Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-17 / 297. szám
1987. december 17. Kelet-Magyarország—Nyíregyházi Elet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Jubileumra született Nyíregyháza története Az utóbbi napokban több fórumon elhangzott; 1837. Kisasszony hava 30. napján V. Ferdinánd király aláírta azt az okmányt, mely Nyíregyházának városi kiváltságot adott. Ez az esemény meghatározó szerepet játszott a város későbbi életében, fejlődésében. Most, a jubileumi ünnepségek során megemlékeztünk szorgos elődeinkről, akik fáradhatatlanul igyekeztek a várost gazdagítani, felvirágoztatni. Az ősökre való emlékezést, az irántuk érzett tiszteletet fejezi ki az a kiadvány is, amelyet az évforduló alkalmából adott ki Nyíregyháza Város Tanácsa. A Nyíregyháza története című könyv bemutatja a város múltját a honfoglalástól az 1970-es évek végéig. A Nyíregyházi Kiskönyvtár sorozat 15. számaként megjelent kötet csupán a város vázlatos történetét nyújtja át az olvasóknak, hiszen a szerzők akár egyenként is képesek lettek volna saját korszakuk kutatási eredményeiből megtölteni a rendelkezésre álló terjedelmet. A Nyíregyháza története c. könyvnek már voltak előzményei. A város első történetírója, Lukács Ödön 1886-ban írta meg művét „Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története’’ címmel. Ezt követően megyei monográfiák foglalkoztak terjedelmesen a várossal. A Szabolcs vármegyéről szóló kötet 1900-ban jelent meg. A két világháború között is adtak ki könyveket Szabolcs vármegyéről, melyekben helyet kaptak a! város történetével fogalkozó írások is. Kizárólag a varos szerepel abban a műben, melyet 1924-ben „Nyíregyháza az örökváltság századik évében” címmel Szohor Pál szerkesztett. 1931-ben jelent meg a Nyíregyháza és Szabolcs vármegfVe községei cífhű kötet. A felszabadulás ut**11' a ’60-as évek második felében merült fel az igény egy modern és részletes Nyíregyháza-monográfia elkészítésére . Réiazíettanulmányok jelentek meg az évek folyamán, de összefoglaló jellegű mű csak most lett valóság 1987-ben a várost szeretők és múltjával ismerkedni akarók nagy örömére. Az első fejezet — melyet Németh Péter írt —, a középkorba kalauzolja el az olvasót. Megismertet a honfoglalás korának itt talált emlékeivel, a település középkori földesuraival, a mindennapi élettel. Foglalkozik a szerző a Nyíregyháza név eredetével is, melyre már előtte is sokan próbáltak magyarázatot találni. Lukács Ödön és követői Szent István törvényét tekintették mérvadónak, mely elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy közös egyházat. A törvényre hivatkozva a város nevének múltját egészen az államalapítás kezdeteire vezették vissza. Az újabb elképzelések szerint a XIII. századtól már mindenképpen fennálló Nyír falu néT a földrajzi környezettel magyarázható. Maga a Nyíregyháza név első ízben majd száz év múlva, 1326-ban tűnik fel írásos forrásokban. A két név közötti különbség magyarázata az lehet, hogy vagy a XIII. század második felében, vagy a XIII—XIV. sz. fordulóján az egyházas település egy időre elnéptelenedett, s ezt a pusztulást őrizte meg az egyháza — utótag. (Ugyanis ha elpusztult egy település, a házfalak a földdel váltak egyenlővé, egyedül a romos egyház meredezett az ég felé.) (Bár aztán az újra benépesült Nyíregyháza nem vesztette el eredeti nevének utótagját.) A „Mohácstól az újjátelepítésig” című fejezet Mező András munkája. Bemutatja a társadalom és gazdaság alakulását a XVI. sz. második felében, a város birtoklástörténetét a XVII. században, s a Rákóczi-sza- badságharc utáni állapotokat. Ekkor már két család tulajdonában van a település, a XVIII. században öröklések útján a Des- sewffy és a Károlyi család szerezte azt meg. Nyíregyháza történetében fontos állomás az 1753-as esztendő. Az egyik tulajdonos Károly Ferenc ekkor telepítette be Békésből és a felvidéki megyékből a szlovákokat Nyíregyházára, s ettől kezdve folyamatosan fejlődik a város. Az újjá telepítéstől az 1848- as szabadságharcig tartó időszakot Cserve- nyák László tollából ismerjük meg. A település lakóinak gazdasági és politikai tevékenységét sikereik jellemzik. Az út, melyet Nyíregyháza az újratelepítéstől a két örök- váltságon (1803, 1824) át a városi privilégium elnyeréséig (1837) megtett, ritkaság- számba ment abban az időben. Nyíregyháza tetteivel magára vonta a haladásért küzdők figyelmét. A szépen -fejlődő város még az átutazó Madách Imrét is írásra késztette: „Az optimizmus szörnyen meggyökeresedett bennem. Ily szív- és reményölo képek A 150. évfordulóra megjelent kötet borítója. után is nem állhatom, hogy egy fényesebbet ne tegyek. Nyíregyházán láttam egész nagyságában az örökváltság eszméjét magát tanúsítani. A rövid idő alatti roppant haladás minden tekintetben, magyarosodást stb. kimondhatatlan.” A következő nagy időszak a város életében a polgárosodás. Ezt a kort Takács Péter mutatja be az 1918-as esztendőig. Képet kapnak az érdeklődők az ipar, a mezőgazdaság, a hitel, a kereskedelem, a társadalom alakulásáról. Az első lendítő mozzanat a vonat beérkezése volt a városba 1858. szeptember 5-én. A vasút fellendítette a kereskedelmét, ami a hitelintézetek megalakulását vonta maga után. Nyíregyháza 1876-ban már a vármegye székhelye. Közművesítés és nagy építkezések jellemzik: például távirda, postapalota, vasútállomás, vízügyi palota, villamosjárat, villany-közvilágítás. Az I. világháború befejezésekor Nyíregyházán is felborult a rend, irányíthatatlanná vált az élet. Kitört a forradalom, s ezzel új fejezet kezdődött Nyíregyháza életében. Az őszirózsás forradalomtól a felszabadulásig tartó éveknek Margócsy József az ismerője. Az általa írt részben a két forradalom, a román burzsoá megszállás, az ellenforradalom után a stabilizációs kísérletek következnek. A 20-as évek fellendülésének eredményeit ma is láthatjuk: MÁV-bérház, pénzügyigazgatóság épülete (ma Jósa András Múzeum), betegsegélyező egylet, iskolák építése. A nagy gazdasági válságot azonban nem kerülhette el a város. Sok volt a munkanélküli, melynek megoldására nem bizonyult elegendőnek az ingyenleves-akció. Tényleges munkaalkalmakat kellett biztosítani. (Például ínségmunkának hirdetett tereprendezésre került sor a repülőtéren 1931-ben.) A harmincas évek második felében viszonylagos fellendülés következett be, de aztán már a II. világháború is éreztette pusztító, romboló erejét. A zsidótörvények végrehajtása, a jegyrendszer bevezetése, a súlyos sebesülteket hozó vonatok jelezték egy történelmi korszak végét. A felszabadulás óta eltelt időszakkal N. Di- kán Nóra ismertet meg bennünket. A városnak szinte a semmiből kellett mindent újrakezdenie. Nagy pusztítást végeztek a németek: aláaknázták és felrobbantották a víztartályt és a villanytelepet, a Júlia malmot, terményraktárakat, magán- és középületeket. A megalakult ideiglenes városi tanács szorgalmazta a romok eltakarítását, a termelés megindítását, a rendőrség megszervezését. Az újjáépítés során felépült a MÁV-állomás, a dohányfermentáló, 1952-ben először szólalt meg a nyíregyházi rádió. Ez a fejezet foglalkozik még a politikai pártok működésével, a ki- és betelepítésekkel, a proletárdiktatúra győzelmével, a szocializmus építésének eredményeivel, gondjaival. A város történelmét bemutató köriyv utolsó fejezete Az új Nyíregyháza (1963—1980) címet viseli, melynek írója Salai József. Bár ez a tizenhét esztendő inkább tekinthető átélt tegnapnak, a szerző megpróbál átfogó összegzést adni a gazdaság és a társadalom alakulásáról, fejlődéséről. Tanulmányának befejező soraiban így ír városunkról: „A város ívelő fejlődése azonban — ha 1980-ra meg is torpant mindnyájunk elé biztató jövőképet, távlatot vetít, és úgy érezzük, hogy a két évtized napi gondjainak megoldásán fáradozó kortársak a jövő céljait is szolgálták, értékeket örökítettek az utókorra, amely így nem homokra építkezhet tovább, hanem tornyokat elbíró szilárd alapokra.” Külső megjelenésében is mutatós, tartalmilag értékes könyvvel lettünk gazdagabbak. Nagy hiányt pótol ez a könyv, melyet mindenkinek érdemes olvasgatnia. Ahhoz, hogy megértsük jelenünket, s el tudjuk képzelni jövőnket, liismemüník kel a múltunkat. Ebben segít bennünket a „Nyíregyháza története"1. M. Magyar László • • . V „ í Ifjúsági parlamentek Betegségtünetek Izgalmas, helyienként nagyon is elgondol- • kodtató előzménye van annak, hogy a Mkiiszy tertanács és az ÁISH ez év május végén határozatban, illetve elnöki rendelkezésben foglalkozott az ifjúsági parlamentek megújításával. A részletekből arra is választ kaphatunk, njilkent vált egyre erőtlenebbé egy törvény végrehajtása. Minderre Nyíregyházán és vonzáskörzetében éppúgy megtaláljuk a példákat, mint az ország más részén. Lassan másfél évtizede, hogy elkészült és a parlament jóváhagyta az ifjúsági törvényt, melynek egyik lényeges kitétele az, hogy rendszeresen meg kell tartani a tíz fiatalnál többet foglalkoztató munkahelyeken az ifjúsági parlamenteket; azokat a fórumokat, ahol a fiatalok elmondhatják véleményüket, előterjeszthetik javaslatukat, életükkel, munkájukkal kapcsolatban. Célja ennek, az is, hogy miközben beleszólnak a fiatalok a munkahely ügyeibe, közéletiséget is tanulnak, hogy majd ne csupán passzív szereplőt, hanem aiktív alakítói is legyenek a szocialista demokráciának. Kezdetben minden szépen ment, aztán kezdtek jelentkezni a törvény végrehajtásának betegségtünetei. Már a kiindulópont is kétségessé tette az eredményt: csak a művelődési tárcának voltak úgynevezett „felmenő" parlamentjei, ezért a munkahelyi, a városi, illetve megyei észrevételek nem juthattak el országos fórumokig. A gazdasági vezetőik közömbössége, néha érdektelensége is közrejátszott az elszürkülésbe, .mind gyakrabban tehetett hallani olyan választ: „A bértarifát nem én rögzítettem, mit tehetek én értetek?... A szabályozóikat nem én találtam fel, nekem ahhoz kell alkalmazkodnom.,/’. Aztáp később már — a nehezülő gazdasági helyzetben — valójában pénz sem volt a vállalatoknál az ifjúságpolitikára. Ilyen bkok miatt jórészt csak panasznappá vált az ifjúsági parlament ahol még meg- megrmdeztek, s az ott elhangzottakról a fiatalok eleve tudták, hogy pusztába kiáltott szó. Mert, bár sokmindent „elfogadtak”, de azt is tudták, hogy a teljesítéshez hiányoznak a garanciák. (Időközben pedig a KISZ- ből is kiöregedett az a korosztály, amelyik a parlamentekről mindent tudott, az újabbak pedig ilyen felemás helyzetbe cseppentek.) Rendkívüli ifjúsági parlament összehívására is módot adott az a törvény — erre azonban országosan is csak egyetlen példa volt, amikor Gödöllőn a felsőoktatás fiataljai 'tanácskoztak. Joggal remélhettük, hogy az idei, május végi határozat kedvezőbb változásokat helyez kilátásba, s ez így is van. Például formailag teljes szabadságot ad:.a munkahelyi parlament az\ tárgyal, amit jónak lát, fontosuk tart, hiszen az a cél, hogy főleg a helyi ifjúságpolitikával foglalkozzék. Lehet „tematikus” parlamenteket is rendezni: például valahol úgy döntenek, hogy kizárólag a lakáskérdéssel foglalkoznak, s ennek minden ága-bogát a közösség elé tárják. Igen fontos, hogy a parlamentek döntéseinek ellenőrzésére ifjúsági közösségeket is megbízhatnak, akik aztán a felügyeleti szerveikhez fordulhatnak, ha tétlenséget, közömbösséget, netán ellentétes intézkedést tapasztalnak. Változattam viszont, hogy a parlament szabályozásáért, megtartásáért mindenütt az elsőszámú vezető a felelős, aki a KISZ-szel és a szakszervezettel egyetértésben végzi ezt a munkát. Ügy tűnik, az élet ismétli önmagát: nyár óta nem úgy háládnak e térén, a dolgok, miiinit alhogy kellene, tanácstalanság és a zavar jelei észlelhetők. Például előírták, hogy augusztus végéig az ágazatoknak országos szinten el kell készíteniük saját szabályozásukat, hogy a munkahelyek ezáltal segítséget 'kapjanak. Sajnos a jelzett időpontig egyetlen tárca sem készített ilyen szabályozást, valamikor szeptember végén, október tájékán jelentek meg ezek, sőt van, ahol még most sem áll rendelkezésre. Ez azért is fontos, mert például Nyíregyházán és vonzás- körzetében elég sok gyáregység van, amelynek az anyagyárrál kellene e téren is együttgonddllkodnia. Mindezek után érthető, hogy — az előírással ellentétben — október közepéig lehetetlen volt elkészíteni a helyi szabályozást. A területileg koordináló tanácsok sem találták meg emiatt a saját feladataikat, nemhogy tanácsot tudtak volna adni Nem tudtak lépni a tanácsok illetékes szakosztályiad sem. Röviden: fáziskésés, fegyelmezetlenség tapasztalható, s ez több minit működési zavar. Egy minisztertanácsi döntést ilyen körülmények között aligha lehet sikerré! végrehajtani. Igaztalanok volnánk, ha nem vennénk tekintetbe: a mukahelyeken most ezernyi más teendő is van (új adórendszer, bérbruttósítás, Létszámleépítés stb.), ami az eddig leírt zavaros helyzet mellett arra inspirálja a munkahelyeket, hogy a jövő tavaszra „tolják ki” a helyi ifjúsági parlamentek rendezését. Ennék ellenére, a nehéz helyzetben is vannak, akik próbálkoznak és élnek az ifjúsági parlament adta tehetőséggel. Eddig Nyíregyházán és vonzáskörzetében több mint tíz helyen tartották meg az ifjúsági parlamenteket (jórészt az áfészeknél, néhány termelőszövetkezetben) az ipari üzemek közül a TÄU- RUS-nál a közvetlen munkahelyeken tartottak ilyen fórumokat, s még karácsony előtt sort kerítenek a gyári parlament megrendezésére. Tanulságos a tanárképző főiskola esete: itt tettek erőfeszítéseket a nehéz helyzet ellenére is az ifjúságá parlament megtartására, amit aztán mégis későbbi időpontra kellett halasztani, mert a jelenlevő fiatalok jó része részletesebb és alaposabb vitaanyagot szeretne látni. (Kétségtelen ehhez joguk van, mégis elgondolkodtató, hogy a fiatalok képviselői, akiknek már a parlament előtt is lehetőségük volt alaposan szemügyre venni a vitára bocsátandó anyagot, miért n,em nyilvánítottak határozottabb véleményt. Remélhetőleg mindez már nem ismétlődik meg az újabb próbálkozáskor, márciusban. Kényszerhelyzetben vannak jelenleg a vállalatok, ez meglátszik az eddig lezajtett parlamenteken is: a iegtöbbje túlságosan „sima, langyos”, amiben a tanácstalanságnak is szerepe van. Például az áfészeknél visszatérő kérdés volt a bér, éppen most, amikor még a gazdasági vezetők sem látják tisztán, mi lesz két-három hónap múlva. Kevés a konkrétum, nagyobb aktivitásra volna szükség, hogy a f iatalok már most elmondják gondjaikat, bajaikat, nyűgeiket, és javaslataikat, hogy majd ha tisztül a gazdasági hélyzet, már legyen mire alapozni a jogos igényék kielégítését. Az eddigi legfőbb tapasztalat': minél nehezebb a hélyzet, annál jobban kell előkészíteni az ifjúsági parlamentet. Könnyebb persze most elhárítani a megszervezést a gazdasági vezetésnek azzal, hogy kisebb gondjuk is nagyobb ennél, hiszen ők sem látnokok mi hogyan alakul, s hogy miből tudunk elszakítani a parlamenteken elhangzó jogos kérések teljesítésére. Munkaigényesebb, ha mégis meg akarunk célozni bizonyos eredményeket mondjuk a bérezésben, a lakástámogatasban, a hivatali, a mimkahe- lyi ranglétrán előbbre jutásban, Vágy az oktatásban, a szakmai továbbképzésben. Igaz, hogy az ifjúsági parlament megszervezése nem a KISZ feladata, ám félő, hogy ha a munkahelyi alapszervezet nem lép fel kezdeményezőien, akkor csorbát szenvedhet a KISZ érdekvédelmi funkciója is. Ha mégis megtartják az ifjúsági parlamentet és ott a maguk soraiból az ellenőrzésre bizottságot Létesítenek a fiatalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy a kevés pénzből még kevesebb jut a KISZ által rögzített célokra.) Indokolt, hagy ezt a lehetőséget is használja fel a KISZ — vagy ahoL már van: a szak- szervezet ifjúsági tagozata a SZÍT — érdek- védelmi munkájában, hiszen a parlament, a munkahely, vagy a település egész fiatalságát érinti, s így lényegesen bővíthető az a kör, amelyen belül az ifjúsági szövetség küzdhet az egész fiatalság érdekében. Ez pedig erősítheti a KISZ presztízsét, vonzóbbá teheti egész tevékenységét. Másfél évtizeddel ezelőtt az ifjúsági parlamentek új színfoltként jelentek meg a de- mókraitikus fórumok rendszerében. Az eredeti cél — többek között— az volt, hogy ezáltal ilehietőség nyílik a fiatalság véleményének megismerésére, alakítására, s erősíteni fogja kötődésüket a munkahelyhez. Most megújult formában, a formalitások lehetséges mellőzésével — a nehezebb gazdasági, társadalmi 'körülmények ellenére is — meg kell ragadni az alkalmat, s elérni, hogy 1988 június végéig valamennyi munkahelyen érdemli, a fiatalok érdekét szolgáló ifjúsági parlamenteket tartsanak. Angyal Sándor Panasznap lenne csupán? Részlet a Közúti Építő Vállalat ifjúsági parlamentjéről.
