Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. december 28. Villany dróton érkezik az eső ÍTÉLET VAN, JAVÍTÁS NINCS A csillár helyén nylonzacskó lóg Nyíregy­házán, a „sárga dombház” nagyon sok szo­bájában. Alattuk tízliteres edény fogadja a csendesen csöpögő esővizet, amely csapadé­kosabb időben enyhe zuhatagként árasztja el a szobát. A csillárokat már rég le kellett szerelni, s veszélyes a lakások egész elekt­romos hálózata az átázott falak miatt, így több helyiségben a gyertya jelenti az egyet­len világítóeszközt. Az első emeleten Zsvér Vadas Józsefék lakásában két kisgyermek játszadozik ilyen körülmények között, s el­gondolni is elég, esős időben milyen ve­szélynek vannak kitéve. Színes tévékészü­lékük már harmadszor ment tönkre a be­ázás miatt, a bútorokat rendszeresen el kell húzniuk a faltól, de már így is látszik raj­tuk a víz okozta foltosodás. javítani. A tervezővel kö­zösen a POSTHERMO ta­pétajavítást szerettük volna elvégezni, a tapétát meg is rendeltük az egyik terme­lőszövetkezettől, ahol ezt gyártják. Időközben kide­rült, a termelőszövetkezet már nem foglalkozik ezzel a termékkel, így új megol­dást kellett keresnünk. Ta­karóléceket szerettünk vol­na felrakni, amit sem az IKSZV, sem pedig a lakók nem fogadtak el. Most va­lami új dolgot kell kitalál­ni. A mostani beázással kap­csolatban ígéretet tett az IKSZV szakembere, hogy rövidesen kivonulnak és megpróbálják kijavítani a hibákat. A gond azonban az, hogy a dolgozók már megkezdték szabadságu­kat, így őket újra be kell rendelni. A lakókat persze koránt­sem nyugtatja meg a dol­gok jelenlegi állása. Mint mondják, az eltelt négy év alatt a legkülönbözőbb, né­hol igen rokonszenves és barátságos ígéret hangzott már el, de intézkedés a mai napig sem történt. Szinte biztos, lesznek még nedves napjaik az itt élők­nek. s a lakóházak alatt lévő húsáruház helyzete sem megnyugtató. A fönt­ről érkező csapadék ugyan­is egész odáig leszivárog. Áz IKSZV nem válaszol Egy emelettel feljebb ha­sonló kép tárul elénk. Ta­lán hihetetlen, de az itt la­kók négy éve, az épület át­adásától kezdve élnek ilyen körülmények között. Egyedi épület Komporaly Vilmos és mások is teljes lelkinyuga­lommal kísérnek végig la­kásukon, mutatják az ujj­nyi repedéseket, s közben kerülgetjük a kirakott víz­fogó edényeket. Már meg­szokták, hogy csak nézik a lakásukat. Időközben meg­érkezik Szőllősi Ferenc, a SZÁÉV szakértő csoportjá­nak vezetője, — aki már nem először — végigjárja a házat, s kérésemre el­mondja, mi is történt 1983 óta. — Egyedi épületről van szó — mondja, — amely­nek építésében nem ren­delkeztünk különösebb ta­pasztalattal, s a hibák a gyakorlatban jelentkez­nek. Amikor először érte­sültünk a beázásról, a te­raszt szigeteltük le, mert úgy tűnt, a víz onnan ke­rül a lakásba. Ez nem ve­zetett eredményre. Ezt kö­vetően előtetőt építettünk a függőleges falrész védelmé­re. Ez rövidnek bizonyult, majd a virágvályúkat szi­geteltük le, de a csorgás mégsem szűnt meg. Leg­utóbb betakartuk a virág­vályúkat, de úgy látszik, ez sem tökéletes. — November közepére el­készültek a tervezők a ja­vítási tervvel — folytatja, — s az IKSZV december 9-i határidőt határozott meg a javításra. Ekkor azonban az időjárás nem volt megfelelő, ezt a szige­telési munkát mínusz 8 foknál már nem tudtuk el­végezni. Ezért megegyez­Diáknap Mátészalkán Diáknapot tartottak kará­csony előtt a Mátészalkai 6. sz. Általános Iskolában. A tanulók és a város többi is­kolájából érkezett vendégek többféle kulturális program­ból válogathattak. A gyere­kek és a tanárok az iskola aulájában egy csodálatos fe­nyőfát karácsonyi díszbe öl­töztettek. A tantermekben a rajok fenyőágakat varázsol­tak csillogóvá. Később a 8. számú óvoda óvónői bábjá­tékkal kedveskedtek a ki­csiknek, majd daltanulás kö­vetkezett szülői gitárkíséret­tel. Az énekek a nap fény­pontjához, a fenyőünnephez kapcsolódtak. Délután, a vendégek meg­érkezése után a szülői mun­kaközösségi tagok az ebéd­lőt büfévé alakították, ahol a szülők által készített sütemé­nyeket kínálták. Az est egy részében diszkó volt. Sok-sok tombola kelt el, számos aján­dék talált gazdára, többek között egy fekete-fehér tele­vízió. Később, miután az iskola elcsendesedett, a nevelői szo­bában egyetlen gyertya fé­nyénél ült együtt az egész tantestület — írja levelében Erdei Lászlóné. 1. A tapéta valamennyi lakásban levált, s az újra- tapétázásnak sincs már ér­telme. — 2. Szétázott a húsáruház álmennyezete is. — 3. A legtöbb helyiségben — az állandó vízfolyás mi­att — már nem lehet fel­szerelni a csillárokat, így az elektromos vezetékek szabadon lógnak a mennye­zeten. (Farkas Zoltán fel­vételei) tünk az IKSZV-vel, hogy a munkákat tavaszra hagy­juk. Á takaróléc nem kell A beázás azonban csak az egyik része a hibáknak. A falak meg is vannak re­pedve. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta Szőllősi Ferenc. — Jelenleg bírósági íté­let van érvényben, a szer­kezeti megoldásból adódó mozgási repedésekét ki kell — Amikor nagy esőzés van — mondja Sebők György, a húsáruház veze­tője — teljes húskészletün­ket el kell rakni a pultok­ról, ugyanis az álmennye­zet már átázott, s teljes árukészletünk a vízben úszik. Aki ilyenkor jön vá­sárolni, csak üres pultokat talál, hiszen a húst bizton­ságba kell helyeznünk. A SZÁÉV megállapodást kötött az IKSZV-vel, amelyben a hibák elhárí­tásáig felmerülő károkért a SZÁÉV és a tervező vállal­ja a felelősséget. Erről ér­tesítették a NYlRTERV-et is. Ez évben a népi ellen­őrök az IKSZV-vel közö­sen felmérték a lakásokat, s jogosnak tartották az ott élők lakbércsökkentési igé­nyét. Intézkedés azonban nem történt. A ház közös képviselője októberben ké­relmet intézett ezzel kap­csolatban az IKSZV-hez, ahol erre nem reagáltak. Decemberben újabb sürge­tő levelet küldtek, választ azonban még ma sem kap­tak. A víz pedig csöpög ... Kertész Sándor Nagybukszás kup«cek, vidám korhelyek Utasokat nem vár már az Utas Mátészalkán lebontják az Utast. Igaz, hogy a hivata­los neve ,JSzatmár" Étte­rem, de — stílusosan — a köztudatba így ivódott be, jelezvén eredeti funkcióját, az utasok kiszolgálását. Amikor a századelőn ki­tört az építkezési láz Máté­szalkán, Szunyogh József is felépítette az akkori idők­ben szinte ultramodernnek számító vendéglőjét, mert a korábbit, a Lekvárt meg­szüntette ... A „Szunyogh”-ban volt szálloda, kerthelyiség, te­niszpálya, tisztességes ki­szolgálás, szolid árak és békebeli béke... Az első háború után változatlan maradt a funkció: álmos utasok, kik vonatjukra vár­tak, meg betérő vidám kor­helyek, nagybukszás kupe­cek és örökké másnapos linkek ették a zónapörköltet és itták a spriccert, közben elandálodhattak Horváth prímás kesergőjén, vagy hajnalokig tartó csárdáso­zásba fullasztva az elmúlt éjszakát, konflisba vágták magukat, indulván haza .. ■ Az államosítás után elő­ször az Utasellátó Vállalat kezelésébe került, majd a helyi FMSZ (később ÁFÉSZ) vitte tovább a ven­déglátás feladatát, fokoza­tosan csökkenő színvona­lon. Hol vannak már a frakkos pincérek, a banke t- tező vidám kompániák, a jó ízek és kedélyes hangu­lat, hol a Pótári Józsi és Kóródy Sanyi bácsik — mindketten sírban ők — akik megértették a kollégi­umból kilógott diákok vé- konypénzűségét, meg a köl­tőpalánták világmegváltó terveit, akik egy adag rán­tottszeletet kértek két tá­nyéron. Hol van Horváth Lajos virtuóz hegedűszóló­ja, a banda vigyora, a ro­pogós bankók susogása és a nagyvonalú borravalók ih­lete? Ezeket ma már ne keressük. Lassan még az emlékük is feledésbe me­rül. Miért is írom ezeket? Rekviem egy kocsmáért? Nem is tudok felelni. Ta­lán egy sóhaj az elillant évekért, egy hangulatén, egy darab Mátészalkáért. (nyéki) HA VAX MUNKA... Szívesen dolgoznak Kis szériában, rövid határ­időre és olcsón. Ez lehetne a jelmondata a mozgáskorláto­zottak Piremon Kisvállalata nyíregyházi üzemegységének. Ez lehetne, ha lenne munká­juk. Egyelőre tartja magát az a nézet, hogy ha már va­laki csökkent munkaképessé­gű, akkor nem érdemes rá­bízni semmit. Pedig az ő pél­dájuk mást bizonyít. Az ELKO-cég is először bizal­matlanul fordult hozzájuk. Mivel kevesen és ráadásul drágán vállalták a nátrium lámpatestek vezérlőegységé­nek elkészítését, próbakép­pen egy vizsgamunkát adott a kisvállalatnak a cég. Ki- lencszáz lámpatest után, mi­vel megfeleltek a minőségi követelmények, újabb szerző­dést kötöttek. A másik munkájuk ugyan­csak lámpatestek készítése az Ikarus-program keretében. A megbízó itt is elégedett, jö­vőre a tervek szerint vala­mennyi ilyen típusú alkat­rész gyártását a nyíregyházi üzem kapja. A két vállalat rájött, hogy egy-két hónapos, tehát igen rövid határidőre bármilyen elektromos és mechanikus szerelést vállalnak a Pire- monban. Az alacsony bér- és rezsiköltségek miatt mindkét fél jól jár. Egyik részről azért, mert egy bármilyen kis alkatrész gyártását na­gyobb üzemek, vállalatok gazdaságtalan előállításra hivatkozva visszadobják, így maradnak a kisebb cégek. Más részről pedig társadal­milag fontos, hogy a moz­gáskorlátozottak képességei­ket ki tudják használni, meg­felelő munkát kapjanak. Ezért is keresnek olyan pia­cokat az üzemegység vezetői, amely megadja a dolgozók számára a mindennapi mun­kát. Jelenleg a nyíregyházi üzemegységben ötvenen, emellett Kölesén negyvenen dolgoznak. Tiszabecsen kiala­kították a helyiséget, de nincs munka. Harmincán várnak, hogy hasznosíthas­sák kezük munkáját. Mint Gál János, az üzemegység ve­Múzsa zetője elmondta, ha nagy vo­lumenű sürgős, rövid határ­idős munkát kapnának, kö­rülbelül ötszáz mozgáskorlá­tozottat • tudnának bevonni, akik szívesen dolgoznának. Akik autóval, vagy gyalog bejárnak az üzembe, azok megkapják az anyagot, a többieknek házhoz szállít­ják. A tervek szerint a rehabi­litációs alapból 10 millió fo­rint támogatást kérnek, amelyből a megyében újabb 200 munkahelyet alakítaná­nak ki. ötven szellemi fo­gyatékos az Öz utcai óvoda egyik raktárhelyiségében dol­gozna. ök gyártás-előkészí­tők lennének. Ezenkívül Pát- rohán és Kisvárdán is kiala­kítanának kisebb üzemet. A mozgáskorlátozottak többsége szociális segélyből él, ami a létminimumot fede­zi. Emellett próbálnak kere­seti lehetőséghez jutni a Pi­remon üzemegységében. Sé- rültségi foktól függően az órabér 16—18 forint, sürgős munkánál ez húsz fölé is emelkedhet. Ha van munka. (máthé) a gépek között S ajnos, manapság egy­re kevesebb pénz jut a művelődésre. Ennek persze nemcsak a közművelődés látja kárát, hímem a művészi alkotó­munka is. Hol van már az a régi szép idő, amikor egy-egy gyár, vállalat, hi­vatal megrendelésekkel tá­mogatta például a festőket. Ám szerencsére még most is akad jó példa. A képző­művészek egyik fórumán a Nyíregyházi Mezőgép Vál­lalatot dicsérték, hogy már évek óta maga számára is gyümölcsözően támogat egy művészházaspárt. Nagy Sándor, a vállalat vezérigazgatója készségesen megerősíti a hírt. Valóban, a vállalat több mint hat éve egy szobrász házas­párral alakított ki nagyon jó viszonyt. Történt, hogy 1981-ben a megyei tanács elnökhelyettesének javas­latára a sóstói művésztelep egyik alkotójával, Szigeti Magdával és férjével, Bo­tos Gerővel megegyeztek, hogy a vállalat rendszere­sen támogatja őket, a mű­vészek pedig a vállalat éle­tét, tevékenységét tükröző alkotásokkal, továbbá ki­állítások és előadások tar­tásával hozzájárulnak a vállalati dolgozók ízlésvilá­gának formálásához, a kör­nyezet esztétikai értékeinek gyarapításához. — Azért választottunk szobrászokat — mondja a vezérigazgató —, mivel ná­lunk kétkezi munkások dolgoznak, és így a manuá­lis munkát végző művészek talán közelebb állnak hoz­zánk. Nagyon kellemes, se­gítőkész embereket ismer­tünk meg Botosékban, és úgy látjuk, ők is szívesen járnak hozzánk. Ami a szerződés megva­lósítását illeti, a két mű­vész évente kétszer rendez kiállítást a vállalat nyolc telepének valamelyikén. S ezenkívül rendszeresen tartanak előadásokat, meg­hitt beszélgetéseket. A Mezőgép dolgozói és a vállalat vendégei nem csak kiállításokon láthatják rendszeresen a művészek legfrissebb alkotásait, ha­nem néhány már a Mező­gép számára is készült. Így például tavaly július óta csodálhatják meg az üdü­lők és pihennivágyók a vállalat üdülőjében Szigeti Magda szobrát, melynek a címe: Nyugalom. A művé­szek készítették el a válla­lat emlékplakettjét is, ame­lyet a hűségesek és a leg­eredményesebben dolgozók kapnak. A jövő tavasszal adják át (szintén a válla­lat sóstói üdülőjében) Botos Gerő impozáns és esztéti­kus diszkót j át, amely mel­lett művészi kivitelezésű pihenőpad is lesz. (bodnár) Mellény a vikendházból Aznap lett jogerős a Cser- 'bán Győző nyíregyházi lakos, alkalmi munkás ellen sik­kasztás vétsége miatt hozott ítélet, amikor Cserbán egy újabb bűncselekményt köve­tett el. Ez év május 7-én történt az eset: a férfi este ittas ál­lapotban bemászott az egyik nyírjesi zártkert területére. Talált egy alkalmas vasdara- bat, mellyel felfeszítetfe az ottlóvő víikendház ajtaját — de nagyott kellett csalódnia, mert egy ócska szőrmemellé­nyen kívül nem tudott sem­mit elemeim. Már éppen tá­vozni készült, amikor a mo- toszkálásra felfigyeltek a szomszédok. és átmentek megnézni, hogy mi történt. A tolvaj már menekült a helyszínről, amikor utolér­ték és elkapták. Vissza akar­ták vinni a víkendházba, hogy mutassa meg, mit lopott el, de Cserbán ellenállt, és úgy oldalba rúgta egyiküket, hogy aijnak eltört a bordája. Végül is sikerült rendőrkéz­re adniuk a büntetett előéle­tű férfit. Cserbán Győzőt ez alka­lommal súlyos testi sértés bűntette, valamint lopás vét­sége miatt, mint többszörös visszaesőt nyolc hónapi sza­badságvesztésre ítélték. Az ítélet jogerős. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents