Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

1987. december 21 Kelet-Magyarország 7 Kézilabda Bronzérem a helyosztón Bronzéremmel zárta á női ké­zilabda „B” világbajnokságot a magyar válogatott, miután a va­sárnapi szófiai helyosztón öt gól­jai legyőzte Ausztriát. Magyarország-Ausztria 22:17 (12:5). A magyar válogatott helyenként tetszetős, jó játékkal biztosan győzött. Csak az első 20 percben volt szoros az eredmény. Utána a magyarok lehiggadtak, fokoza­tosan érvényesítették jobb felké­szültségüket, nagyobb tudásukat. Jók: Rácz. Elekes. Lőrinczyné. Gódorné. Kosármeccs - kifulladásig Pirosak—fehérek 1966:1332! A Nagy Mérkőzésnek nem volt vesztese, a pont szerinti győztesek: a pirosak. (Farkas) A nyíregyházi Krúdy gimná­zium kosárlabda élete messze földön híres, legalábbis közép­iskolai szinten. Ezt eredmé­nyek bizonyítják, ám ettől sok­kal többet mond a hagyomá­nyok ápolása. Minden eszten­dőben összejönnek az iskola egykori diákjai, hogy egy ko­sárlabdameccsen találkozzanak a jelen krúdysaival. A diákok most újítottak, a hétvégén egy huszonnégy órás mérkőzést rendeztek, amiből szintéi! ha­gyományt szeretnének terem­teni. FENTEK, 16 ÖRA ELŐTT: Zsong a tornaterem és kör­nyéke. Már pattognak a lab­dák, melegítenek az első so­rok, lázas munkában a ver­senybíróság. A lelátókon eey tűt sem lehetne leejteni. Aztán felharsan a zene, — igaz csak egy trombitából, — és kezdő­dik a nagy show. A két csapat tagjai köszöntik egymást és a szurkolókat. Tatos István, azaz Pista bá! a már nyugdíjas óraadó testnevelő mond rövid megnyitót. Hajrá, pirosak! Hajrá, fehérek! — fejezi be, majd útjára indítja a labdát. Közel egy perc telik el a mér­kőzésből, amikor óriási ováció: a fehérek megszerzik az első kosarat. PÉNTEK ÉJFÉL: Az eredmény 668:617 a piro­sak javára, történt tehát egy s más az eltelt nyolc órában. Az iram semmit sem változott, a szurkolók is meg-megeresztik a hangjukat. Ezért a csende­sebb folyosóra húzódunk Sin- ka Zolival, a találkozó ötleté­nek atyjával. — Még ősszel, az egyik ko­sárlabdaedzés után, „agyilag” és testileg fáradtan, jött az öt­let. A közös gondolatot el­mondtuk az igazgató úrnak, és most itt vagyunk — mondja igen tömören Zoli, egyébként a 3. a. tanulója. Aztán elkezdődött a szerve­zés. A résztvevőknek szükség volt szülői és orvosi engedély­V __________________ re, majd mindenki bedobott legalább 15 forintot „kajára”. Elkészült a forgatókönyv, a csapatok, játékvezetők és jegy­zőkönyvvezetők időrendi be­osztása, az állandó tanári és orvosi felügyelet biztosítása. Zoliék előbb 60 játékossal sze­rették volna megcsinálni a meccset, de olyan sokan je­lentkeztek, hogy végül két 45 „emberes” csapatot alakítot­tak. Egy-egy ötösfogat 30 per­cet játszott egyvégbe, összesen ötször léptek pályára, kivéve a legjobbakat, az első sorokat, akik kezdték és zárták a 24 órát. A játékvezetők és jegy­zőkönyvvezetők óránként vál­tották egymást. SZOMBAT HEGGEL 8 ÖRA: Az eredmény 1268:1224, a fe­hérek javára. Azon kevés pil­lanatok egyike, amikor a Pa­pik Kornél (4. c.) vezérelte fe­hérek vezettek. Zömében ugyanis a Szemján Tibor (3. b.) — „legénység-leányság” előnye jellemezte az összecsapást. Bi­zonyára jobban sikerült a csa­pat összekovácsoló edzőtáboro­zása. Hajnali négykor ünnepé­lyes térfélcsere, majd 39 perc­cel később sporttörténeti pilla­nat: 999:946-os állásnál Pomázi Zoltán megszerzi a pirosak ez­redik pontját. Délelőtt valame­lyest csökken az iram, a terem is elcsendesül. Előjött a fá­radtság. A folyosón egyre több bóklászót lehetett látni. Né­hány szobában hálózsákba, szőnyegre bújt szendergők, a kijelölt pihenőknek nagy volt a forgalma. Miként az ebédlőé is. Borika néni, a konyhaveze­tő kitett magáért: a huszon­négy óra alatt elfogyott 2501 li­ter tea, 30 kg kenyér, 20 kg alma, 10 kg sárgarépa, sok-sok zsír, vaj és savanyúkáposzta. Nagy sikere volt a reggelire tálalt forró kakaónak, és az ebédet jelentő tejbegríznek. Ebéd után fokozódott az iram, jött a hosszú hajrá. Egy- egy parádés alakítást hangos üdvrivalgás köszöntött. A csa­patokban játszottak „profik”, azaz kosarasok, és „amatő- rök,r, akik csak a testnevelési órák kötelező penzumát telje­sítik. Azonban ők is itt voltak, ők is tudtak bámulatra méltót produkálni: néha ötöt lépni a labdával, iskolázottan előkészí­tett tempódobás után, három méterről még a palánkot sem eltalálni. Ezeket az alakításo­kat is megtapsolta a szurkoló­sereg —- de az ellenfélé. SZOMBAT, 16 ÖRA ELŐTT NEM SOKKAL: A majd huszonnégy órával ezelőtti kezdő ötösök a pályán, ismét zsúfolásig megtelt a kat­lan. Mintha csak most kezdőd­ne az egész. A pirosak szerez­nek kosarat, tombol a lelátó. Néhány sikertelen kísérlet, amikor pontban négy órakor felhangzik a sípszó, vége a Nagy Mérkőzésnek. A végered­mény: 1966:1832, a pirosak ja­vára. Ünneplés mindkét olda­lon, majd trombita szava száll, kezdődik a zárszó, amelyet Banner László igazgató mond. Röviden beszél, és örül. An­nak, hogy a diákok a saját maguk kitűzött célt teljesítet­ték, mindent alaposan meg­szerveztek, és a huszonnégy óra alatt semmilyen gond nem volt. Kiemeli: nem a számsze­rű eredmény volt a lényeg, ha­nem az együttlét! Mán László TORNATEREM m rf| fk»l II 1 f I nélkül I urak a blikkbe, Zemplénbe sátortáborban látogatás a mezőgazdasági szakközépiskolában lé évet zártak az NYVSSC sélyemeléi Harc a tonnákkal Furár és Molnár országos bajnok A szakosztály legeredményesebb ver* senyzője Furár István sikerrel küzd meg a nehéz kilókkal. (Fotó: Farkas Z. felv.) A Szamuely Tibor Mező- gazdasági Szakközépiskola el­sősorban nem a sporteredmé­nyeiről híres, ami nem is cso­da, hiszen a jövő kertész, nö­vényvédő szakemberei tanul­nak itt. Ettől függetlenül, va­jon tanulás közben jut-e idő a testi nevelésre is? Van-e erre lehetősége az itt tanuló diá­koknak? Két pedagógust: Pó­tor Ferencet (DSK-elnök) és Beleznai Andrást (ODK-ve- zető) kértük arra, foglalja össze intézményük diáksport­életét. — Iskolánkban mindenki tagja a diáksportkörnek (289 fő) — kezdte Pótor Ferenc. Három szakosztályunk van: atlétika, kézilabda, ODK. A kézilabda az iskola profilja, második éve a megyei döntő­ig jutnak. Atlétikában évek óta eredményesen szereplünk a futó csb-n. Ezután Beleznai András vette át a szót: — Az idén 41 túrán vet­tünk részt 52 túranappal, amin 800 diák vett részt. Külföldön Csehszlovákiáig jutottunk csak, de a közeli hegyek (Bükk, Zemplén) már ismerősök a „szamuelysek- nek”. Szeretnénk messzebb­re is utazni, de az anyagi hát­tér gátat szab az utazási ked­vünknek. Jó kapcsolatot si­került kialakítani a Zöldért túrázóival, illetve annak ve­zetőjével Kallós Gyulával, aki segítségével többször megkapjuk kedvezményes áron az újhutai kulcsosházat, amelynek építésében mi is részt vettünk. így aztán ezt a jó kapcsolatot igyekszünk kihasználni. Egyébként a mecseki és a szilvásváradi sátortáborunk biztosan so­káig emlékezetes marad azok­nak a diákoknak, akik el­jutottak oda. A rövid ODK-beszámoló után a DSK-elnök folytatta tovább az iskola sportéleté­nek bemutatását: — Minden évben megren­dezzük az asztalitenisz, ké­zilabda, lövész, röplabda és az úszó házibajnokságot. Jó a kapcsolatunk a „vízügyes” kájakozókkal, és Kökény Zol­tán edző segítségével rend­szeresen kijárunk a császár­szállási tóra. Ez a felkészülési helye a Szamos—Tisza túrá­nak, ahol az iskolából 15 gye­rek minden év májusában négy nap alatt 200 kilométert evez. — A legnagyobb gondunk az, hogy nincs tornatermünk — mondja Pótor Ferenc. Sza­badtéren még használhatjuk is a mezőgazdasági főiskola pályáit, de tornatermébe már nem jutunk be. Nagyon ne­héz így egészséges ifjúságot nevelni, teljesíteni a testne­velési követelményrendszert, arról nem is beszélve, hogy az egyes foglalkozásokat így nem lehet elég vonzóvá ten­ni. Ha például mínusz 15 fok alá süllyed a hőmérséklet, az iskola 10x12 méteres aulájá­ban tornázunk vagy az egy­emeletes intézmény lépcsőin szökdelünk. Régebben a Pe­tőfi kollégium tornatermét béreltük, de az épület renová­lása miatt raktár lett a tor­nateremből ... A lehetőségek­hez mérten igyekszünk össze­vonni az órákat, és a Malom utcai uszodába járunk ilyen­kor. — Pénzszegény világunk­ban gondot jelent az anyagi­ak biztosítása. Önök hogyan csinálják...? — Az idén 40 000 forinttal gazdálkodtunk, és tudjuk, több pénzre a jövőben sem számíthatunk. A legegysze­rűbb pénzszerzési mód az lenne, ha felemelnénk a tag­díjakat, de ezt szeretnénk elkerülni. Talán az iskola költségvetéséből lehet majd egy kis pénzt átcsoportosíta­ni. — Nevesebb versenyzőik? „Sevillában nagy volt a feszült­ség, és felfokozott a közönség ér­deklődése. Igazán nagy játékról viszont aligha beszélhetünk” — így foglalta összie véleményét Garri Kaszparov világbajnok, aki Madridban' a különrepülőgép- böl kiszállva nyilatkozott az MTI munkatársának. Az eredmény döntetlen, de vé­gül is öntől függ, hogy igazából győzelemnek tekintá-e? — Megőriztem a világbajnoki címemet, tehát győztem. Melyik pillanat volt az, amikor — Eddig a legbüszkébbek sport területén az atléta Ko­vács Andreára vagyunk, aki az ősszel vehette át a „jó ta­nuló — jő sportoló” kitünte­tést. A most itt tanulók kö­zül a -szintén atléta Tóth At­tilától, a két kosárlabdázótól, Ómajtényi Edittől és Takács Gábortól, valamint a kézilab­dázó Hegedűs Lászlótól vár­juk azt, hogy eredményesen képviseljék színeinket. A beszélgetés végén a két pedagógust arra kértük, mondják el terveiket. Beleznai András: — Minél több tanulót aka­runk bevonni a rendszeres természetjárásba. Igyekszünk változatosabbá tenni prog­ramjainkat, jövőre is meg­rendezzük a nyári vízitúrán­kat és a vándortáborunkat. Pótor Ferenc: — A szakosztályokban megpróbáljuk tartani az eredményeket, illetve próbá­lunk előbbre lépni. Remél­jük sikerül majd lehetősé­geinkhez képest a tömeg­sport-foglalkozásokat von­zóbbá tenni. Persze, hiába akarunk mi most is jégpá­lyát készíteni, ha csak albér­lők vagyunk itt... Ha az idő és a hó is engedi, ren­dezünk majd egy sí- és szán­kóversenyt Kabaláson. (száraz) biztosra vette, hogy isimét baj­nok lesz? — Végig biztos voltam ebben. Talán a 23. játszmában bizonyta­lanodtam el egy kicsit. Egyéb­ként a párosmérközés-sorozatban nem játszottam rosszabbul, mint Karpov. Igaz, ami igaz, elég rosszul szerepeltem, de ö sem csillogott. így az eredmény igaz­ságos. Karpov nem játszik job­ban nálam, így megőriztem baj­noki címemet. Amikor egykoron én voltam a bajnokjelölt, nekem győEnl kellett, és azt meg is tet­tem. Minden jó, ha a vége jó — tartja a mondás, ami alapján az NYVSSC súlyeme­lői jó évet búcsúz­tatnak. Az esztendő záróversenyén, az országos felnőttbaj­nokságon Furár Ist­ván és Molnár Mik­lós három-három ér­met szerzett., Ez alapján persze egy éves teljesítményt értékelni nem sza­bad, és nem is lehet, ám tény: sokat nyo­mott a mérlegen. Az év elején a szo­kásos munkaterv alapján kezdte mun­káját a szakosztály. Rácz András vezető edző mellett az után­pótlásedző Glück- mann Pál főállásban, a szintén utánpótlás­sal foglalkozó ver­senyző edzők. Mé­száros Miklós és Krakomperger László másodállásban fog­lalkoznak a tanítvá­nyokkal. Az év során néhányon véglege­sen vagy ideiglene­sen elköszöntek a szakosztálytól, Hajzer András februárban be­vonult, Makkai és Kassai a nyá­ron befejezte sportolói pályafu­tását. Egy időszak értékelésekor szükségszerű az előzőekhez vi­szonyítani. Tavaly 16 minősített versenyzője volt a szakosztály­nak, 1987-ben 18-an értek el va­lamilyen szintet. Négyen első osztályúak (Molnár Miklós, Fu­rár István, Krakomperger László, Mészáros Miklós), míg Ondi László II. osztályú. Az utánpót­lás korúak közül nyolcán teljesí­tették az aranyjelvényes szintet: Tar Zsolt, Koncz Gábor, Németh László, Kovács Róbert. Jasku László, Raffaez György. Mushó Csaba és Kiss János. A versenynaptárban mindig szerepelnek kiemelt és kevésbé fontos találkozók. Az első nagy versenyt a márciusi Pannónia Kupa nemzetközi viadal jelentet­te, ahol Molnár .ötödik lett, nem sokkal később az Avas Kupán Furár bronzérmet nyert. Május­ban rendezték a vasutas országos bajnokságot, ahol Ondi bajnoki címet .szerzett, Mészáros és Furár a második, Kassai az ötödik he­lyen végzett. Molnár és Krakom­perger kiesett. Aztán jött a Cse­pel Kupa, amely egyben az NB I- es csapatbajnokság első forduló­ját is jelentette. Itt az NYVSSC 8748 pontot gyűjtött össze, amely a 7. helyet jelentette. A nemzet­közi porondon is ott voltak a nyíregyháziak, a válogatott me­zét Furár és Molnár ötehette ma­gára. Majd jöttek az országos bajnokságok. A junioroknál Fu­rár aranyérmet emelt, amit foly­tatott a nemrégiben rendezett miskolci felnőtt OB-n, megsze­rezve a szakosztály első felnőtt bajnoki aranyát. Molnár is ott állt az arany küszöbén, azonban végül csak ezüstérmet nyert. A kisebbek is ott voltak a kor- osztályos bajnokságokon, az ifiknél Németh László második. Tar pedig hatodik lett. Az úttö­rőiknél szintén volt érem. Hege­dűs Róbert és Pethő Zsolt a má­sodik, Bartha Gusztáv a harma­dik helyet szerezte meg, Török Zsolt a 4., Somogyi Zsolt pedig az 5. helyen végzett, összessé­gében, az elmúlt évi 12 olimpiai ponthoz képest az idén 18-at ka­sírozhatott be' a szakosztály. A szakosztály tárgyi és szemé­lyi feltételei jók, ezek semmikép­pen nem lehetnek gátolói a még eredményesebb munkának. Kitű­nő a kapcsolat a szakosztály és a bázisvállalatot jelentő húsipari vállalat között. A szponzor a költségvetés egyötödét fedezi, emellett minden egyéb segítséget megad a súlyemelőknek. A fentiek alapján jó évet zár­tak a súlyemelők, ám egy gon­dolat még Idekívánkozik. Majd minden sportágban egyre inkább a nemzetközi porondon elért eredmény számít mérvadónak. Ehhez pedig a megfelelő sporto­lók külön menedzselése szüksé­ges. Nem lemondva a mögöt­tük lévőkről sem. Itt pedig egy űr van ... (ML) Sakk Kaszparov világbajnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents