Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-29 / 306. szám

1987. december 29. Kelet-Magyarország 3 Gyermekvédelem Emberhez méltóbban ŰJ SZELEK FÚJNAK a hazai gyermekvédelemben. Nem divatból; nem 'azért, mert a társadalom szinte minden területén a megúju­lás a jelszó — hanem, mert valóban lépni, változtatni kell. Bebizonyosodott (sok keserű tapasztalat árán), hogy az eddigi módszerek, eszközök (lehetőségek?) ke­vésnek bizonyultak. — A gyermekvédelemben is előtérbe került a .megelő­zés fontossága, a komplex családgondozás megvalósítá­sa — fogalmazta meg Kovács István, a megyei tanács mű­velődési osztályának főelő­adója. — Mindehhez már ala­kulgatnak az új módszerek, létrejöttek a különböző in­tézmények, amelyeknek ösz- szehangoltan kell cseleked­niük a gyermekek, a fiatalok védelme érdekében. Változ­nia kell ugyanakkor a csa­ládot pótolni hivatott intéz­ményes nevelésnek is. Kor­szerűsíteni kell az intézmé­nyi hálózatot, s egyénekre szabott, rugalmas pedagógiai tevékenységre van szükség. Ezek a tézisek más-más megoldási módokat igényel­nek a különböző területeken. Szabolcs-Szatmár megye sok tekintetben sajátos helyzet­ben van. Jelenlegi gyermek- intézményeink általában ré­gi kastélyokban kaptak he­lyet, ahol nagyon nehéz csa­ládiasán nevelni. A mi me­gyénkben él a legtöbb állami gondozott (új terminológiá­val: állami nevelt) fiatal. Szerencsére itt van a legtöbb nevelőszülő is; a mintegy há­romezer gyerek közül majd’ ezer így családban élhet. Saj­nos az is tény, hogy veszített presztízséből a nevelőszülői tevékenység, a fiatal házas­párok némigen vállalkoznak arra, hogy más gyerekének a gondját is a nyakukba ve­gyék. Havatásos nevelőszülő mindössze kettő van' a me­gyében, döntően anyagi okok miatt. még nehezbb lesz, hiszen szűkül a munkahelypiac. — Nagyon fontos lenne az intézményhálózat korszerű­sítése — folytatták a gondo­latot a GYIVI vezetői —, szükség lenne új nevelőott­honra is. A korlátozott lehe­tőségek között is arra kell azonban törekednünk, hogy ne kényszerüljön a gyerek tizennyolc éves koráig négy- szer-ötször, sőt többször is új intézetet megszokni. A csecsemőotthonokban marad­hatnának a nagyobbak is, az óvodás otthonokba kerülhet­nének kisebb korban, és on­nan járhatnának akár isko­lába is. — Igyekszünk koedukálttá tenni a nagy intézményeket is, hogy például a testvérek együtt maradhassanak. Sze­retnénk speciális jelleget ad­ni az egyes otthonoknak; le­gyen a neurotikus gyerekek­nek, vagy éppen a kábítósze­rezőknek külön; olyan, ami az ő különleges nevelésüket, gyógyításukat segíti. Tervez­zük azt, hogy Ököritófülpös- ről, vagy Cégénydányádról a nagyobbak, a középiskolás korúak bejáróként végezzék az iskolát, és a munkahe­lyükre is járhatnának on­nan. Átmeneti, ifjúsági ott­hon, ahol a felnőtté vált volt állami nevelt fiatalok élhet­nének, nincsen a megyében, ezért célszerű lenne megol­dani, hogy húsz-huszonegy éves korukig, esetleg a csa­ládalapításig maradhassanak a megszokott környezetben. NAGYON NEHÉZ A ZSÚ­FOLTSÁG MIATT valóban otthonossá tenni az intézete­ket (ebből a szempontból kü­lönösen nehéz helyzetben van Berkesz), de el kell'mennünk a lehetőségek határáig. Fel­merült az is, hogy a gyógy­pedagógiai intézményekben együtt élhessenek a testvé­rek, hiszen az egészséges gyerek járhatna onnan a kül­ső iskolába. Együd János és Bodnár ímre sorolta még a különfé­le terveket, hogy a nehéz sorsú gyermekek érdekében minél többet lehessen tenni. A GYIVI várhatóan megvál­tozó szerepköre is felvet egy sor kérdést. — Azzal, hogy a szakmai irányítást a GYIVI kapná meg, elérhetnénk, hogy a felesleges párhuzamosságok helyett egymásra épüljön, egymást kiegészítse a külön­böző szervek által a csalá­dok, a veszélyeztetett gyer­mekek érdekében végzett te­vékenység. Az eddiginél job­ban bekapcsolódnánk az ál­talános gyermekvédelem fel­adataiba is. A családsegítő központokkal, a gyámhatósá­gokkal, iskolákkal közvetle­nebb kapcsolatot kialakítva lényegesen jobb eredménye­ket érhetünk el. jórészt" még csak a TERVEZÉS STÁDIUMÁBAN VAN a gyermek- és ifjúság­védelmi tevékenység átfogó megújítása (említettük, hogy az ezzel kapcsolatos jogsza­bály is csak 1988-ra várható), de a szakemberek már konkrét elképzelésekkel, ter­vekkel készülnek a változá­sokra. Ezúttal — már csak a terjedelem szabta korlátok miatt is — jó néhány dolog­ról nem eshetett szó. Annyi azonban még feltétlenül ide kívánkozik, hogy B. Aczél Anna, a Művelődési Minisz­térium osztályvezetője nem­régiben arról tájékoztatta a bűnmegelőzési tanács alaku­ló . ülésén a megyét, hogy megtették az első lépéseket, így remény van a régóta várt új gyermekotthon megépíté­sére Mátészalkán. Papp Dénes BAR AZ IDEÁLISHOZ KÖZELÍTŐ MEGOLDÁS mindenképpen a nevelőszü­lői hálózat erősítése, bővíté-í : se lenne (s ez szerepel is a tervekben), egyelőre nagyobb szerephez jut az intézményes nevelés, ezért írásunkban ez- r ‘úttal inkább erre a kérdés­körre térünk ki. A jövő évre tervezett új jogszabály — a komplex csa­lád- és gyermekgondozás megvalósítása érdekében — alapvetően módosítja a gyer­mek- és ifjúságvédő intéze­tek feladat- és jogkörét. Az elképzelések szerint a GYIVI az adott megye ilyen jellegű tevékenységének módszertani és koordinációs központja lesz. Kovács István szavai­val: a hivatali jelleg helyett kisugárzó szerepre kell tö­rekedniük. Beszélgetésünket ezért a megyei gyermek- és ifjúság­védő intézetben folytattuk. Együd János, az újonnan ki­nevezett igazgató és helyet­tese, Bodnár Imre vázolta az elképzeléseket. — Mindenképpen nyitot­tabbá akarjuk tenni az álla­mi nevelés kérdéseit, hogy többet tudjon rólunk a köz­vélemény, s az eddigieknél is jobban segítsék a munkán­kat — fogalmazta meg az igazgató. MAR CSAK AZÉRT IS FONTOS EZ, mert a család- segítők az iskolák, a gyám­hatóságok ezentúl összehan- goltabban tevékenykedhetnek a közös cél érdekében. És a munkahelyi vezetők segítsé­gére is nagyobb szükség lesz, mint korábban: eddig is nagy gondot jelentett- az ál­lami gondozottak munkába állítása, mostantól viszont Reményeket varrnak Milotán Képünkön: elfogyott a munka, a legutóbbi szállítmányon már csak ketten dolgoznak. Megrendezni sem lehetett volna jobban, ahogy egészen véletlenül összefutottam a Szegedi Ruhagyárban a tsz- szövetség Szabolcs-Szatmár megyei képviselőjével, Pál Zol­tánnal, valamint Berki Józseffel, a milotai termelőszövet­kezet elnökével. Mindhárman ugyanabban az ügyben ke­restük a műszaki igazgatót: lesz-e vajon újobb kooperá­ciós üzemük a megyében? — Néhány héttel ezelőtt fölmértük a milotai Üj Élet Tsz varrodáját és megállapí­tottuk, hogy tökéletesen meg­felel a Szegedi Ruhagyár igényeinek — jelentette ki a műszaki igazgató. Szilágyi József. — Nemcsak a varro­da szociális helyiségekkel el­látott, bővíthető épülete, ha­nem az ott végzett munka minősége is. Ha létrejön a megállapodás, nem is kellene munkaköpenyvarrással tölte­ni az időt — ezen szoktuk kezdetben lemérni az új bérmunkás üzemek varrónői­nek szaktudását —. hanem egyből nekiállhatnánk a női kosztümöknek, s mehetne szovjet exportra, mint a vasmegy erieké. Tizennégy üzem A ruhagyárnak tizennégy kooperációs üzeme van, az ország legkülönbözőbb pont­jain. Dolgoznak nekik a sze­gedi Csillag börtönben épp­úgy, mint Vasmegyerben, vagy korábban Tiszavasvári- ban. Szilágyi Józsefnek ki­csit szívügye is Szabolcs- Szatmár, hiszen négy és fél évig igazgatta a VOR nyír­egyházi gyárát, s tökéletesen tisztában van a megye mun­kaerő- és munkahelygondjai­val. Éppen ezért figyelt fel Milotára, mert... — Bajban vagyunk. Há­rom éve indult be a varro­da, negyven asszonnyal. Jöt­tek boldogan a szomszédos meJncD . . községekből, Tiszabecsről, Ti- szakóródról is, mert mifelénk még nehezebb egy nőnek munkát kapni, mint a me­gye bármely más területén — magyarázza az elnök. — Ele­inte a mátészalkai háziipari szövetkezetnek dolgoztunk, de olyan kis tételben küld­ték a kiszabott ruhadarabo­kat, hogy mire belefogtunk, már el is készültünk vele és várhattuk ölhetett kézzel a következő szállítmányt. Egy évvel ezelőtt váltottunk ezért, és egy fővárosi ruhaipari kisszövetkezettel kötöttünk szerződést. Megjártuk azon­ban, mert ők még kisebb szériákat küldtek le, így az asszonyoknak még többet kellett állniuk, sokan itt is hagytak bennünket. Ráadá­sul megtörtént, hogy elsza­bott frottírruhákat kaptunk és miután mi összevarrtuk ezek egy részét, bennünket vontak felelősségre. Szeret­nénk végre megállapodni egy megbízható, pontos cég­nél, amely folyamatosan el- látnát a varrónőinket mun­kával ! Teljesítményben Egy hónappal ezelőtt a harminchárom főt foglalkoz­tató varrodában a fix fize­tésről át kellett térni a tel­jesítménybérezésre — azgsz- szonyok legnagyobb felhábo­rodására. Szinte kinézték maguk közül a vezetőnőt, akinek megmaradt a fix fize­Pikknr Tallin: Az engedelmes vásárló rwans óvatosan gj kinyitotta I az üzlet aj­taját, s belépett a helyiségbe. — Egy doboz Tulipán desszertet kérek — mondta. — öt márkp. — I válaszolta az el­adó, s az árut a pultra dobta. — Becsomagol­ná nekem, ugyan­is ajándékba vi­szem a nagyma­mámnak, aki most 70 éves? — kér­dezte félénken Hans. — Ilyen olcsó árut nem csoma­golunk be — hang­zott az elutasító válasz. Hans az édessé­get táskájába tet­te, majd így szólt: — Tudja mXt? Kérek még egy üveg francia ko­nyakot, de azt már becsomagolva. Az eladó nagyon gondosan, minta­szerűen csomagol­ta be a finom italt. Hans tovább gondolkodott, majd így szólt: — Ne haragud­jon, igazán röstel- lem, de a nagy­apámról megfeled­keztem. 0 is na­gyon szereti a ko­nyakot, neki is vinnék egy üveg­gel. Persze azt is csomagolva kér­ném. Az eladó . s$e- _ me felcsillant Ez igazán jó bevétel lesz — gondolta magában. Mire végre el­készült a csomago­lással, diadalmas arccal közölte, hogy összesen 250 márkát kell Havá­nak fizetnie. — Sajnos asszo­nyom — felelte Hans —, ilyen drá­ga árut én nem tudok megvenni. Ezzel sarkon fordult, és kilé­pett az üzletből. Szabó Béla fordítása tése és ötezer (!) forintot keresett egy hónapban. Volt olyan, aki még a kétezret sem tudta összeszedni, mint például Szokol Barnabásné: — Betanított varrónő va­gyok, a mezőgazdaságban dolgoztam, majd a furnér­üzemben, aztán úgy kerül­tem ide. Most éppen zsebe­ket varrók férfinadrágokba, ha két nap múlva elkészü­lünk a zsebzéssel, akkor áf­áitok valami más műveletre, derékpánt-, vagy cipzárvar­rásra, esetleg valami másra. — Higgye el — folytatja — nem jó ez így nekünk, mire belejövünk az egyik munká­ba, át kell állni a másikra — persze csak akkor, ha egyáltalán van mit csinál­nunk. Tavaly összejött 42 ezer forint, az idén viszont 27 ezret fogok keresni, ki­számolta a fiam és ebben még az őszi gyümölcsszedés is benne van! Nem, azért nem akarok én visszamenni a földekre, szép. tiszta mun­ka ez, meg hátha történik már valami ezekkel a szege­diekkel ! „Megkóstolják" egymást Úgy néz ki, hogy történni fog. A ruhagyár tizenötödik­ként a milotai varrodával köt szerződést, s április elsejé­től megindulhat a munka. Gépeket adnak, pgy ideig alkatrészeket is, az átálláskor szegedi szakemberek tanítják majd be a munkásokat és rendszeresen ellenőrzik a ter­mékek minőségét. A szállítá­si költségeken fele-fele arányban osztoznak — a szállítást egyébként gazdasá­gosan szeretnék megszervez­ni, a vasmegyeriekkel egy füst alatt.* És ha már kölcsö­nösen „megkóstolták egy­mást”, szóba jöhet a varro­da Jjőv.jtése is. Bartha Andrea Üjfehértói füzetek Új kiadványsorozat első darabját jelentette meg az Üjfehértói Nagyközségi Tanács és a Hazafias Nép­front Nagyközségi Bizott­sága. A hét füzetre terve­zett sorozat a Hazafias Népfront Honismereti Bi­zottságának köszönhető. A bizottság nagy és szép fel­adatot vállalt fel, amikor a nagyközség régészeti le­leteinek gyűjtését, írásos dokumentumok rendezé­sét, a hagyományok fel­tárását, múltbeli megma­radt emlékeinek gondozá­sát tűzte ki célul. A múlt kutatói az idős emberek emlékeinek le­jegyzését tartották a leg­fontosabbnak, mivel a szájhagyomány útján ránk maradt emlékek az utó­kor számára jelentős ér­tékkel bírhatnak. Másik jelentős feladatként Űj- fehértó történetének meg­írása kínálkozott. A több szerző által felvállalt, ön­álló tematikájú füzetek első darabja jelent most meg, Vallanak a tárgyak címmel. A füzet az Űjfe- hértón talált régészeti le­leteket mutatja be. Meg­ismerkedhetnek az olva­sók az őskor emberével, használati eszközeivel, a vaskor, a római kor és a népvándorlás, a honfog­lalás, valamint az Árpád­kor hasonló leleteivel. A füzet írója Sipos Ferenc. KÉM EV: Gondoskodás a nyugdíjasokról Jelenleg a Kelet-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat közel 400 nyugdíjast számlál. A cég igyekszik ve­lük tartani a kapcsolatot: rendszeresen látogatja őket. vagy akinek valamilyen gondja, problémája van. ön­maga keresi fel a vállalatot, illetve annak nyugdíjas bi­zottságát. Az idén eddig a Kemév ti­zennyolc nyugdíjas kollégá­jának folyósított segélyt, ök többnyire a betegségük, vagy az alacsqpry .nyugdíjuk miat­ti anyagi nehézségük folytán kértek támogatást. Véghseő Béla Nyugdíjas bi­zottsági elnök elmondta, hogy az idős emberek nagy szere­tettel fogadják, s kérik láto­gassák meg máskor is. Aki még akar, s bír dol­gozni, a vállalat foglalkoztat­ja. Jelenleg hetvenkét nyug­díjas van a Kemevvel mun- , ka Viszonyban. A férfiak többsége az építkezéseken őrszolgálatot lát el, a nők meg zömmel a konyhán, va­lamint a takarításban tevé­kenykednek. VASCTMODELL-KIALLItAST nyitottak Szombathelyen, a megyei művelődési és ifjúsági központban: százhúsz modell és három működő terepasztal látható a bemuta­tón. Az érdekes, látványos bemutató január 5-ig látható. (MTI fotó) Hol éltek, hol dolgoztak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents