Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
1987. december 24. Q Balladákat termő tájon Az ország talán legfurcsább nevű települését csak néhány apró pont jelzi a térképen. Penészleken is túl, a nagy nyíri dombok között ritkán jár idegen. Szabó Pál a penészleki tanács elnökié szívesen vállalja az útikalauz szerepét. Nyakig ült a munkában, de nyomban kulcsra zárta az ajtót. Rideg akácok között tekereg az út Gyilkos-tanya felé. Vékony, csonttá fagyott hófoltok fehérlenek a meredek domboldalakon, itt is, ott is feltűnik egy-egy magányos ház. — Menjünk csak nyugodtan! Ahová most megyünk, még Odüsszeusz is nehezen talált volna el. Egy domb haj latban magányos tehénszekér araszol. Nagy kucsmás, hajlott öregember bandukol a jószágok ellőtt. Merre volt, mit csinált e téli határban— ? Az öreg tölgyerdő sarkán kétfelé ágazik a fagyott földút. Az egyik megy tovább Ömbölynek, a másik be az erdőbe. Fázós eperfa állja — Bíró úr, hisz még a szerelemben — annyi bontóper tárgyalása után? — Természetesen! Nem mondom, amikor elkezdtem családjogi pereket tárgyalni, zavart kicsit a dolog. Ez a házasság? Ide vezet a szerelem? — tettem fel magamnak is a kérdést. Aztán persze rájöttem, hogy ide csak a velejéig megromlott vagy romlásnak induló házasságok kerülnek, s azért nem ez a többség. Bár... Egyszer, egy téli hóesésben sétáltam az utcán, s gondolkodtam: ezt a házasságot is fel lehetne 'bontaná, ezt .is, ezt is ... — Valóban válságban van a házasság, mint sokan mondják? — Nehéz erre egyértelműen , válaszolni. Maradjunk annyiban, hogy a válság jelei tapasztalhatók. — Mit tehet a jog? Vannak-e eszközei? — Kicsit zavarban vagyok a válasszal; mint jogász is csak azt mondhatom, hogy a jog önmagában nem képes ezen a helyzeten alapvetően változtatni. Sokat emlegetjük, sokféle témában — de itt valóban igaznak érzem, hogy az egész társadalomnak kellene összefognia, erre pedig csak egy stabil társadalom képes. Jó lenne, ha tényleg megnyílna a 'kapu a családsegítők, a pszichológusok előtt. Ügy gondolom, fel kellene készülni arra, hogy a házasság nem ér véget az ágynál, hanem még millió más buktatója lehet. — A jog is igyekszik a maga eszközeivel erősíteni a családot. . A júliustól hatályos, módosított családjogi törvény nem titkolt célja is ez. A válás szabályai is változtak ... — Nézzülk először a közös megegyezéses válást! Már nem csak a gyermek elhelyezéséről, tartásáról, a kapcsolattartásról (korábban: láthatásról), az esetleges házastársi tartásról, a lakáshasználatról, hanem a vagyon utunkat, s két acsarkodó kutya. Kalenyák József legalább úgy ért az állatoik nyelvén, mint az emberekén. Aki olyan színesen forgatja a szót, hogy némely tévériporter nyugodtan jöhetne hozzá órákat venni. Igaz, van ideje kimódolni a mondatait. A hosszú téli estéken hányszor, de hányszor felidézi a múltat. Mint azt a régi batári vásárt is, ahol megtudta, honnan kapta ez a tanya a Gyilkos nevet. Néhány malackát vitt be eladni a városba, s mikor már csak egy maradt belőlük, odajött hozzá egy öregasszony. Kalenyák József tán ingyen is odaadta volna már, csak vigyék, ám az ömegasz- szony kikötötte: vásár csak akkor lesz, ha a malacot a gazda házhoz is szállítja. — Hogy gandölja ezt némám! — hördült fel Kalenyák megosztásáról is előre meg kell egyezniük a válni szándékozóknak. (A közös tulajdonú ingatlan megosztása nem előzetes feltétel.) A másik lehetőség: ha három éve külön lakásban élnek, és a gyermek érdekeinek megfelelően megegyeztek az elhelyezésében, tartásában. Arra azonban felihívnám a figyelmet, hogy nagyobb felelősséggel kellene megkötni az ilyen egyezségeket. — A bontóperi eljárás szabályai is módosultak ... — Nem keresetet, hanem meghallgat ts iránti kérelmet kell először beterjeszteni a bíróságra. Le kell írni benne a házasság rövid történetét, a gyermekék életkorát stb., s ez alapján tűz ki úgynevezett bontóper előtti meghallgatást a bíróság. Ez kötetlen beszélgetés, ahol a bíró a népi ülnökök, ügyvédek nélkül hallgatja meg a feleket. A jegyzőkönyvben is csak any- nyi szerepelhet, hogy milyen eredménnyel zárult a meghallgatás. Ha sikeres a békí- tés, akkor az eljárást meg kell szüntetni. Ha nem, akkor harminc napon belül adható be a kereseti kérelem — ha ezt a határidőt elmulasztják, akkor ismét csak a meghallgatást kérhetik. (Sajnos, egyelőre nem nagyon tapasztalom, hogy ezeken a beszélgetéseken jobban feloldódnának a házastársak.) A béki- tést természetesen az eljárás egész tartama alatt megkíséreljük. — A törvényhozás alkotott egy olyan szabályt is, ami nekem valahogy nem szimJózsef. — Tudja hová kell még nekem menni? Gyilkos- tanyára! — Jaj, hát maga Gyilkos- ina .való? Én meg a szomszédban, Részegén voltam hónapos cseléd. — Néném, hol van már az a villáig! Abban az Időben, mikor a bátort öregasszony még sihe- der lányka volt, élt e tanyán egy ispán. Sok-sok cselédnek parancsolt, s mire vetemedett egyszer ... ? Megbecste- ■lenítette az egyik, cseléd egészen kicsi lányát. Azt az ispánt akkor elevenen megnyúzta az a rengeteg kisemmizett, megtaposott ember... Balladáikat termő táj. Árokparton didergő katáng- kórók, félhomályba burkolózó erdők, tétova varjúsereg. Ameddig csak ellát a szem, mindenütt dombok, fasorok, erdők. A porta mellett mely árok kanyarog, s egy kes- kenynél is /keskenyebb szekérút. Annak végében egy újabb széles porta, házigazdánk testvéröccse, Kalenyák Mihály él ott. patikus. A házassági vagyonjogi szerződésre gondolok. Szeretjük egymást, együtt akarunk családot alapítani, gyermeket nevelni — csupa magasztos érzés, amit — szerintem — hirtelen lehúz a földre, hogy na, akkor most leülünk, és mielőtt oltár elé vezetlek, tételről-tételre végigvesszük mi legyen a sorsa a vagyonúnknak, ha elválunk. — Magánemberként tulajdoniképpen osztom az álláspontját. De! Tudomásul kell vennünk, hogy nem csak fiatalok köitnek házasságot. Nem csak az erős érzelmi szálak, a szerelem vezethetnek a házasságkötő terembe, hanem az is, hogy ne legyek egyedül; hogy ketten könnyebb. FiataLabibakkal is előfordult, hogy azért döntöttek inkább az élettársi kapcsolat mellett, mert egyikük sem merte feladni az önálló lakást; vagy éppen az tette volna egyenlőtlenné a kapcsolatot, hogy az egyik fél nagyobb vagyont vitt volna a házasságba, s ha válnak, akkor már nehéz egyezkedni a megosztásáról. Most házasságkötés élőtt rendelkezhetnek arról, hogy mi kerül a közös, mi a különvagyonba. Hadd idézzek erről egy adomát — bizonyságul, hogy a házassági szerződés intézménye nem ismeretlen a magyar jogrendszerben. Beck Sámuel pesti professzor mesélte előadáson, hogy az ő idejében is volt ilyen szerződés. „Kikötöttük, hogy nagy dolgokban én döntök, kicsikben az asszony.” És be is tarKalenyák Mihály, Kalenyák Mihályné és Kalenyák József A porta, ha lehet még nagyobb a bátyánál is. Nyári konyha, tengerigóré, disznóól, istálló, tyúkól, pajta, ga- bonakamora, verem, mé- hies... A néprajzgyűjtőik dörzsölnék a kezüket láttán, hát mégha a szemük elé kerülne az a rengeteg múzeumba illő szerszám. De Kalenyák Mihály nem azokra büszke. Hanem a két gyönyörű lovára. A Babára, meg a Csillagra. — Nem is tudjuk, mi lenne velünk nélkülük. Hogy jutnánk be a faluba télen! Kalenyák Mihályné az udvar hátulján egy hatalmas farakás körül rendezkedik. — Sietni 'kell, nyakunkon a tél. Ki tudja milyen havat hoz majd? A tél, a hó itt a legnagyobb úr. Elzárja a tanyát, ha emberi szót akarnak hallani, sízánlkóra kell ülni. Még szerencse, hogy lányuk nem került messzire, Penészleken építettek gyönyörű házat, de a fiuk már távolabb repült. S bizony haza ők már legfeljebb csak az ünnepekre jönnek. Meg persze a disznóölésre. El sem tudnak szebbet képzelni az unokák annál. A derékig érő hó, a nagy-nagy csend, fehérség ... Csak akkor van baj, mikor a villanykapcsolót, meg a tévét keresik. — Három család is élt itt. Mi ketten, meg Szabó sógorunk. De ő vagy öt esztendeje meggondolta magát. Beköltözött a faluba. Hideg szél fúj, a két testvér összienéz. — Hogy mi miért nem költöztünk ... ? Míg fialtatok voltunk, dolgozni kellett. Később meg a gyermekeknek kellett a segítség. Szürkül, denevérszámyu hóféllegek úsznak az égen. Mire megvirrad, talán mindent elborít a ragyogó fehérség1. Balogh Géza tották? — kérdezték a hallgatók. Mire a válasz: „Eddig még soha nem kellett nagy dolgokban dönteni...” — Kedves történet. Lehet, hogy ez a jó házasság titka? ... De most térjünk visz- sza a válóperes bíró személyéhez: mi jelent önnek sikerélményt? — Mindenképpen az, ha kibékülnek a válni szándékozó házastársak. Sokszor ugyanis csak az a baj, hogy nincs kivel megosztani „mi bántott hazafelé menet”. El szoktam mondani, hogy csak egy életük van, alaposan gondolják meg, miit tesznek. Van aki erre azt feleli, éppen ezért akarok válni — és neki is igaza léhet. Ugyanakkor — ha úgy érzem, van még remény — megpróbálok hatni rájuk valami módon. Egyszer például olyasmit mondtam egy fiatal házaspárnak, hogy szerintem az önök fülében még ott szól a nászinduló... A feleség meghatódva, pityeregve visz- szavonta a keresetét. — ön több, mint tíz éve él — az első — házasságban, van két nagy fia... A munkája hogyan hat a családi életére? — Kezdem azzal, hogy a stabil családi háttér — ami nálam szerencsére megvan — segít a bírói munkában is. Hogy milyen tapasztalatokat szűrök le magamnak az itteni vitákból? Azt például, hogy otthon, a saját családomban is türelmesnek, megértőnek kell lennem. És ez, természetesen vica versa érvényes ... Papp Dénes Nem mindig idill a család — Kérdéseinkre dr. Papik Imre, a Kisvárdai Várost Bíróság elnökhelyettese válaszol V______________________________________________________________________________________ f------------------------------------------------------BÜRGET LAJOS: Szeretetüzenetek C send volt a városszélen, alig járt valaki, a szombat és a hűs idő házba kényszerítette az embereket. És ekkor, az eseménytelen békében, a csendben, a töklámpásként világító ablakok világában illat csapott meg. Az apró, vaníliáskifli semmihez nem hasonlítható illata. Megálltam, szívtam magamba, s látni véltem a láthatatlant, a fölöttem és köröttem gomoly- gó illaökeJitő kis cukor- és vaníliiaszemcséket, melyek csak úsztak, úsztak, körülölelve fát, bokrot, embert, házat. A kicsi, illatos vaníliás csodakifli számomra a legcsa- lódiasabb édesség. Van benne valami közvetlen, máshoz alig hasonlítható. A meggyúrt tészta megsül a sütőben, aztán a ház asszonya kiveszi és amúgy forrón megforgatja a vaníliás porcukor fürdőjében. Minden darabot kézbe vesz, szinte simogatja, téli köntöst ad rá. Aztán sorban odakerülnek a tálra, körbe-körbe, és omlósillatos önmagukat kínálják. Az íz lenne, amit szeretek? Nem. Az is csoda, de van ennél több. Az a sok, kis, gondos mozdulat, az .a simagatás, .ami asszonykéztől indul, és szinte becézve címezi ezt ennek, azt annak. A gondosságot, a saenatetet szeretem a vaníMásfcifinkben. Vajon mit csinál most, miközben gondolkodom a cso- diakiflin, Tóith Bertalanná Guláoson? — meditálok. Nem olyan régen mondta, jön az ünnep, ki kell főzni, süte- ményezni is kell, mert hát az ünnep az ünnep, és jön a család, Túristvándiból is, Gulácsról is, és aztán ott vannak a gyerekek, Magdolna, Bertalan és Erzsébet. Kezével, mely naponta szögek százait üti a készülő almásládákba, mit gyúr? Mit süt? Merthogy süt, az biztos, legalább olyan szeretettel, mint amit éreztem az illat mögötti konyhából. Hogy miért pont ő jutott az eszembe? Csupán azért, mert valami nagyon okosat tanultam tőle. Tőlük. — Nincsen fontosabb, mint a megértés és a béke a családban. Így volt ez eddig, s így kell, hogy legyen akkor is, ha nehezebb lesz az élet. És tanuljanak a gyerekek, munkát is, hogy becsülni tudják azt, ami van. Nincsen a mi életünkben semmi különös. Dolgozunk, építettünk házat, berendeztük. És dolgozunk. Férjem mint rakodó, igaz, nem azt tanulta, de ott több a pénz. Én ládáikat ’készítek. Aztán van három tehén, két hízó, kis kert. Ünnep előtt levágjuk a disznót. Együtt leszünk, Magdolna is hazajön Nyíregyházáról, az iskolából. Semmi nem fontos, csak az, hogy legyen türelem, megértés, szeretet és béke. Ilyen egyszerű. Ilyen egyszerű? Tóthéknál a karácsonyi ajándék csupa szükséges dolog. Talán a karácsonyfa az, ami a hétköznapoktól eltér a külsőségekben. Erről nem is beszélt, csak amikor rákérdeztem. Neki az együtt- lét a fontos, a család összetalálkozása, a tisztesség jelenléte a házban. Ahogy lassan visszatérek a lakótelep sűrűjébe, nézni kezdem az ablakokat. De jó is lenne mindenüvé belesni! Itt gyermeket fürdetnek. Ott sül a hús. Amot veszekszik egy egymást unó pár, miközben sír a pulya. Ott nagymama süteményez, másutt apuka fusiban vasalókat javít. Csak gondolom, s úgy szeretnék már nem is a lakásokba, de a fejekbe belelátni. Vajon mennyi bennük a szeretet? A megértés? Az összetartó1 zás? A türelem? Az önzetlenség? Lógnak iá fák a balkonok rácsán, az ablakok szélén. Még csupaszon. Rájuk kerül-e a békesség? — morfondírozok. Hallgatom a rádiót. Az adóról beszél. Nézem a tévét, Tömegszeretncsétlenség. Olvasom az újságot. A leltározásokról is. És .a hirdetések, mindenki hirdet mindent, aztán a tudósítás kormányról, várható fejleményekről, előre nem látható dolgokról, jelzések, hogy sok lesz a szegény. És lelkesítés, vállalkozz! És néhány hír, amolyan konvencionális karácsonyi. Leszerelés, világbéke. Keményen kopognak a szavak, oktatnak, buzdítanak,, elkeserítenek. Vásárlásra késztetnek, lebeszélnek róla. Kapkodom a fejem. Szédülök. Hol vannak a kis vaníliás csodakifliieim? Érzelmes zene, aztán valami esztelen rock, bánatos női hang búg. És jön a hír az AIDS-ről, a természeti katasztrófáról. Ez ezt mondta, az azt mondta. Itt így harcolnak, ott úgy dúl a háború. Oktalanmód várok, és nem hallom a szót: szeressétek egymást emberek! Üljetek le asszonykéz-simogatta-vajníliáskiflit enni! És e környezetszennyezett világban, legalább egy este, a miazmás-bűzök helyett más illattal teljetek meg! Reménytelen. Reménytelen? És újra látom a láthatatlant: a kis, iJilatös vaníliáskiflik hadba indulnak. Értünk. Igen, valami baj lehetett mindig a szeretettel. Nem véletlen, hogy Szent Pál kétezer évvel ezelőtt árkusokat írt tele e témával, azóta se senki szebben. Keresgetem, hogyan is van ez, és eszembe jut Dobos Lajos barátom háza Tivadarban. Az őszön jártam nála, éppen akkor, amikor az udvarán hegyben állt a répa. Volt vagy kétszáz mázsa. A halom mellett asszonyok. Ki rokon, ki ismerős. És Lajos barátom, a gazda, ha ugyan elfogad barátnak, úgy járt köztük, mint büszke kakas a jércék és tyúkocskák között. És látni kellett volna, hogyan évődtek, hallani, miként beszéltek. Jó íze volt a gúnynak is, tréfára tréfa válaszolt. Pedig dolgoztak, keményen, mind. Hogy mi fogta össze őket? Talán az emberségük, talán a szeretet. Ami nélkül olyan az ember, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. Muzsika volt ez, nem mesterkélt, szívből jövő, a lélek pentatonjának muzsikája. Hallottam szűrve, mint beszél Lajos a répáról, árról, vermelésről, de közben egészen máson járt az eszem. Azon az asztalon, mely ott állt a nyárikonyha mellett. Várva az asszonyokat és embereket a szeretetebédre. A gőzölgő levesre, ia friss húsra, a gazdára emelt pohárra. Pedig itt semmi nem volt idilli. A ruhák viseltesek voltak. Az udvaron sár is volt bőven. A kezek piszkosak voltak a földtől. Az arcok évtizedek küzdelemrótta ráncaitól barázdásak. És a másnák kilátástalan répahegy sem vette kedvüket. Tudták, rajtuk múlik, mikorra végeznek, az ő kezüktől függ, marad-e épen a termés. Lesz-e répa az ünnepi levesbe, örömszerző íz, nyelvet csettintő sárga csoda. A z ünnep gyorsan elszalad. Lágy akkorddal lecseng a kiskarácsony, a mennyből az angyal. A gyertya brutálisan a szőnyegre csepeg, a fenyő tűje hullani kezd. Az ajándékok papírját összehajtjuk-gyűr- jük. .És elszállnak a szavak, a kellemest, a békességest kivánók. Született csoda? Nem született csoda? Ki-ki maga tudja. És mi maradt a csodából? Lehet, nem több, mint a csoda-vaníliáskifli illata. A porcukorban megforgatott, asszonykéztől simogatott, gondosságot, szeretetet hordozó édesség üzenete. Mit tagadjam: beérném vele. L. ______________________________________________________/ KU KARÁCSONYI MELLÉKLET
