Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

1987. december 9. Kelet-Magyarország 3 Cinkos kacsintás? A LEGÉNY RÉSZEG VOLT. Felült egy Rába— Steige rre, aztán útközben babért egy (kocsmába, ott näböiltöit, majd elindult a Rába-taxlin hazafelé. Ű t közben felborult, bele egy halastóba. Kihúzták, élet­ben viae, a hatalmas milli­ós értékű gépben több száz­ezer forintos kár keletke­zett. Mondhatnánk: ez egy termelőszövetkezet ügye, ez (a rendőrség ügye. Megin­dult az eljárás, a íaraktoros bevallotta, hogy ivott, lesz kártérítés, desz szankció. Kerülhetne ez az ügy akár lapunk kettes oldalára a bűnügyek közé is. Engem a doilog-naik ez a része nem érdekel, hiszek az igazságszolgáltatásban. Ami irritál, at a következő. Ez a legény részeg volt a műhely telepen. Tudták, hogy fel akar ülni a jár­műre. Intették is, mégis sikerült neki. Hogyan? Mii­ért nem szedte le senki? Hol voltak munkatársai ? De folytassuk. A Rába a kocsma előtt állt meg. A kocsmáros tóttá, hogy aki jött, mivel érkezik. Kiszol­gálta. Sörrel. Mintha ez a legtermészetesebb lenne. És ott se volt egy ember se, aki megállítja. Mert mi- ént tenné? Mi köze hozzá? Miért ő? Különben is, mi az a kis pálinka meg sör! NEM RITKA, hogy a tsz- ekben isznak. A gépvezetők is. Tudok olyanról, aki úgy járt be a takarmánnyal az (istállóba, hogy a zárt ajtót járművével benyomta ma­ga előtt. Másik a gépmű­helyből hajított ki úgy, hogy a kapufélfát csak úgy re- pesz tette kifelé. Hallottam olyan véleményt: ha egy­szer istenigazában meg­szondáztatnák az erőgép- vezetőket, akkor egy-egy helyen leállna a 'munka. Itt gondolom tovább azt, ami az előbb az eszembe jutott. Hol vannak a közösségek? A gazdák? Miért tűrik, hogy így is meglopják őket? Mert ez is lopás, kér­dezzék csak meg a tsz ve­zetőit, mennyit ér ma pár százezer forint is! Szigorúbb 'társadalmi kontroll kell itehát, kímélet­len fegyelem. Az élnézés űjiabb lazaságot szül csu­pán. A bocsánatos bűnök­kel szembeni irgalom ellen­kező hatást ér öl. Egy-két kemény példa, amit statu­álnak, kezdete lesz a rend- teremtésnek. Lesz miben válogatni, nem kell attól félni, hogy ember nélkül marad a gép. A közt sértő, erkölcstelen magatartást a gazdának, kell megtorol­nia. MERT MA EGY RÁBA, holnap egy másik gép, hol­napután tudja az ég, hová fajul a lazaság. A cinkos kacsintás is vétek. És nem bocsánatos. (bürget) JAVÍTÓ ÉS ALKATRÉSZT ÁRUSÍTÓ ÜZLETET nyitott a közelmúltban a nyíregyházi Gelka a Rákóczi út dombháza alatt. A rádió-tv és híradástechnikai eszközök javítása mellett gazdag a kínálat különböző alkatrészekből is. Többirányú tevékenységük során forgalmaznak import fekete-fehér tv-készülékeket, foglalkoznak műszaki cikkek bizományi érté­kesítésével, tv-antenna tervezéssel és telepítéssel. (Elek Emil felv.) Hálónk i$ lógható az adás Tévéműsor műholdról A Szovjetunió az elmúlt években kiépítette a „ZA- PAD” elnevezésű távköz­lési műhold-rendszert, amely lehetővé tette Magyarorszá­gon és a környező országok­ban a szovjet központi tévé első műsorának műholdve­vő berendezésekkel történő vételét. A magyar lalkosság igényének kielégítése, a mű- sorváüla'szték bővítése érde­kében a Magyar Posta meg­állapodott a Szovjetunió ille­tékes szervével az említett televízió-műsor vételének ki- terjesztésében. Ennek ered­ményeként lehetőség nyílt arra, hogy a szovjet tévémű­sort intézmények, vállalatok, tanácsi szervek, valamint a lalkosság saját pénzforrásá­ból telepített egyedi vagy kö­zösségi rendszereken vegye. ' Az ilyen vételre alkalmas berendezések gyártásához, kereskedelmi forgalomba ho­zatalához a Magyar Posta hozzájárulása szükséges. Megadásának feltétele, hogy a műholdvevő berendezések teljesítsék a berendezésekre vonatkozó postai műszaki előírásokat. A sikeresen mi­nősített műholdvevők tele­pítését megelőzően a Magyar Posta központja hatósági és ellenőrzési szakosztályához 'kell bejelenteni az üzembe 'helyezést. A szovjet központi tv-műsor vétele 'térítésmen­tes. Belevágtunk az üzletbe...” A megyében a hűtőházak­ban, raktárakban rengeteg csehszlovák gyártmányú tar­goncát használnak, melyek­nek javítását, felújítását sok­szor helyileg nem vállalták. A Balkányi Szabolcs Terme­lőszövetkezet lépett először. 1980 nyarán a műhely egyik sarkában alakítottak ki, ak­kor még első lépcsőfokként melléküzemágat, a Desta szervizet, amely északi szom­szédaink homlokvillás tar­goncáinak javítását vállalta. Új munkalehetőség Fokozatosan bővítették a helyiséget, szerszámgépeket vásároltak, fiatal szakmun­kásaiknak munkalehetőséget teremtettek. Tavaly fejleszté­si pénzből a régi mellé új üzemet építettek. Idén, a de­cemberi évzárásig 150 nagy­javítást, 20Q motorgenerált, 200 fődarabot (sebességváltót, futóművet) készítenek. Az al­katrészek nagyrészét kereske­delmi forgalomból vásárol­ják, a többit saját maguk ál­lítják elő. Tavaly 90 milliós forgalom mellett 9 milliós nyereséget könyvelhettek el. Idén ismét újítottak. — A KGST szállító és eme­lő gépgyártási munkacsoport ülésén, amelyre engem is meghívtak — magyarázta, a műhelyben Veczkó Tibor részlegvezető —, a csehszlo­vák gépgyártó tröszt chrudi- mi targoncagyára magyar kooperációs partnert keresett oldalvillás targoncák alkat­részeinek gyártására. Mivel volt egy kevés szabad kapa­citásunk és terveinkben sze­repelt továbbra is a fiatal Már a kapun kívül óriási betűk hirdetik: Desta szerviz. Az udvaron kibelezett, rozsdás targoncák várják életre kel­tésüket. A fűtött műhelyben az elkészült targoncák sora­koznak a szerszámgépek mellett. Még nem töltötték fel őket fagyállóval, ezért nem merik éjszakára kint hagyni a „csillaggarázsban'*. RAKLAP EXPORTRA. A tiszadobi Táncsics Termelőszö­vetkezet faüzemében exportra is gyártanak raklapokat. (JL) Vüánszki György a furatmegmunkáló gépen alkatrészt ké­szít a targoncákhoz V oltam valaha, zsenge koromban, egyszerűn, de megbecsült háztar­tási eszköz. Mondják, hogy minden jókezű, ügyes em­ber megcsinálhatott a jele­ség ériek, hogy valójában semmibe sem kerültem, vagy mondhatnám azt is, hogy a nagyobb testvéreim éttermekbe, igazi hentesbol­tokban is bekerülhettek, hi­szen mindenki tudta rólunk, hogy ősi, nemes famíliából származunk. Ükapáink kö­zött voltak félbeszakított fák, villám marta törzsek, a messze határon túl ismert, ökröket sütő mesterek tőkéi is. Bizony nagy ez a család. Már amikor a mamutok pusztulni kezdtek, mi elsza­porodtunk. Nászajándékok­ká lettünk, hogy szolgáljunk vidám keresztelőket. Let­tünk asszonyöröm és a vasár­napi ebéd után elégedett fér­fi közömbösség. Árunk még nem volt, de rangunk azért igen. Különösen akkor, ami­kor kevés volt a hús. Mi vágódeszkák diszkré­tek vagyunk. Bontottak raj­tunk hurokba lépett fácánt, A húsvágó deszka ________ (Monológ) nyálat, őzet, talán szarvaso­kat is. Később rajtunk sze­letelték vékonyra, mérték, adagolták a jegyre kapott húst, kevertek rajtunk bab­ból gesztenyepürét, vagy ép­pen hamis jasírtot, amilye­neket a vasút környéki bol­tok most is árusítanak. Az idősebbek emlékezhet­nek rá, hogy olyanok is van­nak közöttünk, akiken kará­csony idején, milyen meg­alázó, melaszból főzött sza­loncukrokat szeleteltek. Ö boldog idők! Megbecsül­tek minket, mert nehéz sor­sunk volt, a levitézlett anti- világban még igazi árat is kaptunk. Előbb csak a piaco­kon filléreket, de ezek a fil­lérek úgy emelkedtek, mint az egy-egy lakos által átlagosan elfogyasztott húsmennyiség. Később hat-hét, aztán tíz­húsz, mostanság már har­minc-negyven, hatvan-nyolc­van, sőt a magukra valamit adó boltokban a száz-száz- húsz forintot is elérte az árunk. Nem természetes-é, hogy biztosak voltunk ben­ne, érhetünk mi még kétszáz forintokat is, hogy különbek leszünk, mint valamiféle di­vatjamúlt lábos. És tessék. Most egyik nap­ról a másikra bizonytalanná lett bennünk a jövő. Nem, nem ti aranyos nagymamák, minket tisztára súruló gyö­nyörű kezű asszonyok, lányok rontották meg bennünk a hitet. Nem ti vagytok a hi-, básak. És nem is a húsárak, hiszen mi akkor is voltunk, amikor hús se volt, amikor húst pótlani lett rangosabb a deszka. Ez így igaz, de ami a minap történt velem, az már- már arcátlanság, az szálka­meresztő iszonyat. Vendég jött. Váratlan. A gazdaasz- szonyom palástolni a ren­detlenséget, rámdobott egy színes magazint. Olyasmit, amiket az emberek nem tud­ni miért, de sok forintért vesznek. Egy cikk került fölém. Ami­ben egy nagyon okos ember, azt bizonygatta, hogy mi deszkák tele vagyunk szal­monella bacilusokkal, hogy különféle betegséget, csalá­dokat fenyegető állandó ve­szedelmek vagyunk. Hoz­záteszem, legalább három­ötezer éve. O tt az asztalon elfogyott a rum. Ettől elment a vendég. De akkor az én kötelességszerűen imádott gazdasszonyom, aki erről a cikkről beszélgetett, mos- datlanul félrelökött engem. A szemeiből láttam, hogy éppen műanyag tálcákon szeletelt műanyag húsokról álmodik. Az utolsó szó jogán kiál­tok, akkor is ha ez átok le­het. A műkéssel szelt műhús­nak, a műanyagtálcán mos- datlan deszka íze legyen. Bartha Gábor szakmunkások megtartása, belevágtunk az üzletbe. Leg­először a létszámot a forgá­csolóban 13, a lakatosmű­helyben 6, a téesz által beis­kolázott fiatallal bővítettük. Vásároltunk új maró- és eszr tergagépeket, amelyekkel ele­get tudunk tenni partnereink igényeinek. Magasabb követelmények Az öntvényeket, csapágya­kat a szerződés szerint a csehszlovák gyár küldi, Bal- .káriyban megmunkálják és összeszerelik a főegységeket, majd visszaküldik a feladó­hoz. Az első szállításkor, bár több helyen volt néhány mil­liméteres eltérés, mégis úgy .gondolták, hogy jó lesz ez a partnernek. Csakhogy a mi­nőségi követelmények jóval magasabbak Csehszlovákiá­ban. mint hazánkban, ezért a chrudimi gyár meósai rögtön jelezték az eltérést. A „had­üzenet” azonnal érkezett: vagy javítanak a minőségen, vagy felbontják a szerződést. Természetesen az előbbit vá­lasztották Batkányban. Azóta egyszer sem volt gond a mi­nőséggel. a partner elismerő­leg nyilatkozik a téesz dolgo­zóinak munkájáról. — Idén 65 hajtóművet, 130 hidraulikus munkahengert és ugyanennyi fékberendezést szállítottunk — sorolja a részlegvezető. — Hogy ne kelljen az alkatrészeknek dupla utat megtenni, belföldi piacra is termelünk. A szer­ződés alapján, a dokumentá­ciókat felhasználva, a ma­gyar cégeknek is szállítunk. — Azért is lényeges szá­munkra az 1990-lg szóló szer­ződés — folytatta —, mert stabil munkát ad. Sikerült ezáltal bővíteni a termékszer­kezetünket. Mivel bérszínvo­nalunk jó, a fiatalok szíve­sen jönnek hozzánk dolgozni. A múlt héten tárgyaltunk a csehszlovák partnerrel, akik elégedettek munkánkkal és várhatóan az ezredfordulóig meghosszabbítják a megegye­zést. Akkorra 200—250 oldal- villás targoncához szállítjuk a főegységeket. Emellett ter­mészetesen megtartjuk erede­ti profilunkat, a homlokvillá­sok javítását. November vé­gén körlevelet küldtünk valamennyi targoncáit üze­meltető vállalathoz, amelyben kértük őket, jelezzék, (tóikor várható a gépek felújítása.' A visszajelzések után már ja­nuár elején tudjuk, hogy de­cemberben hány targoncát fo­gunk üzemképessé „varázsol­ni”. Francia exportra Miközben beszélgettünk, beszóltak telefonon, hogy kész az autója. Indult Kis­váráéra egy új gépet meg­nézni, amelyet szeretnének megvásárolná. Már majdnem beült a kocsiba, mikor meg­gondolta magát és a követke­zőkkel egészítette ki az el­mondottakat: — Nem dicsekvésképpen mondom, de a csehszlovákok a targoncákat francia export­ra küldik. Eddig egyet sem kellett visszaszállítani. Máthé Csaba Megtartják a homlokvillást is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents