Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7. Kelct-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Jó néhány olvasónk közölte a héten sajtónapi jókívánságait levélben és telefonon. Szerkesztőségünk nevében tisztelettel megköszönöm, s én is kívánom, hogy szerezzen mind több örömet, adjon mind hűebb és frissebb információt, szolgáljon kevesebb bosszúsággal olvasóinknak megyénk lapja, a Kelet- Magyarország. Ehhez olvasóink hathatósabb együttműködését igényeljük. Kérjük, hogy észrevételeik közlésével, írásainkra gyakran reagálva a jövőben is segítsék a kollektív szerkesztést. Most pedig a konkrét kérdésekből. A mi újságunk kitűnően tud bírálni, de azért önök is tudnak selejtet csinálni. Mellékelem a Kelet-Magyarország november 28-1 számának harmadik oldalát. A Balogh Géza cikkéből jócskán lecsíptek ... — írja Kovács Sándor encs- encsi olvasónk. Nem akarjuk a munkánkat hibátlannak feltüntetni, hiszen az olvasók százezrei tapasztalják naponta a selej- tünket. Ebben az esetben azonban nem mi tehetünk a dologról, az a lapot előállító Nyírségi Nyomda selejtje. De persze az újság akkor is a mienk, s a panasz jogos. Nyomdász segítőinkkel közösen kell törekednünk a hibátlan lap készítésére. Mivel ma mindennek emelik az árát. előre félek attól, hogry az újságoké sem marad a régi. Kár lenne pedig, mert jó néhány kisnyugdíjas szinte egyedüli tájékozódási forrása az önök lapja — közölték a 17-271-es telefonról. Valóban elég régen napirenden szerepel az újságok árának emelése is. Nem azért, mert ez divat, hanem, mert a lapok megjelenéséhez szükséges anyagok árai emelkednek. Elsősorban a papírról van szó, de emelni akarják a lappal kapcsolatos díjaikat a nyomdák, s a posta. A dolgok mai állása szerint még tudjuk tartani a régi árat. Hogy meddig? Szeretnénk sokáig, de ez a legkevésbé múlik a mi szándékunkon. Nagyon szeretnénk, ha az esetleges áremelés miatt egyetlen olvasónknak sem kellene megválni a laptól, hiszen rég bevallott célunk, hogy megyénk minden lakásába eljusson a Kelet-Magyarország. j Egy áremelés esetében vi-' szont óhatatlan, hogy néhány százan, esetleg ezren kényte- | lenek anyagi okok miatt le- ‘ mondani az újságot. Többször is olvastam, — kö- | zölte Barna Sándor —, hogy a Kelet-Magyarország ott áll a százezres példányszám kapujában. Végül is hány újság jele- 1 nik meg pontosan? A pénteki példányszám 98 649 volt. Ez azt jelenti, hogy 1351 hiányzik már csak a százezerhez. Ha már itt tartunk, hadd vessem közbe: ebben a megyében különösen nagyra értékeljük, hogy a rengeteg anyagi gond mellett is évről évre 3—5 ezer példánnyal növekszik a Kelet- Magyarország, s minden bizonnyal hamarosan belép a százezres napilapok „klubjába”, amelybe Magyarországon csak a Pécsett, Győrött Kopka János főszerkesztő válaszol és a Miskolcon megjelenő megyei lapok tartoznak. Megjegyzem, hogy ez a példány- szám már az országhatárokon túl is jelentősnek számít. Labant Sándor Kisteleki szőlői lakos azt panaszolja, hogy szombatonként sokan nem kapják meg arrafelé az újságot, bár nagyon várják. A kézbesítő arra hivatkozik, hogy ő is kevesebbet kap, de majd hétfőn pótolja. Mi ennek az oka? A kézbesítő feletteseitől tájékozódtam, akik elmondták, hogy három hete valóban előfordult: szombaton kevesebb újságot vittek arrafelé, s később pótolták a hiányt. Olyan azonban nincs, amire a kézbesítő hivatkozik. Bedő Lajosné, a megyei hírlaposztály vezetője alapos vizsgálatot indított ez ügyben. Reméljük, ezek után pontosan érkeznek majd a lapok a Kisteleki szőlőbe is. Júniusban vettem egy Kelet- magyarországi magazint, s azóta is hiába keresem a következőt. Lesz-e egyáltalán? — kérdezte telefonon Fiigedi Imre nyíregyházi olvasónk? Lesz. Mégpedig körülbelül két hét múlva. A Kelet-Magyarország Téli Magazinját már a nyomda istápolja. Szerkesztőségünk munkatársai a magazin összeállításánál figyelembe vették az első készítésének tapasztalatait, s még több hasznos, érdekes olvasmányt kínálnak. Döntő részben természetesen szű- kebb környezetünkből, Sza- bolcs-Szatmárból, ahol — mint egyre-másra kiderül — rengeteg az érdekes ember, a történés. Leszűrtük az árusítás tanulságait is és a hónap közepétől — a pontos dátumot lapunkban még többször is közöljük — már megyénk minden postahivatalánál és újságárus pavilonjában is árusítják majd a Kelet-Magyarország Téli Magazinját. Többen is szóvá tették: azt megértik, hogy a hirdetésüket csak későbbi időpontokra veszik fel, azt viszont nem, miért kell ilyen áldatlan körülmények között hirdetést feladni. Valóban nagy gondja ez lapunknak is, hiszen mi is azok között vagyunk, akik a kulturált szolgáltatást, ügyintézést sürgetik. A sajnálatos helyzetet a rendkívül szűkös körülmények okozzák, amelyeken várhatóan egy év múlva tudunk gyökefasen javítani, miután megvettük az új székházat építő Állami Biztosító helyiségeit. Ezt követően már kulturált módon alakítunk ki hirdetésfelvevő helyiséget, hírlapolvasót is. I gazából nem érdemes megkérdezni jó néhány vállala tot a megyében, milyen tervekkel készül a jövő esztendőre. Helyette inkább ildomos az elképzelés szót használni, ami ilyenkor, az év vége előtt, már igencsak nem tűnik nyomatékos kifejezésnek. Az oka egyfajta félsz, amikor az új szabályozók, az adórendszer változása miatt attól tartanak, hogy a meghirdetett kormányprogram ellenére kisebb lesz a mozgásterük, ezért tartalékolni próbálnak, a jövő évi export lehetőségeiben nem játszanak ki minden adiut. A sok embert foglalkoztató könnyűipari üzemekben mondják, hogy részükre káros a társadalombiztosítási járulék megléte, végső soron akár a termelés bővítésének gátja lehet, amikor a vevő éppen a munkaigényesebb terméket keresi. A cipőiparban azok, akik eddig a jól fizető szovjet exportból éLtek meg, az idén végrehajtott rubelszorzó változások miatt a veszteség határán egyensúNézőpont lyoznak. A jövő évi szigorításokat ugyan ismerik, de be kell látni, hogy egyik pillanatról a másikra nem tudják a termelést átprofilírozni, nem találnak olyan tőkés partnert (s nem tudnak annak igényei szerint termelni), amely jóval több cipőt rendelne. Ugyancsak vállalati körökben vetik fel, hogy hiába a jó ötlet, bármennyire céljuk a műszaki fejlesztés gyorsítása, amikor megmaradt a beruházások magas adója, így kevés a lehetőség a termékszerkezet látványos változtatására. Természetesen a vállalati panaszok az éremnek csak az egyik — de semmiképpen sem elhanyagolható — oldalát adják. Mindezt a maga csatornáin a Magyar Kereskedelmi Kamara is jelzi az illetékeseknek. Már csak azért is kötelessége, mert ez a nézőpont, az ebből levont következtetések azt mutatják, hogy a jövő évi terv vállalati megvalósítása — mégha várakozások, elképzelések szintjén is — nem mindenben egyezik a kormány gazdasági- társadalmi stabilizációs programjával. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy a termelés hatékonyságának javításával. a gazdaságos export fokozásával, a 'termék- szerkezet megfelelő változtatásával lehet eredményeket elérni. A gyapjú iparban évek óta érlelődött, hogy túlzott a kapacitás, mai technikai eszközeikkel néhányan nem képesek megmaradni a versenyben. Elég baj, hogy az a Magyar Gyapjúszövőgyár, amelyik kétségbeesetten leányvállalatok alapításával igyekezett talpon maradni, most éppen a demecseri gyárának létét fontolgatja. Hiába tudja a fehér- gyarmati mérleggyári munkás, hogy ő az igen alacsony fizetés mellett is nyereségesen termelt, ha a tehetetlen, elkényelmesedett vállalati központ „vízfejét” is neki kell eltartani, mert ebből óhatatlanul veszteség következik vállalati szintien. P ersze a példák sorolhatók úgy is, hogy a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalatnál a jövő évi változásoknak megfelelően úgy alakítják a termelést, hogy emelkedjen a jövedelmezőség, a Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalatnál a termékszerkezet korszerűsítése ugyancsak erre irányul. Az ő nézőpontjuk a helyes, s bízzunk benne, hogy nemcsak óhaj ezen az úton járni, hanem mind a vállalati, mind a kormányzata intézkedések ezárány- ban hatnak a kibontakozás jegyében. Lányi Botond Változó vásárlási szokások „Már megint hiába jöttem...44 — Na, ezért bejöhettem megint Levelekről — zsörtölődik az áruházi gondolák között egy fejkendős fiatalasszony. — Harminchetes csizmát megint nem kaptam a fiamnak, és meleg zokniért is hiába járom a boltokat. Mi a hiány oka? Felkészült-e a ruházati kereskedelem á télre? A válaszért több helyre is kopogtattunk. Nemcsak az olcsó hiányzik A Nyírfa Áruház konfekcióosztályán tömött pultok várják a vevőt. Lassan a hangulat is karácsonyi. — Három éve volt az ideihez hasonló jó szezonunk — mondja elégedetten Gyurján Lászlóné, az osztály vezetője, akitől azt is megtudom, hogy tavalyi 65 milliós forgalmukat az idén is teljesíteni szeretnék. Ügy tűnik teljesítik is, hiszen csak az elmúlt szombaton 900 ezer forint értékű árut adtak el. — Igyekszünk minél szebb árut kínálni a vevőknek, hiszem az olcsó áruk mellett mind többen keresik az igényesebb, drágább holmikat is — monja Gyurjánné. Szavait igazolja, hogy a 12—22 ezer forintos irhiabun- dák egykettőre elfogytak, és ma is nap mint nap keresik a nemes szőrmét, a finomabb bőrárut. Sajnos, utóbbiakból egész évben rossz volt az ellátás. A divat ma már egyre fontosabb szempont. Egyöntetű a vélemény: megváltoztak a Vásárlói szokások. Vagy az egyszerű és olcsó, vagy az egészen divatos, ám drágább termékek kelendőek. Aki az utóbbiakat keresi, az S-mo- dell boltban járhat legtöbb sikerrel. — Az utolsó negyedévben nálunk is nőtt a forgalom — mondja Buzga Miklósné, a bolt vezetője. A „Senki máson, sehol máshol” divatját bemutatókon, vásárokon ismerik meg a bolt dolgozói, akik idén 12 milliós forgalomra számítanak. A bolt hangulatos, ízléses, benne mindig talál újat a vásárló. Egy-egy fazonból általában tíz darabot hoznak. Szerencsére nemcsak alapruhákból, hanem kiegészítőkből is igyekeznek kielégíteni az igényeket. Sajnos, manapság ez nem mindig sikerül. Mi van a lerakótoknál? A Vénusz Ruházati Kereskedelmi Vállalat lerakatá- bam alapvető ruházati cikkek, alsó és felső ruházati termékek, téli ingek, zoknik, gyermek tréningruhák találhatók. A tervek 480 milliós forgalomról szólnak, de már ma is látszik, hogy ennél jóval több lesz az idei' eredmény. — Az ellátás a termeléstől függ, — fogalmaz Lácz KáItt járt a Mikulás mjm egfogta a kabá- ||rl tóm gombját * Stohanek és feltart. Liheg és szuszog, mert rohant utá- | nam. Végre megkérdi: — Piros golyó a I hóban mi az? — Ne tegye — nyögöm. — Érdekel is engem a maga piros ' golyója. l — Mert nem tudja? I Ha tudná, érdekelné. ' De megmondom. Gu- goló Mikulás, aki be- | görcsölt. Jó mi? r Dühöngeni szeret- i nék. Egyrészt mert | sietek, másrészt boszszant a felnőttek gyerekessége. Ez a Stohanek is szinte már beleőszült a kopaszságba és még mindig élvezi az óvodáskorú vicceket. Sőt. — Írtam a Mikulásnak — mondja. — Megírtam, hogy kivételesen nekem ne hozzon csokoládéfigurát, téli zoknit és mogyorót, de küldjön némi márkát, koronát, ha az nincs, svájci frankot is elfogadok. — És hová küldte a levelet? Hol él a Mikulás? — Hogyhogy hol él? Valahol a Lappföldön, a sarkkörön túl. Saját fülemmel hallottam, amikor telefonon beszélgettek vele. Közvetítette a rádió. Azt is mondta, legalább 150 éves, szereti a magyarokat és várja a levelet. Hát én elküldtem. Ezer márkát kértem. Mi az neki. Azt is megírtam, ha személyesen hozza a pénzt, tegye a cipőmbe. — És? — Nincs és. Direkt vettem egy új cipőt, ezerötért. Kipucoltam és egy cédulára odaírtam. Én vagyok a Stohanek, aki a valutát kérte. Azt is közöltem, nagyon kell az a kemény dohány, mert jövőre olyan útlevelet kapok, amelyikkel bárhová mehetek ha lesz rá nyugati konvertibilis. — És? — Nincs és. Jött a Mikulás és ő is írt egy cédulát: „Itt jártam — közölte — az új cipő egy kicsit szorít, azért jó. A valutát várja a postán.” Nem látta szomszéd, nem járt még a postás? rn/em láttam. Sem Iwl a Mikulást, sem a postást. Sto- haneken viszont csodálkozom, miért mászkál ez az ember ilyen hidegben mezítláb? Seres Ernő roly vezető. — Egész évben hiánycikk volt a hurkolt csecsemőáru, a férfi- női alsó kötöttáru, a téli jellegű női- és gyermek harisnyanadrág is. Az ipar ajánlatának hiánya miatt jelenleg még reményünk sincs ezek pótlására. Sajnos, az iparnak egyre inkább az export a fontos, s így gyakran megesik, hogy nem teljesítik a megrendelést, esetenként még szerződést sem kötnek velünk. A hiányok pótlására többféle módon is törekednek. Ha kell, új gyártókat, termeltetőket keresnek. Ilyen a Sláger Kisszövetkezet, amely felső kötöttárut, a BUDA- PRINT Textil Gyára, és a csongrádi áfész melléküzem- ága pedig alsó 'kötöttárut szállít a nyíregyháziaknak. A kötőfomalak választékának bővítésére eddigi két partnerük a TEMAFORG és a FOKI mellett — most a Minőségi Ruházati Szövetkezetnek is küldtek megrendelést. — Nálunk májusban kezdődik a tél — mondja Dávi- da Kornélné, a Meteor Ruházati Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi lerakatának vezetője. A gyermekruhák árának jövő évi emelése nem ismeretlen a vevők előtt. Ezt bizonyítja, hogy a nemrég, november derekán elkészített számadás szerint 12 százalékkal több gyermekholmit adtak el, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A ME- TEOR-nál bírták a rohamot, hiszen a megélénkült kereslet kielégítésére Kínából tollas, Romániából pedig téliesített kabátokat rendeltek. Szerződést kötöttek a Hum- mel-céggel is, hogy könnyű, divatos monopol terméküket, az osztrák alapanyagból készült divatos dzsekiket megvásárolhassák az emberek. Mit mond a vevő? — Közel húszezer darabot rendeltünk ebből a termékből, amelyet szerencsére jó közepes árban kínálhattunk vásárlóinknak — mondja Dávidáné, majd hozzáteszi: — A kielégítő ellátás mellett azért időnként gondjaink is vannak, amelyek elsősorban az egyes méretek hiánya miatt következnek be. A szezonnak még nincs vége. Decemberben válasz- tékszínesítő import szállítmányokat várnak a METE- OR-ban, s így a megye boltjaiban is. A tél még csak közelít, a meteorológia szerint azonban bármikor beköszöntőét. Kovács Éva SZERKESZTŐI oooononn Szívügyünk Csupa ötlet, csupa szellem, csupa okosság! Lelkesedésem őszinte, hiszen az a terv, amit Tarpán készítettek a községben, megérdemli a felsőfokokat. A Szívügyem az egészségem mozgalom évi elképzeléseit vetették papírra — egy részüket már meg is valósították —, nagy gonddal. Tanács, KISZ, ifjúsági klub, vöröskereszt, iskola, úttörő- csapat, orvos, patikus — mindenki benne van, min- dőjük elképzelése testet öltött egy, egymást segítő tervben. Családi programok a tornateremben, kerékpárkirándulás a környék műemlékeihez, előadások fiataloknak és öregeknek, szánkózások a Nagyhegyen, családi vetélkedők, beszélgetések az iskolában, segítés az öregeken — sorolhatnám a javaslatokat. Ezek fő erénye, hogy ott születtek, nem egy központi elképzelés adaptációi, alkalmazkodnak a lehetőségekhez, csak az igényeket veszik figyelembe, minden korosztályhoz szólnak. Alulról építkező hát a mozgalom, az érdek felismerése szülte az ötleteket, ugyanakkor arra is gondoltak: legyen minden olyan, hogy az egészséges test mellett a lélek frissüléséhez is hozzájáruljon. Így teljes a kép, ezt tudni kell ahhoz, hogy örülhessünk. Az emberben ezek olvastán és láttán felmerül a kérdés: vajon az itt szerzett tapasztalatot nem lehetne-e továbbterjeszteni, és -fejleszteni? Hiszen demokráciánk egésze akkor funkcionálhat jól, ha alulról épül,/ minden elemében tartalmazza a közösségek szándékát. Ez esetben a siker forrása az volt, hogy világos célt jelöltek meg. Ez a dolog nagy titka. Ha a cél világos, akkor működnek az agyak, készek _ tenni a kezek, és lelkesednek a szívek. Másra nincsen is szükség jelenünk és jövőnk érdekében. B. L.
