Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-10 / 265. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. november 10. Tisztítják az Ér-patakot Autógumi, kályha a vízben A Nyírség ősi tó, láp- és mocsárvilágnak megszünteté­sére, majd a belvíz levezeté­sére a múlt században csa­tornarendszereket építettek ki. Ennek a rendszernek az egyik tagja a Vlll-as számú főfolyás, közismertebb nevén az Ér-patak, mely Nyíregy­házán is keresztülfolyik, vé­gül a Lónyai-csatornába tor­kollik. Október végén a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság emberei megkezdték < patak tisztítását Nyíregyház; területén. Mint Vezse Árpác építésvezető elmondta, a pa­tak utoljára tíz évvel ezelőtt volt takarítva. Azóta a bur­kolat iszappal lett tele, az évek folyamán sok törmelék és szemét is került a meder­be. Fontos a karbantartás, hi­szen több funkciója is van: síkvidéki tározók feltölté­se, a belvíz és a városi csa­padékvíz elvezetése, ide ke­rül a kommunális tisztított víz, és az üzemek is az álta­luk elhasznált vizet a tisz­títás után a patakba engedik (ami a gyakorlatban sajnos nem mindig van így leg­alábbis ami a tisztítást ille­ti). Az egyik fontos faladat az iszaptalanitás. Ezt részben gépi, részben kézi erővel vég­zik el. Olyan helyen van szükség az ásóra, lapátra, ahol a part keskeny, vagy be van építve, s a markológép nem fér oda. A KÖJÁL vizs­gálatai szerint erősen szeny- nyezett az iszap, ezért azt Nyírpazonyba szállítják, ahol Tisztítják a csatornát (jávor) folyékony hulladékok elhelye­zésére van lehetőség. A tisztítás során furcsa dol­gok, tárgyak kerültek elő a patak vizéből. Építkezések­ről visszamaradt kövek, tég­lák, kerékpárgumi, autógu­mi, motorkerékpár- és kerék­párváz, olajkályha, szeméttel megtöltött reklámtáska, a zá­honyi vasúti híd alatt 12 da­rab tolatólámpa volt többek között a munkások „zsákmá­nya”. Helyreállítják a patak megrongált műtárgyait is. Nagy mennyiségű betont és kőburkolatot használnak fel a csapadékvíz-betorkollók és a hidak felújításához, a pad­kaburkolat megépítéséhez. A Vasgyár utcától a patak egy része zárt. A fedett sza­kasz elé egy gazfogó rácsot SOK A PÁRHUZAMOSSÁG Kiket támogat a családsegítő? A helyi családsegítő köz­pont tevékenységét vizsgálta legutóbbi ülésén a Nyírbáto­ri Népi Ellenőrzési Bizottság. Munkatársai arra kerestek választ, milyen feladatok megoldására vállalkoztak, milyen eredményeket értek el az intézmény dolgozói a családokat érintő szociálpoli­tikai tevékenységek össze­hangolásában, s kutatták a családsegítő központ a mai­nál szélesebb, országos háló­zattá szervezésének lehetősé­geit is. 1985-ben megyénk négy te­lepülésén, köztük Nyírbátor­ban hozták létre az első csa­ládsegítő központokat. A kí­sérleti jelleggel bevezetett in­tézmény még az év májusá­ban a rászorulók „feltérké­pezésével” kezdte meg a munkát. Felkutatták a szo­ciálisan rászoruló családokat, az alkoholistákat, nyugdíja­sokat, igyekeztek eljutni min­den olyan családhoz, ame­lyiknek erkölcsi vagy anyagi támogatásra lehet szüksége. A vizsgálat tapasztalatai' egyértelműen meg mutatták; ma még bizony igen gyakori a párhuzamosság, nemegy­szer megesik, hogy egy-egy családot a tanács hatósági osztálya, a családsegítő köz­pont, esetleg a munkahely is támogat. Furcsa kettősséget mutat az új intézmény nép­szerűsége is. A népi ellen­őrök tapasztalatai szerint el­sősorban a cigánylakosság körében ismert a családsegí­tők tevékenysége, nem ritkán épp az anyagi juttatások le­hetősége vonzza körükből az. ügyfeleket. Az intézet azon­ban nem elsősorban pénzosz­tásra, anyagi juttatások nyúj­tására létesült. Első rendű célja a családok kiegyensú­lyozottabb életvitelének segí­tése, tanácsadási, gondozási, egyéb szolgáltatások meg­szervezése. Szeretnék elérni azt is, hogy általuk egysége­sebb, szervezettebb, eredmé­nyesebb legyen a területi szo­ciális tevékenység. Van teendőjük bőven. A statisztikák szerint 232 csalá­dot gondoztak, 246 család­nak adtak valamilyen taná­csot, ugyancsak 246 azoknak a családoknak a száma, ame­lyek az elmúlt időszakban különféle szolgáltatásokat vettek igénybe. A családsegítő központok megalakulásuk óta keresik helyüket, szerepüket, az ered­ményes munka forrpáit. Te­vékenységüket, együttműkö­désüket azonban az eddigi­nél is szélesebb tömegbázis, az intézményekkel kialakított jobb kapcsolat segíthetné. A problematikus családok ügye ugyanis nemcsak a hivatal embereinek, hanem a lakó- és munkaközösségeknek, a családoknak, szomszédoknak ügye is. Legalábbis azzá kel­lene válnia, (k. é.) szerelnek, mely a vízen úszó hordalékot, uszadékot fel­fogja. Ez azért vált szüksé­gessé, mert a zárt rész gyak­ran eldugul. A munkálatok elvégzéséhez szükséges a kezelési sávban lévő fák kivágása, mert a gépek csak így tudják meg­közelíteni a partot. Ezeknek a fáknak egy részét különben szakszerűtlenül ültette a la­kosság, mert előírás az, hogy a kezelősávot az egyik olda­lon szabadon kell hagyni. A tisztítással párhuzamo­san talajcserét is végeznek. Ugyanis a gabonaforgalmi vállalat partszakaszán egy beépített gázolajtartály meg­sérült, a talaj szennyezetté vált, s innen továbbszivárgott az olaj a vízbe. A mostani felújítás költ­ségei hatmillió forintba ke­rülnek. Érdemes tehát job­ban megbecsülni a patakot és műtárgyait, ügyelni a víz tisztaságára és minőségére. M. Magyar László Diszkül és közpénz „Átépítik a díszkutat Nyír­egyházán” címmel rövid tu­dósítást olvashattunk a Ke- let-Magyarországban. Elolva­sása után mindmáig megvá­laszolatlan kérdések viaskod­nak bennem. Ki a felelős? Ki, vagy kik fizetik meg a „gondatlanság­ból”, vagy nem kellő hozzá­értésből okozott kárt? Szeret­nék e lapban olvasni arról: tervezési, vagy kivitelezési hiba történt-e a sétálóutcá­ban lévő díszkút építésénél? „Sajnos az eddigi próbál­kozásaink nem vezettek ered­ményhez” olvashattuk a Köz­területfenntartó igazgatójá­nak sommás véleményét. Va­jon a közpénzeken próbál- kozgatnak, dolgozgatnak? Jó lenne azt olvasni, hogy az okozott kárt — itt és máshol is — a vétkes saját pénztár­cája bánja, nem pedig leg­jobb esetben is a közös kasz- sza! Az pedig végképp érthetet­len, miként fordulhat elő, hogy egy állandóan víz alatt álló alkotás építésénél mi­ként alkalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek rendelte­tésszerű használat mellett nyilvánvalóan átengedik a vizet? Pedig mennyien bá­báskodtak a „mű” születésé­nél! Láthattuk valamennyi­en, akik akkor éppen arra jártunk és mégis ilyen egy­szerű feladatot nem sikerült jól megoldani! Ez sajnos nemcsak erre az egy konkrét esetre igaz. Egy munkásra több főnök is jut, aki irányít, beleszól, módosít. Noha elég lenne adott esetben egy is. Csak egy olyan, aki anyagi­lag is felel az elvégzett mun­káért. övé a siker, ha az nagyszerűen működik, de ő viseli a sikertelenség anyagi Pedagógusok pályázata A megújuló iskoláért Az idei pedagógiiai-közmű- velődési pályázat eredmény- hirdetését a napokban tar­tották Nyíregyházán a me­gyei pedagógiai intézetben. A beküldött dolgozatokat át­tekintve, elemezve Kuknyó János, az intézet igazgatója elmondta, hogy az idei pá­lyázat színvonala magas volt, így itöbb díjat is odaítélhet­tek. Első díjjal jutalmazták Türk Károlyné Közösségi ne­velés az erkölcsi nevelés fo­lyamatában, Matolcsi Miklós Témazáró feladatlapok áz ál­talános iskola környezet és biológia tantárgyához és Ró­ka Sándor Feladatgyűjte­mény számítástechnikához című dolgozatát. Második helyezést ért el Szécsi Károlyné Vezetői munkám gyakorlati tapasz­talatai, Róka Sándor Miért nem lehet... ? című és Né­meth Zoltánnénak az óvodá­sok békére neveléséről készí­tett pályamunkája. Harmadik díjat kapott Szitha Mária Láng volt..., Eszterhainé Győr Erika A nyelvi-irodalmi kommuniká­ciós fakultáció tapasztálatai, Harmathi Istvánná Legyen szabad az, ami megkülönböz­tet, Kása László Egészséges életmóddal mindenki nyertes és Vitányi György Csak egyetlen Föld van című mun­kája. (A dolgozatok a peda­gógiai intézet könyvtárában megtalálhatók.) A díjkiosztással egyidőben meghirdették a következő pályázatot is, amelynek ered­ményhirdetése egy év múlva lesz. és erkölcsi vonzatút is. Amíg nem zsebre megy, nehéz előbbre lépni! Csoda, ha fogynak a közpénzek? Akik a forintjainkat elherdálják, érzik-e a saját felelősségü­ket? Nagy árat fizetünk ezért valamennyien. Holott semmi közöm X. vagy Y trehánysá- gához! Hacsak annyi nem. hogy gz én zsebem is bánja! Éppen itt az ideje, hogy változás következzen be és teret kapjon a személyes fe­lelősség, annak anyagi vonza­túval együtt! Diák a színházban Noha konkrét cikkre (Ke­let-Magyarország október 17.) reagálok, mégsem tartom fontosnak megemlíteni mi­kor történt a színház néző­terén okozott rendbontás és melyik iskola diákjai okoz­ták azt. Sokkal inkább a je­lenség bosszant, hisz koránt­sem egyedi esetről van szó. Egyetértve azzal, hogy a szervezett előadásokon még­iscsak az iskola nevelői, a kísérő tanárok felelősek ta­nítványaik viselkedéséért, szeretnék azért néhány más jellegű észrevételt is tenni, előre bocsátva, nem vagyok közvetlenül érintve az ügy­ben. 1. A bérletezést nem tar­tom a legjobb módszernek, ebben a formában végképp nem! 2. Olyan gyerekeket vi­gyünk színházba, akiket le­köt, érdekel és véleményük van, vagy lesz a bemutatott műről, a színészek játéká­ról. Ez valóban program le­gyen, esemény számba men­jen nemcsak az előadás, de az azt követő értékelő véle­ménynyilvánítás is. 3. Előkészítés nélkül sem­miképpen se kezdődjön el a színházi élményszerzés! 4. A színháznál sem árta­na, ha olyan darabot tűznek műsorra, mely ugyan a vi­lágirodalom legszebb drámái között nyilvántartott, de a gimnáziumi tananyagban még a kiegészítő részben sem írnak róla egy mondatnál többet, akkor az előadás kez­detén a függöny elé állna egy emberük és tartana egy rö­vidke bevezetőt a történet­ről, a korról. .. Sánta János Nyíregyháza Egy vidéki kocsmában a rend­őrség a vendégek személyi igazol­ványát ellenőrizte. Az egyik ven­dég nem tudta ezt felmutatni. — Van nekem állásom és iga­zolványom is — bizonygatta — de a munkaadómnál tartom, mert egyszer már elvesztettem. A rendőröket el is vezette az egyik helybeli szakszövetkezeti tag lakására. — Juhtenyésztéssel foglalko­zunk, és juhászokra van szüksé­günk- — mondta az állattenyésztő és felesége. — Több száz juhunk van. részben a sajátunk, részben a szövetkezetnek nevelünk. A továbbiak során az is kide­rült, hogy a két embert a társa­dalombiztosítónál nem jelentet­ték be. A rendőrök jegyzőköny­vet vettek fel, amit megküldték a megyei társadalombiztosítási igazgatóságnak. Ennek az lett a következménye, hogy az állatte­nyésztőre nagyösszegű társada­lombiztosítási járulékot, kése­delmi pótlékot és rendbírságot róttak ki. A fizetési meghagyás hatályon kívül helyezéséért az illető pert indított. A társadalombiztosítási igaz­gatóság képviselője arra hivat­kozott, hogy a fizetési megha­gyást a rendőrség jelzése alap­ján bocsátották ki. Az alkalmaz­tatást a házaspár maga is elis­merte. Az első fokú bíróság részben elfogadta az állattenyész­tő védekezését. Az egyik, em­ber foglalkoztatásáról azt álla­pította meg, csak szívességből dolgozott ezért a társadalombiz­tosítási igazgatóság által ki­rótt összeget csökkentette. Fel­lebbezésre a megyei bíróság ezt az ítéletet jogerőre emelte. Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság -a döntést meg­változtatta. és a keresetet telje­sen elutasította. A határozat indoklása szerint az alsó fokú bíróságok nem indokolták meg, miért fogadták el az állattenyésztő utólagos vé­dekezését holott mind ő, mind a felesége a rendőrök előtt elis­merte a két ember foglalkozta­tását. Sőt, ugyanezt állították a juhászok is. A felperes szavahi­hetőségét az is megdönti, hogy az intézkedő rendőrök előtt tett nyilatkozatát a perben előbb tel­jesen megváltoztatta, majd ké­sőbb az egyik juhász alkalmaz­tatására módosította. Nincs sem­mi adat arra, hogy az egyik em­ber valóban tartozása törleszté­séért vállalkozott az állatok őr­zésére. Az alsó fokú bíróságok­nak erre vonatkozó megállapítá­sa megalapozatlan, és mint hely­telen mérlegelésen alapuló dön­tés, törvénysértő is. Ezért a me­gyei bíróság ítéletét hatályon kí­vül kellett helyezni. Országos akció Az építkezések rendje Az év utolsó hónapjaiban sok építkezésen hajrámunká­ba fognak, hogy az év végi határidőre teljesítsék átadá­si kötelezettségeiket. Ám a sietség és főleg a kapkodás miatt gyakran háttérbe szorul a munkahelyi rend és a mi­nőség. Ezért ennek részletes vizsgálatára most egyhóna­pos összehangolt akciót in­dított az építésügyi minőség- ellenőrző intézet. Novemberben az intézet hét területi állomásának szak­emberei az egész országra kiterjedően ellenőrzik a na­gyobb vállalati és szövetke­zeti építkezések rendjét, el­sősorban azt vizsgálják, hogy szabályszerűen tárolják-e az építési anyagokat és szerke­zeteket. Figj^elmük kiterjed a helytelen tárolás miatt megrongálódott és minőség- hibás termékek felhaszná­lására, a technológiai fegye­lem betartására is. Tetemes kár származik ugyanis ab­ból, ha a hidegre, esőre, fagy­ra érzékeny termékek — festék, mész stb. — a szabad­téri tárolás miatt tönkremen­nek. Hasonlóképpen sok kárt okoz, ha tetőszigetelést vagy betonozást végeznek a meg­engedettnél hidegebb Időben. A tetőt szigetelő bitumenle­mez ugyanis a hidegben meg­dermed, lerakás közben megrepedezik, és később át­engedi a vizet. A hidegben megfagyott beton pedig nem szilárdul meg, elporlik. Az ilyen szélsőséges időjárás­változások is indokolják, hogy november legyen az el­lenőrzési akció időszaka, s a vizsgálatok hozzájáruljanak a hibák megelőzéséhez. Hovember 10—13 matt Ipari termékbemutató Termékeinek legjavát mu­tatja be tíz Szabolcs megyei áfész, a Kelet-Szövker —, a Zöldért —, a Herbaria —, a HUNGARONEKTÁR —, a SKÁLA vállalat, illetve a COOPTOURIST, a SZÖ- VORG és a VQSZK, azon a kiállításon, amelyet Nyíregy­házán a KPVDSZ székházá­ban rendeznek meg novem­ber 10—13 között. Az áfészék ipari tevékenységének erősö­dését reprezentáló ipari ter­mékbemutatót november IP én tíz órakor nyitják meg. bemutató ideje alatt a ki lítók szakmai tanácsadást tartanak. November 10- és 11-én szakmai napok nek. Fehérgyarmaton - otth Andruskó Károly jugosz­láviai festő grafikus művész neve ismerősen cseng Sza- boles-Szatmárban. Évek óta rendszeres vendége a sóstói művésztelepnek, s hosszú időt töltött Nyírbátorban, al­kotóházban. Itteni hétéit jel­zik azok az alkotások, me­lyek a bátori múzeumban kaptak helyet. A nyugdíjas művész Brüsz- szelben az UNESCO tíz év­vel ezelőtti egyik rendezvé­nyén ismerkedett meg a szat­máriakkal, s eleget téve a fehérgyarmatiak meghívásá­nak, október második felé­ben 4 napot töltött a város­ban. Felkereste a városkör­zet nevezetességeit, s Turist- vándi műemlék vízimalma, a szatmárcsekei Kölcsey em­lékek, Tiszacséesén a Móricz- hagyomány, de az Erdőhát és Tiszahát tájiai, lakóházai is megnyerték tetszését. A ter­vek szerint életmű kiállítá­sát Fehérgyarmaton, nyitjáik meg a közeljövőben, s a kör­nyékről készített olajfest­mény, fa- és rézmetszet, li­nómetszet ugyancsak ide ke­rülne. Találkozott a művész a város lakóival is. A köz­A művész (balról) városi ve­zetőkkel. (m. k.) vetlen véleménycsere, a mű­vész ^alkotásainak kereszt- metszete, az eddig megjelent munkák, a mintegy 40 mini- könyv megnyerte a városla­kók tetszését. A művész biz­tatást kapott ahhoz, hogy a: itt készített vázlatrajzok alapján hazai műhelyében hozzáláthasson az alkotó­munkához. A helyiek pedig az életműkiállítás előkészí­téséhez. Fizet, vagy nem fizet?

Next

/
Thumbnails
Contents