még ma is van olyan, amit korrigálni kell. Szabolcsi sajátosság, hogy a kis, szétszórt boltok a nagykereskedelmi vállalatokat tekintik fő áruszállítónak, de nem tehetik meg, hogy kilépnek a körből és máshová mennek áruért. Erire csak elméletileg van meg a lehetőség Nem bírtak a kereskedők az építőanyag-iparral, s nemigen bírnak még ma sem: még mindig nem kezdődött meg az árufeltöltés, miközben az építőipari szakma vezetőd odáig vannak teljesítményükkel... Az ár Ezt ma nemigen lehet Magyarországon pontosan meghatározni, legfeljebb úgy, hogy az, ami mindig emelkedik. A köztudatban az szerepel-, hogy ebben az évben a fogyasztói árak 15 százalékkal emelkednek. Azt mondja erre Nemes András tanácsos, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője, hogy ez így nem Igaz, mert ebben benne van a szolgáltatások és a lakossági magánerős építkezések árszínvonalnövekedése is. Konkrétabban: az 1987-es árintézkedések áthúzódó hatása erre az évre megközelíti az 5 százalékot, amiből következik, hogy 1988-ban az áremelés 10 százalék körüli. Ebből (az elmúlt három évtizedre nem jellemző módon) 7,6 százalékot a hatósági áremelés tesz ki. E 7,6 százalékból a kereskedelem által forgalmazott termékek árszínvonalnövekedése csak 6,6 százalék. Igaz, ez is jelentős árváltozást takar. Az élelmiszerekben közel 11 százalékos, a gyermek- ruházatban 33 százalékos, az építőanyagoknál 31 százalékos volt' az áremelkedés. Igaz, közben a termékek 35—38 százalékánál nem változott az ár és 8—10 százalékánál csökkent. Legjellemzőbb példa erre a ruházati szakma, ahol 11 százalékot meghaladó induló árcsökkenés történt. Az átlag (Több mennyiség vagy érték középértéke — mondja az Értelmező Szótár.) Aki szerkesztette, nem tudhatta, hogy például ez az átlag 15 százalékos áremelkedés a Szabolcs-Szat- márban élőiket sokkal jobban sújtja. A kereskedelem irányításában sok évet töltött már el Nemes András, így kellő rutinja van a gyors számolásban. Együtt számolunk. Azt mondja: három jelentős és érzékeny pontja van az árváltozásoknak a szabolcsi vevők számára. Miután a kereskedelemben hagyunk évente átlagosan közel 45 ezer forintot fejenként, ebből mintegy 15 ezer forintot élelmiszerekre, napi cikkekre fordítunk. Ez több, mint az országos, így bennünket az élelmiszerek 10 százalékot meghaladó áremelkedése érzékenyebben érint, mint másokat. És ezzel nincs vége. A gyermeknevelés, illetve az ahhoz kapcsolódó vásárlás átlagosan 33 százalékkal növekedett, még ettől is nagyobb mértékben emelkedtek a csecsemőruházatü cikkek árai. Mivel az összes ruházatra költött pénz 40 százalékát gyermekruházati cikkekre költöttük, így ennek az áremelkedésnek a terhe is jobban sújtja a szabolcsi embert. A harmadik: évek óta itt épül a legtöbb lakás magánerőből. A tavaly elkezdettek közül 400-at nem sikerült befejezni, és idén a szakemberek újabb 2200—2400 családi ház építésére számítanak. Mivel az építési anyagok árát közel 31 százalékkal emelték, ebben a körben is többletkiadás nehezedik a szabolcsiak vállára. Ezek az átlag szabolcsit sújtó hatások voltak, ám vannak nyugdíjasok, vannak fiatal pályakezdők, akiknek jövedelmi viszonyaik mellett az átlagosnál nagyobb mértékben romlik életszínvonala. A megyei gondokat szaporította az áremelés azáltal is, hogy a korszerű táplálkozás elterjedéséért tett erőfeszítések ellen hat. Különösen a tej, tejtermékek jelentős árnövekedését viselik nehezen a családok. Ez a döntés lesepert az éttermek étlapjáról egy sor olcsó ételt, és kiszorította az éttermekből azokat a diákokat, akik délben betértek egy rántott trapistasajitra 35 forintért. Az amúgy is mélyponton lévő vendéglátást újabb sokk elé állította az árintézkedés. Megszűnt a gyermek-, a diákétkeztetéshez és a felnőtt étkeztetéshez adott dotáció, és ez alaposan megemelte a fogyasztói árakat. Egy-egy előfizetéses étel három-tíz forinttal kerül többe, mint tavaly decemberben. A csapda (Cselfogás, amellyel valakit lépre csalnak.) A kormány szóvivője bejelentette, hogy a kávé és a szeszesitalok ára változatlan marad. Az árintézkedések viszont a vendéglátásban áremelkedéssel jártak, s aki ivott már januárban kávét vagy szeszes italt, az tudja, hogy ezek árai is jócskán megváltoztak. Amellett, hogy a vendéglátói árak emelkedése a központi intézkedések hiánya miatt- a valóságosnál több és nagyobb terhet jelentett a vendéglátásban dolgozók ármunkájában, új viszonyokat is teremtett a forgalmazásban. Az a tapasztalat, hogy ahol mechanikusan vették az árintézkedést, és így alakították ki az árakat, a magasabb osztályokban ez jelentős áremelkedéseket hozott. Szerencsére a szerződéses boltok közül sok, alacsonyabb árakat alkalmaz. Aki a Hotel-Szabolcsban kér egy Sztár üdítőt, a decemberi tíz helyett most tizenkét forintot fizet, a Spáten sört pedig 43,50-ért, 7,50-nel többért kapja. Egy ugyancsak másodosztályú magánvendéglőiben, a Széchenyi utcai pincében ugyanez a Spáten 35, az Eperjes Ételbárban — amelyik szerződésben üzemel— 30 forint 50 fillér. Ételáraikra is érvényes nagyjából az előbbi példa, bár az az igazság, hogy aki az étlapról választ, s van módja összehasonlítani a tavalyi és az idei árat, akár azt is mondhatja; kellemes csalódás érü. Egy sertéskaraj körettel másodosztályú helyen 2—3 forinttal lett drágább, aki szereti a lap- csánkát ugyanannyit fizet érte, mint korábban, és a túrós puliszka is csak egy forinttal kerül többe. A megye éttermeiben, vendéglőiben legfeljebb 3—5 százalékkal emelkedtek az országosnál nálunk amúgy is olcsóbb árak. És a szerződéses éttermekben, maszekoknál, sőt néhány szövetkezetnél alig-alig emelték az árat. A csapdára a legjobb példa a bútor. Arról volt szó, hogy árát 2,6 százalékkal emelik, aztán aki a bútorboltokban próbál erről meggyőződni, meglepődve tapasztalhatja, hogy 12—14 százalékot is eléri az áremelés. A gyárak ugyanis 'tavaly emelni akartak, az Arhivatal felfüggesztette az áremelést, ám január 1-jén lejárt a felfüggesztési idő, az áremelés így automatikusan életbe lépett és erre tették még rá a 2,6 százalékot ... Lehetne a példákat sorolni, de aki vásárol, aki járja a boltokat, előbb- utóbb hozzászokik, hogy ahány hely, annyi ár. Azt pedig megtanulja — mert érdemes lesz megtanulni —, hogy a nagyobb, értékesebb cikkek megvásárlása előtt erdemes körbejárni a boltokat, s mivel a termékek 80 százaléka szabadáras lesz, ugyanazt a terméket egyilf helyen akár sokkal drágábban is adhatják, mint másutt. A vállalatok! a szövetkezetek üzletpolitikáján múlik, hogy hogyan csábítják áraikkal oda a vevőiket. Milyen többletterhet jelent a szabolcsi emberinek az áremelés? Körülbelül 800—1000 forintot évente és fejenként. Feltételezve természetesen, hogy a tavalyival azonos mennyiségű és szerkezetű lesz a fogyasztása, vagyis attól függ, hogy milyen termékeket vesz. Nyilván, aki építkezik, akinek több gyermeke van, annak több terhet kell magára vállalni. Számításokkal alá lehet már most támasztani, hogy a szabolcsi embernek összességében 20—25 százalékkal nagyobb terhet jelent az árváltozás. A hatás (Az a tény, folyamat, hogy valami hat valamire.) Milyen hatása lesz az áremelésnek ránk, vásárlókra? Azt mondja enne a szakember: teljes pontossággal még nem lehet megválaszolni, hogy az új jövedelmi- és bérviszonyok milyen reagálásra késztetik a vásárlót, de néhány dologra nagy figyelmet kell fordítani. Melyek ezek? A korábbi évtizedekre jellemző önellátásra törekvés felerősödik, ezért megkülönböztetett figyelmet kelil fordítani a kereskedelemnek például a táp, a műtrágya, a növényvédő szerek, a me1988. január 23. zőgazdasági szerszámok biztosítására. A gyerekruhák magas árai miatt a szülők, a nagyszülők előszedik a varrógépeket, kötni, horgolni fognak, ezért gondoskodni keli olcsó méteráruikról, fonalakról és cérnákról. Aztán például nem cseréljük majd olyan gyakran a televíziót, a hűtőgépet, a gépkocsit. Ám ez olyan gondokat vet fel, hogy az alkatrészellátást alapjaiban kell megjavítani és átszervezésre szorul a javítószerviz-szolgáltatás is. (Jellemző, hogy Nyíregyházán egy ember javítja a Junoszty televíziókat.) Valóságos tartalmat keli adni az olcsó cikkek fogalmának, s erről ezután nem általánosságban kell beszélni, hanem konkrétan. Az ipar hasonló szándéka nélkül ezek csak törekvések lehetnek, kárát azonban a fogyasztó érzi majd meg. Jó volna eljutni odáig, hogy az ipari üzemek vezetői ne csak az exportérdekeket tartsák szem előtt, hanem azt is vegyék észre, hogy saját famíliájuk is keresi azt a terméket, amelyet ők állítanak elő. A fiatalok, a nagycsaládosok, általában a kispénzű emberiek is szeretnék élvezni a tudomány, a technika vívmányait. Ám ha nem lesz pénzük rá, akkor kölcsönözni szeretnének, a mai kölcsönzőhálózat-rend- szer pedig nem alkalmas ilyen igények kielégítésére. Megfontoltabbak leszünk a vásárlásban, ezért nem mondhatnak le róla a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek, hogy azokon a kistelepüléseken is javítsák az alapellátást, ahol eddig kevesebb jutott rá, s azt az egymilliárd forintot, amit az államtól az árrésből az éleim iszerkereskedslem visszatarthat, nem nyereségnövelő tényezőnek tekintenék, hanem a vásárlás körülményeit javítanák belőle. A többért jobbat is vár a vevő, s ha kevesebb lesz a pénze, jobban megnézi, hogy amit megvesz, megfelel-e az ígért műszaki színvonalnak, s az első osztályú áru valóban első osztályú-e. Ha az átlagember nehezebben is él majd, azért lesznek akik sokat keresnek, lesznek akiknek ezután is több pénzük lesz. Róluk is gondoskodni kell, hiszen a kereskedelemnek a nagyobb bevétel továbbra is érdeke marad. A garancia (Jótállás.) Van-e valaki, aki jótállást, garanciát vállal azért, hogy az áremelkedés 1988- ban 15 százalék legyen? Nincs. Csak arra, hogy a hatósági árváltozás nem lesz több ennél, ám számolni kell arra, hogy április 1-jétől a termelők, sőt talán a kereskedők is egy erőteljesebb ármozgást indítanak el. Ez elsősorban a gazdálkodási érdekek miatt történne, ezt azonban elfogadni vásárlói ésszel nemigen lehet. A termelő és a kereskedő érdeke is csak az lehet, hogy a kialakított új ár egy tisztességes, közgazdaságilag indokolt költségeket és nyereséget takarjon. De ki mondja meg, hogy mi az a tisztességes költség ? Bízni azért mégiscsak lehet, hiszen a tisztességtelen áralkalmazást szankcióval fenyegetik, s talán eninek lesz valami visszatartó hatása. Minden árnak be kell ugyanis illeszkedni az adott terület árviszonyaiba, költség- és nyereség-viszonyai- ba, vagyis arányosnak kell lenni. Ez nem azonos árakat jelent, hiszen, ahol a vásárlás körülményei jobbak, ott többet lehet kérni, r A helyválasztást pedig a fogyasztóra, a vevőre kell bízni. Balogh József _________I______y Ahány hely, annyi ár
