Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET

Kertekből — lakónegyed

A Hímes

A Hímes ma Nyíregyházának 'egyik kisebb városrésze, az északnyugati oldalon. Jól körülhatárolható: a Hímes utcától északra fekszik; háromszögletű területének imásik két oldala a Kó- taji utca, ill. a Kiisvárda— Záhony felé menő vasútvonal. Hídja! is vannak: az Érfolyó, a Szarvassziget felé tartó csatorma húzódik a nyugati szélén. Ez utóbbi egyébként jámbor folyóvíznek látszik, pedig ... Még emlékezhetnek 'arra sokan, hogy 1940-ben, a tél végén oly mértékben megáradt, hogy március 5-én, a Hímes kertben kilépett medréből, s a lejjebb etó nyugati részen, a repülőtér és a homokkísérleti állomás földjén Wb. 140 holdat lepett el. — Ebben az évben az Érpatak egyébként a városi részén is kiáradt. Ahogy a polgármesteri jelentés írja: a csatornák „visszaduzzadtak”, s a Jósa András utca, a park mélyebb részei mind víz alá kerültek.

Eredetileg hímerdő volt

Régebbi elnevezése: Hímes kert, Hím alatti kert, s ez már magyarázza is a név eredetét. A szép sóstói erdőnek legrégibb, legerősebb fáit tartalmazó részt 'hívták hímerdő nek. Amikor aztán az addig elsősorban csürhe- járásniak, csordalegelőnek használt részt kertek céljaira osztották, keríséggé szervezték, kialakulj a fentebb említett név; manapság csak röviden a Hímes.

Létrejöttének megismeréséhez kissé délebbre vonuljunk; a Simái úton kell mennünk Kálmánháza félé, s eljutunk Hosszúhátra. Itt volt egy ezer holdnál nagyobb gazdaság, lamely Pá- lóczi-Horváth Mária birtokából, hagyomány ozás útján a mánamarosszigeti református kollégium tulajdonába került még a múlt század közepe táján. Miivel onnan nehéz lett volna kormányozni, bérbe adták, s évtizedeken át a Kiár család gazdálkodott itt. Előbb az idősebb Dezső, majd anniak fia, Sándor idejében eléggé híres minfagazdaságot vezettek. Az .alkalmazottak, a cselédek többfedői jöttek ide, s különféle vallásúak lévén, la gyerekek iskoláztatását egyik felekezet sem vállalta, — így a múlt század véígére már elodázhatatlan feladat

l

\

_______________________

lett, hogy itt a város iskolaszékének irányítása alatt állítsanak iskolát, városi pénzből.

Mivel 1890-ben már a lakosság is, a felsőbb hatóság is sürgette a kérdést, a város vezetősége a szükséges pénz előteremtése érdekében elhatározta, hogy az Űíjszőlőktől ászaikra, ezer- öiles parcellákat mérnek ki, keresztiben .és hosszában utcákat alakítanak, s e területeket, az így kimért nyilasokat árverés útiján értékesítik. A vevőik 'egyszersmind kötelezően vállalják, hogy a megszerzett birtokukat jó fajta bor- és csemegeszőlőikkel ültetik Ibe. Így a város annak az országos igénynek is eleget tehetett, hogy a hírhedt f ilo x éra -pusztítás miatt

szorgalmazott szőlőtelepítési országos programot is támogathatja. il890-iben tehát, a húsvéti iicitáaión már hatvan százalék „részletet” |ad- tak el „az újszőlők megetti közlegelűből”, mégpedig 'igen magas áron, 120—130 forintjával, nyilasonként.

Itt is 'azok 'az általános alapkövetelmények érvényesültek, mint régebben az örükösföűdeknél vagy a buj- tosi kertparoeldázásnál.

Vlagyis csak városi háztulajdonos polgárok vásárolhattak földet, egyébként felekezeti különbség nélkül; 'tilos a területre építkezni, garád- dal-árokkal körbe kell húznia szőkébb határait, — s ha nem művelték meg, lakkor a város vissaavehette, saját tulajdonába. Ugyanakkor a kifizetett född területet a tulajdonos tovább árusíthatta, természetesen csak hatósági jóváhagyás mellett. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a vevőnek is városi polgárnak, itt háztulajdonosnak kellett lennie.

Az iratokban 1891-tól már hímeskertként szerepel ez a viszonylag kis terület. Az akció maga is éléggé népszerű lehetett, mert 1892-ben már új'atoib igénylők jelentkeztek, de akkor a képviselőtestület elzárkózott. A következő évben, 1893 októberében azonban már további 16 holdnak ezeröles parcellákban való kiosztását engedélyezik — ugyanolyan fettételekkel, mint az első alkalommal. Ekkor került sor az Érpatak (-folyás) és a vasúti sínek közötti rész hasznosítására.

A pénz most rúár megvolt, de az iskolaépítés ügye lassan haladt. Csak 1900-ban jutottak el oda, hogy a terület 1 tulajdonosa hivatalosan

Kulcsár Attila;

Apók

A kemény ember is képlékeny életében. Kavicsokat akarhat

összefogni

cement következetessége, s a világ folyása árad.

Mégis csak a halálban merevül végleges alakba — koporsó zsaluzatban, s lehet csak messze ívelő hidak, —

s fiák számára pillér.

Piedesztál — G. Frangulján kisplasztikája a sóstói művésztelep galériájából.

is átenged, tulajdonjogilag is, két kát. holdat népiskola céljaira. A város vállalja az iskola megépítését, de az alkalmazandó pedagógus javadalmazását, — államsegélyként — a minisztériumtól várja. Így alakul ki az a furcsa bettyzet, hogy laz épület már készen áll 1902-ben, de tanító nincs benne, így oktatás sem folyhat. Csak 1904 tavaszára állapodik meg a város a minisztériummal, hogy a 'javadalmazást fele- fele arányban vállalják. Végre az őszi megnyitásnak nincs többé akadálya. Akkor került ide Bocskai Sándor, aki a hosszúháti 'iskolában aztán évtizedeken át tanított, nyugdíjazásáig, ö a kertben baromfi mintatelepet 'is rendezett be, s a tanítói lakásban telefonállomást lis létesítették. Az 'iskolának átlagban 50—70 tanulója volt, természetesen osztatlan oktatási rendszerben: 6—12 éves korúlak, lányok-fiúk, együtt, egy teremben.

Hegszűnt a városhatár

Visszatérve magához a Hí- meshez: a Ikertségnék .itt is megvoltak a maga szabályai, hogy pl. egyszerre, ugyanaznap kellett szüretelni mindenkinek, kerülőt tartottak: a Eecske utca 9. sz. alatti öreg kerülőhöz néhány éve még megvolt. S ez a kertség, lényegében a húszas évek végéig, ebben a minőségében is működött. A harmincas évektől épült ibe egyre inkább: már állandó lakók telepedtek >le itt. Kedves hangzású .utcanevei (Rigó, Fecske, Gém, Szalonka és Galamb) nemcsak a névadók jó ízlését árulják el, hanem azt az egykori nyugodt, békés hangulatot is visszhangozzák, amelyik ezt 'a kissé 'máig is zárt, elkülönült területet jellemzik.

Pedig már 1912-ben határozat született, hogy „'ezentúl a Hímes: városi belterület”, majd 1939-ben jön az újabb, képviselőtestületi döntés, hogy la belterülethez kapcsolják — de ennek tényleges gyakorlata erősen késett. Hiszen még néhány évvel ezelőtt fis arról panaszkodott Dienes Pista 'bátyánk, aki a Hímes ©gyík legrégibb, eredeti parcelláján lakott a

Szalonka utcában, haláláig, hogy az arra járó .pvostás csak a levelet hozza ki, de ha már például egy könyvet tartalmazó csomagocskát küldenek ki, azért már neki kell 'bebieikfiznie az északi kispostára. Pedig már félévszázada megszűnt itt a városhatár, még a harmincas években ...

Ugyanis .a Hímes utca vonala volt a 'határ. Az utca első háza, szemben a hajdani Melich-ikocsmával: az ivóit a vámház. Ettőd befelé számított a város belterülete, aki az ott .felállított vámsorompó alatt járművel, állatokkal befelé tartott, előbb kövezetvámot kellett fizetnie. — Az első háború idején ezt úgy játszották ki, hogy a tkó- taiji, nyírsződősi asszonyok csák a vámsorompó túlsó oldaláig jöttek szekérrel, talyi- gával. Oda átmentek a városiak és gyalog, kézben hozták át a vásároltakat} s így nem kellett vámot fizetniük.

Magát a vámházat csák néhány éve, akkor bontották le, amikor az új, emeletes házsort építették a Vasvári Pál utca nyugati oldalára. Egyébként ez az utca is csak eddig, a Hímes—Stadion utcáig tart, onnan már Kótaji út: s ez a „változás” is az egykori városhatár nyomaira utal.

...mert arra járt a villamos

Talán a Sóstói úti ószőlők voltak az előkelőbb kertek, szőlők, már csak azért is. mert arra járt a Ikisvonat, a villamos; nagyobbak a szőlők is. De a ihímesi kertek a kényelmesebbek, nyugod- tabbák, csendesebbek. Ma már közművesített terület; utcái is mind rendezettebbek, az aszfaltozott úttest jól megfér a régi lidőkre emlékeztető lelőkertekkel — ezek legfeljebb a sok gépkocsi parkolását nehezítik; nem egy ház előtt 'a hét végén még ma is .elsepriik a ház elejét, ahogy a régi szokások megkívánták. Az egyre szaporodó, többszintes háaak már az új idők igényeit fejezik ki, 'bár az itt lakók is szívesen vállalják a régi időknek az emlékét már 'csak nevében őrző hímesi megkülönböztetést.

Margócsy József

Ennek a gener mindig pótvizsgi

Az Erdei Ferenc Társaság i

A 'közelmúltban 'alakult meg az Erdei Ferenc Társaság Makón, abban a kis csongrádi városban, ahol Erdei Ferenc született, sokáig élt és ahová mindig visszatért.

A helység tanácsa éppen az alakulás előtti napon tartotta ülését és ott sók érdekesség hangzott el.

A város főterét József Attila szobra díszíti, laki itt járt gimnáziumiba. Szép emlékmű tiszteleg a háborúban elesett hősök emlékének. Előtte szürke márványtömb a makói forradalmár hősök és mártírok emlékére. Az impozáns tanácsháza előtt a jobb kezét a szívére tevő Kossuth Lajos gyönyörű szobra áll.

Itt van a múzeum is, ahol az alakuló ülésre „Erdei Ferenc hétköznapjai” címmel

készítettek fotókiállítást.

Erdei tisztelői, barátai és rokonai más városokból, falvakból — Szabolcsból is, melyről sókat írt — elmentek a városi tanács modern dísztermébe, áhol megtartották az alakuló ülést. 105 egybehangzó szavazat után iaz alapszabályt is 'elfogadta az alakuló ülés.

A társaság célja: Erdei Ferenc szellemi hagyatékának összegyűjtése, emlékének ápolása. Annak elősegítése, hogy m unkásságának elő r emu ta tó

értékei társadalmilag hasznosuljanak, személyiségének példamutató elemei — elsősorban ifjúságunk körében — ismertté és vonzóvá váljanak.”

. A hozzászólók közül:

Csizmadia Ferenc Orosházáról — áki élő résztvevője az 1943-as szárszói konferenciának is — javasolta, hogy az ülés eiő'tt levetített, Erdei Ferencről szóló filmet egészítsék ki a gyermekévek emlékeivel'. Erdei Ferenc szellemével úgy kell élni — hangsúlyozta —, hogy örökké tenni kell valamit a társadalomért. Hiányolta, hogy az ifjúság nincs jelen az alakuláson. Miért? — tette fel a kérdést. — Reméljük, hogy a vezetőségbe választott ifjúsági

• felelős munkája nyomán e ren is előbbre fogunk jutni,

Dr. Szűcs Edit javasa hogy a társaság ne csak r kői maradjon, hanem onszá hatókörű. Ö is hiányolta a í talságot és hangsúlyozta, hí a tárgyi néprajz emléi gyűjtsük Erdeiről. Tegyi sokat azért, hogy Erdei sí lerne élő legyen és hasson!

Rákos Sándorné, a szig szentmiiklósi Erdei Ferenc i vét viselő általános iskola nárnóje bejelentette, min< évben lesz vetélkedő ezer címen: „A második ház

Szigetszentmiklós.” (M tudjuk, itt is 'lakott az Er család.)

Dr. Keszler Tamás a f. vel'ődésü'gyi Minisztérium sz'érő.1 üdvözölte a konfer, ciát és a meghirdetendő ? lyázatokhoz anyagi segítse helyezett kilátásba.

Borbás Lajos Budapest azók nevében beszélt, a 1945-től haláláig Iközvet munkatársai voltak. Javas fa, hogy szervezzenek mag felvételeket az emlékek vábbi gyűjtésére és hasznoi sák eszmei hagyatékait.

Horváth László , a Hazai Népfront Országos Tanácsé tolmácsolta Pozsgay Imre ti vözletét és javasolta egy Er Ferenc-arch ívűm létreho sát. A végső cél pedig egy J dei Emlékmúzeum legyen mondotta. Erre gondolt a ’ rosi tanács is és ezt az új éi letet a múzeum közeiét akarják megépíteni.

Szécsi András történész ról beszélt, hogy az Érd tisztelőik és követők tát* egyre nagyobbra nő majd az ifjúság is ott lesz a kö' tői között, hiszen Erdei 1 renc szuverén egyéniség, 1 runk egyetemes marxista gc dolkodója volt.

Szabó Lajos, a makói mű" lődési központ igazgat örömét fejezte ki, hogy Me város sókkal gazdagabb Er Ferenc hagyatékaival, ál szellemiek azok, akár tárg ak. Mivel Erdei Ferenc m; is dolgozott 1936—37-ben makói „Hagyimaház”-'bam,

H

ajdú szokása szerint részegen ment haza. A felesége, amikor meghallotta az előszobában a zajt, felkelt és kiment. Nézte, ahogy a férje leveszi a kabátját, és felakasztja a fogasra. Hajdú egy pillanatra megbillent, belekapaszkodott a kabátba, és leszakította a fogast. Az asszony nem szólt egy szót sem. Hajdú tehetetlenül tartotta a kabátot, aztán szeretettel magához szorította.

— Hazajöttem — mondta az asszonynak.

— Vacsoráztál már? — kérdezte az asszony.

— Nem.

Bementek a konyhába, az asszony feltett a gázra egy lábos rakott krumplit. Hajdú lezökkent az asztál mellett a székre, a kabátot az ölében tartotta.

— Add már ide, te szerencsétlen — mondta az asszony, és elvette a kabátot.

Mire visszajött az előszobából, Hajdú már maga elé tette a rakott krumplit, és kanállal ette a lábosból. Egészen a lábos fölé hajolt, és úgy tömte magába.

— Még meg se melegedett ... — mondta az asszony.

Hajdú abbahagyta az evést, és felnézett.

— Mit bámulsz? — kérdezte az asszony. — Ügy eszel, akár egy disznó.

— flíeirt te moslékot főzöl — mondta Hajdú meglepő logikával. — Moslékot főzöl. Ez az igazság. Az anyád se tud főzni, te se tudsz. Lelketlenek vagytok. Az egész család. Mindent csak azért csináltok, mert meg kell csinálni. De nem ez az élet értelme.

Belekotort az ételbe, és a

szájába dugta a tele kanalat. Az asszony otthagyta és lefeküdt.

Három éve házasodtak. A férfi a szerelőrészleget vezette a Lakásjavító Szövetkezetnél. Gyakran kijárt ellenőrizni a munkásokat. A szerelők többnyire dörzsölt fiúk voltak, láttak már Hajdú előtt jó néhány részlegvezetőt, előbb- utóbb mindet megtanulták kezelni, akár a szerszámokat Hajdút főnöknek szólították,

és túlzott tisztelettel hallgatták az utasításait. Megvárták, amíg mindent végignéz, aztán lekísérték a sarokig, ahol be- ráncigálták egy pofa sörre. Hajdú erősködött, hogy ö fizeti a magáét, de mire a pénztárhoz ment volna, már hozta az inas a deci cseresznyét, és a korsó sört.

Hajdú megtehette volna, hogy nem fogadja el, de maga is érezte, hogy mennyivel fiatalabb és tapasztalatlanabb ezeknél a régi szakmunkásoknál, akiknek parancsolgat, és mivel apja-anyja munkásember volt, magában szégyenkezett, hogy csak járkál, vagy éppen íróasztalánál ül egészséges, erős férfi létére. Visz- szautasítani a meghívást any- nyit jelentett volna, hogy ő is afféle sápatag szemüveges, akinek egy pohár italtól kiüt

a hideg verejték a homlokán, vagy éppen azt is hihették volna a szerelők, hogy lenézi őket. Megitta hát ezt a butító cseresznye-sör keveréket, és ha nem menekült idejében, belédiktálták a következőt is.

Tellett a szerelőknek, mert lopták az anyagot, és masze- koltak munkaidő alatt, de ez így volt mindegyik részleg- vezető idejében, és így lesz ezután is mindaddig, amíg maguk a szerelők le nem

szoknak róla. Nem azért itatták ők Hajdút, hogy szemet hunyjon valami felett is. Nem volt erre szükség. Csak éppen sajnálták, amiért ilyen nagyokosnak hiszi magát.

— Leszakadt a fogas — mondta Hajdú reggel, miután, felkelt. A fürdőszobában állt a tükör előtt és borotválkozott.

— Te szakítottad le — mondta a felesége.

— Hozzá se nyúltam.

— Dehogynem nyúltál. Dülöngéltél a részegségtől.

— Hát ittam egy kicsit tegnap, az igaz. De a fogashoz nem nyúltam.

— Arra sem emlékszel, hogy mosléknak nevezted, amit főztem?

— Ezt csak rám fogod. Semmire sem emlékszem. Azt sem tudom, hogy jöttem haza. Érdekes. Már másodszor fo

velem elő ilyesmi. Az ut emlékem tegnapról, hogy gyón részegnek éreztem gam és elindultam. Átmer az úton, és integettem taxinak. És kész. Utána ébredtem itthon.

— Még beszélgettél is lem — mondta az asszony.

— Nem emlékszem — mi ta Hajdú.

Valamikor később, eg iszogatva a szerelőkkel, el sélte nekik az esetet. Har va nevetett hozzá, mert a harmadik rundónál tai tak.

— Amnéziád volt, Feri — mondta Szántó —, ezt hívják, pajtás. Minden rei piásnak amnéziája van. I. aztán egyszer csak elszakc film.

— Végre van valamin mondta Hajdú, és megint < nevetett, mintha boldogsc csiklandozták volna. — En rck, huszonnyolc éves koro sikerült elérnem az amné Doktor Hajdú Ferenc ren vüli és meghatalmazott an ziás, az Amnéziaosztály adója!

A szerelők is nevettek, ták, hogy belevaló gyere1 a Hajdú.

Hajdú felesége késő i ken széket húzott a ny ablak elé, és az utcát figy Nem tudott elaludni, c nem jött a férje. Ott kö: költ, a karjára hajtotta a jét, bóbiskolt, de csak r ideig, aztán, ha lépések I gását hallotta, ismét az i leste, a szótlanul sétáló re röket, siető párokat, tito tos öregasszonyokat, reke< dudorászó vagy civakodó helyeket. Olykor furcsas

Császár István:

Egy történet vége

^—r

KM