Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

U HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. november 28. VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN „A párválasztás, a házas­ságkötés egyik alapvető motívuma a szexuális vágy, és a házasságkötés célja az állandó együttlét biztosítása azzal a személlyel, aki iránt e vágy él és aki a szexuá­lis szükséglet tartós kielé­gítésére alkalmasnak tű­nik ... A szexuális élet za­vara tönkretehet egyébként jól összehangolódó házas­ságokat is." (Cseh-Szom- bathy László: A házastársi konfliktusok szociológiája) — Az én történetem igen rövid: megcsaltam a fele­ségemet, rájött, elváltunk, mert nem volt hajlandó ve­lem élni. Lacit ismerem vagy öt éve, ha nem is túlságosan közelről. A feleségével is találkoztam párszor: szem- revaló, hosszú lábú barna nő. Egy kislányuk van, négyéves. Hat évvel ezelőtt házasodtak össze, négy évig az asszony szüleinél laktak Nyíregyháza közelében, on­nan jártak be dolgozni mindketten. Laci műsze­rész, felesége, Kati az egyik nagyvállalat irodistája: ad­minisztrátor. Régen találkoztnnk. Ami­kor most összefutottunk, Laci meglehetősen italos volt a szombat délelőtthöz képest, zilált és gyűrött az arca. Baktatunk az utcán egy darabig a köszönés után. — Az este jól berúg­tunk ... — mondja váratla­nul. — Feljött két have­rom .„. Aztán együtt el­mentünk a Koronába. Ho­rogra akadt két csaj, az egyik haverom hazament, mi meg a lányokkal hoz­zám. Most mentek el. Azt hiszem, olyan piás voltam, hogy tisztességesen meg se... Tudja a fene, a lé­nyeg, hogy már ma reggel is lelöktem vagy két felest. Csoszogott mellettem és hallgatott. Aztán ömleni kezdett belőle a szó. — A jó isten se tudja, minek kellett nekem félre­lépni ... Nagy szerelem volt a mienk, nem is volt sok bajunk. Aztán a gyerek megszületésé után egyre gyakoribb volt, hogy este az ágyban Kati elhúzódott tőlem, s ha nagy néha ke­gyeskedett magához enged­ni, abban se volt sok örö­möm. Főleg azért, mert lát­tam: neki egyáltalán nincs benne élvezete. Mint egy darab fa ... Hát kell a fe­nének aZ ilyen nő —, tört ki hirtelen, s megállt az ut­.gán. Hadonászni kezdett: — Hem kellettem neki! Érted te ezt? Nem vagyok egy fedezőmén, de azt hi­szem. nem vallóik szégyent az ágyban! Húzgálta a szá­ját, morgott, pattogott, ha ez került szóba. A végén már egyáltalán nem feküdt le velem — szó szerint, mi­vél átköltözött a másik szo­bába a heverőre. Hogy ő aludni szeretne; meg hor­i -régiók, meg ilyesmi. Hát i .ezért, szálltam rá az egyik Kolleganőmre, aki még nincs férjnél, és köztudot­tan szereti a férfiakat. Tud isii,,/. , És mondta, mondta, ala­posan még is fűszerezte szavait, szidta a frigid nő­ket, min,t; a bokrot, szidta az egész életét, a világot. 1 Nagyon el volt kenődve. — Volt valakije Katinak? — kérdeztem óvatosan, arra ás felkészülve, hogy gyorsan másra terelem a szót, ha felhördülne. De nem. — Fogalmam sincs. Ta­.1, gadta — mert ne hidd, hogy nekem is nem ez volt az el- ,ső gondolatom. Azt viszont tudom, hogy ma már van egy palija. A gyerek termé­szetesen nála van —, hiszen egy „kicsapongó férjnek” csak nem ítéli oda a bíró­ság! A lakást kettécserél­tük, én most garzonban la­kom. És esténként piálok meg bulizunk, mindig akadnak nők. Csak már at­tól félek, hogy egyszer-egy­szer elfelejtem a gumit... Tudod, tartok az AIDS- től... De hát nem megy ez így sokáig. A rövid történet tehát hosszúra nyúlt, ami termé­szetes is, ha a dolgokat ala­posabban akarjuk szem­ügyre venni. A képlet — kívülről! — világosnak tű­nik: az asszonyka elvesz­tette érdeklődését férje iránt, s ez alaposan meg­nyilvánult az ágyban is. A férjnek hiányzott a dolog, másutt kereste. Hogy az asszony is ezt tette-e, azt homály fedi — de sejtésem szerint valószínű. Kész, függöny. Egy házasság a szexen vakvágányra futott. Az esetek jó részében az, hogy az ágyban kiütköznek az ellentétek, csak tünet. Több húzódik meg a hát­térben — kudarcok, vesze­kedések, egymás vélt vagy valós hibáinak felismerése, netán egy új kapcsolat ki­alakulása. Egyszóval: nem biztos, hogy csakis a sze­xuális meg nem értés bo­rítja fel a házasságot. De ilyen, is van. — Pár éve olvastam a lady Chatterley szeretője című könyvet — hát vala­mi olyasmit vártam én is az együttléttől, mint a La­dy: üstdobokat és harsoná­kat, földöntúli kéjt és iz­galmat. Nemigen volt ré­szem benne. Egyszer érez­tem valami hasonlót — egy alkalommal jutottam el (ta­lán) a csúcsig a férjemmel. Néha szinte fájt a hiány — de aztán beletörődtem, s csináltam, ha kellett, ha meg nem, én nem kezd­tem ... A huszonnyolc éves asz- szony vallomása nem az én fülem hallatára hangzott el — ismerősöm kotyogta kis­sé pityókásan az esetet, an­nak igazolására, hogy lám: övé lett aztán ez a kielégí­tetlen ifjú asszony, s most már nem panaszkodik, le­galábbis a szeretőjére nem. A férj föltehatőleg azóta se lett ügyesebb. Bár ki tudja — lehet, hogy egy másik ágyban őt dicséri egy másik asszony .,. Fura dolog ez. A fiatalok szexuális nevelése meglehe­tősen gyerekcipőben jár minálunk. A családban igencsak kevés szó esik er­ről — tabu. Ha valamilyen konkrét információ birto­kába jut az ifjú — az föl- tehetőleg tapasztaltabb tár­saktól származik, és gya­korta félrevezető. Meg az­tán itt vannak a tévéfil­mek, a könyvek, s nem utolsósorban ma a videó. Az utóbbiak pedig pornóval. Ahol minden csodálatos, minden hatalmas, feszes és gömbölyű, minden mérhe­tetlenül felfokozott. Persze hamisan. De mit szűr le a kevéssé tapasztalt ifjú — legyen fiú vagy leány —, azt, hogy a szeretkezésnek ilyennek kell lennie, ilyet vár tehát mindig. S bizony nem feltétlenül így sikerül. Mert aztán jön a házasság. Az őrjítő várakozás betel­jesedik, együtt lehetnek ál­landóan — s igen sokan rá­döbbennek: nem úgy megy a dolog, ahogyan várták. Á csalódás türelmetlenséget szül, feszültséget, vitát, mely átterjed a házasélet minden területére... S ez csak az egyik oldal. A másik a rutin, a meg- szokottság. Ez is van olyan veszedelmes, mint az előb­bi. Néhány évvel ezelőtt tör­tént: becsöngettem egy jó- savárosi lakásba Nyíregyhá­zán, riportúton voltam. A házfelügyelőtől megtudtam előzőleg, hogy hány gyesen lévő mama van a házban, kit találok otthon. Csinos fiatalasszony nyitott ajtót, pongyolában. Mérhetetlen zavarba jött, amikor meg­tudta, ki vagyok és miért jöttem: írni szeretnék róla —, hogy és mint telnek a gyermekgondozás napjai. Beinvitált, hellyel kínált. Csend a lakásban, kérdem hát: hol a baba? A nagy­mamánál — felelte óvato­san —, délelőttre elvitte, hogy ő itthon nyugodtan takaríthasson, rendezked- hesssen. Éppen eközben za­vartam meg, ez látható volt. Szó szót követett, az ifjú asszony konyakosüveget vett elő, kínált, s válaszom­ra, hogy kocsival vagyok, öntött magának egy kis sziverősítőt. Oldottabbá vált te nyolckor ér haza.,.), megtörtént, aminek meg kellett történnie. — Szenzációs volt! — lel­kendezett a hódító férfiú. — Én tizenkét éve vagyok nős, de ... Ami a de után követke­zett, azt jobban összefog­lalja a már idézett szocioló­gus: a férfival, akit egyébként évek óta ismer, de csak fu­tólag. — Eszem ágába se volt, hogy elváljak vagy ilyesmi! Rokonszenvesnek találtam, vonzott. Egy ideig azt gon­doltam, hogy mint embert találom érdekesnek — de rá kellett jönnöm: a férfit látom benne. A MÁS férfit. A férjemnek már az anya­jegyeit is ismerem, meg György: *Y Az ágy körül Morvái Tibor: Hárman (tus) társalgásunk, elmondta: a férje fél kettőig dolgozik, de csak hat tájban jön haza, mert utána egy ismerősénél besegít, pénzért persze. A kislány kétéves, ő azóta itt­hon van. Egyébként áruházi eladó, s vissza is akar men­ni dolgozni egy év múlva. Süteményt is hozott, meg feketét, s beszélt, beszélt. Látszott: jólesik neki. Az­tán már az is kitűnt: más is jólesne ... Pongyolája szétnyílt egy-egy mozdulat­nál, kivillant a combja is, kacérabb lett, amikor a la­kás megtekintésére invitált, mintegy véletlenül a há­tamhoz dőlt... És hirtelen panaszkodni kezdett a férjére. Hogy so­sincs otthon, ha igen, ab­ban sincs köszönet, mert a tévé, az esti sör, aztán al­vás, mert hatra kell menni dolgozni. „Hát nézze meg — pattan fel a fotelból — olyan eldobnivaló nő va­gyok én, akire egy héten egyszer, ha ránéz a férje?!” Mit is mondjak: nem olyannak tűnt. Nem is fűzöm tovább a szót: az ifiasszony el akart csábítani. S hogy ne ma­radjon homályban a törté­net vége se: pár perc múl­va csöngettek. A szomszéd- asszony jött át, mert a ház­mestertől hallotta, hogy egy újságíró van a Mariká­nál, s mert ő is gyesen van. Erényem tehát megőrizte­tett ... Eddig az eset, melyhez hasonlót más is mesélhetne. Hogy közönséges? Persze, hogy az. De létezik. Jöhet most persze a vád: mindig csak a gyesen lévők, folyton őket szajházzák le, meg, hogy talán igaza is volt a fiatalasszonynak, ha az a mamlasz férje — és így tovább. Hogy ne legyen egysíkú a dolog, íme egy másik szeletke ama bizo­nyos valóságból. Volt főiskolás társammal hozott össze a véletlen, rég láttuk egymást. Egy üveg' sör mellett elevenítettük a régi szép időket, s szóbake- rült M., aki már akkor se arról volt híres, hogy zár­daszűz módjára él. — A múltkor Pesten fu­tottunk össze —, mesélte barátom. — Egy kicsit fo­gott rajta az idő, de nem lett rosszabb nő, mint volt. A smink, a ruha pótol sok mindent. Együtt jöttünk vissza Nyíregyházára a vo­naton, hosszan beszélget­tünk. Fél éve, hogy elvált, a volt férje alig volt idő­sebb nála, tehát a negyven közelében. Két fia van, most azokkal él, a férj el­költözött innen. Egyszóval: beültünk a büfékocsiba, megittunk egy pár sört, s amikor leszálltunk a vonat­ról, meghívtam még egy pohárra ott az állomás kö­zelében. A cukrászdában már igen jó kedve lett, lát­tam, hajlana erre-arra ... Egy szó mint száz: a vége az lett, ami várható volt, az asszony lakásán kötöttek ki, s mivel az üres volt (a gyerekeket a nagymama vigyázta, mert hogy az anyuka elutazott, s csak es­„Az optimális szexuális kielégülést hátráltatja a há­zasságban, hogy a némi életre általában este kerül­het sor, amikor — a kétke­resős családok esetében — mindkét fél nyolcórás mun­kától fáradtan tér haza, és el kell látniuk a háztartási feladatokat is. Ha gyerme­keik is vannak, további ter­hek hárulnak rájuk, és kés­leltetik a szexuális életet, növelve a valószínűségét annak, hogy az egyik fél­nek elmegy a kedve tőle, mire idő jutna rá ... A há­zastársak közötti nemi élet időbeli beszorítottsága az­zal a veszéllyel is jár. hogy bizonyos megoldások rutin­szerűvé válnak, s ez az unalom veszélyét hozza ma­gával ... A rutinszerű meg­oldások miatt előbb vagy utóbb valamelyik, vagy mindkét partner a házas­ságon kívüli nemi életet fogja előnyben részesíteni.'' Ez volt hát — gondolom — a háttere ennek a ka­landnak is. Hogy megismét­lődik-e vagy sem, azt nem tudom, talán még a részt­vevők se tudják —, de egyáltalán nem lehetetlen. Van ugyanis egy olyan motívuma is a házasságtö­résnek, mely látszólag har­monikus alapból növekszik fel. Otthon minden rendben — ám a házastársak egyike vagy másika valami újra, pluszra vágyik ... íme egy újabb történet. A férfi főszereplő amolyan agglegényféle, bár sokan szerették volna már „meg­fogni”. 36 éves, éli világát, nincs szándékában nősülni. Még csak túlzottan hódító­nak se nevezhető, de min­denképp kapós férfi. Ka­landja bőven akad. A női szereplő egy évvel fiata­labb, s tizenöt esztendeje férjnél van, két gyerek anyja. Békés házasságban él, nincsenek különösebb konfliktusai. Aztán egy alkalommal kö­zelebbről is megismerkedik minden mozdulatát, ha kö­zeledik hozzám. Nincs sem­mi bajom véle, kiegyensú­lyozottnak tartom a házas­életünket, s azt hiszem, ő is így véli. De ... Elfogott va­lami különös izgalom ... még csak kifejezett vágy­nak se nevezném. Láttam, hogy én is tetszem neki, egy kicsit rámenős is volt. de csak mértékkel,' én meg adtam is alá a lovat, ka­cérkodásból. Aztán az lett az ártatlan flörtből, hogy lefeküdtem vele. Nagysze­rű volt — és rémes is. Az az izgalom, hogy mi lesz, ha meglátott valaki ben­nünket együtt jönni, ha pletyka kezdődik, ha ... A másik oldal pedig: el se tu­dom mondani, mennyire új volt minden. Ugyanazt csi­náltuk, mint otthon — mégis ... Szóval: kaland, annak minden izgalmával, bűntu­datával, érdekességével. Folytatása is lett. — Az első alkalommal azt mondtam: többé soha. És mégis... azóta már négyszer találkoztunk. Mindannyiszor nagyszerű volt azzal együtt, hogy ret­tentően félek. De ... talán még ez is rátesz egy lapát­tal? Így még érdekesebb? Nem is tudom. S kiderül az is: mennyire másként viselkedik minden­ki, mint otthon, a megszo­kott partnerral. Nemcsak a szeretkezésnél, hanem a ta­lálka minden percében: akárcsak annak idején, amikor „együtt járt” a sze­relmespár. Az elmondott kis törté­netben a nő a „bűnös”. Ám távol álljon tőlem, hogy ál­talánosítsak és egyoldalúan fessem le a dolgokat. Azt hiszem — bár a statisztiká­kat nem ismerem —, hogy ' több férfi csalja meg a há­zastársát, mint nő. A hódí­tás mindig is férfitulajdon­ságnak számított —, s az ma is, az állítólagos eman­cipáció korában. Ha a fenti esetnél nem teszünk mást, mint fordítunk egyet a sze­reposztáson, ugyanazt a ké­pet kapjuk — s talán még a szavakon se nagyon kel­lene változtatni. Rendkívüli vagy termé­szetes dolog mindez? Ilyen és olyan válaszok születtek a kérdésre,- s ki-ki arra voksol, amelyikre akar. Vian, aki szerint nyilvánva­ló, hogy a házasságban a szexuális élet úgyis elszür­kül, s mindkét félnek joga van külső kapcsolathoz — ennek nem kell befolyásol­nia a házasság harmóniá­ját. Ez az úgynevezett nyi­tott házasság elmélete, me­lyet meglehetősen sokan 'hirdetnek. — Én sosem féltókenyke- dem a férjemre, s ő se én­rám. Nem egyszer volt már más partnereim, ő is dlmon­dott párat nekem. Ügy tant­ijük, egy modern házasság­ban egyik fél se tulajdona a másiknak. Nem szólunk ibele egymás társas kapcso­lataiba, egymástól függetle­nül .alakítjuk életünknek ezt a részét, s ebben alka­lomadtán a szexuális kap­csolat is helyet kap. Félté­kenység? Ugyan! Régi csö- kevény, az egymás birtok­lására törekvés maradvá­nya. Ilyen nálunk nem lé­tezik ... Körülbelül így hangzana egy „nyitott” házasságban élő véleménye, s így fogal­maznak az e témáról írgfct könyvek szerzői is. Az más kérdés, hogy valóban léte­zik-e üyen „ideális” házas­ság^ s ha igen, valóban ideálisnak tekinthető-e. (Mert ama bizonyos „zöld szemű szörny”, a féltékeny­ség nem feltétlenül elvet- ■nivialó. Hiszen igen sokan úgy tartják: aki nem félté­keny soha, annak nem is fontos a társa. Van egyfaj­ta egészséges féltékenység — de ezt nevezhetjük fél­tésnek is. Nemigen lehet közömbös a másikait szere­tő férj vagy feleség, ha társa külső kapcsolat felé kacsingat — hiszen ez azt is jelezheti, hogy egy idő után elveszítheti a másikat. „Egyes országokban a nyílt házasság ideológiáját hirdetve számos házasság indult már azzal az elhatá­rozással, hogy semmilyen körülmények között nem lesznek egymásra féltéke­nyek ... a nyílt házasság ’felszabadult’ nemzedékét nemcsak a féltékenység gyötri, hanem a bűntudat is, amiért féltékenységet érez." Az esetek döntő többségé­ben tehát egyáltalán nem természetes a „félrelépés” -r- s ez így természetes. Ám — mint talán az eddigiek­ből is kitűnt — a kiegyen­súlyozott, békés házasság­ban nyugodt lélekkel alap­pillérnek tarthatjuk a iszexuátis kapcsolatot. Mely jó, ha ugyancsak kiegyen­súlyozott és békés —r csak­hogy ez egy idő után kevés! A békesség idővel unalom­má szürkülhet, a kiegyen­súlyozottság rutinná — ezék pedig előbb-utóbb azt szülik, amitől mindenki tant: megjelenik „a harma­dik”. — Én még sosem csaltam meg a feleségem, s tudom, ő se engem. Nyilvánvaló: tizennyolc év uitán nem ugyanazt a heves szerelmet érezzük egymás iránt, mint iaz első időben — de szerel­münk átalakult szeretetté, egymás iránti tiszteletté. Azt hiszem, nem az érzel­mek magas hőfoka, hanem azok mélysége, tartalma a fontos a házasságban. E véleménnyel lehet vi­tatkozni, lehet ellentmon­dani, megmosolyogni. Csak egyet nem lehet: tagadni, hogy ilyen is van >..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents