Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Advent. Űrjövetnek is nevezik, várakozásnak is. Az a négy hét, amely megelőzi a karácsonyt kapta ezt a nevet. Színe a lila. Lényege, amit a liturgia megfogalmaz: Messiás várás. Mert azt mindig tudták: remények nélkül, hit nélkül, vágyakozás nélkül élni nem lehet. Ülünk Lenke nénivél a szociális otthonban. A kis szoba takaros. A végtelen és nehezen fogyó időben készült párnák borítják az ágyakat, sárguló képek idézik a múltat. Lenke néni, amíg beszélünk, egy mű- szekfűcsokrot simogat. — A fiam küldte Amerikából. Igen rendes gyerek. Ugye milyen szép? Bólintok. És érdeklődöm a fiúról. — Harminc éve ment el. A nyáron jött egy ismerőse, vele küldte a virágot. Mert még nem tudott jönni, fontos ember. Most hatvan éves. Üzente, hogy haza fog jönni. Biztosan ír karácsonyra is, szokott szép lapot is küldeni. Itt a tavalyi, nézze! Nézem. Merry Christmas. Az írásból ítélve Lenke néni fia nem lehet nagyon fontos ember, de biztosan becsületes munkás. Aki ír, meg virágot is küld. — Nyolcvanhét esztendős vagyok, de hát várok, addig nem hálok meg, míg haza nem jön az én kisfiam. Hadd lássa csak, milyen jó dolgom van. De mondja már, ugye szép a virág? — Szép, nagyon szép — mondom. És nem tudom, mit mondjak búcsúkor. Hogy hosszai életet? Vagy, hogy mihamarabb jöjjön a fia? — Tudja uram, én heti ötszázért tetőzök. Már évek óta. Hogy a pénzemnél va- gydk-e? Úgy kábé. Mert egyszer be kell jönni a nagy nyereménynek. Mert ugye vannak öt- meg hatmilliósok is, miért ne nekem ne sikerüljön. Van szisztémám, de én már minden csapatról mindent tudok. Azt mondja, hogy a kétezer, amit eljátszom, az javítaná az életünket? Ugyan, ennyi befektetés kell, mert ha az ember nagy halat akar, akkor jó csali kell. Hogy mennyi az, hogy évek óta? Nos, tíz, nem, tizenegy év. De fel * nem adom. Van, aki röhög rajtam, a feleségem csak legy.iht, amikor meglátja, hogy bújom a lapokat, a totóújságot, meg a többit. Kérem a szerencsére várni kell, és aki hűséges, ahhoz el is jön. Inkább most rádolgozok, hogy meglegyen a pénz, aztán ha nyerek ... Veszünk egy házat, kocsit, élünk a kamatokból, és elmegyek megnézni egy igazi Bundesliga-meccset. Futja majd. És felöltözünk, olyanok leszünk, mint az urak. Ja, és veszek az asszonynak egy bundát, hadd vigasztalódjék. Hogy ezzel vége is a pénznek? Nem tudom. Lehet. Végtére kétszer is eljöhet a szerencse. Megvannak a saját ad- ventjeink. Kinek milyen, ki mire vár. De abban egyek vagyunk, hogy várakozunk és reménykedünk. Nincsen is ezzel baj, de vajon passzív ez a várakozás? Vagy van, amiben cselekedhetünk? Mi múlik rajtunk? Hol rejteznék a gyökerek, melyekből a várakozás nő ki? Csak csodákban reménykedünk? Firtatom jegyzeteimet és emlékeimet a közeli múltból. A csuda tudja, az ember zavarban van, ha egy nőtől arról tudakolódik, miért maradt lány, hogyan jutott neki szerelemkorona helyett fakult párta. Anna megkönnyíti a dolgom. — Igen, vénlány maradnyek? Megcsalatunk, s megcsalunk másokat, meg aztán megcsaljuk magunkat is. Nem könnyű kitömi önmagunk köré font vagy fonódott gyűrűkből. Az élet sem kedvez a csodaváróknak. — Kérlek, én várok — mondja a főkönyvelő, és széttárja kezeit. — Jobb mértén szép lány volt, már gimnazista korában is. Fel is kapták, vitték Tiszalökre a hétvégi házakba bulizni a jobb módúak. Gabi jól öltözött, elérhető volt telefonon, Gabi nem mondott nemet. Aztán csendesen hervadni kezdett, bár mi tagadás, ma is van benne valami kihívó, izgató. — Meghívhatlak valamire? — Persze, csak jó legyen, Bürget Lajos: Adventjeink tarn. Ha ezt akarta kérdezni. Pedig nem vagyok csúnya, az alakom is elmegy. Szóval első látásra nem logikus. És nem vagyok frigid se. Csak eltaktikáztam az életem. — Várt az igazira? — Rosszabb. Mert lehet, hogy közben el is jött, csak én nem vettem észre. Válogattam, olyan követelményeket állítottam fel, hogy ha egy szent jött volna, az is fennakad a hálón. Szóval válogattam és féltem, ha meg akart valaki ölelni, gusztustalannak tartottam a csókolózást. Mert álszent voltam, közben majd megőrültem, hogy valaki megszorongasson. Hamar le is szdktak rólam a fiúk, majd a férfiak i . — Hány esztendős? — Negyvenhét. És pár év óta látom, hogy az idő hogyan rohan. Ma a hivatalban én vagyok a megbízható Anna, a lelki szemetesláda, van aki sajnál, más meg mosolyog rajtam. Szinte hallom, hogy mondják: szegény, jobb sorsot érdemelt volna. Közben irigy vagyok, megőrülök, ha egy gyereket látok. Egyszer hirdettem is az újságban, hogy ismeretséget keresek, fényképpel. Jött is vagy egy tucat. Elolvastam a leveleket, megnéztem a képeket. Nem volt köztük, akit keresek ... Hol van a dalok hófehér paripás lovagja? Hol vannak a messiások? Merre vannak az elképzelt regéígy, mert biztos, hogy jön valami eligazítás. Irányelv? Van, hogyne, de hát hogyan döntsék? És mi van, ha nem lesz jó a döntés? Érvelek, hogy ez most már így van, és így is marad. Meg, hogy kockáztatni kell é,s gondolkodni, új a módi, meg kell tanulni. — Ugyan kérlek, rá fognák jönni, hogy ez így nem megy. Ha én ebben az üzemben így döntök, a szomszéd meg másként? Mi lesz (akkor? Nos, én várok, bár már noszogatnak a bruttósítással, a bérrel, a jövő évi szabályozókkal. Olvasok kérlek, tanulmányozók mindent. És biztos vagyok abban, hogy más is így tesz. — És mi lesz, ha nem jön semmi utasítás? Rám néz, nem akar hinni a fülének. Látom, haragszik, úgy érzi, hogy ugratom. Pedig nem, s ő is rájön, valóban, mi lesz, ha nem jön az ukáz? — Akkor majd összedugjuk a fejünket. És közösen döntünk, mert ugye az nem lehet, hogy én legyek mindenért a felelős. Kollektivitás kérlek, csak a közös bölcsesség, ahogy mondják, a kollektív bölcsesség. íróasztalán közlönyök, szaklapok, stencilezett leiratok, sorkiemelővel megjelölt újságok. Nő a torony. Még hiányzik a korona, a csúcs. A várt utasítás. És az idő közben múlik. A főkönyvelő fölött is. Leülök Gabi mellé a Szabolcs Szálló halijában. Isés erős. Így szokták kezdeni mások is. Tudom, most másról van szó. De hát megszoktam, egy kis rausch 'kell. Ez a munkához tartozik. — Munka? — Csak úgy mondom. Pedig tényleg az. Ha elmondanánk hány együttes gitárosának, dobosának szereztem már kellemes éjszakát! Meg énekesnek, színésznek. Persze a külföldi vadász a legjobb. Lecsöppen egy kis valuta is. Állásom van, takarítónő vagyok papíron, így aztán senki nem háborgathat. Egy jó darabig még ón vagyok a men ő... — És ez így jó? Ez volt a célod? — Cél? Én ás szerettem volna valamikor családot, reménykedtem is, hogy összejön. De belejöttem ebbe a könnyebb — köny- nyiebb? — életbe. Már késő. Nagyon késő. Kinek kellek? Aki lefeküdt velem, annak már nem vagyok érdekes. Aki nem,' az csak rámnéz, és tudja, nem kell engem elvenni. — Van valami vágyad? — Kgy jó pénzes vendég. Karácsony előtt kell a pénz. Tudom, nem erre gondolt. Tulajdonképpen van. De abban se hiszek, mint ahogy a Jézuskában sem. Hogy talán egyszer? Ki tudja ... Különben köszönöm az italt! Pénz, család, nyugalom, találkozás, mentőövként jövő segítség — mit tagadjuk, bennünk is előbukkanó dolgok. Ha nem is végletesen, de nem vagyunk mentesek ettől. És ettől vagyunk igazán emberek. Mi is lenne a világból, ha nem lennének remények? Töprengek, miközben rovom az utcákat, nézem az embereket, kutatom szememmel, kiben mi lakozik. Kinek mi a várakozása, vágya, hite, álma. Járjuk az erdésszel az utat. A nyiladékon haladunk, aztán befordulunk a sűrűbe. Mert ott egy olyan akác van, melynek nincsen párja. Aztán megnézzük az őzetetőket, melyek csinosan várják a telet, a havat, az oda betérő vadat. A föld felfagyott, megbírja az embert, így aztán toronyiránt megyünk, nem tudom hová. Az erdész titokzatosan mosolyog, de nem mond semmit. Vissza a nyiladékba, annak is a végére. Világosodik az erdő, látom, hogy itt vége a fák birodalmának. És ekkor, az erdő legszélén megáll barátom, és körbemutat: — Nézze, milyen csodálatos tölgyes! . Ránézek, azt hiszem tréfál. Igaz, a földből kiállnak kis pálcikák, rajtuk egy-két ág, de hát ez nem tölgyes! — Ez a büszkeségem. Kétéves. Makkot ültettünk, magról kelt. Nézze, milyen szép az alakjuk! Az ember szíve örül. Mielőtt ültettük, jó alaposan kituskóztunk, megforgattuk a földet, és az asszonyok nagyon tisztességesen dolgoztak. Nyolcvanhét százalék kelt ki, már megeredtek, és olyan csodásak! Figyelem a ceruzányi tölgyecskéket, s már tudom, az erdész nem tréfált velem. Ez valóban erdőnek készül, bár nekem az egész olyan reménytelen. Nem is állom meg, hogy rá ne kérdezzek: — És mikor lesz ebből erdő? — Harminc, negyven, talán száz év múlva. Mert a tölgynek idő kell, hogy felnövekedjék. Én már szinte látom, hogyan ad majd árnyékot, miként nőnek ága', hogyan fészkel rajtuk a madár, mint zúgnak a szélben ... — Maga hány éves? — Az nem fontos. Nem magamnak ültettem. Majd a fiaim, az unokáim, talán a dédunokáim erdeje lesz. És ez a fontos. Ha magamnak kellene erdő, nyárfát ültettünk volna. De csak a holnapra gondolni? Nem tovább? Erdész vagyok. Sír a szemem, ha fát keli kivágni. És örül a szívem, amikor fát ültetek. Minek élnék, ha nem így lenne? Higgye el, erdő lesz ezekből! Csodás erdő! — Tudod, ha tíz évvel ezelőtt látom a filmet, akkor nem engedem meg,, hogy a feleségem szüljön, akkor eldöntőm, hogy sose legyen gyerekem. Nem is tudom, ilyen tudattal hogyan lehet élni! Barátom kitörése kedden reggel volt, miután megnézte a hétfői rendkívüli adásnapon a Panoráma műsorát. Az atom halál képei rendítették meg, s borították ki. Közben, míg beszél magam is felidézem a képsorokat, melyek olyan borzalmasak, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnnek. — Most már én is bele- esek azok körébe, akik olyan felfokozotban várnak valamit a mostani csúcstól. Egyszerűen nem hittem a veszélyt, kicsit cinikusan hallgattam a globális veszélyről, ,a tömeghaláLról, a pusztuló földről szóló szövegeket. Nem, még nem vágyóik meggyőzve, hogy nem lesz ilyen, de hát talán ... Talán most... Talán elindul valami... Csütörtökön futunk újra össze. ^Amikor már aláírták az első, ha nem is nagy de reménykeltő lépést jelentő okmányt. Amikor már határoztak a nagyok, hogy a felelősségről nemcsak beszélnek. Tudod — így a barátom — néztem a lányom. Reggel, amikor készült az iskolába. Azért nagyon rossz lenne, ha nem születik meg. Olyan szip, olyan kis okos. Szerencsére nem látta hétfőn a filmet. Csupa nevetés volt, amikor elváltunk a sarkon. Olyan boldog... A témát ezzel lezártuk. Magyarázni nem volt mit. Valami változott benne. És valami változott a világban. Élni szeretnénk valamennyien. Van, aki gyor- ssan és jól, más megfontoltan, hosszan előre nézve és gondolkodva. Ellentmondásokkal teli világunkban hol elcsüggedünk, hol újra reménykedünk, latolgatjuk a jövő év napjait, az azután következőket. Mit hoznak a következő évek? És mit kell termünk a következő esztendőkben? Kérdések tolulnak, néha ridegen számítva, .máskor szenvedéllyel. Hogyan is vagyunk? Gyémánt hegyen állunk, de a zsebünkben kavicsok, vannak? Vagy csak egeret szülnek a vajúdó hegyek? Keressük helyünket, tennivalónkat, szüljük és temetjük álmainkat, miközben ott forog bennünk a kérdés: várjunk vagy tegyünk? — És az oszd munkák? — Gyönyörű a határ. Benne volt a magban az élet. Ilyen szépnek régen láttam. Most már csak hó kell, jó vastag takaró. Ezt várjuk, hogy átteleljen. A főmezőgazdász olyan, mint egy költő. Beszél, szinte becéző szerelmes szóval a kikelt gabonáról, arról, mit él meg a hó alatt a vetett mag, hogyan készül arra, hogy a jövő év nyarán kalászt növeljen, és adja a kenyénnekvalót, az életet újra rejtő magot. — Amikor ezít a pályát választottam, tudtam, a legszebb benne a várakozás, a vetéstől az aratásig. Benne rejlik az emberék gondossága, a természet csodálatos munkája. És a siker sosem véletlen. Csak a gondosan vetett mag terem, csak a metszett fa hoz almát, csak a megpá- tyolgatott • tengeri növel csövet. És kimegyek, néha mindennap, nézem, miként nő az élet. Most már megértem a földművelő bölcsességét, ismerem türelmének okát, hitét, mely nem oktalan, hanem belőle fakad. Én is nevelek otthon tányérban búzát, nézem, milyen lesz karácsonyra. Csodás dolog a zöldjét meg- simítani. Ez az én külön karácsonyfám. A fiatalasszony türelmesen ül a terhesvizsgálatra várva. Nem először van itt, ismerős a többi kis asszony is. A hozzá hasonlók, akik mind abban reménykednek, hogy egy-egy Messiást hordanak szívük alatt. — Édesanyáméknál lakunk egyélőre. De lesz lakásunk, reméljük, lassan összejön rá a pénz. Addigra nem, amíg megszületik a kicsi, de jövő télre biztos a sajátunkban leszünk. És az nagyon jó lesz. Az első terhességem, s nem is tudja, honnan is tudná, milyen csodás, amikor rugdos. Amikor jelentkezik, hogy van, hogy készül a világra. — Fiút vár vagy .lányt? — Mindegy. Egészséges legyen. Ha lány lesz Virágnak hívjuk, ha fiú, akkor meg István lesz. Már vettünk kiságyat, kötögettem réikMket, de van kocsi is. Mire megszületik, minden készen várja. — Mikor szül? — Februárban, ,azf mondja a doktor úr. Huszonhar- madikán. Én is februári vagyak. Kicsit félek a szüléstől, de hát engem is megszült az édesanyám, meg a három testvéremet is. Nézze — feszíti meg kicsit gömbölyű hasát — nézze, megint rugdos! Fürge lesz, az biztos. — Akarták? — Hogyan kérdezhet ilyet! Persze, hogy akartuk! És még kell, legalább egy. De léhet, hogy kettő. Gyermek nélkül nem család a család. Remélem, jobb világra szjiletik, neki köny- nyebb lesz. Csak rugdoss kisöreg, csak rugdoss! És a kicsi Mária nem irul-pirul, büszke a várt jövevényre. Ez az ő adventié. KM HÉTVÉGI melléklet • 1987. december 12. -------------------------------------> Kék madár — H. Németh Katalin grafikája
