Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

1987. december 28. Kelct-Magyarország 3 Az atyáskodás alkonya N em lóvén jogász, csak laikusként tudok lel­kesedni az Ország- gyűlés legutóbbi, a jogal­kotásról szóló témájáért. Nem tételesen örvendek, csupán az alapérzésemet tudom kifejezni: valami el­kezdődött, aminek., a ma­gyar állampolgár csak örül­ni tud. Egy folyamat, amely megszünteti, remélhetően mind gyorsabban, azt a paternalista szemléletet, amely eddig jellemző volt. Azt az atyáskodást, amely a fentről szervezett demok­ráciát jelentette, és beszű­kítette mindazt a sok kez­deményezést, ami ott szunnyadt és szunnyad az emberekben, képviselőik­ben. Tágabb tér megnyílá­sát láthattuk. Higgye el mindenki, szí­vesen mennénk el oda, ahol a képviselő azt kéri: T. Vá­lasztók, erről és erről lesz szó, miként vélekednek Önök róla? Vagy: erről és erről így szavaztam, hadd indokoljam; netán: erről és erről kell majd dönteni, mit tanácsolnak? Szóval, felnőttnek kezdenek nézni minket. Hány és hány területe van az életnek, ahová kisu­gározhat még ez a szemlé­let! Ott van a művészet vi­lága. ahol a nagy mecena­túrára hivatkozva (ami nem több. mint az összes kiadás 15 százaléka!) megmondták, ki és mi a jó, mit illik sze­retni. De helyettünk gon­dolkodtak, ha irodalomról volt szó, jól előkészítve kí­nálták fel a leendő ta­nácstagot vagy képviselőt. Atyáskodtak felettünk, mi­közben egy nemzet már fel­nőtt, önmaga is képessé vált a döntésre. Aligha véletlen, hogy most, amikor oly nagy szükség van az önálló gon­dolkodásra, az okos fejek­re, a jó ötletekre, a tettek­re serkentő kezdeményezé­sekre, a demokrácia kiszé­lesítése közben felszabadu­ló energiára, az Országgyű­lés is megkezdett valamit. Megkezdett, hiszen számta­lan lehetőség még mindig csak terv. Gondolok a pro­fi képviselőre, az érdekplu­ralitást kifejező fórumokra, az államfői funkciók vál­toztatására, az Országgyű­lés valódi lehetőségeinek az eddiginél is pontosabb megfogalmazására. De ne legyen senki telhetetlen. Mindezt előadhatjuk, akár vitát is kiváltva. M ert felnőttünk. Nem­csak szerintünk. A paternalista gon­doskodást felválthatja a de­mokratikus cselekvés. (bürget) Válasz cikkünkre A rokon uborkája... Munkatársaimmal együtt örömmel olvastuk az 1987. december 21-én megjelent cikket, mélynek címe: Me­netrend billentyűvel. Ubor­kát mér a számítógép. A cikk részletesen foglalkozik a szá­mítástechnika jelentőségével és fejlődésével a vállala­tunknál^ Ezekre az eredmé­nyekre valamennyien büsz­kék is vagyunk, mivel ennek következtében munkánk is könnyebb lesz. A cikk külön kiemeli, hogy rövid időn be­lül a hídmérlegeket is a rendszerbe kapcsoljuk. Az öröm és büszkeség alább hagyott, amikor azt is olvas­tuk: „Így például a rokon vagy barát uborkája is a va­lós súlynak megfelelően lesz elkönyvelve.” Ennek alapján a cikkíró valamennyiünket, akik a nyersáru-átvétellel és minősítéssel foglalkozunk, meggyanúsított. — Nagyon kemény tél volt, reggelre megfagyott varjak borították a kiserdő alját — mesélte egyszer apám —. A fogoly, a fácán a szérüskert szalmakazlai­ban talált csak menedékre. Szerettem a telet, a nap­fényben szemet hunyorgató hómezőt, az éjszaka „kivik- szolt” csillagait. S milyen csend tudott lenni — mé­lyen aludt a természet. Egy este magához ölelt a bátyám: „öcskös, nemsoká­ra megnősülök, tudod-e? Tizenhat éves vagy, nagy­fiú, te alszol ezentúl kint az istállóban.” Tél volt az esküvő ideje, hiszen nem­igen házasodott szegény em­ber dologidőben. Kiforrt a murci, a malacka is meg­hízott, s a sógor-kornak most igencsak ráérnek mu­latozni. Ez a mennyegzö nagy változást hozott. Le- génykeéletem legszebb pil­lanata — enyém lett az is­tállóban a „dikó”. Micsoda szabadság: végre nem kell lábujjhegyen beosonnom. I hallgatni apám álmos sza­vait. „Hány óra van? Hol* voltál ilyen sokáig? Gyerek ­I vagy te még a csavargás­hoz. Ringasd már a böl­csőt!” Azt a bölcsöt, ami már évek óta nem volt Magam és munkatársaim nevében elutasítom ezt, mert meg vagyok győződve arról, hogy valamennyien minden partnertől a valóságnak meg­felelő súlyban és minőség­ben vettük át a nyersanyagot és a számítógép üzembe he­lyezése után is így fog tör­ténni. Szeretnék még egy téves nézetet eloszlatni a kister­melők által beszállított kis­tételű áruk átvételével kap­csolatban. A vállalat teher- portai bejáratánál az átvételt a Nyíregyházi ÁFÉSZ felvá­sárlói végzik. A vállalat köz­vetlenül egyéni termelőktől nem vásárol fel nyersanya­got, ebből következik, hogy rokont és barátot nem lehet előnyben részesíteni a mi ré­szünkről. Partnereinkkel kapcsolatunk nagyon jó. _ Áros Károly üzemvezető A dikó üres. s nyöszörgő kistestvé­remet még álmomban is tudtam rázni. Arról ábrándoztam, hogy majd akkor jövök haza a burszából, amikor akarok. Legfeljebb a mindig éber kutyák köszöntenek. Az is­tálló fehérre meszelt, ajta­ja fölött festett tégla bolt­ív. Kívül-belül tiszta. Egy ló és két tehén boldog meg­elégedéssel ropogtatta ben­ne a vasúti töltés kaszálói­nak illatos szénáját, mert nálunk az állatok nagyon becsben voltak. Emlékszem minden karácsony előtti szentestén jól kellett őket tartani, mert „ezek az okta­lan barmok melengették a kis Jézust” — mondogatta apám. Bátyám már esküvő előtt egy héttel átadta helyét. S ha már így belecseperedtem a legények sorába, szerez­tem egy „bátorító” rézfo­kost felnyelezve. Mégis éj­jel hazafelé jövet igen csak tekintgettem hátra. Minél jobban féltem, annál han­gosabban fütyültem, dalol­Ez év decemberében még 20 millió forint értékben készít szovjet exportra pulóvereket, női kosztümöket és ruhákat a Budapesti Finomkötöttáru-gyár mátészalkai gyára. Képünkön: szalagon készítik a divatos ruhákat. (Császár Cs. felvétele) Fejlesztő. Piacot keresnek, kötvénnyel mun|<qt adnak Foglalkoztatás-bővítés Zöldért-módra Második éve annak, hogy gyökeres fordulatot vett a Zöldért, a Szabolcs-Szatmár megyei Zöldség-Gyümölcs Ke­reskedelmi Szövetkezeti Vállalat. Egy korábbi, többnyire veszteséget eredményező, ugyanakkor a partnereknek sem megfelelő vállalati magatartás után olyan gazdasági stra­tégiát alakítottak ki, amelyben egyenrangú üzletfelek kölcsönös érdekeltségén alapuló eredményes együttműkö­désre törekednek. Amíg tavaly erőteljes fo­gyókúra jellemezte a válla­latot, a jövő terveiben a fej­lesztés, a bővítés szerepel. Hogy ennek milyen útjai, módjai vannak, arról kér­deztük dr. Kovács István igazgatót. Éleződő verseny — Magam is, munkatársa­im is töprengtek, szabad-e fejlesztési programba bele­vágni akkor, amikor éppen egyenesbe jött a vállalat. Mindez biztosan kockázat- vállalás, de úgy véljük, nem irreálisan nagy mértékű koc­kázat. Ügy jellemezhetném, hogy elképzeléseink egyez­nek a népgazdasági irányok­kal. Mert meggyőződésem, hogy az ország gazdaságának is talpra kell állnia, ehhez pedig most kell a fejlesztés vállalati méretekben, később nem tudnánk labdába rúgni. tam. Tíz óra már elmúlt, a holdból csak egy sarló látszott, csizmám alatt csi­korgóit a keményre fagyott hó. A deres istállóajtó nyit­va, megcsapott a kiáramló meleg gőz. Mécsest gyúj­tottam. S csak úgy felöltöz­ve leheveredtem a nagy­apám készítette deszkadi- kóra. Hányszor próbáltam már ki', hogy milyen fekvés esik rajta — most az én örökségem. Egy fakó, néhol kopott guba, a ló illatával átitatott lószőrpokróc és néhány más „gönc” takarta a friss szalmabélést. A tehenek hátra-hátra bámulva kérődztek, a ló időnként dobbantott. A fé­nyesre koptatott jászol, a strajfa, ami elválasztotta őket egymástól, mind éle­sen kirajzolódott a füstölő mécses lángjánál. Nem jött álom a szememre, smer- kedtem a zajokkal. A dur­ván faragott mestergeren­da fecskefészkében egy ve­réb költözött téli szállásra, a padlás szénájában egerek élték világukat. Körbelen­gett az istálló mámorító il­lata. Nagyon boldog voltam. Már éjfél is elmúlhatott amikor elköszönt a pisláko­ló mécsesláng. Dankó Mihály — Milyen folyamatok, té­nyek erősítették meg elhatá­rozásában ? — A megyében az élelmi­szer-gazdaság látványos fej­lődésnek néz elébe, mert van alapanyag, van munkaerő. Túlzottan szűk körben gon­dolkoztak korábban a fel­dolgozó üzemekben, pedig új területre kell merészkedni a meglévő üzemek bővítése mellett. Minél több terméket kell feldolgozni, és megtalál­ni, melyiknek van jobb pia­ca. Említhetem az idei pél­dánkat, amikor az NSZK-ba 3600 tonna uborkát exportál­tunk, és egy osztrák keres­kedővel is jó üzletet tud­tunk kötni. — E szerint a fejlesztési el­képzelésekben a tőkés ex­port szereper elsősorban? — Ez is megegyezik a népgazdasági célokkal, bár szerintem a fejlesztésünk legnagyobb kockázata éppen ebben van. — A magas minőségi kö­vetelmények miatt? — Többek között. De szá­molni kell az éleződő vere­sen nyel is. — Mindez milyen irányo­kat jelölt ki a fejlesztésben? A mirelit a na „menő — Egyet kellett tudatosítani, nemcsak a többféle tgrpiék. hanem a mind teljesebb fel­dolgozás is szükséges. Z.öjd- ségnél, gyümölcsnél — ami­ben mi gondolkodunk — ezért kívánunk hűtőházat is építeni a feldolgozó mel­lé, valamint mélyhűtőkét "ts' létrehozni, mert egyre in­kább a mirelit termékeket veszik meg nyugaton. — Csakhogy ennek jóval magasabb a beruházási költ­sége. Honnan szereznek rá pénzt? — Erősödik a termelő, fel­dolgozó és forgalmazó közöt­ti érdekazonosság, megvan a szándék a társulásos alapra. Vagyis a mi pénzünkhöz termelőszövetkezetek. fo­gyasztási szövetkezetek pén­zét tesszük. November else­jétől pedig százmillió forint értékben lakossági kötvényt bocsátottunk ki, szintén a fejlesztések megvalósítására. — Csakhogy most az em­berek inkább költik a pén­züket, mintsem befektessék. Van forgalma a kötvények­nek? — Az Országos Kereske­delmi és Hitel Bank megyei szerveinél árulják a köt­vényt, fogy belőle szépen, bár az igazat megvallva többre számítottunk. Azon­ban a 12 százalékos kamat, meg, hogy a visszafizetést az állam szavatolja, úgy hi­szem, kedvező a vásárlók kö­rében a hétéves lejárat mel­lett. Hűtőház, léűzem — Eddig csak elképzelé­sekről beszéltünk. A fejlesz­téseknek hol lesz a kézzel­fogható haszna? — Mondhatom a konkrét terveket is. Vásárosna- ményban hűtőházat, lé- és szárítóüzemet építünk, ez a beruházás 250 millió forint­ba kerül. Tíz tsz és két áfész is részese a beruházásnak, amely 1988-ban indul. Akis- várdai telepünkön ugyancsak társulásos alapon tervezünk egy hasonló létesítményt, va­lamint konzervüzemet. A Kemecsei Állami Gazdaság nyífbo<gSányi hűtőjénél pe­dig lé- és konzervüzem ké­szül, a napkori termelőszö­vetkezettel közösen lé- és száéitóüzemet építünk, ahol a későbbiekben szeretnénk a paradicsomfeldolgozást is megkezdeni. — Ennyi fejlesztéshez em­berek is, kellenek. — Őlyan területeken épí­tünk. ahol van szabad mun­kaerő. Számításaink szerint 1990-ig 7—800 embernek, zömében hőknek teremtünk munkaalkalmat. Ügy érez­zük. ezzel a megyei célok­nak is eleget teszünk. Lányi Botond Nagykálló Takarékszövetkezeti kirendeltség Nagykállóban műszakilag átadták az újfehértói taka­rékszövetkezet kirendeltségét. A korszerű épület megépítése 4,2 millió forintba került, a kivitelezés a Nagykállói Épí­tőipari Szövetkezet nevéhez fűződik. Mivel a létesítmény a hajdani megyeháza szom­szédságában van, a környe­zetéhez illeszkedő megjelené­sének terveit a műemlékvé­delmi felügyelőség is véle­ményezte. Az újfehértói ta­karékszövetkezetnek mintegy 1400 nagykállói tagja van. A kirendeltséget januárban nyitják meg Nagykállóban. Megszűnő társbérletek A felét „lelakja" 1985-ben az ország min­den részében, így Nyíregy­házán is hozzákezdtek a társbérletek felméréséhez. Az ingatlankezelő és szol­gáltató vállalat nem elége­dett meg a puszta összeg­zéssel, hozzákezdett a társ­bérletek felszámolásához. — Nemcsak humánus szempontból fontos ezeknek a közös bérleményeknek a megszüntetése — fejteget­te Tóth János igazgató. — Bár kétségtelen tény, hogy manapság már nem éppen szívderítő közös bejáratot, fürdőszobát, mellékhelyisé­get használni. A társbérle­teket önálló lakássá alakít­hatjuk. így pedig növek­szik a lakásszám. A megye- székhelyen ez nem utolsó szempont. Többféle társbérlet isme­retes. Vannak olyanok, amelyek egy házban több udvara bejáratról nyílnak, de a mi megyénkben első­sorban a nagy alapterületű, hatalmas lakások megosz­tása a gyakori. Az 1985. ja­nuár 1-i állapot szerint 28 társbérletet tartottak nyil­ván. Ezek szinte kivétel nélkül a múlt század végén, a huszadik század elején épült impozáns bérpaloták­ban találhatók. Így Nyír­egyházán a Takarékpaíota épületében, a Luther-ház- ban, a posta mellett, a Bethlen Gábor utca 2. szám alatt, a Nyírvíz-palotában, a Benczúr tér 21. számú házban. Már elkészültek a munkákkal a Rákóczi utca 1, számú házban (Takarék­palota) és a Benczúr tér 21. alatt. A Bethlen Gábor utca 2. szám alatt három társ­bérletből négy lakás lesz. A legtöbb vitát a Nyírvíz-pa­lota egyik lakása, pontosab­ban bérlője okozza: évek óta pereskednek. — Ez csak kirívó példa — magyarázza dr. Papp Má­ria. az IKSZV jogi csoport- vezetője. — Azt láttuk mindenütt, a bérlők nagyon örülnek, hogy végre jobb körülmények közt lakhat­nak. A társbérletek levá­lasztása egyúttal a lakás teljes felújítását is jelenti, és minimum egy, de általá­ban két komfortfokozattal növekszik a Lakás értéke. Még így is szép, tágas la­kásokat kapnak a bérlők. Sokba kerül a vállallatnak ez az átalakítás.' A bérlők sok helyen maguk vállaltál: a leválasztás, átalakítás, felújítás költségeit. Termé­szetesen ezt visszatéríti ne­kik az ingatlankezelő. Az a gyakorlat, hogy a ráfordí­tás felét egy összegben fi­zetik vissza a bérlőnek, a többit pedig hosszú éveken át lelákhatja, vagyis nem fizet lakbért. A felújításhoz természetesen az OTP köl­csönt ad. így viszont cse­rébe a bérlő saját ízlésére formálhatja, csinosíthatja otth on át, _________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents