Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-26 / 279. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. november 26 Nagyvárosi veszedelmek Romló környezet <orona, Takarék, Nyírvíz... Értékes épületek Vajon, ha egy tervező megálmodik, pauszra vet egy épületet, eszébe jut-e: ebből száz ■év múlva műemlék lesz, vagy ötven év múlva dózerrél döntik le, mert útjában áll ■a városfejlesztésnek, esetleg akkor már nem .illik bele a városképbe? H.a erre ma nem ikiapun'k választ, az a tervezők szerénysége, olykor álszerénysége miatt van, vagy mert nem ismerhetjük utódaink majdani véleményét. Arra sem kaphatunk ma már választ, hogy elődeink vajon tudták-e: mi az, amit mi műemlékként, vagy műemlék jellegű épületként védünk, s szeretnénk, ha unokáink is látnák még ... Védelem teljesebb körnek Műemléket tehát ellőre megfontolt szándékkal nem lehet építeni. A város általános rendezési tervének készítésekor azonban mégis nagy figyelmet szenteltek a tervezők az értékek elemzésén túl annak is, hogy a mostani és a jövőbeni építkezések jól összeil- leszthetök legyenek, hogy összhang és ne diszharmónia jellemezze Nyíregyháza utcáinak képét. Ezért az összhangért már elődeink is sókat tettek. Az általános rendezési terv készítői előszedték Lukács Ödön 1886- ban készült monográfiáját, felhasználták Geduly Henrik 1896-ban, Szobor Pál 1924- ben, Hűnek Emil 1931-ben készített város- történeti műveit, Koroknay Gyula 1971-ben megjelent, a város művészettörténeti értér keinek egy részét összegző munkáját, az 1953-tban készített fényképes összefoglalót és mikor mindezt egymás mellé rakták, azt •a következtetést vonták le, hogy teljes körű félmérést és dokumentärst a mai napig nem készített senki. Azóta ez a megállapítás már a múlté, mert helyszíni vizsgálataik alapján számos olyan épületet jelöltek meg, amelyek korábban nem kaptak figyelmet, az épületegyütteseket pedig — hogy minél teljesebb körben kapjanak védelmet — még akkor is megjelölték, ha egyik-másik már roncsolt volt, de javíthatónak ítél- ■ték. A Nyíregyházán átutazó alig sejti, hogy a város tele van építészeti értékekkel, ugyanis valamennyi útvonal, amely a város központja felé vezet, lehangolóan sivár és j öli égtél en. Az értékek azért sem tárulnak fel egykönnyen, mivel zömük földszintes épületeken és nagy területen szétszóródva jelenik meg. És amikor az építészeti értékek védelme ímeglkezdődött, a méretben és mesterségbeli igényességben legjelentősebb vá- rosközponti középületeknek csak egy részére terjedt ki. 1984Hig például csak a Fel- szabadulás útján lévő 4. számú általános iskola, a Kálvin téri református templom, a Kossuth téri római katolikus templom, a Korona-szálló, a Takarékpalota, a Nyírvízpalota, a Tanácsköztársaság tér 1. és 3. szám alatti lakóépület, a megyei tanács, a Béke-szálló, a Kossuth Lajos gimnázium, a MESZÖV-székház, a Rókábbkor 10., valamint a Benkőbokor 11. szám alatt lévő tanya, az orosi Miagyar úti templom, az orosi Vezér úti templpm, a Felszabadulás téri evangélikus templom, a Kossuth tér 1. számú épület és a Búza tér 15., Szamuely szülőháza (amely munkásmozgalmi emlék) számíthatott védelemre. Ha meggondoljuk, hogy 1976-ban még csak három — Orossál együtt öt — volt Nyíregyházán a védett épületek száma, és ima is mindössze 17 (Orossa! együtt 19), akkor aligha indokolt az a néhány bekezdéssel előbbi mondat, hogy a városon átutazó nem is sejti: Nyíregyháza az építészeti értékek sokaságát rejti. Ez csák ákkor fogadható el, ha hozzátesszük, hogy a védelemre javasolható épületek száma igen magas. Igaz, sok épületnek csupán a homlokzata érdemelt védelmet, de így is érdemes megmenteni az utókornak. Annál is inkább védeni kell ezeket, mert tőlük értékesebbek ■is elpusztultak, hiszen az ötvenes években csak a klasszicizmus — mint utolsó „igaz” építészeti stüus — számított. Emiatt maradtak védelem nélkül Nyíregyháza eklektikus és szecessziós építészeti' értékei. Értékmentő összefoglaló munkák A szemléletváltozás későin érkezett Nyíregyházára. A bombázásoktól lényegében megmenekült város építészeti értékei egyre- másra pusztultak, még szerencse, hogy nem vdlt elég pénz tömeglakás-építésre, így maradt meg néhány védeni való épület. A megmaradt értékek védelméért legtöbbet Jandekné Borbély Edit tett. Korai tragikus ■távozása után férje folytatta az értékmentő munkát, amelyről összefoglalót készített és átadta a Nyíregyháza általános rendezési ■tervét készítő szakembereknek. Ennek alapján és a helyszíni adatgyűjtés alapján álA város nagy értékű építészeti emléke: a tirpák ősök által épített evangélikus templom. ■lapíthatták meg, hogy a városképre, a városszerkezetre kiterjedő műemlékvédelem ma még lehetséges, de már a legkisebb meggondolatlan bontás is végképp szétda- rabolja a belvárosi értékeket. Különös figyelmet érdemel Sóstófürdő és az oda vezető ■ Sóstói út sorsa. A ma még meglévő kilenc eklektikus villa elbontása szerintük jellegtelenné tenné a Sóstóra vezető utat. Külön kiemelték a sóstói század eleji épületeket, különösen a víztornyot és ■a volt kádfürdő épületét, de megkezdődött több épület eredeti terveinek és jelenlegi állapotának feltárása. Lényegesebb ilyen épületek a sóstói víztorony és kádfürdő mellett a Bercsényi úton lévő püspöki palota, a Vöröshadsereg út 34. alatt lévő pá- vásház, a Széchenyi út 7. szám alatti és a Benczúr tér 5. szóm alatti lakóház és a Zrínyi Ilona utca 7. szám alatti házasság- kötő — a volt hitelbank épülete. És nagyon lényeges a Sóstói út 34., 36., 42., 47., 49., 52., 54., 56., 58. szám alatti század eleji villák sorsa. A várostörténeti és városképi vizsgálatot végző tervezők véleménye az volt, hogy Nyíregyháza legvonzóbb arculatát azok a nem különösen nagy igényű polgárok építették, akik a belváros földszintes, eklektikus és szecessziós házsoraiban élitek. Ezek megvédése mellett fontosnak ítélték az ■ikenhomlokzat megőrzését, amit ugyan az 1940 előtti építkezéseknél nem tapasztaltak, sőt a paneles építések során sem, de a TI- TÁSZ irodaházának saroképülete máf ilyen és érdemes arra, hogy utódaink is láthassák. Megjelenik az ikerelrendezés a Tanácsköztársaság tér—Rákóczi út sarkán lévő szecessziós épületen és a Lutherrtiázon is. Diszharmónia, „építészeti vicc" Találtak természetesen értékes épületeket a Benczúr és a Bessenyei téren, a Széchenyi utcán, a Kálvin téren és a Leniin téren, vannak jó példák a régen és mostanában épült középületek közötti harmóniára, ám vannak olyanok is (mint a Kossuth utcai dombház és a mellette álló tízszintes épület), amelyeket a tervkészítők építészeti viccnek találták. A dombházat ugyanis a mellette álló forma összedőlt házként definiálja. A másik kiemelkedően zavaros , környék, a Szabadság tér a Krúdy mozival. A mozi épülete olyan formakáosz, hogy ehhez már nem lehet igazodni. A Kossuth téren teljes átalakításra vár a csemege ABC, amely semmiféle kapcsolatban nem áll környezetével. Ez az ABC önmagában olyan ■jelentéktelen, hogy építészeti értékeinek védelme fel sem merülhetett. Meg kell említeni a Nyírfa Áruház modernkedő homlokzatát, amely egyetlen szempontból értékelhető: feltűnő. Az áruház épületének kialakításakor nem voltak tekintettel a környezetében álló értékes épületekre és a hely jelentőségére sem. Igénytelen formálású építmény a NYÍRTERV irodája is, amely szó szerint belesimul környezetébe, de nem értéket ad, hanem értéket hígít. Az ilyen homlokzatok felöltöztetése, igényes megformálása gondos tervezéssel és kis .beruházással megoldható. Az értékalkotó illeszkedés szép példánya J. Borbély Edit iskolabővítése a Bethlen utcán. A Benczúr tér végén, a Kis Ernő<úton hasonlóan kiválóan megoldott a Vasvári Gimnázium bővítése. A lakótelepek olyanok, amilyenek, az azonban már nem mindegy, hogy a mostanában kezdődött sorházas építkezések milyenek lesznek. Meggondolandó: szabad-e típusterveket elfogadni ezek homlokzatára és ha engedik is az új építkezéseknél a korábbi tervék ismétlődését, arra ügyelni kell, hogy ne látsszon egyfon ának egy-egy városrész, vagy akár csak egy utoa. A rendezési terv készítői attól is óvják ia város fejlesztésén dolgozó műszakiakat, hogy tizennégy méter széles telkeket osszanak, mert ez a sűrűség a minőség rovására megy. Balogh József A sztori tündéri. Ügy szól, hogy az egykori földbirtokos Nyíregyházán mákot akart vettetni, de mivel rosszul beszélt magyarul, a mák-ból makk lett. Így alakult ki a tölgy- erdő a város északi részén. Ez a mai Sóstói erdő. Területe egykor 600 hektárt is meghaladó volt, ma viszont 370 körül mozog. Pedig ez a város tüdeje, s ott, ahol a szél szabadon kergette és kergeti a homokot, jelentősége óriási. Így aztán nem véletlen, hogy amikor környezetvédelemről esik szó, az ember általában azért küzd, hogy ez az erdőterület ne csökkenjen, mitöbb, növekedjék. Ez annál is érthetőbb, mivel a felmérések szerint Nyíregyházán a szilikózis gyakoribb mint másutt, a nyálkahártya-ir- ritációk 60—70 százalékkal haladják meg az átlagot. Tudatosan és ösztönösen ezért olyan nagy a vihar, ha csak egy fát is kivágnak, s ezért nagy az öröm, ha arról hallunk, mint mostanság, hogy növelni akarják a Sóstói erdő területét. Mindebből azonban adódik egy gond is: a felháborodások csak a fakivágásig terjednek, egyébként az erdőt nem megfelelően becsülik a városlakók. Ma már általános, hogy személy- és teherautóval hordják ide a szemetet, a sittet, a motorosok felverik csendjét, szennyezik levegőjét. A kirándulók hullatják a szemetet, tördelik az ágakat. Aztán jönnek a társadalmi munkások, akik utánuk takarítanak. Évente vagonnyi meny- nyiségben gyűlik össze a tűzhelytől az autógumiig minden, ami el- és kidobható. Pedig az erdő sok tekintetben kincs. Élővilága, növényei és madarai, kisállatai egy darab szép természetet őriznek, a zöldfelület oxigéntermelése nélkülözhetetlen. De sajnos itt éppúgy, mint a Császárszálláson, a szemét, rongálás félelmetes kilátásokat ígér, ami egyszerűen öngyilkosság. A települési környezet védelme minden szempontból prioritásokat élvez. Egy idézet az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal tanulmányából: „összefoglalva elmondható, hogy az elmúlt években a települési környezet fejlesztése az elért eredmények mellett sem tartott lépést a szükségletekkel, a települések nagy részében a környezeti terhelés növekedése a környezet minőségének romlását idézte elő. A gondok legélesebben a budapesti agglomeráció térségében, az ipari területeken, a Balaton körzetében, a közművesitetlen aprófalvas térségekben, továbbá Pécsett, Győrött, Szegeden, Debrecenben és Nyíregyházán jelentkeztek”. Ez a helyzet, annak ellenére, hogy a város ipartelepítése meggondoltan a déli részre koncentrálódott, mivel ismert, hogy Nyíregyházán az uralkodó széljárás észak-déli,- északkelet-délnyugati. Ez lényegében megkíméli a lakókat attól, hogy a szennyező melléktermékeket a szél a város fölé sodorja. Ennek ellenére a levegő fokozatosan romlik. Főleg télen, amikor a kommunális fűtés belép, s a köd miatt a nyomott levegő a földre szorítja a füstöt, amihez járul a rengeteg autó, mégpedig rossz jármű — főleg busz és teherkocsi — elképesztő meny- nyiségű szennye. De nem vétlen a gumigyár sem, pernyét és kormot bocsát ki. A nyári időben is a kipufogógáz a legfőbb szeny- nyező. A belváros egyes pontjain sokszorosan lépi túl a megengedett küszöbértékeket, ami betegítő, butító, mérgező. Tegyük hozzá: mindez azt is jelenti, hogy egyre több kénes melléktermék is a levegőben van, esők formájában a savas hatás már igen naggyá nőtt, s ez éppen a sok zöldfelületet fenyegeti. Nyíregyháza éke az a tér-sor, mely a városban húzódik, egymásba fonódik, és igen nagy zöldfelületet biztosít. A rossz levegő azonban nem sok jót ígér. Már látható, hogy pusztul a Sóstói út faállománya, a Bessenyei és Benczúr tér fái és bokrai is szenvednek, de a főközlekedési utak menti kertek, házak melletti területek is. Szerencsére a borbányai szeméttelep megszűnte javított a Borbánya környékén, de mindaddig, míg égetőmű nem lesz, a szemét kérdése korántsem megoldott. A veszélyeik elhárítására ugyan történnek lépések, de például az immár törvényerejű rendelkezés, ami a járművek CO-mérését írja élő, egyáLtalán nem érvényesül, így a romló járműpark okozta veszélyek immár állandóak, a lakóterületeket, új városrészeket, a természetet egyaránt veszélyeztetik. Vizekről lényegében kevesebbet szólhatunk, hiszen a VIII-as főfolyáson, más néven az Ér-patakon kívül lényeges vizünk nincsen. Ez viszont időnkét botránykő. Illegális szennyvízrákötések, az üzemek felelőtlen magatartása egyszerűen halottá varázsolják azt a vizet, ami tisztán érkezik Nyíregyháza határába. A városi tanács ezért is kötött megállapodást a vízügyi igazgatósággal, hogy közerővel lépnek fel az Ér rendbetételéért. Ehhez viszont az is keltene, hogy mondjuk az olyan üzemek, mint a húsipar, átérezze felelősségét, s a mai nog- ligens magatartás helyett tisztességes megoldást találjon. Védendő még a Sóstó, sokéves erőfeszítések nyomán vize jobb, mint valamikor, de életképességének megtartása még sok erőfeszítést követel. Komoly veszély viszont az, hogy a városban egyre többen mossák járműveiket az utcán, a csapadékcsatornákon át olaj tonnái jutnak a folyásokba, a hatósági intézkedések késnek, s így az élővizekbe olyan mennyiségű szennyezés kerül, ami előbb-utóbb a Tiszáig érezteti hatását. A víz és környezet kapcsolata a vízfogyasztás is. Ott, ahol egyedi mérések vannak, a víz ára miatt még találkozunk a takarékossággal, de ahogy megjelenik az átalánydíj, úgy nő a fogyasztás. A bérházakban a norma kétszerese fogy, ami egyet jelent a víznyerőhelyek kizsákmányolásával. Hovatovább az lesz a probléma, hogy lesz-e elegendő víz egy nagyváros ellátásához. A készletek végesek, s ahogy mélyebbről nyerik a vizet, úgy nő, haladványszerűen az ára. Tulajdonképpen ki-ki a saját konyhájában és fürdőszobájában is lehet környezetvédő. Egy nagyvárosban igen komoLy gond, a környezetet zavaró tényező a szemét. Elszállítása a törekvések ellenére sem mindig ütemes. Igen sók illegális lerakóhely is kialakult, így a város erdeiben, a külterületeken. A felelőtlenség nyomon követhető akár a Császárszállás fasoraiban, a peremkerületek mellékútjainak végén, az elhagyott vidékeken. Sokszor igen nagy mennyiségű vegyiianyag, ezernyi műanyag flakon, bomló termék teszi sebzetté a tájat. Itt is az emberi magatartás nemtörődömségével állunk szemben, s azok, akik talán a tiszta levegőt hiányolják, maguk is szennyezők. A környezetet veszélyeztető jeleket és jelenségeket egyre többen veszik észre. A védelem és őrzés feladatából részt vállal a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, igen nagy munkát végez a KÖJÁL, de sokan egyénien is „zöldek”. Rajtuk kívül egyetlen félhivatásos társaság található a városban, a Pro Natura csoport, amely a megyei művelődési központ keretében dolgozik. A fiatalokból álló gárda felvállalta, hogy felderít, jelzéseit továbbítja, segít egy-egy a környezettel kapcsolatos probléma megoldásában. Telefonügyeletük is van a művelődési központban, a bejelentkezéseknek utánanéznek, s intézkedés ügyében a megfelelő szervekhez fordulnak. Mindez azonban kevés, hiszen kellene egy olyan közösségi magatartás, mely általában fellép minden ellen, ami életünket veszélyezteti. Eddig vidáman emlegettük, hogy Nyíregyháza a jó levegőjű, alig veszélyeztetett települések közé tartozik. Eninek vége. A robbanásszerű növekedés és egy sereg objektív ok olyan helyzetet teremtett, ami komolyan figyelmeztet a cselekvésre. A közgondolkodás megváltoztatása tehát az első. Öröm, hogy sok iskolás, úttörő, középiskolás fiatal kapcsolódik a jövő egészséges városáért folyó küzdelembe. Nem nélkülözhető ugyanakkor a hatósági szigor sem. Ha ma gazdasági meggondolások miatt engedékenyek vagyunk, holnap sok millióval többért tudjuk’ orvosolni a bajt. Az OKTH felmérése és ténymegállapítása komoly figyelmeztetés, érdemes a gyors gondolkodás után még gyorsabban cselekedni. Több szigor és következetesség kell ahhoz is, hogy a tervezés,, a beruházás időszakában érvényt szerezzünk a törvényeknek, s ne engedjünk semmit megépülni anélkül, hogy ne hajtanánk végre következetesen a meglévő rendelkezéseket. A jövőről, életűinkről van szó. B. L. Gumiabroncs, háztartási szemét, üzemi hulladék... — hiába tisztítják az Ér-patak vizét ...?
