Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-26 / 279. szám
1987. november 26. Kelet-Magyarország 3 Mit óvunk? Ballagunk át a hűtőház előtti térségen és rácsodálkozva a tenyérnyi zöldövezetre kérdezem kalauzoló- mait, mi a neve a késő őszben is burjánzó évelő nö- vénynék. Nem tudom. Őszinte és tömör a válasz, és kitetszik, nem is igen érdekli emberemet, az a növényvilág, amely mindennapjaiban körülveszi. Nem botanikus. A vázolt eset után sportot csináltam abból, hogy ur.os- u ni tálán .rákérdeztem emberekre, mi ennek, vagy annak a növénynek, bokornak, fának, virágnak a neve. Kevésszer kaptam elfogadható választ, egy alkalommal viszont megbántam, hogy érdeklődtem. A szigorú titkárnő érdeklődésemet követőien alaposan megnézte a szobáját kellemessé és barátságossá tevő növényeket és azt mondta: „Értem, észre tetszett venni, hogy száraz a född, fonnyadnak a levelek.'’ Ezt követően tárcsázott és beparancsolt egy középkorú asszonyt és leteremtette. Elő ne forduljon még egyszer, hogy nem locsolja meg a virágók at. A hangnem leginkább engem bántott, viszont az már elszomorított, hogy környezetünk iránt mekkora a közömbösség, még akkor is, ha ,a növényeket nem Ismerők lelkes környezetbarátnak, mi több környezetvédőnek tüntetik fel magúikat. Hát lehet-e védeni igazán és jól azt, amit nem ismerünk? Szerény véleményem szerint valaminek a védelme ott kezdődik, ha tudjuk, mit védünk, vagy mit irtunk. Rendhagyó eset ezzel kapcsolatban, hogy láttam egy virágos kertben néhány mezei acat néven ismert növényt. A kert gazdája közölte, jól mutat az a néhány tő lila virágaival, lánd- zsás, karéjos leveleivel a többi virág között. Viszont nem tudja, hogy olyan gyomnövényt dédelget, amelyet apáink, nagyapáink fáradságos és kemény munkával irtottak, úgynevezett acatoló- val a búzatáblákból, hiszen az acat, ahol gyökeret ereszt, elöl minden más növényt. Földünk flórója-faunája, való igaz, védelmet kíván. Pusztítja, sorvasztja az élő növényvilágot a szennyezett levegő, a kemikáliák használata és az emberi gondatlanság, közömbösség. Kell a védelem, de szükséges a megismerés is. Nem hiszem, hogy túlzottan fárasztó lenne megjegyezni a környezetünket gazdagító növények nevét. Nem minden növény nevét, csak azt, ami fontos. Például azt a fát, amelyet kitörünk, azt a virágot, amit leszakítunk, azt a bokrot és füvet, amit letaposunk, szóval azoknak a növényieknek a nevét jegyezzük meg először, melyekre nem vigyázunk. Aztán az se baj, ha azokat a növényeket is ismerjük, amelyek kentünknek, udvarunknak, irodáinknak, lakásainknak díszei. Minél több növényt ismerünk majd nevük szerint, annál inkább becsüljük majd őket, és azoknak a munkáját és akik hivatalból környezetünk szépítő!. S. E. Alkatrészgyártó üzem Melléktevékenységének megnövelése szükségessé tette, hogy új, korszerűen felszerelt alkatrészgyártó üzemet építsen a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyíregyházi műszaki erdészete. Az új üzem beruházására 2 milliót fordítanak, műszaki átadása november végén lesz, s ezzel biztosítják, hogy új, jobb körülmények között gyártsák majd a tuskókiemelő gépeket, a porelszívó berendezéseket, a faipari gépek alkatrészeit. Jöjjön Walaki! — Fogy az energia Hány lapáttal dobjunk rá? Elvégeztem kis, maszek veszteségfeltáró vizsgálatomat __Ami erre indított, az egy beszélgetés Lőrincz Józseffel, a megyei tanács főenergetikusával. Azok a cégek, ahol az említett vizsgálatra sor került, számtalan apró ötletet kaptak a takarékosabb gazdálkodáshoz. Es ennek a vizsgálódásnak a költségei, a bevezetett változtatások már egy-két év alatt megtérülnek! Felesleges volna most számokkal telezsúfolni ezt az írást, úgyis mindenki tud- ja(?), hogy hatalmas összegeket költünk energiára. Idén, a jelek szerint, különösebb gond nem lehet vele, nagyobb korlátozásokkal nem kell Sizáimolnunk, de eljutottunk arra a szintre, amikor már komoly takarékosságra van szükség, hogy ez a helyzet ne romoljon. Megújuló energiaforrások — Miagánszámításaim szerint a családok összjövedelmének olyan nyolc százaléka mehet el az energiára — magyarázta Lőrincz József. — Ráadásul nem egyenletesen oszlanak el a költségek, hiszen a fűtési idényben, amikor egyébként is több a kiadásunk, erre is többet kell költeni. Figyelemreméltó adat, hogy a megye teljes fogyasztásának negyven százalékát a lakosság használja fel. A megye energiafogyasztása 1980 és 86 között így alakult: kismértékben nőtt a szilárd tüzelőanyagok aránya, a kőolajszármazékoké pedig 14 százalékkal csökkent. Most hasonló arányt: 32—32 százalékot képviselnek. Immár megközelíti a húszszázalékos értéket a földgáz aránya. (Mátészalka, Nyírbátor, Kisvárda és Csen- ger is bekapcsolódott a hálózatba, s a legközelebbi tervekben szerepel Fehérgyarmat, majd Vaja és Balkány térsége.) Jelentősen nőtt a villamos energia fogyasztása, s némileg a propán-bután gázé is. Nem igazán számottevő még, de megjelentek az úgynevezett megújuló energiaforrások is. HasznáLjuk a csutkát és más mezőgazdasági hulladékot — előkelőbben a biobrikettet — is fűtésre. A nyíregyházi ingatlankezelőnél napkollektor melegíti a vizet, a Mezőgép szélkollektorokat gyártott kutak működtetésére, Gemzsén, a tsz-ben pedig geotermikus energiával, vagyis hőforrás segítségével fűtenek melegházat. Döntő mértékben azonban továbbra is hagyományosnak számító energiaforrásokra támaszkodhatunk. márpedig nincsen sok belőlük, s egyre drágábban jutunk hozzá. Itt a kazán, hol a kazán? Takarékoskodjunk, de hogyan? Elég például a kazánok égőfejének műszeres beállítását elvégezni, leoidani a lerakódott vízkövet, s máris mérhető a megtakarítás. Az igazi persze a korszerű, energiatakarékos kazánok üzemeltetése lenne — a háztartásokban is —, de aki mostanában próbált beszerezni ilyet, az okkal mordulhat egyet erre a jó tanácsra ... Az említett, jól beállított kazánnal egyébként akár 5—10 százalékos megtakarítást is elérhetünk! (Ajánlhatjuk a „félautomata" kazánt is, amit a főenergetikus nevezett így el: az egyik cégnél kiszámították, hogy adott napszakban, adott külső hőmérséklet esetén milyen gyakran és mennyit kell rakni a tűzre. Szerkesztettek belőle egy táblázatot, s a fűtő csak ránéz a hőmérőre meg a táblázatra, már tudja hány lapáttal dobjon rá ...) Szó esett már arról, hogy a korszerű, energiatakarékos berendezésiek — még ha beszerezhetők is —, bizony nem éppen olcsók. S van egy másik gond is: ha meglenne rá a pénz, akkor is, honnan tudja az egyszerű vásárló, hogy két vasaló, két hajszárító stb. közül melyik az, amelyik nemcsak takaros, de takarékos is? A műszaki leírás bizonyára tartalmazza, az eladó is tudja valószínűleg, de mennyivel egyszerűbb lenne, hia megvalósulna terv, hogy (a diialbétikus ételek sárga karikájának, vagy a „fehér áruk" perselymalacának mintájára) egyértelmű, könnyen azonosítható jellel látnák el ezeket a termékeket. Igen alkalmatosnak tűnik erre a szerepre a gyerekék kedvence, Walaki és társa: Buksza. Apropó, buksza — most így, kis kezdőbetűvel. Pénztárcánknak ugyanis hiába magyarázzuk, hogy pár hónapon belül megtérül a drágább, de energiatakarékos portéka, élttől még nem fog több bankót kipréselni magából. Lőrincz József ötlete már osak ezért ás megfontolásra méltó: talán inkább ezeket a termékeket kellene dotálni, hiszen nemcsak a családi, hanem az államkasz- ban is jelentkezhetne a megtakarítás. A szakember többi javaslatára is érdemes odafigyelnünk: Az új családi házaknál már nem szökik úgy a meleg, hiszen életben van a szigorított hőtechnikai szabvány. Ugyanez elérhető a régebbi éknél is. Az átalakítás- ra-hőszigetelésre kedvezményes hitelt biztosít az OTP. sőt — egy kisebb összeg erejéig — vissza nem térítendő támogatóst is igénybe vehetünk. Takarékoskodhatunk a villamos energián is. A maradékon is megfő... — Nem kell mindig dísz- kivilágítás a lakásban — mondja a föenergetikus. — Sokkal célszerűbb sok kisebb lámpát, úgynevezett helyi világítást alkalmaznunk. Csökkenti a fogyasztást a fokozatkapcsoló, a modem fénycsövek használata is. Meg kell tanulni bánni a villanytűzhellyel. Ha az edény aljánál 'kisebb pliatnit használjuk, s korábban zárjuk el a kapcsolót, minthogy kész lenne az étel (a „maradékon” is megfő), már takarékoskodunk. A villanybojlert — ha a családnak kevesebb víz elég — célszerű alacsonyabb hőfokra állítani. Ilyen apróságokon is múlik, hogy menynyit fizetünk a TITÁSZ-nak. Visszatérve a maszek veszti eségfeltá ró vizsgálatra: ha öntudatos honpolgár vagyok, akkor szigetetek ajtót- ablakot (még ha ezzel — egyelőre? — a távhőszolgál- tatónak takarékoskodom is). A villanyt mindig csak ott égetem, ahol van valaki. Nem alszom el tévé-rádió mellett, hogy hajnalig falja potyán az energiát. Nem fűtök — az átalánydíjas — gáztűzhellyel. Nem hagyom bedugva a vasalót. Mosógépmatuzsálememet, centrifugámat korszerű, automata gépre, hűtőszekrényemet önolvasztásra cserétem (addig is, legalább havonta leolvasztom), ViiLlanykapcsolóimidt fokozatosra váltom. (Utóbbiak természetesen apránként, a következő tervidőszakokra elosztva, az anyagi lehetőségek függvényében valósulhatnak meg.) Így, együtt lehet, hogy tréfásnak tűnik a felsorolás, de előbb-Utóbb tényleg nem lesz más választásunk. Sok-sok apró fillér áll össze forinttá, hia ésszerűen bánunk az energiával. S ebben az esetben még érdekösszeütköaés- ről sem lehet szó. Az egyén i- csalad! és az állami pénztárcából is kevesebb fogy általa. csergő szép szóra [ ébredni. Jobb, \ mint a vezényszó. ] Hogy addig csen- I getnek, míg va- l laki fel nem ve- ) szí? Hát ez kell! I Mert bizony van. I aki a tenyerét a \ fülére teszi, hogy I ne is haliján, s le- [ hunyja a szemét. \ hogy ne is lásson. J 09? Kérem, éb- I resszenek. Ma- V gyarországi éb- 1 resztöt ké- I rek. Milyen szá- l mon? Hívják a J tízmilliót. Hogy I ilyen szám nincs? I Ja, már megtalál- \ ták? Ébresztőt I hát, kisasszonyok, [ ha nem is esik jól \ mindenkinek. Az I tán hadd halljuk, I hogy jó reggelt! I B. L. / Pátrohan a Zöld Mező Tsz-ben nyolcmillió forintos költséggel épült meg egy új energiatakarékos terményszárító. Óránként mintegy 140 mázsa nyers termény szárítására képes. A mennyiség természetesen függ a termény nedvességtartalmától. (vincze) Versenyhelyzet A z áfész főkönyvelője nyomatékkai kér: — írja meg, egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy a falvakban engedélyezik magánkereskedők működését. Azt sem helyeslem, hogy a tsz-ek úgynevezett rongyosboltokat nyitnak. Ezek csökkentik a forgalmunkat. Pedig a szövetkezetek sokat áldoztak boltra, választékbővítésre, adózunk is. A magánszektor rontja esélyeinket, elvonja vevőinket. Nem részletezem azt a vitát, ami kibontakozott, csupán néhány részlet a beszélgetésből. Érvelek, hogy a boltok a vevőt szolgálják. Ha közelebb a maszek, hát odamegy, hacsak az áfész nem kínál mást és jobbat. A kiskereskedő is adózik, ő is beruház, neki is van ellátási felelőssége. A több szín jobb versenyt hoz, s a végcél lényegében az: járjon jól a vevő. Érveim aligha találtak célba, mert a végső következtetés így hangzott: az áfészek védelmet érdemelnének, s ami jó esetleg a városban, az nem az a falun. És hogy a kép teljes legyen, elhangzott itt a vád azok ellen is, akik az áfész mellett termékek felvásárlásával foglalkoznak. A kör ezzel bezárult. Gondolkodtam a dolgon. Ilyen szépen és világosan még a konzervativizmus nem nyílott ki • előttem. Mert mi más ez, ha nem maradiság, amikor valaki monopolhelyzetének hivatali stabilizálását kéri? De nem egyféle vakság, amikor a verseny helyett a versenyhelyzet megszüntetése a távlat? És vajon korszerűnek mondható-e, amikor a válV________________________ lalati érdek, ami ez esetben keményebben érvényesíthető, megelőzi az alapkérdést, az ellátást? Mennyivel frissebb lett volna a beszélgetés, ha a kihívásra adandó szövetkezeti választ hallottam volna! Azt, hogy a konkurencia miként serkent a jobbra. Hogy a félelem helyett a kesztyűt felvevő bátorsága csendül ki a szavakból. Nem hiszem, hogy igazságos lennék, ha egy áfészt, egy áfész egyetlen könyvelőjét marasztalnám el. Mert bizony nem valószínű, hogy egyedül van. Az önállóság, a verseny, a vállalkozás, a konkurencia, a többféle csatorna megjelenése sokakban kelt ijedelmet. Mert ezekre nem lehet hatósági szigorral, hivatali hatalmi szóval felelni. A régi beidegződések csődöt mondanak, s lehet, hogy valakiknek be kell dobni a törülközőt. Biztos, hogy lesz vállalat, intézmény, de szövetkezet is, ahol nem ismerik fel egyrészt a lehetőséget, másrészt a kötelességet. A szokatlantól való félelem felfelé emeli a tekintetet, fentről vár segítséget, megoldást, de főleg tiltást arra, ami nem a megszokott. A vita nem hozott konszenzust. Bár úgy vélem, nem is szavakkal kell lezárni egy ilyen eszmecserét. A fejekben kell a rend, a felismerés, az alkalmazkodás. Aki erre képtelen — kihullik az élesedő küzdelemből. Egykorvolt prioritásoktól kell búcsút venni. A múlt sáncai mögül hadakozó inkább mulatságos, semmint sajnálható. (bürget) ____J Papp Dénes Energiatakarékos megy az ember szeméből az álom. Igen, telefonon. Ha már személyesen nem lehet. Tudják, milyen az álmos, lusta és kényelmes ember. Fontolgat, egy kicsit szeretne visz- szaaludni. Csak egy icipicit. Csak egy szusszanás- nyit. Hogy ez a legrosszabb? Bizony, kisasszony, mert ha az ember visszaalszik, álmosabb lesz, mint volt. Ezért is kérem, szüntelenül csengessenek. És igen, a szomszédházba is. Meg a város minden házába. Hogy az országot is fel tudják ébreszteni? Akkor hát tessék. Milyen jó lesz csi— Egy ébresztőt i kérek! Hangosat, hosszút. Mert ha az ember álmos, akkor bizony olyan csengetés ' kell. hogy a holt is felébredjen. Hogy | kit kell ébreszte- I ni? Hát többek között engem. Ja l és a szomszédo- | mat. És még másokat is. Halló?! 09? Ébresztőt kisasszonyok, lehet, ha maguk hívnak, jobban felkelünk. Mert, hogy lusták vagyunk. Kényelmesek. Amíg kiÉbresztő
