Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
75 éve született Osvóth Imre Egy elfeledett szobrász Nyíregyháza méltatlanul elfeledett képzőművész szülöttje, Osváth Imre idén lenne 75 éves. 1912. november 19-én született a szabolcsi megyeszékhelyen. Apjának, Osváth Antalnak épületszobrász üzeme volt a Víz utcában. Miután a Jókai Mór polgári fiúiskolában befejezte tanulmányait, 1929. áprilisában Osváth Imre édesapja szobrászüzemében lép munkába. ben apja keresete a nagy család fenntartására is alig elegendő.” — olvashatjuk az újságban. Osváth Imrére felfigyel Kisfalud i Stróbl Zsigmond is, akinek első világháborús emlékművéhez a talapzatot Osváth Antal üzemében készítették el. 1930. szeptemberében a szobrásztanuló végre Budapestre kerül, ahol átmenetileg Kisfaludi Strobl műtermében dolgozik. 1931. szeptemberében lett a Képzőművészeti Főiskola tanulója. Főiskolásként 1934-ben készíti el Jósa András mellszobrát, mely napjainkban is látható a nyíregyházi múzeumban.- Korábban tévesen másnak tulajdonították ezt az alkotást, azonban a bronzból öntött szoborban látható Osváth Imre kézjegye, mely minden kétséget eloszlat. Főiskolai évei alatt több köztéri szobrot alkot vidéki községi elöljáróságok, intézmények megbízása alapján édesapja architektúrái közreműködésével. 1935-ben Székely Bertalan centenáriumára a képzőművészeti főiskola fejszobor pályázatot írt ki, melyet az ötödéves szobrásznövendék, Osváth Imre nyert meg, és a kivitelezési megbízást is neki adták. A nagyméretű Székely Bertalan portré elkészült. és a fővárosban az Epneskertben állították fel. Tanulmányai befejezése után római ösztöndíjat kapott, három évet Olaszországban tölthebett. A második világháború az ő életébe is beleszólt. Többször behívták katonának. Zilált alakulatával nyugatra sodródott, és 1945- ben amerikai fogságba esett. Mindenfelé létbizonytalanság volt, ki erre, ki arra kereste jövőjét. Osváth Imre egy csendes kontinensre vágyott, ahol talán művészi ambícióihoz szerencse szegődik. így sodródott tengereken, óceánokon át Ausztráliába. Sydneyben telepedett le, távol szülőföldjétől, barátaitól. Kevés hír érkezett pályája későbbi szakaszáról, újabb alkotásairól. 1978-ban halt meg. Fentebb utaltam Osváth Imre Székely Bertalant megörökítő szohrára. Ez az alkotás méltatlan környezetben a szabad ég alatt szélnek, fagynak, savas esőknek kitéve pusztul, romlik. Az enyészettől meg kellene óvni ezt az alkotást. Osváth Imre születésének jubileumán akkor emlékezne igazán méltóan a város lakossága elfeledett képzőművészére, ha a szobrot pártfogásába venné, és a nyíregyházi múzeum annak méltó helyet adna. Pető János F ohánka Pálnak a vé rében volt a tekin télytisztelet. Valahc a vörös és a fehé vérsejtek között re zsaszín vértesied kék formájában. Ha valal mikroszkóp alatt vizsgálj meg a vérét, erről bizonyár meggyőződhetett volna, de ti hette ezt kevésbé időigényese is. Elég volt Pohánka kétrt görnyedt alakjára, hű kutye szemére vetnie egy pillantás ha az valamelyik felettest hallgatta. Olyankor még a ft je is úgy ringott, mint leni szélben a mákgubó. Tóth-Mát Rózsi Osváth Imre a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként 1931-ben (jobb oldalt) — Derék ember, eszme munkaerő... — ismerték el felettesek, és munkáját, de leg rendkívüli tekintélytis letét jutalmakkal, oklevelet kel honorálták. Persze minden örömbe ürö is vegyül. A tisztelettudó P> hánkának többször is a fül be jutott, hogy irigy kollég alpári kifejezésekkel illettt a háta mögött. Legenyhél esetben is talpnyalásnak tit lálták a tekintélytiszteletét, sokszor úau néztek rá, mi Mintázó és faragó készsége kiváló tehetséget sejtetett, amire a város közvéleménye is felfigyelt. A Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nyíregyházi csoportjának 1929. augusztusi kiállításán láthatták az érdeklődők Osváth Imre finoman mintázott szobrait, melyekkel második díjat nyert. A hősök temetőjébe ő készíti el a világháborús emlékművet. A Nyírvidék ösztöndíjat szorgalmaz a fiatal tehetségnek, mert egyébként nem képes folytatni tanulmányait .............a mai nehéz gazdasági helyzetMai magyar művészet Van-e út a képtől a szóig? Somogyi Győző A „négyszögletes szemű” nemzedék Az alsó tagozatos gyermekek polcain tornyosuló könyvek közül a képregények a legforgatottabbak, s a gyermekszobában a tévé a legfőbb kultúrahordozó. Mint valami képanyag daráló — könnyen fogyasztható látványfasírttal látja el az élményekre szomjas, kíváncsi gyerektekintetekét. Nem is ez a baj: sokkal inkább az, hogy a képernyőn megjelenő világ számukra nehezen, vagy alig-alig fordítható Le a tartósabb információ, a gondolkodás és írás nyelvére. Egyszerűen nem tudják feldolgozni a rájuk zúduló kép- özönt, nincsenek erre beállí- tódva, felkészítve. Az iskolában sem. Két nyelv rögzül a hét-tízéves fejékben, melyek párhuzamosan futnak egymás mellett: a képi-vizuális és a fogalmi-írásbeli megnyilatkozásé. A kép és a szó mind távolabb kerül egymástél. Ismerjük az oktatás erőfeszítéseit ezen a téren: Zsolnay József olvasástanítási módszere éppen azért lehetne korszerű, mert ezt a két információhordozót akarja összekötni. Csakhogy a tankönyvek vérszegény, halvány rajzolatú, fantáziátlan ábrái aligha ragadják meg á gyerekek képzeletét. Nem versenghetnek a tévé képernyőjén megjelenő tárgyi világgal. Pedig a befogadás igénye óriási. Ném véletlenül kedvenc műsora a tizenéves korosztálynak a reklám. A tárgy, az áru bemutatása, a jellemző vonások, használati utasítások tágítják a kis nézők ismereteit. A különböző reklámszövegek, versikék mondókéiban is megjelennek, belerögzülnek agyukba, emlékezetükbe a néha szellemesen megkomponált szövegek, zenék. Színes mozaikkockáikként kavarog a sok töredékes részlet, ám amikor megkíséreljük összeállítani, értelmezni a tévében látottakat, bizony kudarcot vallunk. A nyelvi-fogalmi közvetítés nincs ínyére gyermekeinknek. Nincs, mert fárasztó — ellentétben a képi „fogyasztás” kellemes érzületével. írni, gondolkodni, küszködni a helyesírás rejtett buktatóival, s a végén, amikor erőfeszítéseik nyomán megszületik a kis dolgozat: a mesesorozatról, a nyári kalandokról, a kirándulásokról, a nyaralásról, akkor a szülő „belejavít” a szövegbe, aláhúzza a hibákat. íme, tapasztalja gyermekünk, ezeknek a szülőknek semmi sem elég. Kezd megszilárdulni benne az írás és olvasás undora, a mesék és történetek fella- pozatlanul porosodnak a polcon. Jobbik esetben a mindenható képek végiglebegnek a gyermeki tekintetek előtt, gyorsan, felületesen és persze a szöveg összefüggései nélkül. Mintha a könyv is átalakulna egy sajátos képalbumma. telehintve fölösleges írásjelekkel A „négyszögletes szemű” nemzedék — már több generációval — képviselteti magát nálunk is. Nehéz miit kezdeni velük. Nehéz egy régi kultú- ra-modellben felnőtt szülőgenerációnak átállni, vagy egyáltalán megérteni: miért kényszer az gyermekeinek, ami neki élvezetet okozott? Csak azt látja: a képernyő vonzásával nem versenghet semmi. Félreértés ne essék: nem a tévé ellen beszélek. Csupán arra figyelmeztetnék, a képi vizuális nyelv lassan elnyomja, degradálja, félreszorítja az írást, gondolkodást. S ennek eltárgyiasult formáját, a könyvei. Mit tehetünk? Próbálkozzunk a fordítottjával! A látott mesét, történetet, természettudományos vagy történelmi epizódot meséltes- sük el a gyerekekkel! Ragadjunk ki a képernyő áradatából egy-egy, a tizenévesek érdeklődéséhez közelálló mozzanatot, jelenséget, bármit, ami fantáziájukat megragadta, és beszélgessünk el róla! Vegyük elő azt a könyvet, amiben olvashatunk is a képernyőn látottakról! Erőisí tsük meg a bennünk bizonytalankodó érzést: a könyvek a tartós, mindig előszedhető ismeretek tárházai! Tehát: érdemes olvasni. A mostani első számú képernyőkedvenc, Willy Fogg és díszes állatsereglete, Verne nagyszerű regényéből vált tévésorozattá. Vajon hányán ismerik a tizenévesek közül az író nevét? Regényeit, amelyek sajnos kezdenek kimenni a divatból? De talán akad majd egy-két kisfiú és kislány, aki otthoni bíztatásra kiveszi a könyvtárból a Nyolcvan nap alatt a Föld körült, s felfedezi a kép mögött az írást, a sorok mögött a saját meglóduló fantáziáját, melyet nem korlátoz a képernyőn adagolt, előregyártóit látvány. Az ő Willy Foggja más lesz, mint a spanyol rajzfilmé, saját, elvehe- tetlen olvasmányélményévé válik. Ennek a fordított — s eléggé kitaposatlan — útnak a bejárása nemcsak feladatunk, kötelességünk. Hogy eljussunk a képtől az értelmes szóig! Nyolcvan, vagy még kevesebb nap alatt. P. I. Eddig 89 könyv jelent meg a Képzőművészeti Kiadó „Mai magyar művészet” című sorozatában, amelynek legújabb kötetében Somogyi Győző grafikus és festőművész pályáját vázolja fel a szerző, Krunák Emese. Somogyi Győző 1942-ben született Budapesten. Első önálló kiállítása 1973-,ban volt az újpesti Derkovits Klubban, azóta rendszeresen szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1977-ben elnyerte a Miskolci Országos Grafikai Biennálé nagydíját. Könyvéről írja Krunák Emese: „Somogyi Győző pályája tematikailag és stilári- san egyívű, nincsenek ilyen értelemben vett korszakai. Ez a tanulmány mégis két, jól elkülöníthető egységre oszlik: a grafikák elemzésére és a festmények bemutatására. Talán szokatlan a tematikai felosztás helyett ez a műfaji, de a kifejezőeszközök mássága lényegi, tartalommódosító ere- vész 30 fekete-fehér grafikáját ju Somogyi Győző munkássá- tematika szerint, a 16, színes gáhan. A tanulmány a mű- reprodukción bemutatott festBékás-szoros Vitéz Ferenc: Versbe-múló órák Látod, a füst már telenötte szobámat, megemelkednek a tárgyak, végtelenversű költőm, Paul Eluard, negyediknek a „termékeny szemű" hajnalt vette halálul s feleségül. Látod, az ujjaimon sem számolom azt, hogy hány angyal menekült el tőlem a kínt kikerülve, megfutamod va <az írógép katlanszagú álmaitól. Látod, a minden sarkában szennyét rejtegető odú-fészkem lassan beletörpül tenyerembe, körmöm alá siklik, ahol porrá és hamuvá merevül. Morvái Tibor grafikája Látod, mire Eluard hajnala itt lesz, csak az írógép hallgatja az angyalokat s benne a vers egy ponttal lefejezve. mányi pedig egyetlen egys< ként elemzi. Történelmi témájú műnké a művész az eseményekei történelem szereplőit szépí nélkül szemléli. A múlt! kapcsolja korunk történe is, amely nála nem a kiem kedő egyéniségek, hanem kisember története. Hősei radt, elnyűtt, a harc féléim tői meggyötört, vagy a mi kában eltompult ember akik kényszerű eg/hangús gal látják el, ami rájuk mé tett. A művész célja a köz lyeik mögötti valóság feltáré a frázisok leleplezése. (Av' kum pro!topópa,_ 1848-as, 19 es sorozat, 1514, A II. Mag Hadsereg, Bocskai letelepít hajdúkat.) Tájábrázolása közvetle kapcsolódik a törtémeLmíi imatikához. Sajátos felfog térképei személyes megfiig léseit rögzítik. Szitanyomé elsősorban a táj szerkeze valóságos elrendezését röj tik, bár a nagyítás és kicisir tés kiemel hizonyos eleme és ezzel a művész érzései visszatükrözi az ábrázolt dók. (Békás-szoros, Bra Hollókő, Torockó, Svájci Mikonosz kikötője.) A f mények ragyogó színvilág kai bővölik el a nézőt. A kétségtelen,ül különös tású művész világában éi mes elbolyongani a szakit tott szerző (művészettörtéi és műkritikus) kalauzol; val. A kismonográfiát ai nyelvű összefoglaló és 1 jegyzék egészíti ki. (I KM HÉTVÉGI MELLÉKLET , Szombati galéria
