Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
falevelén araszolgató herei. Aljasok! — fakadt ki Pout a feleségének. — Ezek ?m tudják képzelni, hogy hét tekintélytisztelő em- érdek nélkül is. Márpedig íz vagyok. Előttem a po- ■ szent és nagy dolog. Ha pék a munkahelyemre, nának érzem magam, és elgek a rangban fölöttem '■c nak. Nem viszed olykor túl- a? — kérdezte aggódva az ony. Hogy gondolhatsz ilyet? em ez olyan természetes, liklós: a levegővétel. Csak azok iében túlzás, akik képesek dapofátlankodni az igaz- • elé, mintha az is olyan 'er lenne, mint ők. Ezek a encsétlenek tévesen értelik a demokráciát! Ha én gazgatómnak felsegítem a átját, kinyitom előtte az t, nem neki, de a pozícióik adom meg a tiszteletet, tem ö ia vállalatot képvi- mind az ezerötszáz dolgo- val. És ha tájékoztatom ány tiszteletlen kartárs tálán megjegyzéséről, amit •c a háta mögött tesznek, ián vállalati érdekből cse- zem, és nem személyes nejutásomat egyengetve, s szivecském, ez olyan, t a magasabb matematika, íkik csak az egyszeregyet iák, ezt sohasem fogják lérteni. s Pohánka Pál továbbra zavartatta magát az intiktól, Mámoros önfeledtlel herdálta tisztelettarta- lit, hiszen akadt herdálni- íja bőven. És ki tudja, ídig herdálja még, ha egy atlan esemény meg nem dályozza ebben. A nyugta vonult igazgató helyébe levezték ki igazgatónak, ohánka örömét >rögtön beit ette az aggódás is. Mi : ezután? Kit tiszteljen ntúl? Mit kezdjen a temér- . rózsaszín vérsejtjeivel? lég szerencse, hogy az igazói kinevezéssel nemcsak g, de munka is járt. Ez el- ita figyelmét a saját prob- lájáról. Intézkedett, tár- It, reprezentált, és már k olykor villant fel benne teletköröktől sűrűn bekari- ott beosztott múltja. 'gyik nap elszunyókált a fotelben, két tárgyalás kö- t az irodájában. Ö leg- bbis szundikálásnak hitte, egy óra múlva a saját hor- ására ébredt. Riadtan né- t körül, és hirtelen nem ta, hol van. Az igazgatói iroda most különösen tágasnak, nagyméretűnek tetszett, és ő a fotelbe húzódva nevetségesen jelentéktelennek. Mint ah tévedésből került oda, és ah dt el — jutott eszébe hir- tele n — az igazgatója jelenlétében, miközben nem átallott még horkolni is. — Elképesztő ... — motyogta, és a rajtakapottak gyorsaságával ugrott fel a fotelből. — Az ember adja meg a tiszteletet önmagának is. Ezt Pohánka Pál igazgató igazán elvárhatja Pohánka Páltól, az embertől. Nem lehet lazítani! És mert rózsaszín vérsejtjeiben volt Pohánka Pálnak a tekintélytisztelet, ezentúl tisztelni kezdte Pohánka Pált, az igazgatót. Leste saját szavait, és ha úgy érezte, okosan szólt, gondolatban megdicsérte. A kabátot óvatos tisztelettel segítette önmagára, és vigyázva nyomta kobakjára a kalapot is. Ha eszébe jutott egy vicc, készséggel röhögött, és árgus szemekkel figyelte a beosztottakat. Ha valakiről rossz véleménnyel volt, azt rögtön „befújta” önmagának, hogy aztán elégedetten nyugtázza az igazgató szigorát az illetővel szemben. Otthon is igyekezett önmaga kedvében járni. Külföldi italokkal, cigarettákkal lepte meg Pohánka igazgatót, és a legjobb szabóval csináltatott neki divatos öltönyöket. Nejével egyre riticábban társalgóit. Rájött ugyanis, hogy Pohánka igazgató nem tartja megfelelő társnak az asszonyt. Beosztottként élhetett egy nyolc általánost végze t nővel, de az igazgató élénkebb, izgalmasabb szellemi partnerre vágyott. Beadta hát a válókeresetet, és az asszony néhány idegroham múltán elköltözött. Egy közös barátjukhoz, aki a nehéz időszakban vigasztalta. Maradt a lakásban Pohánka, az igazgatóval. Nem lehetett mondani kellemes együtt- létnek, mert az igazgató egyre agresszívebben uralkodott Pohánkán. Vadászni meg römiz- ni kényszerítette néhány gombamódra termett befolyásos barát társaságában, és egy nyaraló építésébe lovalta a Velencei-tó partján. Otthon örökké zsörtölődött, mindig kifogásolt valamit. Egyik este aztán már egy szobában sem volt hajlandó aludni Pohánkával, mert a szerencsétlen ember horkolt. Pohánka ezt szó nélkül tudomásul vette, átengedte a hálót az igazgatónak, magának meg a nappaliban ágyazott meg. Ezentúl így aludtak. Az étkezésnél is hasonló volt a helyzet. Az igazgató nem akart vele egy tányérból enni, mert szerinte Pohánka csámcsogott, és illetlen módon kenyérdarabkával törölte ki a zaftot. Pohánka egyetértett főnöke kívánságával, és attól kezdve két személyre terített. Olykor szerelmi légyottra is kedve támadt az igazgatónak. Ez esetben Pohánka két nőt ültetett a Zsigulijába. A csúnyábbikkal ő sörözött a nappaliban, míg a csinosabbal a hálóba vezette, és átengedte az igazgatónak. Napóleon konyakot adott neki, és Hinde- mithet tett fel a lemezjátszóra, mert az igazgatónak fejlett zenei ízlése volt. Társalgásuk a legszükségesebbre szorítkozott, és csaknem kizárólag gondolatban. Az igazgató meditativ alkat volt, nem szerette, ha fejtegetéseiben hangos szóval zavarták. Csak felindultabb állapotában adott hangos utasítást Pohánkának, mire Pohánka megszeppenten bólogatott. Olyankor igyekezett minél kisebbre összébbhúzni magát, legszívesebben bebújt volna a saját zsebébe a személyi igazolványa mögé. Aztán egy este végzetes dolog történt. Problémákkal terhes, nehéz nap után fáradt, ingerült volt az igazgató. Pohánka hiába kereste a kedvét, semmivel sem tudta felvidítani. Idegesen járkált a lakásban, majd hirtelen megtorpant, üvölteni kezdett: — Egyedül akarok maradni! Meguntam, hogy állandóan körülöttem sündörögjön. Ha már meglátom a pofáját, kiver a hideg veríték. Maga nem ember, hanem egy iamőba, akinek nincs egy önálló gondolata. Maga egész életében csak másokhoz törleszkedett, mint egy korcs kuvasz. Elég! Felmondok magának! Megértette?! Ki van rúgva! Azonnal takarodjon a szemem elől! Pohánka reszketve hátrált az ajtó felé, és mint akit rakétából lőttek ki, elrohant otthonról. Aznap nem mert hazamenni, kint aludt az állomáson, a váróteremben, és másnap feléje sem nézett a munkahelyének. • mikor bekerült egy A épületbe, a kilincs- ^B télén ajtó mögé, / B szomorú monotonst fl Sággal magyarázta -L. -B- az orvosnak: — Nem tudom, kérem szépen, mivel bánthattam meg az igazgatómat. Még a gondolatait is lestem, és akkor egyszerűen csak kirúgott. Azonnali hatállyal kérem ... Pedig tessék elhinni, üzletvezető elvtárs, jobban tiszteltem önmagámnál is. így igaz, főportás úr kérem, még önmagámnál is ... íín vérsejtek Vasarely: Zebra én nyílt .meg Budapesten az óbudai Zichy-kastély e célra átalakított egyik szárnyában a Vasa- ly Múzeum és Alapítvány. Vasarely, aki sikert sikerre halmozott, elérte a világhírt s azt, hogy vével új fejezetet jelölnek a művészetek történetében, ma már lemond minden meghívást, állítást, távol tartja magát a hivatalos szerepléstől —, de eljött Budapestre múzeuma és ala- tványa megnyitására. C " \ ÚJ ARCA LESZ A TÉRNEK Lebontották a Karner-házat A Karner-ház (Veress István felvétele) A mai Szabadság tér Nyíregyháza egyik régi piactere. Egykori nevei — Nádpiac, Zöldség tér — önmagában is jelzik, hogy mi mindent árultak ezen a helyen. Ez a tér lassan teljesen új arcot kap az odaépített mozival, a művelődési központtal, s egymás után tűntek el a régi, többnyire barakkszerű üzletházak. A felszabadulás előtti időkből már csak két épület maradt meg. Hatvan évvel ezelőtt készült el a Lechner Jenő tervei szerint épült, három utcára terjedő régi rendőrség, a másik pedig a 3. sz. alatti kétemeletes lakóház: ezt az egykori vaskereskedő család, Wirtschafterék építették, közvetlen a második háború kitörése előtt. A déli oldal csúnya, háborúrongálta házait bontották le előbb, amikor a megyei könyvtárat építették. Sajátságos, hogy a könyvtár a címében ennek a térnek a nevét használja, jóllehet az épület kapuja a Kossuth térre nyílik, a Móricz-szobor mellett. — Később épült be lassanként a keleti rész, most pedig a nyugati oldal régi, részben romos házait tüntették el nagy gyorsasággal, így került sor a többiek közül kimagaslott, 7. számú sárga, kétszer égetett téglákból épített Karner-házra is. Maga a Karner-telek úgynevezett kétutcás telek: a Dózsa György (Vay Ádám, Pazonyi) utcáról nyúlt le a Bujtost szegélyező piac felé. A Dózsa György utca előző házai, az 5. számú Marsalkó- ház (az egykori nyomda), mellett az építész Király család ma is elegáns Jcülsejű háza is ilyen: az előkelőbb, emeletes épület a Pazony felé vezető útra került, a melléképületek pedig a piac szükségleteit szolgálták: azon a kapun jöttek be a terményt, tüzelőt szállító kocsik, ott voltak az istállók, mellék- épületek is. A Karner-telken is szép épület állott a Dózsa György út 11. szám alatt: a nemrég lebontott földszintes, árkádos ház nemes vonalait Korok- nay művészettörténeti kézikönyve 1 is számon tartja. Karnerék a földszintes lakóház elé építtették az üzlethelyiséget: abban volt a család egyik hentesüzlete, amelyet aztán az első háború előtt Barth Antal vett át: rá már a fiatalabb nyíregyháziak is emlékezhetnek. A telek másik végén, 1910- ben építtették Karnerék a most lebontott emeletes házat. Karner József akkoriban, 1912-ben fejezte be 31 éven át gyakorolt hentesiparát; az új emeletes házban a következő generáció lakott már. Karner-lányt vett el Juhász János, aki a nagy dufart melletti helyiségben vezette borüzletét az első háború után. Nemcsak kitűnő asztali és fajborokat mért ki a helyszínen a jobb italokat kedvelő járókelőknek, hanem hordós és palackozott borokat is szállított vendéglőknek, cukrászdáknak is. Az inflációs 1925. évben borainak literjét 12 ezertől 20 ezer koronáig mérte. (Hadd szolgáljon tájékoztatásul, hogy az akköri napilap, a Nyírvidék egy-egy számát 2000 koronáért árulták.) A két háború közt virágzó üzletnek a cégérén a Turul elnevezés olvasható, s a madár is látható; a kísérletező kedvű tulajdonos habzóbor készítésével is foglalkozott egy időben, — nem is sikertelenül. Emellett lapelődünkben gyakorta közöl praktikus tanácsokat a szőlőkártevők elleni védekezésről, a permetezés célszerűségéről és a bor okos kezelési módjairól. Maga a Karner család a szabadságharc előtt tűnik fel a városi iratokban. 1847. júl. 2-án szerepel a jegyzőkönyvben, hogy K. Márton „több- rendbeli kovácsmunkákat” végzett, a jó munka kifizethető. Később kerül elő, 1852- ben illetve 1861-ben Karner Márton (Mátyás): őt huzamosabb gyakorlata elismeréseként és oklevelének bemutatása alapján városi állatorvossá választják, évi 100 forint díjazással. (Lehet, de nem biztos, hogy az először említett Karner és a későbbi állatorvos ugyanaz a személy.) Mindenesetre a Pazonyi utcán ez utóbbi épít házat, 1872-ben kapott rá engedélyt: ez az, amelyiket régebben bontottak le, a szép árkádokkal együtt — amelyeket ugyan a háború után már elcsúfítottak, mert felfalazták. Ez volt a hentes K. Józsefnek üzlete, lakása: itt született 1892-ben, az említett Jolánka, aki a Juhász Jánossal kötött házasságával a piac menti új házban lakhat. Ezt a néhány hete lebontott impozáns épületet 1910-ben ifj. Király Sándor (a Pazonyi utcai szomszéd) építette, gyakori társával, Adorján Jánossal. Amikor a fiatalabbak által is közismert Karner Gyula orvos lett, ő is itt nyitotta meg rendelőjét 1923-ban és működött egy fél évszázadon keresztül. A háznak az emeleten és az udvaron több lakása volt, az utcán, a belső udvarban több üzlethelyisége és műhelye. Mivel mi 42 évig laktunk a Selyem utcánák a már lebontott elején: igen sokat járhattam el a Karner-ház előtt. Becsülhettem az udvarban dolgozó Gutyán Lajos lakatos-kovács ügyességét és kedves emberi egyéniségét, a gyermekeinkre is kiterjesztett jókedvű melegségét. Itt „fogadott” az utcai üzlethelyiségben Bancsik úr, a család férfitagjainak érdekes egyéniségű fodrásza. A lebontásig, végig itt dolgozott Makóczy István szabómester, aki szakmájával is kielégítette olykor a család igényeit, de emlékezetesebb, hogy az ötvenes években a gyerekeink ébredző bélyeggyűjtő-szenvedélyét is segített kielégíteni. Az udvarban lakott az idős Dienes házaspár, a várost oly nagyon szerető és ismerő Pista bátyánknak és testvéreinek szülei, akik sokat mozogtak a téren, piacon, így szinte mindennap lehetett őket látni, olykor szót is váltani velük. Most, hogy a szomszéd házakat is lebontották, itt emlékezhetek a város felé eső földszintes szomszéd házban dolgozó bádogosra, a nagy termetű, igen barátságos Katz bácsira, akivel mindig szívesen váltottunk üdvözlő szavakat, ha üzlete előtt elmentem vagy valamit dolgozott a háztartásunknak. A kegyetlen idők után ő már nem térhetett vissza, mint ahogy a másik oldalon, a Véső utca sarki, Bodnár-féle bazárház orrából nyílt vegyeskereskedés tulajdonosa, Goldfarb Armin sem. Az utóbbinak már a húszas években is itt működött az édesapja, G. Bertalan vegyeskereskedő. Jó néhány éve bontották le az 5. számú emeletes házat is, amelyik a már említett Király család telkének piaci végén állott: az idős építész özvegye lakott benne, később aztán Prékopa Lajos órás és ékszerész tulajdona, őrá is emlékezhetnek még sokan: a Kossuth tér déli oldalán nyílt szép üzlete és műhelye. A hetekben meghalt rokonszenves órásmester, L eviczky László, aki a városnak kitűnő ismerője és a hagyományok lelkes ápolója volt, szintén Prékopa Lajosnál tanulta a mesterségét. Az elmúlt fél évszázad alatt teljesen megváltozott ennek a régi piactérnek az arca. Lassanként a város, a megye legfontosabb kulturális intézményei kaptak helyet magán a téren vagy a szélein emelt épületekben. Legyen ilyen a folytatás is! Jó lenne, ha a most letarolt, hatalmas, üressé vált területen remélhetőleg majd erőteljesen meginduló munkák nyomán itt, az egykori Karner-ház helyén és a többi telken is, időtálló, szép épületek díszítnék a teret, a várost, és gyönyörködtethetnék a városlakókat és az errejá- ró idegeneket is. Margócsy József ______ J bbhhhbhbhbbbbbbbbhbbbb •