Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. november 24. Járművek. Néhány méterre készült egymástól e két fotó Záhony térségében. A sínen exportbuszok indulnak útnak, a Tisza-parton elhagyottan a múlt egy járműve. (E. E. felv.) A kocsma kifizetődőbb Tudták, hogy ellenőr Még mondja valaki, hogy a volt fehérgyarmati járásban rossz a hírközlés. Mire alapozzuk ezt a mondatot? Egy népi ellenőrzési vizsgálatban találtunk rá, ahol a szerződéses boltokban szerzett tapasztalatokat rögzítették. Okául pedig az szolgált, hogy álig indultak el próbavásárlásra az ellenőrök. már mindenütt tudtak érkezésükről. Egyik helyen — Tunyogmatolcson — olyan kedves vendégeknek tartották őket, hogy „árubeszerzés” címén zárva tartottak, a bisztró felszolgálója pedig amikor tévesen számolt, csak annyit mondott: pedig tudtam, hogy vizsgálat lesz. tője, illetve a szövetkezet vezetése címére, általánosak pedig olyan szándékkal, hogy a megyei NEB továbbítsa azt azoknak, akik intézkedni tudnak. Ösztönözni a vállalkozit “Mi tett volna, ha nem tudja?! Kipróbálták. Újból eüm- dultak a népi ellenőrök, de most már segítséget kértek a gyorsaság miiiaitt a tanácstól is — és nyolc bolt közül hétben károsították volna meg őket! A következmény tizenkét szabálysértési feljelentés tett, az ok pedig árdrágítás, a vásárlók megkárosítása, a közegészségügyi szabályok megsértése, a nyitvatartási időre vonatkozó szabályok megszegése, a vásárlók könyvének szabálytalan kezelése és így tovább ... Többet Is adtak... A Vásárosnaimény körzetében lévő három áfész szerződéses boltjaiban ügyesebbek voltak: ott tíz helyen jártak az ellenőrök, de se súlycsonkítást, sem árdrágítást nem tapasztaltak, sőt az italáruknál két-három milli- iliterrel többet is mértek a kelleténél. Ez úgy történt — állapították meg az ellenőrök —, hogy „az egységvezetők egymás közötti tájékoztatás alapján felfedték, illetve felismerték a vásárlás célját”. Miagyarán: tudták előre. Persze a lényeg nem is ez volt, mármint, hogy minden boltost rajtakapjanak. Bár minden vásárlót ellenőrnek néznének, és mindig jól számolnának, illetve jól mérnének. Inkább arra voltaik kíváncsiak, milyen az áruellátás, hogyan segítik az új formák a folyamatos ellátóst. Szereztek is erről tapasztaltatokat y megállapították, hogy az egységek vezetői igyekeznek a lakosságot alapvető blikkekkel ellátni, s több helyen elégedettek is munkájukkal az ott élők. Ám ez ■Semmit nem változtat azon, hogy az ilyen boltokban többet kell tenni az egészség- ügyi szabályok, a rend, a tisztaság megtartásáért. És a vendéglátásban dolgozók kezéről sem esik te a karikagyűrű, ha nem csak pálinkát mérnek, hanem a hideg ételem forgalmazásából is kivennék részüket. I haszonkulcs alacsony Általánosithiafcó tapasztalat volt, hogy a szerződésbe adás egyre nagyobb gondot jelent a szövetkezeteknek a kistelepüléseken, mert a haszonkulcs alacsony, az áruszállítási, a raktározási költségek ■ magasaik, sok a gyorsan romló, a hamar lejáró szavatosságú áruk skálája. Nem véletlen, hogy a vendéglátóhelyekre több pályázó akad, mert itt magasabb a haszon, és nem is olyan munkaigényes, mint mondjuk egy élelmiszerbolt működtetése. A mai gondok közé még odasorolható az is, hogy a pályázni akarók nem ismerik a jövő évben bevezetésre kerülő új adózási for- imákat és ez óvatosságra készteti őket. A népi ellenőrzési hizótt- ságok ülésén születtek konkrét és átfogó javaslatok is. Konkrétak a bolt üzemelteTovábbítsák például azt, hogy a szerződéses egységekre, valamint a szabálysértésekre vonatkozó jogszabályokat módosítani kellene, mert ezek eredményezhetnék az ellátás javítását, a vállalkozói kedv és a fogyasztói érdekvédelem fokozását. Az is jó volna, ha a kistelepüléseken a szerződéses formában működő egységek árbevétele is alapját képezné a kistelepülési támogatásnak. Végezetül: az is az ellátást javítaná, ha a szerződő feleknek megadnák azt a jogot, hogy az ötéves időtartam lejárta után közös megegyezéssel időkorlátozás nélkül hosszabbíthatnák meg együttműködési megállapodásukat. Mert így többen fektetnék be saját pénzüket is azért, hogy ők jobb körülmények között dolgozhassanak, a vevők, a vendégek pedig kulturáltabb körülmények között vásárolhassanak és szórakozhassanak. És persze nem biztos, hogy a mai bírságolási gyakorlat megfelelően védi a fogyasztók érdekeit. Balogh József Józsi meglépett Megtalálja a zsák a foltját, állítja bölcsen a közmondás. Az ibrányi Bacsikai Sándor és a ke- mecsei Fekete Antal is hamar összeszedett egy olyan harmadik társat, aki mindenre kaphatónak bizonyult. A Kelet Áruháznál találkozott véletlenül ez év május 25-én Bácskái Feketével. Megörültek egymásnak és a napot együtt töltötték különböző nyíregyházi kocsmákban. Délután kikeveredtek Sóstóra, ahol megismerkedtek egy ismeretlen férfivel — annyit tudtak meg róla. hogy Józsinak hívják. Hármasban folytatták a poharazgatást, és kiöt- lötté'k, hogy éjszaka autókat fognak feltörni. A két barátnak már volt gyakorlata az ilyesmiben, hiszen többször ültek börtönben lopás bűntette miatt. Elindultak gyalog a városba és az öz közben megtetszett nekik egy homokszínű Lada. Fekete és a Józsi falaztak, amíg Bácskái feltörte a kocsit. Jó fogás volt, mert egy rádiós magnót, két hangfalat és négy műsoros kazettát sikerült elemelnie. A Rákóczi utcán meg szerették volna ismételni a műveletet, már ki is rámoltak egy másik kocsiit. amikor a rendőrség elkapta őket — a Józsi kivételével, aki ügyesen elmenekült. Mint utóbb kiderült, a rendőröket a homokszinű Lada tulajdonosa értesítette, mert észrevette az ablakból a tolvajokat. Bácskái Sándort a bíróság két rendbeli lopás miatt, mint társtettest és különös visszaesőt 1 év és 6 hónapi szabadságvesztésre. Fekete Antalt mint bűnsegédet és szintén különös visszaesőt l év és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. B. A. Nem maradtak egyedül „Apa, mi van veled?!” 1987. április 25., szombat, ez a nap is úgy indult, mint a többi hétvége. Anyagbeszerzés, megbeszélés a fűtésszerelőkkel, majd a kertet kell rendbe tenni — tervezte a napi programját Szigeti Miklós. A feleség a kislánnyal iskolai kirándulásra ment. Apa és fia a kertben együtt ásózott. Beszélgettek. Az apa egyszer csak mintha megbotlott volna, hirtelen elvágódott. A fiú döbbenten nézett: „Apa, apa, mi van veled?” — szólongatta. És ő már nem felelt. Szívinfarktus — állapította meg az orvos. Tizenlkil-enc éve mondott igent egymásnak a Szigeti házaspár. A férj asztalos, a féleség ápolónő. Megszülettek a gyerekek, egy fiú és egy lány. Három évvel ezelőtt döntés született: lakást építenek. A kivitelezésből, amit csák lehetett, magukra vállaltak. Gyorsan haladt az építkezés. Az álmuk megvalósulni látszott, már a tető is elkészült, lassan kivákol- ták kívül-belül, jöhetett a belső szerelési munka. Ekkor következett be a tragédia ... Minden őrá emlékeztet Hogyan tovább? Itt maradt a feleség két gyerekkel és egy félig kész lakással. Azóta elI/álasz Fehérgyarmatra Én hiszek! Kedves Kelemen Lajosné! Köszönöm, hogy levelével felkeresett, ön így ír: „Az 1987. november 14-éii megjelent Adó a köbön című Cikke nagy hatással volt rám. hiszen közvetlenül átéltem én is ezeket a problémákat, mivel egy kis faluban, Milotán nőttem fel.” Nem sokkal lejjebb így folytatja: „Köszönöm, hogy foglalkozott ezzel a problémával, s ha eredmény nem is lesz, de talán, mint bennem, úgy másokban is felvetődik egy olyan érzés, hogy valakit érdekel ez... ” A kis települések, a hátrányba kerültek valóban nagyon érdekelnek. Hadd tegyem hozzá, nem csak engem. Tanúsítom: állandóan napirenden lévő nagy gondja ez a megyei párt- és tanácsi vezetésnek is, akik érvekkel, felelősen tárják az országos szervek . elé a megoldandó gondokat, keresik és szervezik a helyi lehetőségek, tartalékok feltárását. Velük együtt sokan vagyunk, akik nem általánosságban, hanem konkrétan hadakozunk azok érdekében, akik önhibájukon kívül élnek nehezebben, mint mások. Izgalmas kérdés ez, s a kormányzat is érzi: cselekvésre van szükség. Vagyis oda szeretnék kilyukadni, hogy én minden lassúság ellenére: hiszek. Hiszek abban, hogy lehetséges a megoldás a szatmári, beregi, dél-nyíri tájon. Meggyőződésem, hogy nem pusztába kiáltott szó, amit hallatunk. Sokakkal együtt hitemben engem is erősít, hogy olyanok, mint maga — akik hűek maradtak, s mint írja, nem is lennének képesek hűtlenné válni e tájhoz —, igaz szövetségesek. Mert azok nélkül, akik ott élnek, aligha sikerülhet valami. A harc ott dől el, milyenné nevelik a jövő nemzedékét, hogyan kezdeményeznek lakók, parasztok, munkások, egészség- ügyiek azokon a helyeken, ahol kritikus a helyzet. Tudom: támogatás nélkül nincsen végső megoldás. De higgye el, helyi szándékok és ötletek nélkül nincsen támogatás. Igen örülnék, ha magához hasonlóan sokan éreznék a felelősséget, s társak lennének egy jobbító folyamatban. Levelében így fogalmaz: „Sokszor én is szeretnék elmenni, itt hagyni ezt a vidéket, de ideköt, hogy itt nőttem fel, s a táj is, amely mindig magával ragad.” Köszönöm, hogy sokak vallomását is leírta. Higgye el, ha valamit sokan akarnak, az végül sikert hoz. Még egyszer köszönöm levelét és üdvözlöm: Bürget Lajos telt a nyár, október végén levelet kaptunk, melyben beszámol Szigetimé: „Az emberek önzetlen segítsége lehetővé tette, hogy beköltözhettünk az új otthonunkba.” Nehezen tatalom a fehér falú házak között a megadott lakást. Űj utcája ez Vásáros- naménynak. Az ablakon redőny, elöl frissen készített járda, garázslejáró. A háziasszony az ajtóban fogad. Beszélgetésünk szaggatott, gyakran törölgeti a szemét. — A magam erejéből nem tudtam volna idáig haladni, hisz sokszor még az ágyból sem kelhettem fel. Sokáig nem érdekelt semmi. Nem akartam tovább folytatni az építkezést. A fiam győzött meg. Ebben a házban benne van a férjem kétkezi munkája, minden őrá emlékeztet. Ezt meg 'kell becsülni. — Körbevezet a szobákban, az új házak nyers, verőfényes tisztasága vesz körül. — Már kezdjük belakni, de ha a segítőkész emberek nincsenek ... — ismétli többször. Segítőkész munkatársak S hogy kik ők? Sokukat név szerint említ: a rokonok, barátok, ismerősök. Mégis a legtöbbször ,a férje munkahelye kerül szóba. A vegyesipari szövetkezet vezetői és kollektívája emberségből jelesre vizsgázott. A központi irodaépületben beszélgettem Szelestei Péter főkönyvelővel. — A közösség, a munkatársak nagyon szerették Miklóst. 1962-ttől dolgozott nálunk, mint asztalos tanuló, itt is végzett. — Azonnal tiltakozik, ha az elhunyt családjának nyújtott segítségről kérdezem. — Nem azért csináltuk! Sajnos én is apa nélkül nőttem fel, tudom mi az árvaság. A temetés után többen, egymástól függetlenül megkerestek, felajánlották munkájúikat. Olyanok is, akik már nem nálunk dolgoznak. Esténként vagy szombat-vasárnap természetesnek tűnt, hogy jöttek dolgozni közeli vagy távoli ismerősök egyaránt. Tanulók, nyugdíjasok együtt keverték a betont. A legtöbbször Vezse Béla kőműves brigádvezető neve vetődik fel. Öt a gyógyszer- tár tatarozásánál találom meg. A kőművesállványról barátságosan int, várjak, mindjárt lejön. Kevés beszédű, munkában edzett férfi. Otthonteremtők — Sokat segített Miklós az életében mindenkinek. Becsületesem megcsinált mindent, amit kértek tőle. Nyugodt, megfontolt ember volt, úgy látszik, magába fojtotta a „mérgét”. Kisüzem a mienk, mindenki ismeri egymást. Sajnos ő már nem költözhetett be szép új lakásába. Mi a kőművesmunkát végeztük, az asztalosok pá szították, festették a nyílászárókat, de készül a beépített szekrény és a garázsajtó is. Van még tennivaló bőven. Természetes, hogy sokan részt vettek a társadalmi munkában, fel sem tudnám sorolni mindenkinek a nevét. — Természetes? — teszem fel magamnak a kérdést, 'mert sok helyütt nem ezt tapasztalom. Igaz, most egy tragédia állította egy sorba a segítőkész embereket, de „életet” mentettek, visszaadták a gyerekéknek édesanyjukat, akire még nagy szükségük lesz. Otthont teremtettek. Dankó Mihály A megyei pedagógiai intézet kezdeményezésére november végén megyénk városaiban (vagy a városkörzetek erre alkalmas iskoláiban) találkoztak azok az általános iskolai nevelők, akik 7—8. osztályokban tanítják a technika tantárgyat. A közeli hetekben ugyanis a tantervhez igazodva megkezdődik a számítógépekkel való munkálkodás. Fehérgyarmaton a szatmári körzet nevelői az alapokkal kezdve, megismerkedtek a tantervi anyagokkal. A megyében másfél száz nevelő vesz részt az oktatásban. (M. K.)
