Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-17 / 297. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1987. december 17. Szlovák nyelven is... Lelki patyolat? Száz évig működött Á nőegylet Ferencz Miklósné nyugdíjas pedagógus niem először jelentkezik olyan munkákkal, amelyek a helytörtónetírás rendkívül hasznos adiaiLétoaii. Korábban a nyíregyházi szak- imiuinlkáslképzés történetiéről 'int, majd az 1946- bam megszűnt női ipari iskola iratait rendezte. Most — minit írja — tisziteCtettel helyezi 150 éves városunk 'asztaléra a nagy- múltú, száz esztendőt megélt Nyíregyházi Jótékony Nőegylet történetét, 'amelyet fcuita- itásaiiiból, beszélgetéseiből, saját ismereteiből, tapaisztalLaitaiból állított össze. Nem akármilyen munkát vállalt és adott ki a kezéből. Mielőtt íráshoz kezdett, tíz napot töltött a ieviéűitáraikbain, sok időt beszélgetésekkel. Ügy véM, hogy bizonyára még így >is lesznek hiányosságai annak 'az írásnak, amely egyben a Lubv Margit honismereti és helytörténeti pályázat anyaga is. E hianmiiinc gépelt oldalas anyagnak írója meggyőződéssel vallja: olyan ismereteket ikaipunik erről laz 1946-tam sajnálatosan megszűnt valódi társadalmi szervezetről, amelyek nemcsak a múlt jobb megismeréséhez, de a jelein és jövő jobb hasznosításéhoz is hozzá segítenek. * Árvák ápolása, iparra tanítás 1846 az alakulás éve. A szabadságharc előtt vagyunk, amikor — Lukács Ödön történetíró kronológiája szerint — ,,Elhatároz- itatott a báltéren, különösein a városház, két szegletéin és a kiapu felett éjjeli lámpák tor- •tása 'és sötét éjjeleken leendő meggyújtása. Ugyanez évben határoztatik dl a kisdedóvoda felépítése és alakúinak a nyíregyházi ne- messzívű nők jótékony nőegyletté, első fal- lépésökkel hiangverseny lés tánatanfolyain -tartásávial 600 v. forintot hoznak össze a kórház javára, s ez összeget kamatozás és növelés végett a város kezelése alá adják. A választott közönség „iközJefUkesedóssel és gerjedező örömmel értesül e tény felölj igen szép jegyzőkönyvben emeli ki a nők mamies- szívűségét, a 600 forintot kezelése álé veszi, s „Nyíregyházi Jótékony Nőegyl-et 'tőkéje” címen 'külön kezeltetni rendieflli, egyszersmind a nők ibuzgölkodásáit külön megköszönni határozza. A pályázati anyag ezek után Geduly Henrik 1896-ben kiadott „Nyíregyháza az ezredik évben” című könyvében tallóz. Megemlíti, hogy a város niemesleükű gyűjtöi az emberszeratet magasztos érzelmeitől lindírbtatrva jótékony nőegyletrbé alakultak azon óéiból, hogy a városi, teljesen árva leánygyermekek ügyét felefcezetre való tekintet nélkül felkarolják, az életnek megtartsák, 16 éves korúkig felneveljék, s ezután tovább iskolázásukról gondoskodjanak, azokra még 18 éves korukig felügyeljenek. A játékonyságoit elsősorban gyakorló asz- szonyak között említik a város vezetőinek feleségeit: Benkő Istvánnét és Trsztyánszky Ferencnét, 'aztán Drakóczy Sámuelnét, Bodnár Istvánnét, Kovács Mihálynét, Benczúr Miklósnét, Bónis Sámuelnét, Krasznai Gá- bornét, Groá Zsigmondnét, Szesztay Károly- nét, Kovách Ernőnél, Palánszky Sámuelnét, Szamuely Aurelnét, Májerszky Bélánét, Kovách Károlynét és Korányi Imrénét, akije a legnemesebb odaadással 'tettek eleget maguk elé .tűzött szép hivaitéisukniak. Az árviaház fernnitaintásán kívül megállapította a nőegye- sütat 1885-ben a női ipari iskolát. A szükséges költségeket néhány kisebb alapítványának kamatain kívül tisztán társadalmi úton, tagdíjaikból és jótékony célú előadásokból (teaestek és műkedvelő előadások jövedelmeiből) szerezték be. Az 1900-ban megj.elient dr. Borovszky Samu által szerkesztett Szabolcs vármegye című műiben arról olvashatunk, hogy a csendes mederben úszó társadalmi élet falpezs- dülésében a nyíregyháza lelkes nőknek jótékony egyletté való alakulása kiemelkedő esemény: E testület kiváló buzgóságot .teljesít a társadalom odaadó szolgálatában. Később is sóikat találkozhatunk .a nőegylet munkásságával —■- 'írja Ferencz Miklósné. Az 1928-rtól kezdődő nagy gazdasági világválság idején a nőegylet nyomorenyhítő akciókat kezd Nyíregyházán, s különösen a 'téli hónapokban fejt ká nagy agilitást. Tagjai társadalmi és vallási különbség nélkül működnek közre. A névsorban találhatjuk a polgármester feleségét, a vezetőségi tagok között pedig keresztényt és zsidót csakúgy, mint a különböző felökezetek tagjait. A jótékony nőegylet által fenntartót női ipari iskola kézimunka-kiállításai is fontos eseményei Nyíregyhézáinjáik, aipaly természetszerűen következik az egylet alapszabálya első pontjából ás. A célt ugyanis a következőkben jelölték meg: emberbaráti jótékonyság gyakorlása, főleg árvák ápolása, illetőleg fenntartása és a női háziipar terjesztése. Mi ösztönözte a korabeli nőiket a jászán - détoú, elllenszolgáltatás nélküli segítségnyújtásra? — teszi fel a iferdést Ferenczné. Kik voltak azok, akik élen jártak a jótétoonyfeoFerencz Miklósné, aki újra felfedezte a nőegyletet. dúsban? „Először a második kérdésre fele- lék. A jobbmódúaik, de azokon belül is a lelkesedni, a 'másokért tenni akarók és tudók. Közöttük .is akadtak bizonyosan, akik szereplési vágyból tevékenykedtek, de ilyenek 'kevesen voltaik. A legtöbben belső indíttatásból cselekedtek ..." Tagdíjakból, gyűjtésből, alapítványból A Nyíregyházi Jótékony Nőegylet áldásos tevékenységét közelebbről megismerjük, ha szemügyre vesszük .az 1910. május 29-ti közgyűlés beszámoló járnák alábbi részletét: „Évi jelentésemet aiz Erzsébet ánviaházzál kezdem, mivell-a nőegyletnek legfőbb gondját ez képezi — mondja özvegy Básty Barnáné elnök, s a beszámoló minden sorából a szereltet és a jószándék érződik, amellyel az akkor 3—14 év .közötti leánygyermekeket védik, tanítják, nevelik. Az árváikat viaűdásfe- Idkezati különbség nélkül pártfogolják, az árviaházból viszik a gyerekeket a nép majálisára, rendeznek nekik karácsonyi ünnepséget, ahol ajándékokat osztanák, hallgatják meg a kis pártfogolták énekét, vensmondá- sát. A közgyűlés beszámolójának 2. részét a •női ipari iskola képzi. Ez volt Nyíregyházán az első nőknek ipari munkát itainító iskola ■— a nőegylet itagadhatatlanul nagy érdeme. A kitűnő 'iskolát, amely városszerte meghonosította és terjesztetté a népművészetet, s a szabás-varrás tudományát, kezdettől fogva segélyezte a várost, s az egy 'időben bizonyos államsegélyt is kapott. .Az (iskola .megyénkben -egyedülálló volt a maga nemében, hiszen azt nem város, nem .egyház és nem az állam, hanem egy egyesület tartotta fenn, emelte magas színvonalra. A beszámoló 3. részét a szegények segélyezése képezi. Nem beszélhetünk itt nagyon nagy számokról, de annak a húsz ember itá- mogatása is sokat 'jelentett, s memesszívűsé- get takar. 'Hiszen a pénzt — mint már részben említettük — tagdíjakból, műsoros előad ásókból, bálokból, teaestekből,. alkalom- adtán perselyes gyűjtésből, alapítványok gondozásából szedték össze az asszonyok, s nem kevés számban a férfiak is, akik a nő- egylet ügyeiben segítettek. Kimondták as utolsó szót A közeledő második világháború sok nehézsége elleniére is szorgalmasan dolgozó ■egylet főleg az anyagiak hiányával küszködött. Drágaság volt, sokfélét be se lehetett szerezni.1 A harcok során laz iskola Kálvin .téri épülete megsérült, felszerelésének .jelentős része eltűnt, tönkrement, tanárai nem kaptok fizetést. Még így is megindult a 45— 46-os tanév, s annak írendje-módjia szerint vizsgáztattak az igazgatónő laikásán a nő- egylet képviselőjének jelenlétéiben. 1946. 'augusztus 8-át írunk. A gyorsuló infláció körülményei 'között csupán egy füzetet tudtak venni haladási napló céljára. A nőegylet összes vagyona néhány kölcsönadott, vagy'törött bútordarab. Az igazgató iés a 'tanítók — akik illetmény nélkül dolgozlak — jegyzőkönyvi, .köszönetben részesülnek, s kimondatik az utolsó szó: a százéves nőegylet és annak 61 évig kiváló eredménynyel működő női ipari iskolája kénytelen működését befejezni. Eljött az idő, hogy méltó módon búcsúztassuk ezt .a jobb sorsna érdemes társadalmi egyesületet, s tisztelegjünk embersége, jó szándéka és eredményes munkája előtt. Ferencz Miklósné Kovács Gizella — aki a nő- egylet tagja, a női ipari iskola sokszor csak hálás szóval fizetett óraadó tanára is vollt — szavaival zárjük ia mondandót: „A jelen és jövő nőinek, nőegyesülleteinek azt kívánom, hogy sikerüljön mielőbb emberibbé 'teninii és ilyennek megőrizni a világot.” Nyíregyházán sokan kétségbe vonták a fiókkönyvtárak szükségességét, amikor tizenkét évvel ezelőtt megnyílt az új megyei könyvtár. A korszerű intézmény nemcsak változatos és sokrétű szolgáltatással és több mint kétszázezer kötettel állt az olvasók rendelkezésére, de kényelmes berendezésével folyóiratolvasásra és zenehallgatásra alkalmas tágas helyiségeivel és gyermek- könyvtár részlegével is ideális környezetet nyújtott a kellemes kikapcsolódáshoz, vagy akár az elmélyültebb tanuláshoz. Ám csakhamar bebizonyosodott, hogy bár a megyeszékhely könyvtára a városi közlekedéssel még a távolabbi külterületekről is könnyen elérhető, a fiókkönyvtárakra is igényt tartanak az olvasók. Érthető is, hiszen bárki könnyebben szánja el magát, hogy bekopogtasson a lakása melletti könyv - tárba egy-egy jó olvasmány reményében, minthogy utazgasson, vagy gyalogoljon egykét órát. Őrösről, Sóstóhegyről vagy valamelyik tanyabokorból kifejezetten körülménye: és időigényes a megyei könyvtár felkeresése. A kiskönyvtárak könyvállománya, választéka ugyan nem vetekedhet a megyei könyvtár több száz ezres kínálatával, ám a legfrissebb kiadványok éppoly gyorsan el jutnak ezekbe is, mint a nagykönyvtárba. Azonkívül az sem közömbös, hogy ezek a kisebb könyvtárak afféle lelki patyolat szerepét is betölthetik, ahol a könyvtáros az olvasó közeli ismerősévé válik, aki nemcsak jó olvasmányokat tud kínálni, hanem el is lehet vele beszélgetni. Persze a könyvtárosok mindezt jól tudják. S talán azért is hozták azt a döntést: minden állampolgárnak joga, hogy lakóhelye közelében legalább másfél kilométeres körzetben legyen egy könyvtár. (Más kérdés az. hogy mostanában ekt már egyre nehezebb megvalósítani.) Mindenesetre a városi fiókkönyvtár-hálózat igyekszik ennek az igénynek megfelelni. Ma 34 fiókkönyvtár van Nyíregyházán. Számuk némileg csökkent az utóbbi időben, mivel néhány évvel ezelőtt még 44 volt belőlük. A hálózat csökkenésének oka elsősorban az, hogy bizonyos tanyai felépüléseken megszűnt az oktatás, s mivel jó néhány intézmény bázisa éppen az iskola volt, az iskola megszűnése a könyvtár felszámolását is jelentette. (A közelmúltban például Üjtelekbokorban, Bálint- és Benkő- bokorban szűnt meg a könyvek kölcsönzése.) A meglévő fiókkönyvtárak viszont a körülményekhez képest jól működnek. Növekszik az olvasók és a látogatások száma és egyre több kötetet kölcsönöznek. Növekszik annak ellenére, hogy sokan esetleg nem is tudják: a lakóhelyük közelében is lehet könyvet kölcsönözni, ha csak egy kicsi helyiségben is. Hol találhatók és milyenek ezek a könyvtárak? Nos, közülük csak kilenc tart nyitva naponta. Ezek az úgynevezett kiemelt C típusú könyvtárak. A legnagyobb a jósavárosi, amely 157 négyzetméteres alapterületével és 15 ezres kötetével — ha nem is felel meg egy mai lakóterület igényeinek — tisztességesen el tudja látni a feladatát. Sorrendben utána az örökösföldi következik, amely kettős funkciót is betölt. Délután három óráig iskolai könyvtárként működik, majd este 7 óráig a felnőtteknek kölcsönöznek. Ennek a könyvtárnak a teljes könyvállománya — mintegy 13 ezer kötet — mindkét olvasói réteg rendelkezésére áll. Hasonló a városmajori fiók is, amelynek a környező iskolák örülnek elsősorban, hiszen akár egy rendhagyó irodalmi órát is meg lehet tartani a szomszédban. Kiemelés ide, kiemelés oda, a többi C kategóriás fiókkönyvtár tárgyi feltétélei elmaradnak a kívánalmaktól, annak ellenére hogy némelyik-egy-egy városhoz csatolt község ellátását oldja meg, például Oroson, Sóstóhegyen vagy Nyírszőlősön. Kiemelt fiókkönyvtárat találhatunk még a Kun Béla utcán, a Honvéd utcán, és a Ságvári-telepen. Ezek naponta nyolc órát tartanak nyitva, leszámítva a Ságvári-telepit és a nyírszőlősít. amelyek csak négyet. A többi könyvtár D típusú, ezek az előbbieknél szerényebbek. Található közöttük olyan, amelyik az iskolai könyvtár hiányát pótolja, például kollégiumokban vagy gyermek- és ifjúsági oktatási intézményben, de vannak olyanok is, amelyek egyes vállalatoknál, üzemeknél működnek. (Bár ez inkább a szakszervezetek feladata volna.) Egyes könyvtárak bizonyos szociális tevékenységet is ellátnak néhány egészségügyi intézményben. A nyugdíjasok az idősebbek szellemi, igényeit szeretnék kielégíteni azzal, hogy például a szociális-dtthonban, a Csaló közi nyugdíj asházban és az öregeik Öz közi napközi otthonában is házhoz viszik az olvasmányokat. Említettük, bogy a fiókkönyvtárak száma csökkenőben van, és ez semmi képpen sem a könyvtárosok hibája — mint Toldi Gyulánétól, a megyei és városi könyvtár igazgatóhelyettesétől megtudtuk, — hiszen ahol igény van erre a szolgáltatásra (és hely is) mindéképpen igyekeznek a szolgálatot fenntartani. így például előfordul az is, hogy olyan könyvtár is működik — igaz csak heti két alkalommal — amelynek csak negyven olvasója van. Ilyen például a Búza téri. S még egy érdekesség: kevesen tudják, talán hogy a felsősimái szlovák nyelvű olvasmányokat is kínál az ott élő tirpák lakosságnak. Ha már az olvasói létszámról szóltunk, hadd említsük meg: míg a megyei könyvtárnak 12 ezer olvasója van, addig a városi fiókkönyvtáraknak hétezer. Az utóbbiakat 1982-ig a városi tanács működtette, csak néhány évvel ezelőtt kapcsolták őket a megyei könyvtárhoz. Bár ez előnyökkel is jár, mert így egységesebb ellátás részesei lehettek, mégis bizonyos problémákat is felvetett Például azt, hogy a könyvtárhelyiségek gazdája a város vagy a megye legyen-e? Ám a közös felelősség bizonyára ezeket a gondokat is megoldja. Még valamit a körülményekről. A fiókkönyvtárak az olvasói igényeket oly módon is szeretnék jobban kiszolgálni, hogy szükség esetén a gyűjteményükből hiányzó könyvekét is megszerzik átköi- csönzéssel. Ez azonban niem könnyű. A legnagyobb nehézség az, hogy a 34 könyvtár közül egyben sincs telefon! Bár a fiókkönyvtárak szerény lehetőségei csak az alapszolgáltatást teszik lehetővé, a könyvtárosok igyekeznek ezen változtatni. Több helyen bevezették a folyóiratkölcsönzést. így például olyan kis helyre is, mint a Honvéd, vagy a Kun Béla utcaiba 20—25 féle folyóirat jár. S ha mondjuk nem is lehet a legfrissebb Képes Hetet, vagy Fürge ujjakat hazavinni, a Nagyvilág vagy a Búvár régebbi számai kölcsönözhetők. Néhány iskola rendszeresen él a fiókkönyvtárak kínálta lehetőségekkel. Különösen azok az iskolák, ahol szabadidő-szervezők is dolgoznak. Ezeknek az iskoláknak a tanulói rendszeresen részt vesznek különböző könyvtári foglalkozásokon, rendhagyó irodalmi órákon, vagy akár a könyvtári használat elsajátításával bővítik az ismereteiket. A megyei könyvtár egyébként tervezi az úgynevezett hátrányos helyzetű iskolák ellátását is. A tervek szerint néhány iskolában erre már jövőre sor kerül. Továbbra sem sikerül viszont megfelelő épület hiányában megoldani a Déli alközpont könyvtári ellátását. Manapság sajnos az időhiány mellett a pénzhiány is csökkenti az olvasók számát. Drágulnak a könyvek, egy-egy szép kiállítású kötet, megvásárlása már-már luxusnak számit. Éppen ezért a könyvtárakra — legyen az kisebb vagy nagyobb, — a jövőben még nagyobb szüksége lesz az olvasónak. S ha már a könyvvásárlásról és a pénzről esett szó, ha nem is sok, de nem is kevés az az összeg, amelyből a fiókkönyvtárak könyvet vásárolhatnak. Évente mintegy félmillió forint jut az új könyvek beszerzésére. A könyvállomány gyarapításának bonyolult feladatától a könyvtárosokat megkímélik, — helyettük a megyei könyvtár városi feldolgozó csoportja végzi el ezt az időigényes munkát. A kiskönyvtárak vezetőinek több idejük jut így az egyéb népművelési feladatok ellátására, külső kapcsolatok ápolására, vagy akár az újabb olvasók verbuválására. Egy újabb szolgáltatásnak örvendezhetnek az olvasók bizonyos rétegei: a beteg, járó- képtelen könyvtártagoknak a KISZ-fiatalok házhoz viszik az olvasmányt. Bodnár István K. J. 7250 kötet, 500 olvasó. Gyerekek szokják az irodalmat a Honvéd utcai fiókkönyvtárban.
