Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
Nem túlélni, cselekedni kell Mindennapi politikánkról a KISZ KB titkárával, Szórádi Sándorral — A jelen feladatai tükrében a lassan körvonalazódó jövővel hogyan néz szembe egy olyan ember, aki a közügyek szolgálatát életformájául választotta? — Nekem az vol<t a nagy szerencsém, hogy szülőfalumban, Szamossá! yiibam és (később is a falvakat járva nagyon sők olyan kétkezi ember véleményét hallhat- itaim, hallgathattam a világról, akik őszintén fogalmaztak. Ahogy gondolkodtak, úgy szóltak. Egyszerűen, világosan . Hosszú évek során tudat alatt, vagy tudatosan gondolták végig a világot, rágták meg gondolataikat. Én a múltról, történelemről, a közösség közelebbi 'eseményeiről tőlük hallottam először. Azt is tőlük tanulhattam meg, hogy aki nem ismeri meg a múltat, vagy ami még rosszabb, nem isimeri el a múlt értékeit, az tétován keresi a helyét a jelenben. Bár még ott tartunk, hogy történelmünknek vannak tisztázásra váró epizódjai, ygv gúnyolom, hogy ez fl^Hhafacay sD’njiilt évtizedben azért jelentősen léptünk' előre. Egy nemzetnek, hogy megértse, vállalja a jelent,, ahhoz h«$lÉÖ í f&tSL Hennie 4t múltnak. Nagyon fontosnak tartom viszont, hogy a nemzeti tragédiáink mellett ne szégyelljük számbavenni az 'eredményeinket sem. Nem elbódulva, mert ‘erre nincs okunk — de reálisan. —Arra is gondolsz, hogy reformpélda lehettünk a létező szocialista társadalmakban? Hogy ha nem is a teljes következetesség nyugalmával, de kezdeményezői lehettünk egy reformfolyamatnak? — Én sokat foglalkoztam a reformmal. A legutolsó kongresszusunkon hirdettem ás, hogy a fiatalság reformpárti, hogy az Ifjúság a reform mellett van. Hiszem is. De néhány dolgot e kijelentéstől függetlenül is pontosan keli látnunk. Mégpedig: el kell tudnunk helyezni magunkat a világban. A mi országunkban meginduló változások nem elszigetelt jelenségek. Figyelnek ránk Európában, l tehát, amikor ma azt mondjuk, hogy reform, azt mondjuk, hogy kibontakozási program, akkor ez nem lehet játék a szavakkal! A reform számunkra létkérdés. Ha ma nem sikerül a magyar szocialista társadalomnak a tudományos technikai forradalomhoz fölzárkóznia, nem sikerül a leghaladóbb társadalmi formát a legmodernebb gazdasági vívmányokkal ötvöznie, amely a haladás élmezőnyébe emelhetné a nemzetet, akkor hosszú távon a nemzet Kitágul a világ az ember előtt, ha pályája, útja a szülőföldtől távolabb kanyarodik — s nagyobb a felelősség is, minél nagyobb közösség ügyét, gondját-haját mérlegeli. A nehezéből gyakran kijutott Szórádi Sándornak, hiszen miután megküzdött iskoláival, kipróbálhatta erejét gazdasági vezetőként, mérnökként, pontosan akkor vonta bűvkörébe a politika, amikor a munkahelyet adó mozgalom, a KISZ első válságtüneteivel kényszerült szembenézni. 1980- ban lett a KISZ Hajdú-Bihar megyei bizottságának titkára Szórádi Sándor, s mire az országos politika magához szólította, már országossá gyarapodtak gondjaink is. Szórádi Sándor sorslkérdéseivel kell szembenéznünk. Amikor a KISZ megfogalmazta a jelmondatát, hogy „Jövőnk a tét!”, alkkor átérezve, kimondta, hogy nemzeti sorsfordulót élünk. És itt nekünk, és nekem is a haladásért kell harcot folytatnunk. Nem (tartom túlzásnak a harc szót ez esetben, mert óriásiak az erők, mind a (mai napig, amelyek szeretnék visszafogni ezt a folyamatot, szeretnék vtisszaren- dezni megsz kott világukat. És ugyaniakkor van tégy ifjúság, amelynek az érdeke az, hogy hosszú távon egy olyian nemzethez tartozhasson, amelyikre odafigyel a világ. — Eddigi elképzeléseinkkel akkor igen szigorúan szembe kell néznünk. — Pontosan így van! S ezáltal válik érthetővé talán a KISZ magatartása liis a reform kérdésében. Azzal kell szembenéznünk, hogy Magyarországon 'igen nehéz gazdasági és társadalmi helyzet alakult ki. Ezeket a gondokat a hagyományos módon, a hagyományos eszközökkel már nem tudjuk fölő Idán. i. Űj eszközökre van szükségünk, olyan 'eszközökre, amelyek esélyt adnak nekünk a jövőre, a biztos kilábalásra. És itt legfontosabb a reform következetes végrehajtása, továbbvitellé. Ha iá gazdaság — a saját szakterületem — felől közelítek, akkor a ibankrenszer, a hi- iei-mometáris szféra megújítása, az adórendszer kérdése, a vállalkozások, a tulajdonviszonyok fejlesztése és sorolhatnám. Tehát, amikor mi kiállítunk az adó mellett — amiért rengeteg támadást kaptunk —, akkor tettük ezt azért, imént ezt legalább olyan fontos kérdésinek tartottuk, mint annak idején a mezőgazdaság kolliektiviizálását. Akkor nem volt kérdés, hogy bármily fájdalmas (is, a továbblépés szempontjából meg kell teremteni a nagyüzemi mezőgazdaságot. Most pedig az nem volt számunkra kétséges, hogy az adózás új formál elengedhetetlenek a társadalmi fejlődés érdekében. Nehéz lépés lez, sújtja a fiatalokat, a nyugdíjasokat, a béhb 51 -f izetésbő 1 élőket, de mi úgy gondoljuk, hogy nekünk kétezerre, az ezredfordulóra is kell gondolnunk, nemcsak a holnapra. — Űj bál és újból fölvetődik a következetesség kérdése. Való igaz, hogy reformtörekvésekben élen jártunk, de gyakoriak voltak a félmegoldások, a megtorpanások, amik időveszteséget is okoztak. — Egy biztos: mi a következetesség mellett vagyunk. Ezt (hangsúlyoztuk a 'kormány—KISZ találkozón is. Minden erőnkkel föl kívánunk lépni a visszarendeződés ellen. Az egész ifjúsági szervezetnék ezen kell munkálkodnia, errefelé kell (keresnie a működési lehetőségéit. Ha van súlya az ifjúságnak ebben a társadalomiban, ha van szava a fiatotoknak, akkor vessék latba a visszarendeződés eHen, hajtsuk végre a reformot, bármennyire is fájdalmas, mert — még egyszer mondom — ez sorskérdés. — De eközben éppen a KISZ került nppoztcióba. Az ifjúsági mozgalom presztízsveszteségei számottevőek, s ez nem azt jelenti, hogy a minőség maradt, a kevéssé tudatos KISZ-tagok távoztak .. . — Egy dolgot tisztán kell látnunk. Ha egy társadalomban válságtünetek fedezhetők fel, lakkor azért a politikai rendszer szervezeteit is felelőssé teszi az állampolgár. És ez teljesen természetes -its. A politikai rendszerhez kapcsolódó és 'többnyire hagyományosan működő szervezetek presztízse csökken. Így a KlSZ-é is, (hiszen a KISZ is felelős, ml is felelősek vagyunk, imént nem léptünk időben. Minket most itthiagynak a fiatalok. S hogy mit tehet ilyenkor egy ifjúsági mozgalom? Itt van egy óriási ellentmondás. A nehéz egzisztenciális helyzetbe került fiatalok, a mindennapi gondokkal küzdő srácok elhagyják a politikai szervezetüket, az ifjúsági 'mozgalmat. Mindenütt a világon akkor keresik a saját politikai szervezetüket az emberek, amikor egzisztenciájukat veszély fenyegeti. Nyugaton az egzisztencia visszaszerzésének első lépése a politikai szerveZkedés. És ne hligyjük, hogy nálunk a fiatalok nem keresnek lilyet! Éppen ezért kel maA képeket — fiatalok munka, tanulás, szórakozás közben — Császár Csaba készítette. gonkat, politikai szervezetünket úgy változtatni, átalakítani, hogy képesek legyünk la nehéz egzisztenciális helyzetbe került fiatalok politikai szervezetévé lenni. Képesek legyünk .az érdekeiket (képviselni, ehhez azonban egy homlokegyenest másfajta KISZ-,re van szükség. Nagyon alaposan át kell gondolnunk, hogy miiként szerezhetjük vissza a blizal- írnat. — Rengeteg a rossz beidegződés, a megkeményedett struktúra okozta gátlás. Inkább hasonlítanak politikai mozgalmaink, szervezeteink hivatalra, mint vonzó, embereket magukhoz szólító valódi, hagyományos értelemben vett mozgalomra ... — Ez a mostani struktúra, .ez a felépítés bizonyos, hogy nem .tud .váltani. Már régen beláttuk mi lis, ahhoz, hogy mii változzunk, nekünk kell változtatni, s ez.gyakran fájdalmas döntésekkel, személyes konzekvenciákkal is jár. Akiknek nincs programjuk az új helyzetre, akik nem 'látják a kivezető utat, azoktól sajnos, meg kell válnunk. Nem korszerűsödhet úgy a gazdaság, hogy (közben a politikai struktúra változatlan. Ez a szervezeten belül is hatalmas nehézségeiket okoz. Mindenki saját nélkülözhetetlensége tudatában dolgozik, s mi tudjuk, hogy lemberek sorsáról dönteni hatalmas felelősség. Morális, lelkiismereti probléma iis, sőt egzisztenciális kérdés is, nem egy esetben. De nekünk meg kell felelnünk az eljövendő feladatoknak. Hogy valami nincs rendben, 'az már 'akkor látszott, amikor a „Jövőnk a tét!” akció idején éppen a KISZ- iszervezetek nem mutattak elég fogékonyságot a változásra. A hagyományos intézményekhez kapcsolódó KISZ- szervezetek mellett keresni kell az új működési lehetőségeket is. Az önállóság útját. Mi azt 'is elképzelhetőnek tartjuk, mi több, szükségesnek is, hogy a legközelebbi választásokra mar akár az ifjúsági mozgatom is állíthasson .jelölteket. Meg kell keresni a .KISZ-mak azokat is, okik mindeddig kiestek az ^érdeklődési köréből", 'ákilkre 'könnyebb volt. rálié- gyintenli, hegyiem lehet nekik vonzó prógjafltot kínálni. A munkásliatoib'kra gondotok — többek közt —, akik azért valahol mégiscsak ösz- szejönnek, vagy a falusi srácokra ... Persze most csak egy-.egy problémakör részleteit vü- lanthattam föl, mintegy a „nagypolitika” ránk eső feladataiból. A jövőből. — De milyen is lesz ez a jövő? — Hogy milyen lesz? Az ma dől el. Értelem és érzelem, azaz hit kell ehhez. Elengedhetetlen a kedvező politikai légkör megteremtése is. Olyan tágabb társadalmi légkörre gondotok, ahol az emberek nagyobb teljesítményekre képesek. Ebből a szempontból hiszek a nemzet összetartozásának érzésében is, tudnunk kell, tisztáznunk kell, hogy milyen szocializmust építünk. Ez a nemzet felnőtt, világosan kell látni az laltematí- vá'kat. A tét nagy. Két lehetőség körvonalazódik. Vagy egy dinamikusan fejlődő, a világ élvonalához fölzárkózó gazdaság és társadalom az 'ezredfordulóra, vagy pedig a hiánygazdálkodás hálójában vergődő, egyik napról a másikra élő ország képe rajzolódhat ki előttünk. A túlélés itt nem lehet taktika, itt cselekedni kell. A történelmi múlitból merítve, a progresz- szív hagyományokat folytatva, a szocializmus értékeit továbbfejlesztve, ezt a munkát nekünk kell végigcsinálnunk. Antall István KH hétvégi melléklet ( FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK ) 1987. december 19.
