Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

1987. november 30. Kelet-Magyaromág 7 mozgásra bármikor adott számukra, hiszen megkap­ták a kulcsot az egészséges életmódhoz. Még alig három hónapos az intézmény, de már jó eredményeket értek el di­ákjai az őszi futó csb-n. Csép- ke Jolán, Ojváry Éva, Be- rencsi Ibolya megnyerte fu­tószámát. Az ODK-sok ha­vonta kétszer túráznak, a kö­zelgő téli szünetben sítúrát terveznek. Jövőre 10 biciklit szeretnének vásárolni, amely- lyel bővülhetnek a túraal­kalmak. Emellett már most megkezdték a felkészülést az Randevú Budapesten A Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség december 5-én Szöulban rendezi meg az idei Világ Kupa záró eseményét a Gálát. Tizen­négy súlyemelő verseng majd abban a csarnokiban, amelyben nyáron az olimpiai küzdelmeket is lebonyolítják. A 11 európai résztvevő szerdán délben indul Zürichből Szöulba. Közülük tizen kedden Budapes­ten találkoznak. így a gála előtt a magyar fővárosban világbaj­nokok randevúja lesz. Kedden dél körül érkezik a szovjet Hrapatij, Zaharevics és Kurlo- vtcs, a bolgár Petrov, Gidikov és Krasztev, az NDK-beli Weller, a csehszlovák Zubrickij. Hozzájuk csatlakozik a magyar Bars! és Kovács. A tizennegyedik európai, az olimpiai és világbajnok olasz Oberburger Zürichben csatlako­zik a Világ Kupa gálacsapathoz. (MTI) 1988-as egészségügyi sparta- kiádra. Az örökösföldi lakótelep­pel még laza a kapocs. A „Szívügyem az egészségem” akción az 'ott élők együtt fut­hattak a sulitrappon a diá­kokkal. Később közös akció­kat szeretnének rendezni és ha van rá igény, beindítani az örökösföldieknek a női aerobickot. Máthé Csaba Képünkön: az elsősök testne­velési órája az új tornate­remben. Tanárnőjük Szekér- né Illyés Erzsébet. Mindennapos testnevelés Szűcs Csaba, a nyíregyházi úszósikerek egyik kovácsa. Az év elején az NYVSSC úszószakosztálya vezető ed­zőjének, . Szűcs Csabának a -tervei között a fiatal ver­senyzők külföldi utazása sze­repelt. Jussanak ki úszóik az IBV-re, ifi EB-re, utazzanak és ha már kint vannak, ne elégedjenek meg egy langyos fürdőzéssel, próbáljanak fl- nalisták lenni. Ahogy halad­tunk a nyári versenyszezon felé, a tervek egyre meré­szebbek lettek. Kovács Rita az olaszorszá­gi Trentóban a válogatott tagjaként nyitotta meg a győzelmek sorát. Következett a hagyományos ravennai és imolai „aranyeső”, ahol a szakosztály vezetői dúskáltak az aranyérmekben. Csabai „Kincset kaptuk a kezünkbe" — mondják az egészségügyi szakközépiskola testnevelő tanárai Nem panaszkodtak eddig sem az egészségügyi szakkö­zépiskolások és szakiskolá­sok arra, hogy a szűkös lehe­tőségek miatt nincs hol mo­zogniuk. Ha kellett a Ben­czúr parkban futottak, beké­redzkedtek a Vasvári udva- vára, vagy a Szabolcs utcai teremben tornáztak. Tavasz- szal azért mind a diákok, mind a testnevelők titkon a mielőbbi költözést várták az új iskolába, ahol tágas, min­den igényt kielégítő tornate­rem várta őket. Még javában tartott az építkezés, amikor Filetóthné Kazár Katalin testnevelő ja­vaslatára több helyen módo­sították a tornaterem eredeti tervét. — Apróbb változások ezek, például ß gyűrű elhelyezése, a védőháló kifeszítése, a le­látó elrendezése — magya­rázta a helyszínen, — de min­denképpen a mi munkánkat segítik. — Kincset kaptunk a ke­zünkbe — mutatott körbe a másik testnevelő, Szekérné Illyés Erzsébet. — Eszményi körülmények közé csöppen­tünk. Ráadásul egyszerre csak egy osztálynak van órá­ja, nincs zsúfoltság. A felsze­relés egy-két hiánycikktől el­tekintve jó. Az első hetet hagyományo­san kezdte a két testnevelő. Mint általában minden új is­kolában, az augusztusban át­adott új egészségügyi szak- középiskola és szakiskola va­lamennyi diákjának felmér­ték az állóképességét. A Vo­lán-pályán mindenki lefutot­ta a 800 métert. Az ered­mény nyárutónak megfelelő, hangsúlyozták mindketten, de remélik, tették hozzá, hogy a tavaszi ismétlésnél lényegesen jobb lesz. A felmérés után tartották az iskola diáksportkör ala­kuló közgyűlését, ahol szám­talan javaslatot fogadtak. Az igények szerint a DSK három sportcsoporttal — kézilabda: szakvezető Filetóthné, atléti­ka: Szekérné, ODK: Koszta Zsófia — kezdte el működé­sét. A délutáni tömegsport­órákon belül Szekérné irá­nyításával tornászcsapat, míg Kása Lászlóné vezetésével leány kézilabda-együttes kezdte meg az edzéseket. A diákok kérték, hogy a lelá­tón mindig lehessen pingpon­gozni. Fel is állítottak két asztalt, amelyeken állandóan pattog a kaucsuklabda. Mi­vel az iskolások többsége leány (az 500-ból 26 a fiú), hetente kétszer mozoghat­nak önfeledten, vagyis aero­bickoznak. Az új iskolában egy lépés­sel közelebb jutottak a min­dennapos testnevelés beveze­téséhez. A leendő egészség- ügyi dolgozók is tudják, hogy saját példájukon keresztül lehet mozgásra nevelni kör­nyezetüket Ebben élen jár­nak a kollégisták, akik ne­velő tanár vezetésével min­den este sportolnak a torna­teremben. A lehetőség a Képűnkön (balról jobbra): Sza­bó Tibor, Zsíros János, Vargfc László, Kemecsej György. község — napjainkban — fehér folt a labdarúgás térképén. Amíg kisebb települések — Levelek, Kótaj, Sényő... — a megyei bajnokságban szerepelnek, ad­dig a fehértóiak a sportág hato­dik vonalában, a városkörzet bajnokságban játszanak. Vajon miért nem lép előbbre az új fe­hértói foci? Vagy elégedettek a jelenleg elfoglalt heLyzettel? A nagyközségi tanács ajtaján sportvezetők gyakran kopogtat­nak, előttük nyitva áll mindig az ajtó. Varga László tanácstitkár nekünk is szívesen válaszol: — Hogy községünkben szeretik a labdarúgást, az is bizonyítja, ha jól szerepel az együttes, meg­duplázódik a nézőszám a mér­kőzéseken. Mert hogy jól szere­pel a csapat, tény, az Üjfehértói SE első helyen áll a városkör­zeti bajnokságban. Még a tavaszi egyesületi közgyűlésen fogalma­zódott meg a gondolat: korábbi hírnevéhez méltóan kell szere­pelnie a futballcsapatnak, meg kell kísérelni a feljutást. A cél érdekében — a hivatalosan enge­délyezett normákon belül — min­den segítséget megkap a piros- kék gárda, a jó szerepléshez . . . Sajnos, a lehetőségek korláto­zottak. — Kik a patrónusok? — ezt már Zsíros Jánostól, a sport- egyesület elnökétől kérdezem: — Közös összefogással műkö­dik a sportegyesület, segít a ta­nács, segítenek a helybeli szö­vetkezetek. Költségvetésünk mintegy 400 ezer forint, ebből összesen három szakosztály — asztalitenisz, sakk. labdarúgó — működik. Működési, felszerelési és utazási gondjaink nincsenek. „Sxeretnénlc fuljebb kerülni..." Szabó Tibor, a labdarúgó­szakosztály vezetője: — Én személy szerint bízom abban, hogy jövőre a megyei másodosztályba kerül a osapat. Jó a kollektív szellem, a hangu­lat, a játékosok egytől-egyig sze­retnének magasabb osztályban játszani. Három csapatot mű­ködtetünk : a felnőttekkel Szil- vási István, az ifikkel Bodnár Mihály, a serdülőkkel Szemán Miklós foglalkozik. — Hány labdarúgójuk van? — Mintegy nyolcvan-nyolcvan­öt fő a különböző korú játéko­sok száma, az utánpótlás-neve­léssel elégedettek vagyunk, az ifjúságiak első helyen állnak a bajnokságban. Hetente három­szor tartunk edzést, ehhez jön­nek a mérkőzések. Amikor csendes a depó Á nyíregyházi salakmotorosokat kötelezi a csapatarany Igaz még pár hét hátra van az esztendő fordulójáig, azonban néhány sportágban már véget ért az 1987-es bajnoki év. Csen­des a nyíregyházi Zalka Máté utcai salakmotoros stadion kör­nyéke, a depóban sincs sürgés­forgás. Pihennek a gépek és nyugalmasabb időszak köszön­tött a versenyzőkre, a szerelők­re, és persze valamelyest a ve- zetőkre is. Eljött a számvetés, az értékelés ideje. A Nyíregyházi Volán DSC sa- lakmotoros szakosztályának njagyikönyvébe bizonyára piros betűkkel jegyzik be ezt a 87-es évet. Fennállása óta először ke­rült igazi, magyar bajnoki cím a szabolcsi vaspapu csosokhoz. Az OB II-ben már voLt bajno­kuk, ám ez a mostani csapat- arany minden eddigi bajnoki medál fényét elhomályosítja. Ez persze nem jelenthet, és nem is jelent fenntartások nélküli nagy sikert. Nézzük mégegyszer, ho­gyan is fest a voJánosok ered- ménylisitája: a csapatbajnoksá­got, az eddigi kiírások óta elő­ször nyerte a nyíregyházi klub. Ügy tűnik az OB I. egyéni via­dalán az ezüstérmet előre ki le­het osztani. Az idén — miként tavaly és azelőtt — Petrikovics József állhat majd a dobogó második fokára, a debreceni Adorján mögé. Petrikovics mel­lett ketten álltak rajthoz az el­ső osztályúak bajnokságán. Ba­logh János a tavalyi negyedik hely után most csak a hetediket szerezte meg, Kovács András el­ső OB I-es évét tizenharmadik­ként zárta. Az idén nem ter­mett érem a második vonalban. Kovács Attila a 6., Kovács Zol­tán 12., Kovács Zsolt a 14., Cso- bán Csaba a 24., Kovács Imre pedig a 27. helyen végzett az OB II. harmincas mezőnyében. A párosok bajnokságában a tava­lyi ezüstérem után bronz jutott a nyírségieknek. Ezek után nézzük az egyéni bizonyítványokat: Petrikovics vitrinjébe mindhárom bajnoki éremből jutott. Bár a tavalyihoz képest kevesebbszer állt rajthoz, az idén eredményesebben moto­rozott. A 38 versenyből 27 álka- lommal állhatott dobogóra, az egy versenyre juitő pontszáma 11,7, több mint az elmúlt évi. Ebben benne vannak a hazai és a külföldi találkozók egyaránt. Nyert külföldön is viadalokat, ám a világbajnoki sorosaiban ismét elmaradt a nagy siker. Miként Baloghnál, aki 86-hoz képest eggyel többször, 43 alka­lommal indult, 24-szer végzett dobogós helyen, a vers egyenkén­ti pontszáma 9,77, kevesebb a tavalyinál. Kovács András ka­tonaként szerepelt, 24 verseny­ből 7-szer volt dobogós, verse­nyenként 7,92 pontot gyűjtött össze, ami kevesebb, minit az előző évi. Javított viszont * Ko­vács Zoltán, igaz ő többször állt rajthoz az előző évben, a 26 versenyéből tízszer volt érmes. Az OB II-beli helyezése nem mérvadó, hiszen csak négyszer állt rajhoz. A fiatalok közül Kovács Attila az idén előbbre lépett az OB II-ben. öt verse­nyen volt az első hatban. Az el- sőidényesek között szerepelt Ko­vács Zsolt és Csabán Csaba, va­lamint Kovács Imre, aki időköz­ben elköszönt a szakosztálytól. A versenyzők teljesítményé­ben nagy szerepe van a techni­kának, -illetve annak kisaaLgálá- sának. Itt *nagyott változott a kép, hiszen eltávozott Jankovsz- ki János, az idény jó részében egyedül szerelt Szabó István. Amíg salak motorozás lesz, ad­dig ott gonoszkodik a versenye­ken a t^hnika ördöge. Ám erre hivatkozni mentség keresés, hi­szen ami egyszer balszerencse, az máskor szerencse. Akkor hát milyen esztendőt is zártak az idén a salakmotoro­sok? Ehhez mindenképpen fi­gyelembe kell venni azt. hogy a tavalyi volt az eddigi legeredmé­nyesebb szezonjuk. Ügy néz ki, összességében a 87-es év ehhez hasonló, önmagában véve nem rossz, sőt a csapatarapnyal már fényesnek is mondható. Ám az mégsem lenne a leg valósabb, mert előbbre nem lépteik. Amennyiben valamiféle egyen­letet állítanánk fel: Petrikovics és Kovács Zoltán eredménye­sebb, Balogh és Kovács András rosszabb évet zárt mint a tava­lyi. A bajnoki érmek súlya kö­zel ugyanolyan, a nemzetközi szereplésé úgyszintén. A sportág­ban pedig az igazi mércét a nemzetközi szereplés adja. Fő­képpen az egyéni világbajnok­ságé. Az elmúlt évi értékelés mottója az volt: már csak az aranyérem hiányzik. Az idén ez teljesült, már csak egy nagy, nemzetközi siker, például egy kontinens-döntőbeli szereplés hi­ányzik. Mán László Frissítés saját keretből Korátlag? — Talán a bajnokság legfiata­labb csapata a miénk, ez bíz­tató a jövőt illetően. Saját után­pótlásunk tagjai közül kívánjuk megoldani a frissítést, hiszen az ifik között olyanok rúgják a labdát, mint Lácza György, Tóth András, Tóth László és társaik. Valósággal „nyomják” az első csapat kapuját. . . Ha a labdarúgásról beszélünk a nelybeli sportvezetőkkel, illik néhány szót fordítani más sport­ágak eredményeire is. Büszkék az újfehértóiak szervezett tömeg­sportjukra, az általános iskolá­sok sportsikereire, arra, hogy nemzetközi kapcsolatot tartanak a Kárpátontúli terület csapatai­val. Az elmúlt napokban Ungvá- ron jártak, vi 'ónozták a ko­rábbi látogatást, labdarúgó- együttesük ké zer néző előtt mérkőzött a Verhovina stadion­ban. Beszélgettünk több régebbi új- fehértói labdarúgóval, olyanok­kal, akik hajdan játékukkal vál­tak ismertté. Véleményüket Ke- mecsei György, a 60-as évek ki­tűnő középpályása éképpen kö­tötte csokorba: — A bajnokság őszi mérkőzé­sein többször láttam játszani az együttest, így például riválisai, a Nagycserkesz és Demecser ellen. Ügy látom fia 'képes a tár­saság, Szilvá sző munkája nyomán olyan i bontakozik, amely magasa osztályban is megállja a he! ét. ’ért nincs n- abb osztályú la., arúgócsap új fehértónak? Emiatt harang tunk az ország talán leghossz, és legnagyobb lélekszámú k; 'gében. Beszél­getésünk kai an kitűnt: az igény megvan, többi a játéko­sokon múlik tavaszi szezon­ban. Kovács György Békésire, Hubertre, Sőrés- re Üjfehértőn még ma is szí­vesen emlékeznek az embe­rek. Valamennyien labdarú­góként tettek szert hírnévre a környéken. A községben ma már csak az apák és a nagyapák szívében, emléke­zetében él az a „csodacsa­pat”, amely az ötvenes évek­ben a bajnokságban szerepelt. A fehértói együttes évekig ve­szélyes ellenfele volt az akkori NB Ill-as csapatoknak is. A Nyíregyházához közeli település ebben az időszakban egyik fel­legvárként szerepelt Szabolcsban. Sok jó játékos „termett” ezen a talajon, közülük többen elkerül­tek a megyeszékhelyre, a fővá­rosba, Debrecenbe. A sportkró­nika ismer olyan évet, amikor a lelkes Üjfehértó legyőzte a Debreceni Bocskait is. Aztán a község labdarúgói kiestek a me­gyei bajnokságból, alacsonyabb osztályban játszott, több-keve­sebb sikerrel. Miért fehér folt? Ha megnézzük megyénk térké­pét, kiderül, hogy a 15 ezer lé­lekszámú Üjfehértó vonzáskörze­te igen nagy. Közben az is ki­derül, hogy a nagy lélekszámú Rátettek még egy lapáttal „Áranyeső" a nyíregyházi úszók idei éremtárában viadalon. Ö másképp gondol­ta. Üj országos csúccsal bronzérmet szerzett 800 gyor­son. Egycsapásra az EB leg­eredményesebb és az idei év legjobb magyar úszónője lett. A phenjani IBV előtt meg­érte „pénzelni” Szabó Tün­dét, aki megnyerte a 100 há­tat, a váltót pedig bronz­éremhez segítette. Közben a hazai korcsopor­tos magyar bajnokságokon is halmozták az „élvezeteket” a nyíregyháziak. Csabai két aranyérmet szerzett a serdü­lők viadalán. Kovács a fel­nőttekén két ezüsttel és egy bronzéremmel tért haza. Csa­bai ezen a versenyeg és a gyermekbajnokságon a nem­zetközi szereplés miatt nem indult. Utóbbin Szakács Csa­ba nyert 200 pillangón. Sza­bó Tünde ezüst- és bronzér­met könyvelhetett el. Az út- töröbajnokságon, hazai kör­nyezetben. Szakács Roland két, míg Tóth Csaba egy aranyérmet gyűjtött. Ami talán egyedül ad okot a töprengésre: ,a delfin se­regszemlén és az ÓRV-n nem jutott döntőbe se a fiú-, sem a leánycsapat. A legfiatalab­bak még váratnak magúkra a jó eredményekkel. (máthé) Idén jelentős részt vállal­tak magukra a szabolcsi sportsikerekből a nyíregyházi úszók. A múlt évi értékelés­nél azt írtuk róluk, hogy vá­rakozáson felül szeretjeitek. Ebben az évben még rátét- tek egy lapáttal és olyan eredményeket értek el ver­senyzőik, amelyekről év ele­jén még csak álmodtak. Ha ehhez még hozzávesszük a december 18—20-i ifjúsági magyar bajnokságot, ahol több számban éremesélyesek a nyírségiek, a mérleg még kedvezőbb. Judit még kiruccant az NDK-ba, a nemzetközi edző­táborban készült. Üjabb ál­lomás: az avignoni vasutas EB. A nyíregyházi úszótrió — Csabai, Kovács, Szokol — a vízben hódított, edzőjük az aréna palánkjának tetején aratta le a babérokat. Egy nagy ugrás Rómába, az ifi EB-re. Csabai rosszabb benyúlással „csak” 6, lett 400 gyorson, majd hasított egy ezüstöt 800-on. Üjabb uta­zás, újabb érem. Már egy icipici 8. helyet, döntőbe ju­tást óriási eredményként könyveltünk volna el Csabai részéről a felnőtt kontinens­Nagyközség nagycsapat nélkül Beszélgetés a fociról a 15 ezres Űjfehértón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents