Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

1987. november 26. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Klet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Jubileumra Másfél száz esztendő Aibból az alkalomból, hogy Nyíregyháza polgárai a közeli napokban készüLnek tisz­telegni paraszti és polgári őseik előtt — akik most 150 éve nyerték el a városi kiváltságot — jutottam hozzá egy kronológiai felsoro­láshoz, amely a levéltári dolgozók munkája és a Nyíregyháza története évszámokban címet viseli. Mondhatom lebilincselő olvasmány. Még akkor is az, ha az erríber ismeri a várostör­ténet több kiváló művelőinek munkáját. 1837. — a privilégium elnyerése — óta csu­pán a sarokpontokat nézve is rendkívül sok minden történt ebben a nyírségi városban. Csak néhány példa a szabadságharc előtti évekből. Felépül a második földszintes vá­rosháza a mai helyén; egy társaság 20 mun­kást foglalkoztató gyufagyárat létesít, amely 3 év múlva leég; elkészülnek az első kőjár- dák a városháza és a városi boltok előtt; felállítják az első utcai lámpákat; közpon­ti óvoda épül közadakozásból és á műked­velő színi előadások jövedelméből. Lecsapolják a Bujtost, fúrják az első ku­tat a városháza előtt, megnyitják a Bethlen utcát; az evangélikus templomban megkez­dődik a -magyar nyelvű istentisztelet. 1858. szeptember 5-én befut Nyíregyházára az el­ső vonat, 1861Jben 100 ezer forintos alapít- ' vánnyal evangélikus gimnáziumot létesít a város közönsége. Éppen 125 éve, hogy Lá­nyai Menyhért gróf kezdeményezésére meg­alakul a Nyíregyházi Takarékpénztár Egye­sület. Négy évvel később felépül Jéger Jó­zsef gőzmalma, burkolják a Széchenyi utcát. 1867-ben a megyegyűlés elhatározza, hogy székhelyét Nagykállóból Nyíregyházára teszi át. És egy sajtótörténeti érdekesség: 1868- ban megjelenik Nyíregyházán az első újság, a Nyír. Ezután 2—3 évenként adnak hírt a fejlődés egy-egy jelentősebb állomásáról. Gőz-olajütő épül, az algimnáziumot öt osz­tályúra bővítik, királyi törvényszéket állí­tanak fel, megépül a mai városháza, amely­ben az első gyűlést 1873. február 27-én tar­tották. Felépítik az új református templo­mot, az első színkört deszkából a mái Sza­badság téren, megnyílik a polgári leányisko­la, iparos tanonciskola létesül, városi gőz- és kádfürdő épül. 1889: pénzügyi igazgatóság létesül, megnyí­lik a kereskedő tanonciskola, felépül a mo­narchia legnagyobb huszárlaktanyája a mai Guszev Lakótelepen, A vármegyei múzeüm Nyíregyházára kerül. Alpár Ignác tervei szerint felépül a megyeháza, s a nyíregyházi kőszíniház, majd ugyancsak az ő tervei alap­ján a Korona szálló. Fontos ipartörténeti dá­tum 1897: felépül a nyíregyházi villamossá­gi részvénytársaság áramfejlesztő telepe, megkezdődik a rendszeres utcai közvilágí­tás. Egy év múlva felépül a vármegyei Er­zsébet kórház 288 ággyal. A század végér. átadják Bessenyei György szobrát, kialakít­ják a mai Bessenyei és a Benczúr teret, megnyitják a Bocskai utcát. Az új század első évében százágyas szegényház létesül a régi kórház telkén, épül a református leány- kollégium, később a leánypolgári iskola, fel­szentelik az új római katolikus templomot, bővítik az evangélikus gimnáziumot. Meg­nyílik a Nyíregyháza—Dombrád és balsai keskeny vágányú viasút, megindul az építke­zés a Bujtoson és az Ér-kertekben. 1910: parkosítják a Kossuth teret, felépül a gaz­daszövetség székháza, elkezdték a Nemzeti Bánik, a Takarékpénztár, az Általános Hitel­intézet és a Felső-Szabolcsi-Tiszai Ármen­tesítő Társulat palotájának építését. Kibő­vítik a sóstói .fürdőházat, víztornyát, a régi vendéglő helyére modern szállodát építenek. Már a harmincas években járunk. Felépül az új gyalogsági laktanya, a város rendezi az Északi temetőt, megépül az ipa­ros székház (a mai Üttörőház), és aztán éve­kig nem történik számba vehető fejlesztés. Mígnem jön a felszabadulás: 1944 október 31. Hosszú szünet után könyvtárat nyitnak 1950-ben. Megindul a termelés a nyíregyházi Tuhaüzemben, zeneiskola létesül, megalakul a Szabolcsi szimfonikus zenekar, átadják az új vasútállomást, a dohányfermentáló épü­letét. Ezekben az években megépül a városi stadion, felavatják a nyíregyházi rádióstú­diót, gyógypedagógiai iskolát rendeznek be. Elkészül Nyíregyháza vezetékes vízellátásá­hoz az első kótaji mélyfúrású kút, átadták a megyei rendelőintézetet, megkezdik az Arany János utcai új lakónegyed építését. És ez után évről évre következnek az újabb és újabb létesítmények. Az almatá­roló, a felsőfokú mezőgazdasági technikum, a konzervgyár, az állami bérlakások, a Zrí­nyi gimnázium, a tanárképző főiskola, az Északi alközpont, a Sóstói úti kórház, az egységes vízmű, a vezetékes gáz, a távfűtés és melegvízhálózat, a Szerencs és Záhony felé vezető vasútvonal villamosítása, a sós­tói szociális otthon, a Taurus Gumigyár, a Rendelkezés a város pecsétjéről. Részlet a 150 éves alapító okiratból. Sóstói úti felüljáró, a, Jósaváros, a városi közfürdő, a Szabolcs-szálló, a HAFE gyára, a tejporgyár, a papírgyár, a BEAG gyáregy­ségei Megújul szinte minden. Átadják az új KÖJÁL-székházat, a növényvédő állomást, a megyei könyvtárat, a Kelet Áruházat, a crossbar telefonközpontot, a Nyírfa Áruhá­zát, a 107-es szakmunkásképzőt, a hőerő­művet, a Nyírségi Nyomdát, az új malmot, az Ifjúsági Parkot. Általános, közép- és fő­iskolákat nyitnak meg, vasúti felüljárókat avatnak, szobrokat állítanak, mozikat, kör­zeti orvosi rendelőket, bölcsődéket, óvodá­kat, egész városrészeket létesítenek. 1978. november lö-én ünnepi tanácsülés: Nyíregyháza város megkapja a Hild-érmet. Ezt követően felavatták a Sóstói Falumúze­umot, megnyílt az új házasságkötő terem, be­iktatták az állandó társulatú Móricz Zsig- mond Színház új igazgatóját, munkába állt az első Mercedes mentőkocsi, átadják a megye új művelődési központját, az új pi­accsarnokot. Milyen a mai Nyíregyháza? Hogyan sá­fárkodtunk elődeink teremtő munkájának gyümölcsével ? A statisztikát hívjuk segítségül. Csak né­hány fontosabb adat 1987. január elsejéről. A város lakossága százhúszezer. A szocia­lista iparban húszezer embert foglalkoztat­nak. Az ipari üzemek száma 47. Iparunk és építőiparunk termelési értéke meghaladja a 22 milliárdot. Csupán 1986-ban 1239 új la­kás épült, és ennek egyhanmada 3 és több szobás, mindegyike vízvezetékes. Közel ezer csatornázott. A százhpszezer ember 40 ezer lakásban él. Mind villannyal ellátott, 16 724 a vezetékes gázfogyasztó. Több mint 28 ezer lakás víz­vezetékes, 4 ezer háznak az udvarán van a csap. 54 körzeti orvos dolgozik a városban. Az 1350 bölcsődei és az 5144 óvodai férő­hely a teljes igényt kielégíti. Általános is­koláiba több mint 16 ezer, középiskolába 5176, felsőfokú iskolába 3500 tanuló jár. Ti­zennyolc helyen vetítenek filmet, 13 műve­lődési otthona, 34 tanácsi könyvtára van a városnak. Kétezer kórházi ággyal rendelke­zünk. Szálláshelyeinken 29 ezer külföldi járt a múlt évben, négy áruházunk és 359 bol­tunk van. A kereskedelem és vendéglátás tavalyi forgalma 7 milliárd 271 millió. Sokszor panaszkodunk a pénzszűkére. Hinnénk-e, hogy ilyen körülmények között is ezer lakásba költözhetnek be ebben az évben? Borbányán 8, a Ságvári-telepre 6, a Butykán 4 tantermes általános iskolát ad­tak át, terven felül építették újjá a 3-as számú iskolát. Megépült az ország talán leg­szebb és legnagyobb egészségügyi szakkö­zépiskolája, hamarosan rendelkezésre áll az örökösföldi orvosi rendelő. Átadták a Petőfi téri új autóbusz-állomást, a sóstóhegyi ABC- áruházat, a Rákóczi úti dombházat, meg­kezdték az Állami Biztosító, a Hungária Biztosító és az adómegállapító székházainak építését, amelyek jelentősen javítják a vá­rosképet. Megkezdték az örökösföldi kétszáz személyes óvoda építését, a Vécsiey közi 6 tantermes iskola bővítését. Épül a Körte ut­cai 21 tantermes iskola, bővítik a pénz­ügyi szakközépiskolát. A Dózsa György utca—Vay Ádám körút sarkán jövőre indul a Domus Áruház, befe­jeződik a városi kisgaléria építése, szobrot állítunk Jósa Andrásnak, tovább épül a művészeti szakközépiskola. A Kállai úton egy ABC, presszó és takarékszövetkezet lé­tesül, a Kossuth utca, Dohány utca sarkán is új ABC. Műszaki áruházát adnak át az Örökösiföldön, tovább épül a kiskörút, befe­jeződik a bujtosi többcélú szabadidőköz­pont, bővül a városi televízió vételi lehető­sége. A féntiéklből is kitűnik: Nyíregyháza egyenletesen fejlődő megyeszékhely, amely polgárainak akaratából nem csupán az or­szág hetedik nagyvárosa, de lakóinak kel­lemes otthona akar lenni. Kopka János Pedagógusmérleg Hiány és bőség Mint ismeretes, a megye számos telepü­lése pedagógushiánnyal küzd. Még jó, ha csak a napköziben kell képesítés nélküli fi­atallal pótolni a tanító nénit — ennél na­gyobb baj, ha a felső tagozatban is pótmeg­oldásra kényszerül az iskola. Márpedig rá­kényszerül, mert a főiskoláról, egyetemről kikerülő pedagógusok jelentős része városi vagy legalább városkörnyéki iskolákba igyekszik. A fenti logika szerint Nyíregyházán pa­radicsomi állapotoknak kell uralkodniuk, az itteni igazgatók nyilván válogathatnak a jelöltek között. Ez igaz is, meg nem is — mondja Békési Elemér, a városi tanács mű­velődési osztályának helyettes vezetője. Sza­vaiból kiderül, hogy a megyeszékhelyen együtt, egyszerre van jelen a hiány és a bő­ség. S bármilyen furcsának is tűnik — az utóbbi is gondokat okoz. De kezdjük a hiánnyal. Nyíregyháza kül­területeire nem szívesen mennek a pedagó­gusok, hiszen egy városkörnyéki községbe — például Nagyhalászba vagy Nyírtelekre — rövidebb idő alatt el lehet jutni, mint mondjuk Rozsrétszőlőbe. így az is elfordul­hat, hogy miközben a városban tucatnyi ta­nító áll sorban állásért (nem túlzás!), addig Sóstóhegyen, Borbányán vagy a Ságvári la­kónegyedben esetleg hiába várnak jelent­kezőt az üres helyre. Német és angol szakos tanárból bent, a városban sincs elegendő, sem az általános, sem a középiskolákban (a 22 általános is­kolából 6-ban tanítják a két nyelv valame* lyiikét). Több technika szakos tanárra lenne szükség. Sőt, újabban a magyar szakosok ázsiója is megnőtt, mert a magyar nagyon „munkaigényes" tantárgy lett, ezért a taná­rok, tanárjelöltek körében veszített (!) egy­kori népszerűségéből. Nézzük mármost a mérleg másik serpe­nyőjét. Nem véletlenül említettem az imént a tanítókat. Elhelyezkedési lehetőségeik igen kedvezőek voltak — amíg az alsó tagozatos osztályok küszöbét nyaldosta a demográfiai hullám. A napköziben, az iskolaotthonos csoportokban is szükség volt rájuk. De a gyerekek megnőttek, az alsósok serege pe­dig lassan, de biztosan fogyatkozik: az idén 60-nal csökkent a városiban az általános is­kolások létszáma, jövőre pedig még erőtel­jesebb apadás várható. Vagyis a tanítóknak számítaniuk kell rá, hogy esetleg másik iskolába helyezik őke* (például a Jósavárosból, ahol először jelent­kezett a létszámcsökkenés). Máris sok olyan tanító dolgozik napköziben, akinek alig le­het rá esélye, hogy belátható időn belül új­ra katedrára állhat (már ahol még van ka­tedra ...), hacsak nem végez el egy jól hasz­nosítható kiegészítő szakot, amivel tanár­ként elhelyezkedhet. Az elhelyezkedésnek egyébként többféle módja van. A pedagógus megpályázhatja a közlönyben évente egyszer meghirdetett ál­lások egyikét; jelentkezhet közvetlenül az iskolában; végül kérheti a tanács közremű­ködését, ugyanis a művelődési osztály nyil­vántartja, és a lehetőségekhez mérten segíti a pedagógusok elhelyezkedését. Elsősorban a saját iskolájukban fölöslegessé vált ne­velők, és a szerződések gondjait igyekeznek megoldani. Ez sem csekélység, mert az ál­talános iskolák pedagógusainak 87 százalé­ka nő (az utóbbi években is növekedett a nők aránya), tehát gyakori a gyes, a gyed, a gyermekápolási táppénz, és a hosszabb időre távolmaradókat szerződéses (azaz meghatározott időre alkalmazott) nevelővel helyettesíti az iskola. Nem egyszer elhangzik a vád, hogy az in­tézmények nagyon kevés állást hirdetnek meg. A magyarázat egyszerű: az imént'em-* lített „elnőiesedés" egyenes következménye­képpen az intézményekben állandóan vál­tozik a munkaerőhelyzet, márpedig az isko­la csak az egészen biztosan üresen maradó helyet hirdeti meg. Sok, a városból jelenleg a környező tele­pülésekre kijáró, vagy megfelelőbb állásra váró pedagógus bizakodik, hogy a Körte ut­cán épülő iskolában (a következő tanévre lesz kész) majd elhelyezkedhet. Sajnos, el kell oszlatnunk reményeiket. A Körte utcá­ra már meglévő, de ideiglenes helyen vagy szükségtantermekben meghúzódó csoporto­kat visznek át — pedagógusaikkal együtt. Azaz ebben az iskolában alig lesz üres ál­láshely. Ejtsünk néhány szót a keresetekről. A nyíregyházi pedagógusok átlagbére legfel­jebb 1—2 százalékkal haladja meg a megyei átlagot, és 100 forintnál sehol sem nagyobb ez a különbség. (A megyék sorában — a pe­dagógusok átlagbérét tekintve — Szabolcs- Szatmár az utolsó harmadban van.) A sze­mélyi alapbérek átlaga az óvónőknél 4628, az általános iskolai pedagógusoknál 5743, a középiskolai tanároknál pedig 6563 forint Nyíregyházán. Ehhez általában néhány száz forintnyi pótlék, túlóra jön. Minden peda­gógus szívesen kiegészíti a fizetését havonta néhány túlórával — heti 2—3 óránál több azonban már olyan megterhelést jelent, ami csak a heti kötelező óraszám színvonalas el­látásának rovására mehet (az általános isko­lai tanárok esetében 20 óra kötelező heten­te). Mitagadás, a legfeljebb 40 fprintos óra­díj sem ösztönöz sok túlóra teljesítésére. Ennél már kifizetődőbb — lenne — magán- . órákat adni, dehát általános iskolában ez még nemigen dívik (kivéve a már említett német vagy angol szakosokat, az ő lehető­ségeik szinte korlátlanok), majd a középis­kolában, az érettségi, a felvételi vizsga kö­zeledtével áldoznak a szülők magánórákra. Bérkorrekció legutóbb 1984-ben volt, ami­kor 10 százalékkal emelték fel a pedagó­gusfizetéseket. 1977-ben még 18 százalék, azt megelőzően, 1971-ben pedig 20 százalék volt a béremelés mértéke — azt hiszem, ez nem kíván kommentárt. Hozzá igen kevés a jutalmazásra fordítható összeg, ami az is­kola bérkeretének csupán 1 százaléka. Ez az óvónőknél személyenként évi 3500, az általános iskolai pedagógusoknál 4300, a középiskolai tanároknál 6200 forint jutalmat tesz lehetővé (átlagosan, természetesen), vagyis az évente ilyen címen kapott pénz nem éri el a havi átlagbért. Ezért szorgal­mazza a tanács, hogy az év végén az isko­lák osszák fel a bérmaradványt — már ahol van/... Ilyen bérek mellett alig van mód a diffe­renciálásra, tehát a kiemelkedően jó munkát végző pedagógusok nagyobb elismerésére — egyrészt. Másrészit — ugyancsak az alacsony bérek miatt —, mint az eléggé ismeretes, „felhígult” a pálya, kevés az igazi tanár- egyéniség, s az utánpótlásként érkezők se­rege sem ad mindig derűlátásra okot. Végül egy mindannyiunk közérzetét, tehát a pedagógusokét is alapvetően befolyásoló tényezőről, a lakáshelyzetről kell szólnunk. A megyeszékhelyen gyakorlatilag nincs szol­gálati lakás (a néhány intézményben meg­lévő „házmesteri” lakást nem lehet annak tekinteni). Néhány úgynevezett „szolgálati férőhely” akad ugyan, de ez csak az egye­dülállók számára jelenthet átmeneti meg­oldást. Tehát a pedagógusok is sorban állnak la­kásért, mint bárki más. Egyvalamiben szá­míthatnak segítségre: létezik ugyanis egy lakásépítési, -vásárlási alap, amelynek ösz- szegét az intézmények teremtik meg, oly módon, hogy pénzmaradványukból (ez nem egyenlő a bérmaradvánnyal!) minden évben befizetnek egy bizonyos összeget erre az alapra. így évente általában egymillió fo­rint jön össze, és ebből igényelhetnek az óvodák, iskolák dolgozói (nemcsak a peda­gógusok). Nagy dilemma volt az igényeket elbíráló bizottság számára, hogy többen kapjanak kevesebb pénzt, vagy fordítva? Végül úgy döntöttek, inkább kevesebb pénzt több embernek (ami 30—60 ezer forintos tá­mogatást jelent egy-egy pályázó esetében), mert az igényeknek (már ami az összeget illeti) csak negyedét tudják ugyan kielégí­teni, de így minden második igénylő része­sülhet a támogatásból. Ez igen fontos, mert gyakorlatilag kamatmentes, hosszú lejáratú ' kölcsönt jelent, amit mind építkezésnél; mind lakásvásárlásnál saját erőként elfogad a takarékpénztár. Gönczi Mária Pedagógusörömök és -gondok színtere az iskola. Kép: Tamás Sándorné tanítónő a 2. sz. általános iskola első C osztályából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents