Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
1987. december 12. Dr. Acs Antal a mezőgazdasági tudományok doktora, a Debreceni Akadémiai Bizottság mezőgazdasági szakbizottságának elnöke 72 esztendős, de — mint mondta — csak formailag nyugdíjas. Nap mint nap bejár a Debreceni Agrártudományi Egyetem Alkalmazott Üzemtant Tanszékére, amelynek 1956 tavasza óta tanára, nyugalomba vonulásáig vezetője volt. A hetvenes években az intézmény rektora, de ekkor sem hagyja félbe tudományos munkáját. Kilenc borsófajta nemesítője, de emellett jut ideje a nemzetközi kapcsolatok kialakítására, bővítésére is. Tudományos eredményeit a wroclavi egyetem díszdoktori oklevéllel ismeri el. A „honoris causa” és az MTA doktora 1980 óta vezeti a DAB mezőgazdasági szakbizottságát, és ebbéli minőségében gyakori vendége Szabolcs-Szaimárnak. A közelmúlt időkig a Vetőmag Vállalat Nyírségi Kutató Központjában tudományos tanácsadóként működött közre az ott folyó munkákban. A Egy ilyen tudományos intézmény szem- ™ pontjából mint az Önöké, a lassan eltelt évtized sem hosszú idő. Kérem -mondja el, mi hívta életre a szakbizottságot, és mi a feladata. — A DAB mezőgazdasági szakbizottságának az a dolga, hogy a Tiszátúlon zajló tudományos tevékenységet társadalmi eszközökkel öszitönözze, támogassa és koordinálja. Az e terű leteken működő tudományos és oktatási intézetek dolgozóit fogja össze a diszciplína művelésének fokozására, az újabb eredmények elérésére, a helyi tudományos élet további fejlődésének elősegítésére. A regionális és egyéb tervek megvalósítására társadalmi erőiket mozgósítunk a tudomány erői mellé. A Milyen erők sorakoztathatok így hadrendbe? — A mezőgazdasági szakbizottság kutatási kapacitása Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok megye területén található. Legfontosabbak a mezőgazdasági felsőfokú intézmények és a kutató intézetek. Az önök tájegységében nagyszerű eredményeket mutatott fel már eddig is a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola, és a Vetőmag Vállalat Kutató Központja. Bizton lehet számítani ezeken kívül a vállalatközi kapcsolatban működő termelési rendszerekre, valamint az állattenyésztés és a növénytermelés területére szakosodott vállalatokra. Az itt dolgozó és alkotó „kiművelt emberfőkből” verbuválódott a munkabizottság teljes létszáma, amely az állandó meghívottakkal együtt 245 fő. Közülük 68-<an rendelkeznek egyetemi doktori, 65-en kandidátusi és 12-en akadémiai doktori tudományos fokozattal. A Hogyan tartanak kapcsolatot a felso- ^ rolt bázisszervekkel? — A megyék vezető szerveivel a jó kapcsolatra elsősorban az a biztosíték, hogy a tanácselnök-helyettesek egyúttal a szakbizottság társelnökei is. Kihelyezett üléseinket gyakran tartjuk valamelyik helyi tudományom intézményben. Rendszeresen áttekintjük munkájukat, és megoldásukra egyesítjük tudományos erőinket. Széles körű kapcsolatokkal rendelkezünk a régiókban tevékenykedő gazdasági, párt- és társadalmi szerveikkel, valamint az élelmiszeripari vállalatokkal. A nemzetközi kapcsolatainkra a közvetlenség jellemző. Rendszeresen hívunk meg előadások tartására külföldi mezőgazdasági szaktekintélyeket. Beszélgessünk a továbbiakban szűkebb ^ hazánk, Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdaságáról. Miként elemezné a tudomány szempontjából helyzetünket? — Mielőtt még a konkrét helyről sorolnám el azokat a tényezőket, amelyeket fontosnak Hétvégi interjú Ács Antallal, a DAB szakbizottsági elnökével megyénk mezőgazdaságáról tartok, hadd ismertessem azt a módszert, amelynek tükrében — véleményem szerint — a leghívebben mutatható meg a valós helyzet. A mezőgazdaság maga, és én ezt így oktattam a hallgatóknak is, rendszerelméleti szempontból egy nagy rendszer. Két alrendszerre osztható, mégpedig abban a folyamatban, ami —, hogy egy példát mondjak — a borsó elvetésétől egészen addig tart, amíg a boltban a termést konzervként megveszem. Ebben a folyamatban éles határa' van a szántóföldi növénytermelésnek és az élelmiszeriparnak, ennek ellenére nem választhatók el egymástól. Az „input” és az „output”, azaz a bemenet és kimenet között lezajló eseményeknek harmóniában és szinkronban kell lenni. Minden ettől eltérő helyzet és állapot rendellenes. Nagydoktori értekezésem egyik sarkalatos tézise volt ez, és ma is ennek fényében elemzem a mező- gazdaságban történő dolgokat. Attól tartok, hogy ilyen harmóniára és ^ szinkronra nem sűrűn talált Szabolcs- Szatmárban. — Már csak a túlnyomórészt kedvezőtlen termőhelyi és közgazdasági adottságok miatt sem. Ezeket' tetézi a mezőgazdasági termelőelemek struktúrájának és ellátottsági szintjének örökletes hátránya és a differenciáltságot fokozó gyakran változó közgazda- sági szabályozó rendszer. Ezeken túl meglehetősen merev a térség termelési szerkezete, az üzemek vezetési színvonala elmarad az ország más részedétől, alacsony a szellemi tőke koncentrációja Is. A megye élelmiszer-gazdaságában a helyzet szorosan összefügg a már előbb elmondottakkal. A termelés dinamikus növelése ellenére romlik a hatékonyság és mélyül a differenciálódás. Fokozódik az eladósodottság és egyre növekednek a tartozások kamatterhei. Gyakran visszatér a veszteség, a veszteségrendezések pedig nem vezetnek tartás stabilizálódáshoz. A fejlesztési források beszűkülnek, ami egyhelyben topogás- hoz vezet. Fékező tényező még a személyi jövedelmek alacsony színvonala is. A Amiket elmondott, nagyrészt ismerősen ^ csengenek minden itt élő mezőgazdásznak, mert nap mint nap találkozik velük. Ugyancsak minden reggel azzal kél, hogy valamiképpen ki kellene kászálódni a kátyúból. — Ami a mindennapok fejfájását okozza, annak azonnali megoldására mi — érthető okból — nem kereshetünk gyógyírt. Készült azonban a megye mezőgazdaságának fejlesztési irányához egy javaslat, amelyből idéznék néhány fontos tételt. Mindenekelőtt megjavítandó lenne a termelés fettételrendszere. Fontos eszköze ennek a munkának a térségi komplex melioráció tervszerű folytatása, az elsődleges vízrendezés és a talajjavítás. A megyében mintegy 20 ezer hektár mezőgazdasági művelésre alkalmatlan terület erdősítése jöhet számításba. Az erdősítés és a vízrendezés megvalósításáig mintegy nyolc és fél ezer hektár szántó átmeneti mentesítése lenne indokolt. A nagy állattartó térségekben nem kellő mértékű a gyepgazdálkodás intenzitása, és további gyeptelepítések is szóba jöhetnének. A Megfelelő műszaki eszközök, pénz és ™ szakértelem híján az elmondottak megvalósításának üteme nem nagyon gyorsítható. — Az alaptevékenység gépesítési színvonalának emelése, az állattartó telepek rekonstrukciója, valamint a tároló- és szárító- kapacitás fejlesztése halaszthatatlan. Ugyanígy a termelés személyi feltételeinek javítása, a szakember-ellátottság és a vezetési színvonal erősítése is. A Talán több tartalék lehet a termelési ^ szerkezet korszerűsítésében. Nem mintha ez nem igényelne pótlólagos ráfordításokat, de a feltételrendszer javításánál mégiscsak kevesebbe kerül. — A termelési struktúra Szabolcs-Szat- márban jelenleg nem felel meg az ökonómiai adottságoknak. Ennyi gabonát nem bír el a térség. Tudom, hogy a közgazdasági mutatóik és szabályozók arra ösztönöznek, hogy miinél több kalászos és kukorica kerüljön a vetésszerkezetbe, de az ennyire végletes szakmai politika visszaüthet. Ennek a tájnak megvannak a régi és jól bevált növényei, ezeknek a helyzetét kellene javítani. Vissza kell hozni a burgonyát, koncentrációt igényelne a dohány, és az alma pozícióját is erősíteni szükséges. £ Miként? Az almaágazabban a rekonstrukció a faj- ta&zerkezet korszerűsítését célozza. Az alma és egyéb gyümölcsfajok területlekötésének aránya 85:15 arányban lenne célszerű. Magán az almán belül pedig tudomásul kell venni a piac parancsát. Telepíteni csak korszerű fajtákat szabad, és csak korszerű ültetvényt formában. Az állattenyésztésben az állomány stabilizálására szükséges törekedni, az agrárökológiai tényezőkkel összhangban a kérődzők tartása legyen továbbra is a meghatározó. Az abrakfogyasztó ágazatokban kialakult kapacitások teljes kihasználására és a gazdaságossági kritériumok javítására kell a fő hangsúlyt helyezni. A Igen sok mezőgazdasági nagyüzemben egészíti ki hasznosan a nem túl jövedelmező alaptevékenységet melléküzem. Ezek megítélése sok változáson ment árt létezésük óta. — Ezen a területen sem kerülhető el a szerkezetátalakítás. A fejlesztésben hasznos, ha előtérbe kerül a helyben megtermelt alapanyag feldolgozása, és a végtermék-előállító tevékenység fejlesztése. Rengeteg tartalék vám a kistérségek üzemei közötti kooperációban. Növelhető és növelendő a mezőgazdasági termelés vertikalitását fokozó élelmiszeripari feldolgozó tevékenység, a háttéripar, a háttéripari szolgáltatás és a helyi természetes alapanyag hasznosítása, összefügg ezzel az az álláspontunk, hogy a megye élelmiszeripari feldolgozókapacitá- sának fejlesztéséből a mezőgazdasági termelésnövekedést meghaladó dinamikát szükséges érvényesíteni. ^ Mindehhez már csak pénz kellene ... — A feltételek kialakításához és a termelési szerkezet korszerűsítéséhez szolgáló rendszerben lehet találni lehetőségeket, mindent behatárol azonban a népgazdaság teherbíró képessége. A szűkösen rendelkezésre álló sajált források és az igénybe vehető támogatások célorientált felhasználása sokat segíthet. A A pénz tehát annyi, amennyi. Marad a népi bölcsesség; segfts magadon, s az isten is megsegít? — Viaranak tartalékaink. Igaz, mondtam már, hogy kevés a jó szakember, és azok sem ott vannak túlnyomórészt, ahol lenniük kellene. De azért gondoljuk meg: egymás mellett elhelyezkedő termelőszövetkezetek megegyező adottságokkal abszolút eltérő ered ményességgel tevékenykednek. Ez bizonyíték arra, hogy a vezetés színvonalának növelése termelő erő lehet. Érdemes tehát ennek megvalósítására pénzt költeni. A szellemi ráfordítás megtérülése és hatékonysága meghaladja a műtrágyázásét, pedig azé a leggyorsabb és legnagyobb. Én problémákat látóik a munkafegyelemben és a munkamorálban is. Mégpedig nagyobb részben a vezetők esetében. A dolgozóktól semmivel sem várható el több, mint amit a vezetőitől lát. Ez utóbbit nem vitatva, egy megjegy- ^ zés, amit egy vezető tehetne az „első vonalból”, ha körünkben' lehetne: kötött szervezeti keretekben, korszerűtlen szabályozó keretben ... — Való igaz. A termelő erők elemeinek arányosítását szolgáló keretváltozásoknak itt lenne az ideje. Erre szolgálna a területi centralizáció, valamint az egyszerűbb szövetkezeti formák alkalmazhatósága. • Erre született a napokban új rendelet... — Igen . . . Ezen kívül megformálható lenne a vállalaton és a szövetkezeten belüli vezetésszervezet és irányítás. Ezzel együtt lehetne megbarátkozni az új vállalkozási formákkal, lamelykre éppen a megyében sikeres próbálkozások és már bevált módszerek vannak. A Mindennél többet érne azonban a sza- v bályozó rendszer korszerűsítése. — A szabályozók normativ jellege mellett érvényesülni kellene a területi elvnek is. A beruházások automatizmusában nincs elég ösztönző jelleg. Különösen növekedhetne ez az állattartó telepek rekonstrukciójában és az ültetvénytelepítésben. Elengedhetetlen lenne, hogy a kedvezőtlen adottságú üzemek árikiegészítése biztosítsa a minimálisan elvárható nyereségképződést — még inkább érvényes ez az elmaradott térségekre. Szélesíteni lehetne a termelési adóból törlesztendő . fejlesztések körét és. növelni azt a hányadot, amelyet a kedvezőtlen adottságú üzemek' v isszatarthaitnak. Végezetül pedig: a felzárkózást ösztönző fejlesztések felhalmozási- adó-mentességét erősíteni kellene. Köszönöm a válaszait. Esik Sándor --------------*\ az ajándékozás szeretteink iránt tanúsított és érzett nemes gesztus, melynek aktusában mindig jelen van bizonyos ünnepélyesség is. A Magyar Értelmező Szótár szerint: „Az ajándékozás ingyenes, különös szerétéiből vagy figyelmességből adott dolog. Számunkra nagyon fontos, értékes ...” Szerintem ajándékot adni kiválasztottjainknak legalább akkora öröm, mint kapni a kedvesünktől, attól a valakitől vagy azoktól, akiket mi szeretünk és nagyra becsülünk. Már csak ezért is, az ajándékozásnak megvan a maga belső törvényszerűsége, ugyanis az értelmező szótár is dologról beszél, olyan, szerétéiből, megbecsülés jeleként kapott vagy adott valamiről, amelynek értéke pénzben talán kifejezhető, de ez másodlagos. Lehet, hogy az a gondosan kiválasztott valami számomra értékes, sokat mond, míg másnak esetleg semmit. Ebből egyenesen következik: az igazi ajándéknak nincs forgalmi értéke, nem váltható pénzre, anyagiasu- lása lehetetlen. Rendelkezik viszont olyan felbecsülhetetlen, a szoros barátságot jelképező értékkel, amely az ajándékozó és az ajándékozott számára további kapocs, elszakíthatatlan szál. A szeretet, az eggyüvé tartozás, a megbecsülés szimbóluma. Máriának a gerberacso- korral vallunk a szerelemről. de Zsuzsának már a vörös szegfűvel, de valakinek az ajándékba kapott színházbérlet jelenti a figyelmességet, másnak egy opera, egy dal, Attilának a Legó, Andrisnak viszont a Forma—1 kisautó. Egyik nagyapa dicsekedett a minap. Születésnapjára szebb, maradandóbb ajándékot nem kaphatott volna unokájától, mint amikor kérelmére a kis unoka kotta nélkül eljátszotta Verdi fenséges bevonulási indulóját az Aidából. Bár valójában akkor elszálltak a dallamok, de lelke mélyén őrzi ma is a trombitából előcsalogatott tiszta meleg hangzásokat. Őrizek egy fura, agyagból formált muris-humoros figurát. Unokám alkotta, egy fél délután bajlódott vele a szakkörben, hogy meglepjen, felköszöntsön, s megörvendeztessen születésem napján. Szerintem a szép, jeles ünnepekhez kapcsolódó ajándékozási szokásaink olykor eltorzulnak, s ha általánosságban nem is mondható el, de sok jel mutat rá: elanyagiasodás lengi körül. Rátelepszik a kivagyiság, a mutogatás, esetenként az elvárás, a kényszer. Tapasztalatból tudom: ismerősöm névnapjának megünneplésére készült, de már előre kikötötte, hogy ö szeretett kolléganőitől csakis meisseni por- cellánt kér. Láttam, amikor a főnöknek kedvenc, drága külföldi italával álltak sorba, s várakoztak órákig a beosztottak, hogy átnyújthassák a „szeretet” és „megbecsülés” ajándékát. Van tudomásom olyan vezetőről is, aki névnapja közeledtével inkább választotta az inkognitót — néhány napra szabadságolta magát —, hogy megszabaduljon a képmutató ceremóniától, azoktól, akik szinte csak ilyenkor akarják bizonyítani ragaszkodásukat. Nem általános ez, bár eléggé elterjedt jelenség, amely erkölcsi és etikai értékeinket kezdi ki, devalválja. Az ajándékozás a jeles ünnepek sava-borsa. Legalábbis annak kellene lennie. Csakhogy az ilyenkor szokásos sok-sok név- és születésnapi meghívásokban gyakorta nem az őszinte szeretet és kitárulkozás dominál, hanem a színészkedés, a képmutatás, mert mit is lehetne mondani arra az ünnepéltre, aki — megteheti! — csak azért várja köszöntőit hatfogá- sos finomságokkal, mert túl akar tenni mindenkin. Csodálkozunk-e ha ezek után csorbulnak a nemes emberi értékek? Ott, ahol az önzetlen tiszteletadással párosuló ajándékozást az egymásra licitálás váltja fel, s ahol csak azért köszöntik vagy tisztelik meg egymást, hogy kitűnjenek, az ajándékozás öröme elveszíti érzelmi töltését, megszűnik ember és ember között a tisztelet, a figyelmesség mércéje lenni. Szerintem az ilyen kapcsolatokban a tisztelet, a figyelmesség, a szeretet, a megbecsülés helyébe a dicsekvés torz törvényei lépnek, amelyek mázként telepednek rá viszonyainkra, bénítanak, gúzsba kötnek általános érvényű, humanista értékeket. Közeleg a karácsony, a békesség, • a szeretet és az ajándékozás ünnepe. Két évtizede még nagy családom csaknem minden tagját megajándékoztam valami aprósággal. Legalább tizenöten voltak! örültek, s én örömüktől boldogabb lettem. Mi HÉTVÉGI MELLÉKLET
