Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

Dr. Kom.cz Imre (36 éves) a nyíregyhá­zi városi tanács általános elnökhelyette­se. Jándon született, a kisvárdai Besse­nyei Gimnáziumban érettségizett. A bu­dapesti közgazdaságtudományi egyete­men 1977-ben szerzett közgazdász diplo­mát az agrár tervező-elemző szákon. Tár­sadalmi ösztöndíjasként a Kemecsei Ál­lami Gazdaságban kezdett dolgozni, ahol négy esztendeig csoportvezető, illetve a főkönyvelő helyettese volt. 1981-ben (pá­lyázat útján) a megyei tanács vb terv­osztályára került. 1982-ben szakközgaz­dász másoddiplomát szerzett a közgaz­daságtudományi egyetem ipar szakán. Ugyanebben az évben védte meg dokto­ri disszertációját, amely az almatermesz­tés műszáki-gazdasági szakkérdéseivel foglalkozott. 1987. február 23-án válasz­tották meg a nyíregyházi városi tanács általános elnökhelyettesének. Felesége általános iskolai tanár, két — kilencéves iker — gyermekük van. A Nyíregyháza az idén 150 éve város, ön ^ milyennek látja? — Szeretem a várost. Méretei, emberi léptéke, megoldásra váró (feladatai megfe­lelnek annak a képnek, amely számomra egy kellemes, vonzó települést jelent. Kis faluból indultaim, halt esztendeiig a főváros­ban éltem, mégis a nyíregyházi hét évet tartom meghatározónak. Most, hogy alkal­mam van a város formálásában is részt venni, kedvvel dolgozom itt. Tennivaló van bőven, 'hiszen még nagyon sok minden kdl- leme ahhoz, hogy a város valóban össz­komfortos legyen. Persze ez legfőképpen pénzkérdés, pénzből pedig mostanában közismerten kevés van ... — Valóban. A város kasszájában 1,7 mil­liárd forint van most egy évbe. Ebből kto. egymilliárd a koLtségvetés összege (tehát az egészségügyi, oktatási, kulturális, sport- stb. intézmények működtetéséhez Szükséges pénz, ami gyakorlatilag >aflig változtatható), így 600—700 millió forint közötti összeg for­dítható fejlesztésre, ami egy százezer lako­súnál nagyobb város esetében nem tekint­hető soknak, inkább szűkösnek. De ez nem jelenti azt, hogy pesszimista módon bele kellene nyugodni minden beruházás leállí­tásába, a mostani helyzet konzerválásába. Halott hivatkozási alap lenne: elapadtak a (központi) pénzforrások. ^ Mégis mit lehet tenni? — Mindenekelőtt ügyelni a bevételekre, hogy mindaz a gyakorlatban is befolyjon a város kasszájába, amelyet terveinkben rög­zítettünk. De újabb pénzekre is szert kell tenni, pótolni az elvonásokait, az áremelke­désekből adódó többletkiadásokat. Túlsá­gosan részletes pénzügyi kérdésekbe nem akarok belebonyolódni, de mi például az idén <aránylag Sok építési és hobhitelket parcelláztunk, értékesítettünk. Jelentős asz-,, szeget ítész ki az a pénz is, amit közületek fizettek értékes belvárosi telkekért, leendő építkezéseik előkészítéseként:. Új hiteleket is felvettünk, ikáfizetéseinket pedig úgy üte­meztük (jó kapcsolatot ápolva a kivitele­zőkkel), hogy legelőnyösebben tudjuk for­gatni a tanács pénzét. Közműépítési lakos- 'Sági kötvényt adtunk ki 49 millióért. Végül még egy jelentős forrás, amelyet szintén igyekszünk a tehető legjohban kihasználni: a céltámogatások. Viannák ugyanis kiemelt országos és megyei fejlesztési célok, s ha mi ezekbe lilleszthető fejlesztéseikbe fogunk, részesülhetünk a oéltámogatásokból. Mivel Nyíregyháza elég nagy város, az arányos fejlesztéshez sók területen és (sokféle be­ruházásra van szükség. Mivel ezeket hosz- szalhb távú terveinkben megfogalmaztuk, 'többnyire előbbre tudjuk hozni azokat a Hétvégi interjú Koncz Imre tanácselnök­helyettessel a város kasszájáról fejüiesztéséket, amelyeket a célprogramokból ■támogatnak. 9 Mondana erre egy konkrét példát? — Közismert, hogy a demográfiai hullám miatt nálunk itartósan nő az általános is­kolás korosztályok száma. A tanteremépíté­si program ezen az egyébként feszítő gon­don kíván enyhíteni. A város jelentős fej­lesztésbe kezdett, amihez igényelte a me­gyei céltámogatás millióit is. így csak az idén átadhattuk a nagyon szép borbányai n yolc tan termes lisüoodát, a butykai négy-, a Ságvári városrész hát-, a Bethlen Gábor ut­cai iskola négytantienmes bővítését. Jövőre lesz kész a Körte utcai 21 tantermes isko­la és a Vécsey közi hattantenmes bővítés. Ez azt jelenti, hogy az Idei és jövő évi általá­nos iskolali építkezéseinket — függetlenül az időközben tovább romlott gazdasági hely­zettől — terveink szerint tudjuk befejezni — Ha már Itt Hantunk, szeretném meg­említeni, hogy az idén készült ed az ország egyik legszebb szakközépiskolája, az egész­ségügyi, orvosi rendelőt avattunk Örökös- földön, átadtuk az autóbuszállomást és megvalósítottunk minden ígéretünket, ámi •a „téhó”-hoz kapcsolódott. Mindez jó, de egyáltalán nem jelenti, hogy a kép rózsa­szín. ^ Annál is inkább, mert például az álla­mi pénzekből történő lakásépítés — amely korábban meghatározó eleme volt a városfejlesztésnek — most már csak töredéke a korábbiaknak. De úgy vélem, a város szempontjából a lakás­építésnek, -gazdálkodásnak változatla­nul fontos helyet kell elfoglalnia. Mit tud tenni a mai helyzetben a tanács, s megnyugtathatja-e ez a ma is mintegy 4700 lakásra váró családot? — Csupán egyetlen lakástípus, ‘a szociális bérlakás mutatói alapján ma már nem ítél­kezhetünk, a komplex lakásgazdálkodás ike­rül előtérbe. Ez nem jeleníti azt, hagy elha­nyagolnánk az állami lakásépítést, sőt az ildei számok kifejezetten jók. A VII. ötéves tervidőszakra 800—960 szociális bérlakás építését terveztük. Most úgy látjuk, kb. 500—600 valósul meg, s ebből 1987-re 204 jut. Valójában tehát a következő években érezzük majd az anyagi lehetőségek beszű­külését. Ilyen körülmények között különösen fontos a lakásmobilizáció ... — Számottevően változnak az igények és ezt városi méretekben is figyelembe kell venni. Nemcsak a 'szociális bérlakásépítés üteme, mennyisége csökken, hianem a te­lepszerű magánlakás-építésé is: 'az ötéves ■tervGiklus idején ia tervezett 2400-ról 1600— 1800-ra. Ez városépítési szempontból pél­dául azt jelenti, hogy örökösföldön nem kezdünk a lakótelep-építés újabb üteméhez, lényegében megszűnik a házgyári építés. Ellenben a korábbinál sokkal több építési telek kialakítására van szükség, hiszen a Ságvári városrészben, Borbányán, Sóstóhe­gyen a telkek java része elkelt, igen nagy ütemű a parcellázás a Korányi Frigyes ut­cán, a Hímesben. Felgyorsult a foghíjtelkek 'beépítése, s olyan városrészekben is gyors ütemet vett a magánerős építkezés, ahol mostanában szabadítottuk fel az építési ti­lalmat. Mindezeket azért tartom szükséges­nek e kérdés 'kapcsán elmondani, mert az építkezők többsége már rendelkezik vala­milyen (lakással, és optimális esetben ezek Q lakások visszakerülhetnek a tanácsi la­kásgazdálkodás áramába, nem pedig ma­gánforgalomban cserélnék gazdát (esetleg bérlőt...) Érdemes megemlíteni, hogy az értékes helyen .lévő építési telkek egyharma- dát tanácsi bérlakást leadok kapták. De például a Korányi Frigyes utcán pótlólag kialakított 12 telekiből 11-et juttattunk olya­noknak, akik visszaadják tanácsi bérlakásu­kat. ^ Hatással van tehát a tanács a bérlők építési szándékának ösztönzésére? — A használatbavételi díj négyszeres, öt­szörös összegének visszafizetése, az előnyös telekjuttatás, soronkívüliség már olyan ked­vezményeket jelent, hogy érdemes a ta­náccsal tárgyalni; jelentős számú bérlakást ajánlottak fel Visszavételre az idén is, te­hát mindkét fél számára nyilvánvaló elő­nyök vannak. ^ Es mennyien akarják megvenni a bér­lakásukat? — Szép számmal vannak ilyenek is, de itt már nem egyértelmű a kölcsönös előny. Ezért is változnak most a lehetőségek — a Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén hoz- ■tak döntést. litt arról van szó, hogy a ta­nácsnak nem érte meg a korábbi feltételek mellett eladni a bérlakásokat, s a módszer nem találkozott az állampolgárok széles körének helyeslésével sem. Ugyanis ,milliós értékeket lehetett megszerezni néhány tíz­ezer forint befektetésével. A bérlakások ér­tékesítése akkor vehet nagyobb lendületet, ha reális forgalmi értékhez közel álló áraik alapján tárgyalunk. Természetesen messze­menően figyelembe kívánjuk venni az ál­lampolgárok érdekeit is, ezért sokféle ked­vezmény kerül szóba, mert érdekeltség nél­kül üzlet nem képzelhető el. A tanácsnak alapvető szempontja, hogy az értékesítések­ből (aránylag rövid idő alatt jelentős össze­gű pénznek kell befolyni, amelyekből újabb lakásokat építhetünk. Mert csupán azért el­adni, hogy más megvehesse, és nekünk érezhető előnyünk ne származzon belőle — nem érdemes. Még egyetlen kérdés lakásügyben: mi mondható a fiatal házasoknak, hiszen ahol mindketten dolgoznak, az egy főre jutó jövedelem többnyire magasabb, mint hogy bérlakásra legyenek jogo­sak. Más konstrukcióban pedig olyan magasak az árak, hogy kilátás is alig van segítség nélkül... — Nyilvánvaló, nehéz helyzetek ás van­nak, a megoldáshoz azonban a fiatal háza­sakon és a tanácson kívül másoknak is hozzá kell járulniuk, csupán a mi támoga­tásunk kevés. Kétféle javaslatunk vau. A2 egyik a lépcsőzetes megoldás: indulásként kisebb lakás és később cserével, saját épí­téssel végleges. A másik konkrét pénzügyi segítség, a tanács támogatási alapja. Az idén 50 millió forinttal segítette a tanács a fiatal házasok lakáshoz jutását, ami rész­ben vissza nem térítendő támogatás, rész­ben kamatmentes kölcsön. £ Térjünk át a következő évre, amely elé igen nagy várakozással néz a köz­vélemény, s amiről még elég keveset tudunk. Milyen lesz Nyíregyháza 1988- as indulása? — Biztosat mondani énről ón sem tudok, viszont nem várjuk ölbe tett kézzel az új évet. Mindenekelőtt már jó időben, novem­ber elején megosztottuk gondjainkat a ta­nácstagokkal, gondolkozzunk együtt, tudják ők is mindazt, ami fejtörést okoz a tiszt­ségviselőknek, .az apparátusnak. Négy vál­tozatban dolgoztuk ki elképzeléseinket a várhatóan rendelkezésre álló pénztől és meglévő válllalkozákedivtől függően. Van olyan variáció, amelyet „pesszimista válto­zatnak” neveztünk a műhelymunka során. Ez azt foglalta magába, hogy nem kezdünk újabb beruházáshoz, Viszont 'minden hite­lünket visszafizetjük, maximális biztonságra törekszünk a gazdálkodásban, nem válla­lunk kockázatokat. Megjegyzem, etaben a változatban sincs semmi inikorrekt, csak ép­pen belenyugvást jelentene egy bizonyos helyzetbe. Egy másik variáció a hiteleik át­ütemezésével, a folyamatban 'lévő beruhá­zások befejezésével számol, bizonyos prog­ramokat viszont elhagy. További lkát va­riáció más beruházásokat részesít előnyben, ■s mádképpen számol a hitelekkel. 0 Mit tudhatunk a formálódó városkép­ről? Jobbára a meglévő konzerválódik a pénzhiány miatt? — 'Egyáltalán nem. Van néhány biztos be­ruházás. A Dózsa Gyöngy utca, Kiskörút térségéhen indul a Domus áruház építése, a Káliói úton ABC-áruház, presszó épül, a Dohány utca sarkán élelmiszer ABC-ánu- ház, az Örökösföldön műszaki áruház, tehát a kereskedelem változatlanul ütemesen fej­lődik — a számítottnál is nagyobb mérték­ben. A városkép további építésében sokat jelent néhány új intézmény elhelyezése. A megyei művelődési központ szomszédságá­ban a Hungária Biztosító és az új pénzügyi szervezet székházai, a Nyírfa áruház mellett az Állami Biztosító, az Iskola utca sarkán pedig egyik új bankszenvezetünk épülete lesz majd szép színfolt a városban. Mint­hogy mindegyik igényes tervek alapján épül, előnyösen fejleszti tovább a városké­pet. Ide számíthatjuk még a szabadidőköz­pontot is, amelynek környékét is rendbe - tesszük: tovább épül a kiskörút és a Hu­nyadi utca, ami lényeges a szabadidőköz­pont megközelíthetőségéhez 'is. Beépül a Káskörútnak a Kossuth utca—Dózsa György utca közötti szakasza is, szemben a „piros házzal". Városfejlesztési szempontból is so­kat várunk a Nyíregyházára települő kis­bankoktól, amelyek többféle fejlesztés fi­nanszírozására képesek. A Végül a jubileumi tanácsülés múltba tekintő egyik gondolatára szeretnék visszautalni: „elődeink jó lehetősége­ket hagytak ránk, s ezekkel nekünk él­ni kell”. Mi a mai vezetés elvi alapál­lása? — Munkatársaimmal együtt szeretnénk megőrizni, megóvni értékeinket, folytatni, szép, régi épületeink rekontstrukcióját, fel­újítását. Oj intézményeinket a kor színvo­nalának megfelelően akarjuk létrehozni. La­kásépítésünkben igényes, emberibb léptékű lakónegyedeket szeretnénk megalapozni. A hagyományok (alapján ligetes, virágos, sétá­lóutcákkal átszőtt és tiszta várost képze­lünk el. Nem 'akarunk nagy dolgok bűvö­letébe esni, mert nem nagyobbá, hanem komfortosabbá, lakóinak valóban otthonává akarjuk formálni városunkat. Es a cél ak­kor Is ez," ha időnként — minit most, átme­netileg — a szükségesnél sokkal kevesebb a pénzünk. Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor ___ gondolkodni kellene arról, miért olyan gyéren látogatottak a városi tanácstagi beszámolók. Míg a falvakból és a külterületi ré­szekről általában jó hírek érkez­nek, addig Nyíregyházán, a sűrűn lakott területeken elenyésző az ér­deklődés. Ha azt mondom, hogy a Jósavárosban volt olyan beszámo­ló, melyen mindössze egy állam­polgár jelent meg, akkor bizony igaz a hír. Ha jól belegondolunk, akkor le­het okot keresni és találni, ami egyben azt is jelenti, hogy az ok megszüntetése akár a siker felé vezető út is lehetne. Mert nézzük: a nők délután, két szatyorral men­nek haza, ez öt órakor van. Velük a■ gyerek, otthon a munka. Világos, nem nagyon szánja rá magát sen­ki, hogy fél hatra rohanjon meg­hallgatni egy beszámolót. De hadd folytassam: egyetlen funkcioná­riust, pedagógust, alkalmazottat se szorít semmilyen fegyelem arra, hogy lakóterülete politikai életé­ben részt vállaljon. Nem is vállal. Aztán tovább. A meghívó így szól: tanácstagi beszámolót tartok. Mi­ről? Mi van, ami engem, a magyar, a városi, a lakóterületi állampol­gárt ebből érdekel? Desz-e olyan fórum, ahol bizonyos kérdésekről szakértővel is beszélhetek? Erre a meghívó nem válaszol. Márpedig azt tudjuk, a sok-sok évtizedes gyakorlat az volt, hogy alig vám. valami izgalmas a beszámolókon. Hogy lehetne? Hogy kínálja a ta­nácstag? Honnan tudja a polgár? A várospolitika is olyan dolog, amit el kell adni. Jó figyelemfelhí­vással, mondhatni reklámmal. Hansúlyozva, mi abban az én ér­dekem, mit tehetnék, hogyan ér­vényesül az én elképzelésem a vá­ros testületének munkájában. Vagyis több kell, mint egy ósdi plakát. Kell rajta téma, valami csábító, hiszen lenne, ha kitalálná valaki, ha fáradozna azon, hogy megnyerjen. De ne gondolja vala­ki, hogy csak egy régi formán kí­vánom elverni a port. Biztos, hogy az állampolgári érdektelenség, kö­zöny csupa olyan tényező, amit csak elítélni lehet. Mert hallgassuk csak ia bolti, sarki, buszon folyó beszélgetéseket. Van mondandó, el is suttogjuk, mohogunk, de amikor a fórum kínálkozik, nem vagyunk ott. Közelítsünk akkor a lehetősé­gekhez. Először is más, jobb idő­pontot kellene kitalálni. Ehhez persze ismerni kellene egy-egy te­rületen az emberek életmódját, életformáját, szokásrendjét, össze­tételét. Nos, ez hiányzik. A másik: olyan invitálás kell, mely izgalom­ba hoz. Mondják, ez nehéz, mert annyiféle fórum van, hogy jósze­rével nem is marad téma a tanács­tagnak. Fogyasztói, közlekedési, népfront stb. Azt már nem is me­rem mondani: politikai munka a jó koordinálás is, ne egymás ellen játsszunk, ne halásszuk el a lehe­tőséget egymás elől. És ne féljünk a hírveréstől, nem szükségszerű, hogy valamiféle álszerénység bé­nítsa meg a mozgósítást. Meg kell mondani őszintén, sok­sok érdekesség akad ám ebben a városban is. Igaz. gond is van. Nem valószínű, hogy bárki is unat­kozna akkor, ha elmenne egy ta­nácstagi beszámolóra. Egy egész év nyílik ki ilyenkor, és ami a fő. lehetőség van arra, hogy ne csak be-, de el is számoltassuk a ta­nácstagot. Akit, mondani sem kell, mi választottunk, ha nem is igazi, de már majdnem választási küz­delem során. Az egyik ilyen be­számolón néztem: akik ott nyü­zsögtek a jelöléskor, kezeztek a városi vezetőkkel, akik komolyko­dón ültek a szavazatszedő asztal mellett, lelkesedtek, tiszteletkörö- ket róttak le a körzet prominen­sei előtt, a beszámolón nem voltak sehol. És ha példa sincs, akkor miért várjuk, hogy néhány ház­mester lelkesen képviselje aházat? Sok gondolatot vet fel a mosta­ni beszámolási időszak. Kiderül, hogy a demokrácia még nem megy, a jogok, nos, azok igen, de az ál­lampolgári kötelesség, az nincsen sehol. Igaz, beszélni erről köny- nyebb, mint gyakorolni. Egy biz­tos, sajnálom a tanácstagokat, akik pedig akarnak, dolgoznak, szavaz­nak, érdeket képviselnek. Melyi­ket? Amiről nem is tudnak? Vajon hogyan számolnak majd el a ciklus végén? És kinek? Szerintem ez olyan kérdés, amire a választ már kezdhetnénk fogalmazni. 1987. december 19. ^ Rif HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents