Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

1987. november 24. Kelet-Magyarország NYÍRSÉGI FEJLESZTÉSEK Kijutni a világpiacra BÁR A KÉPLET EGY­SZERŰNEK TŰNIK, mégis sok a buktatója. Az egyenlet így hangzik: képesek va­gyunk-e világszínvonalon dol­gozni, versenyképes terméke­ket gyártani? Ha igen,nyert ügyünk van, ha nem, behoz­hatatlan hátrányba kerülhe­tünk. A példák sora nem is, de néhány kiemelkedő siker már szőkébb pátriánkban is tanúsítja: figyelmet érdemel a Nyírségben szárnyát bon­togató kutató-fejlesztő mér­nök, nemesítő, műszaki ér­telmiségi és a hozzáértést ta­núsító szakmunkásgárda. Különben, hogyan is szü­lethetett volna e homokvilág­ban a nemesítés izgalmas él­ményeit átélő Kompolti Ku­tató Intézet munkatársai és a Nyírségi Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat sikeres együttműködésének eredmé­nyeként világhírnevet szer­zett kender? Szinte frissdip­lomás kutató, fejlesztő, ter­vező mémökgárda alkotta meg a Nyíregyházi Mezőigép Vállalatnál a csúcstechnoló­giát jelentő világszínvonalú domborító gépet, amelyből már elkészült két prototípus. Csaknem kizárólag tőkés ex­portra szánják. Feltétlenül szólni kell itt a BEAG Uni- versil nyíregyházi gyárának sikeréről, amelyet a számí­tógépekhez szükséges tápegy­ségek állandó fejlesztésében ért el. A piac mér, minősít, elfo­gad vagy elutasít. Ezeket a termékeket jegyzik már a külpiacon is. Tárgyalnak például az angol Advanee- céggel arról, hogy a .közeli jövőben kooperációban gyárt­son az Universillel tápegysé­geket a számítógépekbe. En­nek egyik prototípusa még az idén elkészül. Megegyezé­si stádiumban van, hogy a Magyar Tudományos Akadé­mia, a Központi Fizikai Ku­tató Intézet vagy a Telefon­gyár részére készülő számító­gépekbe angol vagy angol— magyar, míg a (külföldibe ma­gyar—angol tápegységek ke­rülnek. A világpiacon mért ered­ményekért kitartóan kell küzdeni. Olyan széles körű, a nyersanyagtól a piacra kerü­lésig terjedő biztonságos hát­tért szükséges kialakítani, amely nélkül minden kísér­let kudarcra van ítélve. Kiss László, a megyei vetőmagter­meltető és ellátó vállalat igazgatója a világos célról és a partnerkapcsolat fontossá­gáról szólva hangsúlyozta: alapvető cél olyan biológiai háttér megteremtése, amely világpiacra képes vetőmagot termelni. Évente ők 10—15 milliót fordítanak kutatásra, fejlesztésre. Valójában elég M ióta az üzemünkben megszűnt a géemká, s kiderült, hogy nem ke- I vesen, hanem nagyon is so- ' kan vagyunk a kitűzött gaz­dasági célok megvalósításá- I hoz, rámszakadt az idő. Igen, I rámszakadt, mert eddig tizen- négy-tizenöt órákat dolgoz­ik tam naponta, most meg a I nyolcra is alig akad munka. Hogy egészen pontos legyek, eddig nyolc órát dolgozgat­tunk, amiért fizetgettek, és hat-hét órát hajtottunk, amiből éltünk. Most azt akar­ják, hogy nyolc órát hajtsunk. Csak az nem egészen vilá­gos, miből fogunk élni. No, de ez nem az én gon­dom, hiszen olvastam az új­ságban, hogy a vállalat fel­adata a gazdaságos termelés, az államé pedig a teljes fog­lalkoztatottság fenntartása. Rám csak az tartozik, hogy több lett a szabadidőm, most már elolvashatom a tíz év­vel ezelőtti újságokat is. Az egyik régi lapban ta­láltam egy nagyon érdekes cikket a pénzről. Figyelemre méltó képekkel illusztrálták. Mindegyiken egy-egy Nagy későin kezdett „eszmélni” a központ, hiszen kiterjedt ku­tatást csak 1985-tól jegyez­nek. Igaz, azóita felgyorsult a folyamat, s jelenleg a nyírsé­giek is 24 hazai és külföldi kutatóintézettel, szervezettel vannak gyümölcsöző kapcso­latban. Feltétlen említendő a SAN- DOS-csoport, amellyel együtt­működésük van, s egész Nyu- gat-Európát átöleli. Az USA- ban a Rogers-céggel, amely- lyel a szárazbab, zöldbab, zöldborsó, étkezési paprika- fajták nemesítésében, cseré­jében és értékes ítésé ben(!) működnek együtt. Hasonló elismerést élveznek a svájci cégtől a kukorica nemesítése ügyében, vagy az osztrák ET­TER GmBH vállalattól, az NSZK-beli SAAT-tól és má­soktól. Mi a cél? Közös ku­tatással 'különböző fajtákat kipróbálni, megtalálni a leg- tenmőképesebbeket, a legel- lenállóbba'kat, a legikiválób- bakat. ÉS EZEKBEN MÁR PART­NEREK VAGYUNK! Ki gon­dolná — pedig tény —, hogy a Nyíregyházi Mezőgép Vál­lalatnál oldották meg talán elsőnek a világon a csúcsesz­tergagépek teljes körű pót­lólagos automatizálását? A meglévő fejlett technikára alapozva ezt az egyetemről kikerült friss gondolkozású mérnöki gárdánk oldotta meg. Az ő művűk! — újsá­golja Nagy Sándor vezérigaz­gató. Vallja, hogy a kutatás- fejlesztés jó befektetés, ha a piac is elismeri! Ez a válla­lat évente 1968-tól átlagosan 20—30 milliót fordít e célra. Idén a 19 milliót közelíti. Az Umiversil fejlesztő mér­nöke, Nagy Imre annak fon­tosságát hangsúlyozta, hogy a kutatásra-fejlesztésre szánt pénzt nem szabad szét­forgácsolni. Gyenge pont a kutató-fejlesztő-piac kapcsolatban a legutóbbi. Iníonmációhíd-hiány van — fogalmazott Nagy Imre. Mi­vel más szervezet végzi a ku­tatást, fejlesztést, és egészen más a piackutatást, így le­lassul az információ, olykor még el is torzul! Be kellene már látni: az információ az egyik legfontosabb áru. MINDEZ TUDATI TÉ­NYEZŐ, emberektől függ! Ahhoz hogy az említett ter­mék sikert arasson: ki kell juttatni a világpiacra! Gyorsan, sokkal kevesebb át­téttel, mint ahogyan azt most végezzük. A képlet megoldá­sát itt kell kezdeni. Farkas Kálmán Gazdasági megújulás képekben Számítógépes irányítás A számítástechnika alkal­mazásában a Nyírség Kon­zervipari Vállalat megyénk­ben az élen jár. Gyorsan felismerték, hogy a fejlő­dés egyik nélkülözhetet­len útja ez. Az eltelt idő alatt elérték, hogy a vál­lalat több területén, így a mezőgazdasági termelte­tésben, a termelési folya­matokban, a gyártásban szá­mítógépek programoznak. Többek között az almasűrí­tő üzem az ország legna­gyobb aszeptikus üzemét számítógépek segítségével irányítják. (2.) Magas követelményt ál­lították a termékek minő­sége iránt. Tudják, hogy csak így felelhetnek meg a világpiac igényeinek. A jól felszerelt laboratóriu­mokban az alapanyagtól a késztermékekig mindent vizsgálnak. (1.) Az almasűrítő üzemben kifejezetten tőkés exportra dolgoznak. A számítógépes irányítás lehetővé tette, hogy jelentős energiameg­takarítást érjenek el. (3.) Sürget a naptár Megbotlik a nyelve Zentai Gyulának, a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövet­kezet elnökéinek amikor be­mutatja Szabó Imre főköny­velőt. Ö a főhrusttósító — szalad ki a száján, lehet hogy szándékkal, lehet vicc­nek szánja. Pedig nagyon is komoly dolog ez a feladat, hagyják helyben mind a ket­ten. Félezer embernek a ke­nyeréről, boldogulásáról iitt, a Be reg kapujában. Kerestek •az idén 36 millió forintot — ezt hívja a szatonyelv mum- taadíjtömegnek — a hozzátett személyi jövedelemadóval, vagy ahogy ez a borzasztó kifejezés meghonosodott: a Bruttósítási bizonytalanságok Kérdőjelok, aggodalmak Yásárosnaményban bruttósítás után... Ez az amit még senki sem tud. Pe­dig ebből az esztendőből már nincs hátra több egy bő hó­napnál. A tiszta pénz Szabó Imre Pénztörténet Ember képe volt. Gondoltam is rá, hogy szépen körbevá­gom, és elmegyek vele a kö­zértbe vásárolni. Csak az volt a baj, hogy a hátoldalán szö­veg volt. Többek között azt írták rá, hogy a pénz érték­mérő. Ha ezt elolvassa a pénztárosnő, rögtön eszébe jut, hogy még nem ragasz­tották rá a lisztre a mai ára­kat, és nevetőgörcsöt kap. Ekkor jöttem rá, hogy a pénz tulajdonképpen isme­retterjesztő jellegű reklám. Ezt mindenki olvassa, még az analfabéták is. A Nagy Emberekről szóló könyveket meg ... szóval az érdeklő­dők. Csak azt nem értem, miért választják külön a ban­kot és a TIT-et. Ha összevon­nák, egy csomó munkaerőt szabadíthatnának föl a ter­melés számára. Aztán rájöttem, hogy nincs igazam. Az egyik cég fölfe­— Az elv nagyon szép — mondja Zentai Gyula. — Az érteflmeziés körül azonban annyi a bizonytalanság, hogy senki sem ismeri ki magát benne. Világos, hogy annyit ■kell hozzátenni a keresethez, amennyi éppen elmegy majd adóba. A kézhez kapott tisz­té pénz nem lehet kevesebb. A havidíjasok esetében még csak-csak kiszámolnánk, de a termelőszövetkezetben ők nem tesznek ki a létszámban harminc százaléknál többet. Kétharmada a dolgozóknak teljesítményben, normám te­szi a dolgát, és azt sem min­den nap. A létszám fele a fél évet alig dolgozza végig. — Hogy jobban megértsük miről is van szó, tanfolyam­ról tanfolyamra j áraljuk em- bereankat — tájékoztat az akció hátteréről Szabó Imre. — Eddig két „fejtágításon” vettünk részt, most ketten vannak oda, a jövő héten még hárman mennék. Csak hát még a TOT-irányelv port minden ellenvéleményt. Azt is kinyomták. Az éjszaka lidérces álmom volt. Óriások vonultak el előt­tem. Semmelweis, az anyák megmentője, Puskás Tiva­dar kettétört telefonközpont­tal a kezében, Bánki Donát egy hatalmas porlasztóval, József Attila legújabb ver­sét lobogtatva, Radnóti ron­gyos katonaköpenyben írta az eclógáit, Madách Lucifert húzta a fülénél fogva a fa­lanszterbe, Erkel éppen Lisztre várt a közért előtt, és Deák Ferenccel egyezkedett arról, ki a lenagyobb ma­gyar: ő vagy Széchenyi. N em is tudom, mi lett volna, ha föl nem ria­dok valami szokatlan zajra. Fölborult a szék, mely­nek a karfájára raktam az este a zakómat. Nejem át­szellemült arrcal, könyékig kotorászott a zsebében, s közben a fejét csóválva is­mételgette: — Nem igaz, hogy csak ennyit kerestél! A Józsika zsebpénzére sem elég ... T. Ágoston László sem jött ki, pedig attól sóikat várunk. Aikad persze, alkit egyálta­lán nem zavart a magyará­zatok foghíjas volta. Például már számítógépes programok is megvásárolhatók. De mi­nek? Itt Naményham van gép is, program is, az ered­mény azonban nem az, amire kíváncsiak a tulajdonosok. Van például egy olyan el­lentmondás, amit egyelőre nem nagyon tudnak hova tenni. Az elnök konkrét pél­dával világít rá: Százezernél megáll... — Vegyünk egy jó dolgo­zót, aki vógighajtja az évet. Eddig kapott negyven forin­tot egy mázsa alma leszedé­séért, jövőre ötven jár neki. hogy tízet adóba fizessen. Vegyünk egy rosszat, aki szintén ötvenet kap, de adót nem fizet, mert az adómen­tes sávban jön neki össze az évii jövedelme. Hogy lehet ezt igazságossá tenni? Az nyilvánvaló, hogy a normát nem lehet bruttósí­tani. így viszont ellenérde­keltség alakul ki. De van et­től nagyobb félelmük is a imaményiaknak. Erről a fő­könyvelő: — Mindennel együtt meg­keres 120 ezer körül egy jó kombájnos, taraktoros egy esztendőben. Ha ezt feflibrut- tősítom neki, akkor ő jövőre az aratás után 100 ezernél megáll, mert húszezret még az ideihez képest adómente­sen megkap, és otthon nyu­godtan maszekoihaf, szintén adómentesen. Egy mezőgaz­dasági nagyüzemben meg az őszi betakarításon múlik a fél jövedelem. Egyáltalán: az, hogy a ház­tájiban igen magas bevételig nem sújtja adó a bevétele­iket, az eddiginél sokszorta inkább válik belőle a közös vatélytársa. Olyan konkuren­se, amely már tönkre is te­heti a közöst — aggódik a két vezető. Ez persze csak az egyike aggodalmaiknak. Amiatt még inkább fő a fe­jük, hogy az ötszáz ember: ötszáz féle ember. Rájuk húzni egy kevés tényezőjű Zentai Gyula szabályozást, vad dolgokat szül. Itt teljesítmény vissza­tartást, ott meg nem érde­melt jövedelmet. Keresik a választ Nem tisztázott tehát na­gyon sok minden, de leg­alább bízni lehet benne, hogy előbb-utóbb megszületnek a megoldások, vagy legalábbis ahhoz közel álló kompro­misszumok. Abban is csak reménykednek, hogy némely bruttósításba vont pénzekről nem derül ki az esztendő kö­zepén, hogy nem kellett vol­na belevenni. Itt van példá­ul az almaszedés. Minden tagra „kiyetnek” egy bizo­nyos mennyiséget leszedés céljából, különben knranma- radna a termés egy része. Ezért külön pénz járt eddig, ami nem esett egy elbírálás alá a „rendes” bérrel. Mi desz ezzel? Mi lesz az alkal­manként foglalkoztatott em­berekével ? És mi lesz akkor, ha árvíz, fagy, jég, vagy bármi által nem lesz annyi jövedelme a itsz-nek, hogy fussa a bruttó­sításhoz szükséges többletre? Ez utóbbi kérdésre nemcsak a vásárosnaményi Vörös Csillagban, de nyugodtan le­het állítaná, valamennyi, gyakrabban veszteséges kö­zös gazdaságban keresik a választ. Tarthatnánk előbbre is a megoldásban, hiszen a •naptár nagyon sürget. Ne­hogy addig történjék a halo­gatásuk, amikor már az első problémák kiütközése van •napirenden. Esik Sándor 3 dezi a Nagy Embereket, a má­sik kinyomatja a bankót. Nézzük csak! Negyvennyolc­ban először fölfedezték Pe­tőfit. Nagy pénz volt a zöld tízes. A parasztpárt azt mond­ta erre: Dózsa. Húszas lett belőle. Aztán jött a piros kontra: Kossuth a százason. Ezzel el is dőlt a parti sor­sa. Ez még nem volt hazárd­játék, hiszen lyukas volt a kétfilléres!... Jó ideig így osztották a kár­tyát. Igen ám, de az iroda­lomelmélet is fejlődött közben. — Ady nem volt elég nagy költő? — kérdezték. — De igen — hangzott a válasz, és megszületett az új bankó. Ki­derült, hogy nagyobb, mint Petőfi. Be is vonták. Ekkor föllázadtak a zené­szek: — És Bartók talán ku­tya? Lenyűgöző érv volt, első-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents