Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 21. Dr. Bánházi János ötvenhat éves, egri születésű. Ma is büszkén említi szülővá­rosát, ahol középiskoláit is végezte, ám ezt követően elkerült Hevesből. Nem vet­ték föl az egyetemre, így szakmát tanult: a Ganz Hajógyárban hegesztő szakmun­kás lett. Nem adta fel azonban a tovább­tanulás reményét, s végül is 1954-ben szerzett oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, a mező- gazdasági gépész szakon. A Mezőgazdasá­gi Gépészmérnöki Főiskolán lett tanárse­géd, a főiskola 1957-től a gödöllői egye­temhez került — Bánházi János 1983-ig itt tanított. Közben 1959-ben műszaki doktorátust szerzett, majd 1977-ben kandidátusi fokozatot, 1978-ban pedig egyetemi tanárrá nevezték ki. 1983 júli­usától a Nyíregyházi Mezőgazdasági Fő­iskola főigazgatója. A Csaknem három évtizeden át dol­gozott egy helyen — nem kis váltás volt tehát, amikor Nyíregyházára ke­rült. Miképp fogadta a felajánlott posz­tot? — Vegyes érzelmekkel. Minit mondta is, az ott töltött hosszú idő sok kötődést terem­tett számomra, s azt is tudtam, hogy nem könnyű feladatok várnak rám. Ugyanakkor .feliig-meddig hazajöttem a Nyírségbe, hi­szen apám családja e vidékre való, néhány rokonom ma is itt él. Az is igaz viszont, hogy nem szakadtam eil egészen Gödöllőtől, ma is tartok ott előadásokat minden héten. Ismertem is kissé a nyíregyházi főiskolán folyó munkát, mivel voltam itt előzőleg elő­adást tartani, államvizsgáztatni — no, és az itteni tanári kar tagjainak jelentős része is- ímerős volt, hiszen Gödöllőin végezték... ^ Az Önre váró feladatokat említette — melyek voltak a legfontosabbak? — Más „vágányra” kellett állni — a két intézmény között vannak eltérésék az ok­tatás jellegében. Más az egyetemi és más a főiskolai képzés. Itt jóval gyakorlatiasabb az oktatás! Ha már a gyakorlatiasságot említette: Ön olyan egyetemi tanár, aki szakmun­kás-bizonyítványt is szerzett, és végig­járta a „szamárlétrát” a tanársegédi poszttól kezdve. Ez mit jelentett? — Nagyon sokat számít! Hosszú lenne ki- bonoolgaitná teljes egészében, de elhiheti: rengeteget jelent. Ez egy kis főiskola, méghozzá távol a ^ fővárostól... — Ez lényegtelen, az számít, hogy milyen munka folyik itt. Az a fontos, hogy orszá­gos beiskolázású, és rajtunk kívül csiak egy főiskolán, a mezőtúriin van mezőgazdasági gópészüzemmérnök-'képzés. A feladat tehát, ami ránk vár, nem kicsi. Mielőtt azonban tovóbbmennénk, hadd ejtsek pár szót a fő­iskoláról. A gépész üzemmérnöki szakon körülbelül kétszáz hallgatónk van, évente hetven elsőévest fogadunk. A másik sajá­tos területünk a repülőüzemmémöfc-képzés — itt negyvenötén tanulnak a három évfo­lyamon. ^ Ebben egyedülállók az országban. — így igaz. A viszonylag' kis létszámot az indokolja, hogy ennyi az igény pilóták­ra. Elsősorban a MÉM repülőgépes szolgá­lat alkalmazza végzett hallgatóinkat, de ke­rültek innen repülőgép-vezetők az egészség­ügybe, a rendőrséghez, a tűzoltókhoz, a MA- LÉV-hez egyaránt. Volt 30 fős évfolya­munk is, de az soknak bizonyult. A Az előbb sejteni engedte: a mezőgaz­dasági gépészekről van még mondan­dója .... — Komoly változás előtt állunk. Hosszú tárgyalások folytak és folynék még a jövő­ben aról, hogy főiskolánk integrálódik a gödöllői egyetembe. Ma még önállóak va­gyunk, de ha minden igaz, az 1988—89-es tanévben ez már nem lesz így: az egyetem főiskolai kara leszünk. A mezőtúri intéz­mény egyébként már így dolgozik. így szo­ros együttest alkot majd az ország mező- gazdasági gépészmérnök-képzése. A Egy-egy ilyen „beolvadás” rendszerint nem könnyű dolog, hiszen előnyökkel és hátrányokkal is jár. A nyíregyházi főiskola milyen előnyöket remél az in­tegrációtól? — Sokat várunk! A legalapvetőbb, hogy mint említettem is, az eddiginél jóval köze­lebb kerül a szakemberképzés két szintje. Ez egyébként résziben mór nem is újdonság számunkra, hiszen a gödöllői egyetem és a nyíregyházi főiskola több éve együttműkö­dik. Például közös felvételiket tartunk, vagyis a két intézmény oktatói vesznek részt a felvételi bizottságban, s együtt ja­vasolják a felvételizőt vagy egyetemre, vagy főiskolára. Ez egyfajta tehetséggondozás: a szakmacsoportos felvételi során kielemzik, hogy melyik fiatal hol érvényesülhetne a legjobban, mi felel meg képességeinek. A Nem jelent ez bizonyos rossz értelem­ben vett kiválogatást? Tehát, hogy a főiskolára a gyengébbek kerülnek? — Szó sincs erről. Van olyan hallgatónk, aki 110 ponttal kezdte tanulmányait a főis­kolán. ö ehhez érzett kedvet, s a felvételi bizottság is úgy látta, hogy a már emlege­tett gyakorlatiasabb képzés számára a leg­megfelelőbb. Az is ide tartozik, hogy sza- had a pálya „fölfelé” — tehát azok a hall­gatók, akik a főiskolán tehetségesnek bizo­nyulnak, és kedvet éreznek a további tanu­láshoz, a gödöllői egyetemen nappali tago­zaton tanulhatnak még két esztendőt, s ok­leveles mezőgazdasági gépészmérnöki diplo­mát szerezhetnek. Az egyetem egyébként az utolsó egy-másfél évben figyelemmel kísé­ri hallgatóinkat, s mód van arra, hogy szak­dolgozati témát ajánljon fel az ama érde­meseknek, segítse őket a továbblépésben. Emellett van más útja is a továbbtanulás­nak: a levelező képzés. A nálunk végzett üzemmérnök így is tanulhat Gödöllőn — mégpedig rögtön a negyedik évfolyamon. Olyan is van, akinek különbözeti szigorla­tokat se kell tenni. Az oktatás, illetve az oktatók szcm- ” pontjából mit jelent az integráció? — Alaposan megnövekedett a mozgás — tehát a gödöllői oktatók itt is tartanák elő­adást, s fordítva: nálunk is jó néhány olyan ■oktató van, akiinek felkészültsége lehetővé teszi, hogy az egyetemen órákat tartson. Ez mindenképpen a főiskola oktatási színvo­nalának növekedését eredményezi. • A felsorolt előnyök mellett hátrányok is várhatók? — Túl szép lenne ez a „házasság”, ha csak a jó oldalait említeném. Bizonyos hát­rányokra is számíthatunk: az adminisztráció megsokasodik és lassabhá válik, a gazdál­kodásban is lehetnek buktatók. Hétvégi interjú dr. Bánházi János főigazgatóval a szakemberképzésről A Attól tart, hogy — például az anyagiak terén — „lenyeli” az egyetem a főisko­lát? — Nem, ettől egyáltalán nem félek. Az ed­digi péLdáik azt igazolják, hogy minden döc- cenő ellenére csak előnyére válik a „főisko­lai kar” titulus az ily módon integrálódott intézményeknek! Sokkal több a haszna, mint a hátránya. ^ Jelenleg hol tart ez a folyamat? — A jövő esztendőben térnek vissza új­ra a dologba, és én személy szerint remélem, hogy sikeres lesz a fúzió. ^ Bízva az itt elmondottak eredményes megvalósulásában, azt remélhetjük: képzettebb, helyüket jól megálló fiatal agrár szakemberek kerülnek majd a me­zőgazdaságba. Azt hiszem, erre ma minden eddiginél nagyobb szükség van. Mi a tapasztalata: hogyan dolgoznak az itt végzett gépész üzemmérnökök a téeszekben, üzemekben? — A konkrét napi munkájukat természe­tesen nem ismerem eléggé, de talán jelez valamit, ha elmondom: Gödöllőn igen sok ■itt végzett fiatallal találkozom, akik tovább­képzik magukat. Nem beszélve arról, hogy nagy az érdeklődés a főiskolánk által in­dított szaküzemmérnöki képzés iránt. Ez kétéves, levelező tagozatos, és négy:ötféle szakot lehet választani. Ez ma, 'amikor egy­re inkább specializálódik minden szakma, így a gépészeké is, nagyon fontos. Ez a szakképzés mennyire kapcsolódik ^ a helyi követelményekhez, tehát a sza- bolcs-szatmári sajátosságokhoz? — Egy példa: a gyümölcstermesztő gazda­ságokban egyre nagyobb szükség van a ker­tészeti gépesítésben az átlagosnál járato­sabb agrár szakemberekre. Ezért indul ilyen száküzemmérnöki levelező képzésünk. Ha­sonlóan fontos manapság a mezőgazdasági gépészetben az automatizálás — ilyen kép­zést is indítunk. De beépítettük a nappali képzésünkbe is a szakirányokat: a harma­dik tanévben minden hallgató úgynevezett tantárgyblokkot választhat magának, érdek­lődésének megfelelően. A már említett kert- gépesítési területet egyébként ösztönözzük is, szeretnénk, ha többen választanák. Szük­ség van rá. ^ Időnként vádak érik az agrárértelmi­séget: „földhözragadtak”, sokukból hi­ányzik — mondják — a ma oly fontos közgazdasági szemlélet is ... — Hallgatóink olyan „étlapot” kapnak már az első évben, hogy érdeklődésüket sokirányúén elégíthetik ki. Választhatnak a különféle — nem kimondottan a szakmába vágó — stúdiumok között. Jogi, biológiai, kémiai, környezetvédelmi tanulmányokat folytathatnak, de választhat akár retorikát is a hallgató, ha azt akarja ... Ami pedig a közgazdasági szemléletet illeti: válialatgaz­daságtant is tanulnak diákjaink, vezetésel­méletet, gazdálkodást. Véleményem szerint tehát megalapozatlanok az efféle vádak. A Ehhez viszont arra is nagy szükség van, w hogy megfelelően felkészült oktatók álljanak a hallgatók elé ... — Ezzel nincs baj. A naprakész ismerete­iket megkapják diákjaink, s ezt úgy is se­gítjük, hogy külső, gyakorló szakembereket is bevonunk az oktatásba. Egy példa: az AGROKER Vállalat igazgatója címzetes do­censünk. De sorolhatnék még jó néhány példát: oktat nálunk a MÉM RSZ vezér­igazgatója, a Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatója ... Hallgatóink tanulmányaik so­rán nemcsak a szigorúan vett szakmai is- ímereteket szerzik meg, hanem olyannal is megismerkednek, hagy miképp kell üzletet kötni, értekezletet vezetni, élőterjesztéseket készíteni és így tovább. Nagyok ma a kö­vetélmények a mezőgazdasági középveze­tőknél is. Ami pedig oktatóink általános fel­készültségét illeti: nincs okunk panaszra. Két-három diplomával rendelkezik a többsé­gük, vannak műszaki doktoraink, kandidá­tusaink — és ami lényeges: komoly kutató­munka folyik a főiskolán. ^ Látok itt az íróasztalán egy vaskos fü­zetet, mely azt itt végzett kutatások eredményeit ismerteti röviden. Kinek szánják ezt? — Bárkinek, akit érdekel. Szétküldjük például a megyebeli mezőgazdasági üzemek­nek, és ha érdeklődés van, készséggel állunk rendelkezésre bármely témában. Mennyire használják ki a szövetkeze­tek, gazdaságok e lehetőségeket? — Sajnos alig van érdeklődés. Az az igaz­ság, hogy nincs rá pénzük. Ezért nem bíz­nak meg például bennünket fejlesztési ku­tatásokkal — inkább a különféle termelte­tési rendszerektől vesznek meg kész techno­lógiát. A Pénzt említett... Ha megbízásos ala- pon kutatnak, vizsgálnak, az bevétel a főiskolának. Mennyit hoz a konyhára a külső munka? — Az elmúlt évben e kimutatás szerint 21 kisebb-nagyobb megbízásunk volt, egymillió 700 ezer forint értékben. De ha már a pénz­nél tartunk, meg kell említenem: igyek­szünk minden lehetőséget kihasználni bevé­teleink gyarapítására, hiszen, mint más ok­tatási intézmény, mi sem dúskálunk az anyagiakban. A tanüzemünkben például egy ideje hidraulikus berendezések javítását, felújítását végezzük külső megrendelők számára: most tervezzük a bővítést, és mű­anyag tartályokat, más dolgokat gyártunk. • Egy érdekes -új vállalkozás is körvona­lazódik, mint annak híre is ment... — Tervezzük, hogy egy olyan labort ala­kítunk ki, ahol a társuló vasasüzemek szá­mára anyagvizsgálatokat végzünk. Az eh- héz szükséges felszerelés, műszer egy része nálunk rendelkezésre áll, a szakembergár­da ugyancsak. Az igényeket mérjük fel, és a megfelelő formát keressük. A Azt hiszem, az említett szakembergár- ^ da itt a legértékesebb. — Mi is így ítéljük, és éppen ezért tar­tom sajnálatosnak, hogy a „szürkeállomá­nyunk” nem hajthat annyi gyakorlati hasz­not, mint arra képes lenne. Pedig egy ilyen intézménynél, mint a mienk, olyan sokféle felkészültségű ember van, hogy ebből sokkja! többet lehetne profitálni, mint manapság. Keveset tudunk egymásról mi és a gyakor­lati szakemberek. Igaz, az MTESZ kebelé­ben van erre lehetőség a különféle szak­egyesületekben, de ez kevés. Kapcsolatban állunk csaknem egy tucat gazdasággal; aho­vá diákjaink gyakorlatra járnak — ez is ke­vés. Az elmélet és a praktikum találkozása ma esetleges. Ezért igyekszünk mi is min­dent megtenni, s elébe menni az igények­nek. ^ Köszönöm a válaszait. Tarnavölgyi György ... természetes, hogy napjaink­ban, amikor összesűrűsödtek gond­jaink és keressük a kátyúból kive­zető utakat-módszereket, a szoká­sosnál is mélyebb stresszhatások érik az embereket, de főleg az első poszton töprengőket, a másokért is felelősséget érzőket, vállalati igaz­gatókat, tsz-elnököket, intézmé­nyek vezetőit és másokat. Egyéniségüktől, karakterüktől, küzdeni tudásuktól, reagáló képes­ségüktől is függ: melyikük hogyan képes feldolgozni és megemészteni a negatív élményeket, leküzdeni azokat, s megúszni csappanó egész­séggel, szívizominfarktus, idegki­merülés, hypertonia, stb. nélkül. És vajon meddig?! Nehéz volna pa­tikamérlegen kiporciózni, ebben melyik rizikófaktornak van elsősé­ge. Csak a jelenségeket tudnám el­sorolni, az okokat nem, mert ezek a mélyebbek, összetettebbek, s emberre szabottabbak. Sok vezető — ahogy mondani szokás — két végén égeti a gyertyát, hogy úgy- ahogy el tudja kormányozni a kö­zösség hajóját a gazdálkodás záto­nyai, labirintusai között. Az egyik tsz-elnök és egy igaz­gató felesége panaszolta a minap: férjük az utóbbi időben ingerül­tebb, feldúltabb, feszültebb, s éj­szaka csurom víz rajtuk a pizsama, álmukban hadakoznak, beszélnek, s reggel úgy ébrednek, mint akit agyonvertek. Az elnök felesége új­ságolta: férje ritkán kóstol bort. Egyik este vacsora után néhány kortynyi vörösbor után végül meg­nyílt a lelke, s elpanaszolta a leg­utóbbi, részére kiábrándító vezetői tanácskozást, amelyen már-már úgy érezte, kiborul, felesleges volt eltöltenie a közösség élén csaknem húsz esztendőt. Már azon töpren­gett, bejelenti, nem vállalja tovább. Rosszul lett, leizzadt, végül is saját magát győzte le, amikor az egyik állandó ellenkezővei, csak a maga hasznát nézővel és ágálóval szem­ben ismételten meg kellett védenie a közösség elsőbbségét! Sajnos, arról hallgattak a többi­ek is, hogy évek óta minden nehéz­séggel megküzdve az idén sikerült talán a legjobban az almaszüret! Szépen fizet a cukorrépa, a napra­forgó, az ősziek optimális állapot­ban várják a téli takarót, szemet gyönyörködtetően zöldell a határ. Egy árva jó szóval nem illették az elnököt! Pedig ő is ember, neki is jólesett volna az elismerő szó, a szolidaritás. Ennyi és nem több! Számított rá? Nem tudom. Titkon talán igen, de ha számított, csaló­dott. S ez fájóbb volt mindennél. Az igazgató a hivatalban, író­asztala mellett lett rosszul. Orvos, EKG, vérnyomásmérés, stb. Prog­nózis: túlhajtotta magát, szívrit­muszavarak léptek fel. Javallat: vonja ki magát egyelőre a „forga­lomból”. Hazaparancsolták pihen­ni, kikapcsolódnií Munkatársai er­re „bekapcsolták". Telefonok, sze­mélyes látogatás tanácsokért, alá­írásért, döntésekért, s ezzel csak „rátettek egy lapáttal” ... Nem tudom, elhitték-e munka­társai, hogy beteg? Gondoltak-e a tsz-elnök túlfeszített munkatempó­jára; arra, hogy sokszor főmező­gazdászuk helyett is húz? Nem em­lítve sok vállalati vezető, elnök ha­dakozását „fent”, meg a kiismer­hetetlen, kusza szabályozásokkal, piaccal, az értékesítési nehézségek­kel, alkatrészhiányokkal, szervezé­si és emberi gondokkal, sok-sok egyéb mással. Törvényszerű-e, hogy feleslege­sen olyan negatív stresszhatások­nak tegyünk ki embereket, vezető­ket, amelyek következménye a bu­kás, a kudarc, a tragédia, az egész­ség károsodása? Aligha. Hallgat­tam a tv-ben egy sikeres japán üz­letember nyilatkozatát a korszerű, hatékony vezetés titkáról. Vulgári­sán fogalmazva ő első helyen em­lítette, hogy az emberek (az üzem, a szövetkezet dolgozói) ismerjék a célt. Ezt követően a piacorientált­ság felismerésének szükségességéi, majd a döntés gyorsaságát' hang­súlyozta. Szerintem. egy nagyon fontos elem még ide kívánkozik: a biz­tonságos, kiegyensúlyozott háttér. Nem a tárgyi feltételekre gondolok, hanem az emberekre, a technoló­gusra és lakatosra, a magvetőkre, az alkotó légkört teremtő felesé­gekre, családokra, egyszóval: a hát­országra! Enélkül nincs tartós siker! KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents