Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-07 / 236. szám
1987. október 7. 3 Orsiágos kísérletben nyíregyházi vállalat Hulladékból utat Országos program az ipari hulladékok újrahasznosítása. Ezt a célt szolgálja az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kísérletsorozata is, amely során újfajta, kohósalak adalékanyagú aszfaltréteget (úgynevezett kopóréteget) próbálnak kii a különböző vállalatok. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat mintegy két kilométeres, a Nyíregyháza—Nagyhalász —Dombrád útinak a keme- csei csomóponttól a Lónyai- csatorna hídjáig terjedő szakaszán épített utat az új adalékanyaggal dúsított aszfaltból. Ha a kísérletsorozat sikerrel járna, akkor nagy mennyiségű ipari hulladék — jelesen a kohósalak — jutna új, hasznos szerephez. Ráadásként pedig az eddiginél olcsóbban lehetne utakat építeni — főként az országnak azokon a részein, ahol közel vannak a vasgyárak, és a salak szállítása sem növeli a költségeket jelentősen. Film a hangverseny- teremben A nosztalgia jegyében Csütörtökönként ismét nosztalgiamozivá alakul át a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központ hangversenyterme. Ebben az évadban háromszor öt filmet, valamint egy ráadást láthat a közönség az 1931—41 közötti évek magyar filmterméséből. Az első ciklusban a száz évvel ezelőtt született, de ma is változatlan népszerűségnek örvendő művész, Kabos Gyula filmjeit vetítik, köztük az immár klasszikusnak számító Hyppolit, a lakáj című komédiát, amellyel október 15-én nyit a nosztalgiamozi. A Kabos-sorozat december- 10-én fejeződik be az 1938-ban készült Rozmaringgal. Januártól Balogh Béla rendező filmjei szerepelnek a programban, többek között az Édes mostoha, A Havi 200 fix, és az időrendben utolsó, az 1940-es Rózsafabot. A harmadik ciklusban eddig még nem látott filmek kapnak helyet a háborút közvetlenül megelőző évek terméséből. A sorozat májusban ér véget a 300 000 pengő az utcán című filmmel, amit ráadásként vetítenek. A nosztalgiamoziban naponta két előadás lesz, ezeket azonban csak bérlettel lehet látogatni. (gm) LÁTVÁNYOS SZAKASZÁHOZ ÉRKEZETT ZÁHONYBAN a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat raktárbázisának építése. A kivitelező Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat munkásai a kétezer négyzetméteres műtrágyatárház tetőszerkezetét készítik. Az építmény jellegzetessége, hogy a tetőt tartó gerendák ragasztott akácból készülnek, ezzel a móddal nagyobb távolságot tudnak áthidalni. Képünkön az épülő csarnok. (Császár Csaba felvétele) , Számon tartott feszültségek Kinek az érdeke a rehabilitáció (2.) Ellentétek jítközőpoitjában Betegek panaszolták, hogy a vállalat éppen tőlük, a megváltozott munkaképességűektől igyekszik megszabadulni az első leépítés során. Kevés a jó tapasztalat. Egy éve működik az üzemegészségügyi szakrendelés mellett a másodfokú rehabilitációs bizottság, amely a megyében lévő húsz, helyi tanácsoknál lévő bizottság feljebbviteli fóruma. Helyben hagyhatja, vagy megváltoztathatja ezek döntéseit. — Sajnos, sok esetben anyagi kérdésként kezeli a beteg állapotát — fejtegeti dr. Virág Anikó főigazgatóhelyettes főorvos, az üzemegészségügyi szolgálat vezetője. — Ha már az állapotában jelentős a rosszabbodás, arra törekszik, hogy legalább 67 százalékos rokkantságot állapítsanak meg nála. Ettől a határtól kapja ugyanis a rokkantsági nyugdíjat, és állapotának megfelelően, rendszerint alkalmi munkával pótolja jövedelmét. Mennyit „keres" a rokkant? — Gyakorta többet „keres” így, mintha régi munkáját végezné, netán a csökkent, vagy megváltozott munkaképességűeknek fenntartott valamelyik munkahelyet foglalná el. Ha.a 67 százalékot nem éri el az illetékes .orvosbizottság szerint a munkaképesség-csökkenés, a beteget elvben kötelezni lehet munkavégzésre. A tapasztalat azonban az, hogy minden fórumot felhasználnak állapotuk rosszabbodásának igazolására, csak ne kelljen a mások által megszabott munkát végezniük. Mielőtt munkakerülőnek hinné valaki is a megváltoA Szarvasi Öntözési Kutató Intézetben a szántóföldi növénytermesztés vízgazdálkodási, növénytáplálkozási, agrotechnikai, műszaki és ökonómiai tényezőit kutatják. Az intézetben többek között külön osztály foglalkozik a hazai rizstermesztés fejlesztésének kutatásával, termesztésének koordinálásával. Három évtizedes munkájuk eredményeként hazánkban már hat szarvasi nemesíté- sű rizsfajtát honosítottak meg. A képen: benzinmotoros rizscséplőgép. zott munkaképességű embereket, feltétlen meg kell néznünk az érem másik oldalát. Mit kínál a munkáltató ezeknek a csökkent munkát kérő egyéneknek? — Központi és megyei támogatást adtunk már az elmúlt években is azoknak a munkahelyeknek, amelyek létrehoztak rehabilitációs állásokat — hallottuk Juhász Gábortól, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjétől. — A 8/1983. egészségügyi és pénzügyminisztériumi közös rendelet alapján nyílt erre lehetőség, tavaly a módosító intézkedés már azt is tartalmazta, hogy azok a munkahelyek, amelyek a foglalkoztatottak 3 százalékában nem csökkent munkaképességűeket alkalmaznak, személyenként 2500 forintot be kell fizetniük az államkasszába. Ahol pedig megszívlelték a központi elvárást, bérarányos dotációt kaptak a munkahelyek, vagyis 35—45 százalék közötti béradó- és keresetadó-men- tességet könyvelhettek el. Büntetés vagy humánum? Ügy tűnik, hogy anyagilag megérné a vállalatoknak, szövetkezeteknek a megváltozott munkaképességűek alkalmazása. Mégsem ilyen egyszerű a kérdés. Egy rehabilitációs munkahely kialakítása esetenként 100—150 ezer forintba kerül. Hol van ehhez a 2500 forintos „büntetés”? Néhány esztendővel ezelőtt a rokkantak nemzetközi éve irányította rá a figyelmet e jelentős társadalmi réteg gondjaira. Megyénkben is egyre több munkahelyet teremtettek a megváltozott munkaképességűeknek. Ma a statisztika szerint 2796-an dolgoznak valamilyen csökkent munkakörben. A Nyírségi Nyomdában az utóbbi két évben vállalhattak többen így munkát. Nagykálló- ban üzemmé alakították a kádasfürdőt, és ötven személynek ad munkát a Magyar Posztógyár helyi üzeme. Fonalmentést végeznek, hulladékfonalat válogatnak. Ludastón működik hasonló foglalkoztató. „Sínen” van a rehabilitáció a konzervipari vállalatnál és a Volánnál. Nagy lendülettel érkezett a megyébe a Piremon cég, a mozgáslorlátozottak szervezetének munkáltatója. A kisvállalat Nyíregyházán lévő üzemében akkutöltő készítésével, fóliahegesztéssel, tekercseléssel foglalkoznak. A Piremon tervei között szerepel Dombrádon, Gégény- ben, Tiszabecsen, Vásárosna- ményban, Kisvárdán részlegek alakítása, a tárgyi feltételek ugyanis megvannak hozzá. Elhelyezkedési igényt — 1985-ös adat szerint — Kisvárdán 110, Nyíregyházán 77 személy jelentett be. Közös felelősséggel — Keressük a lehetőséget a megváltozott munkaképességűek munkába állítására — összegezte Juhász Gábor. — De amíg a munkahely nem. lát ebben anyagi hasznot, pusztán a humánumra apellálni kevés. Ma. amikor a foglalkoztatás Szabolcs- Szatmárban egyre nagyobb gond, kétszeresen is nehéz ezeknek az embereknek helyet szerezni. Múlt év elején a megyei tanács végrehajtó bizottsága kötelezett bennünket, központi és megyei pénzeszközök segítségével törekedjünk rehabilitációs üzemrészek kialakítására, a bedolgozói munka elterjesztésére, a veleszületett, vagy sérülésből származó egészségkárosodások gyógyítása érdekében gyermekrehabilitációs központ létesítésére. A jogszabály világosan fogalmaz, de kötelezni egyetlen munkáltatót sem lehet. — még adminisztratív eszközökkel sem — megváltozott munkaképességűek alkalmazására. Mindaddig szép szólam marad a róluk történő gondoskodás, amíg a korábbi környezetük, munkahelyük nem érzi a felelősséget, hogy a beteg embernek is adjon általa elvégezhető munkát. A társadalmi segítség ugyanis kis lépések ösz- szessége. Róluk -nem mondhat le a társadalom, munkájukról a népgazdaság. Tóth Kornélia (Vége) ÍME AZ EGYIK FELADAT, egy hasonlattal megvilágítva: „A műszaki haladás gyorsan száguldó vonatának hátsó kocsijaira felkapaszkodni, vagy egy közel azonos sebességű járművel követni azt”. Mindez a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási programjából adódik, a megyei cselekvési program elfogadásakor hangzott el. S egy kicsit belegondolva a szabolcs-szatmári ipar és mezőgazdaság eltéréseibe, bizony vannak, akik egyelőre ökrös szekérrel ballagnak, nehezen akarnak váltani gyorsabb járműre. A program egységes, az egész ország számára jelölt meg feladatot. A helyi megvalósítás mégsem lehet a „fenti” irányelvek másolása. Az eltérések már szűkebb hazánkban is érzékelhetők. A megyei pártbizottsági ülés szóbeli kiegészítőjében ezért lehetett arról beszélni, hogy megértjük a szigorú intézkedéseket, támogatjuk azokat, de azt is felismertük, hogy ha mindenütt egyenlő mércével mérnek, akkor számos szabolcsi üzemnél kedvezőtlen helyzet teremtődik. Elég arra utalni, hogy valamennyi szabályozó arra hat, minél kevesebb emberrel lássák el a feladatokat az üzemekben, a gazdaságtalan termelést pedig szüntessék meg. A hatás máris érződik, hiszen Kótajban a nemrég indult szövőüzemet állította le a termelőszövetkezet, mert az ötéves termelési megállapodás ellenére kiderült, hogy a gyapjúiparban ma a visz- szafejlesztést igényli a program. Vásárosnaményban a forgácslapgyár fogott fogyókúrába, mert a korszerű gépekhez kevesebb ember kell. Közben tudjuk, hogy különösen a határ menti településeken már eddig is voltak foglalkoztatási gondok, tehát ezek növekedésével kell számolnunk. CSAKHOGY NEM ELÉG BELENYUGODNI A TÉNYÉKBE, hanem a lehetséges módon szükséges dolgozni a változtatáson. Az említett kótaji példa szerint máris indult egy új melléküzem a termelőszövetkezetben, így nem vált feleslegessé a sok asszony. Kormányzati szervek is felismerték, hogy a munkahelyteremtés nem feltétlenül csak a helyiek feladata. Létrehozták az országos foglalkoztatáspolitikai alapot, mód nyílik átképzésre, külföldi munkavállalásra is. Hogy ebből milyen arányban részesül a megye, az kimondottan rajtunk, az itteni jó ötleteken múlik. Manapság divatos jelszó, suttogó propaganda, hogy legjobb, ha a párt kivonul a Jolán néni fűtött az őszi arany- (j nap. Jolán néném betessékelt a kiskapun a házba. Elől, a kiskertben szőlő, de ott az őszirózsa is. A sírra neveli, nem messze már a halottak napja. Lila-sárga virágok sorolnak, legtöbbje még bimbós. A kis iromba macska kifut az udvarból. Meggörbíti hátát, lustálkodás után egyenesítgeti gerincét. Aztán fut a gazdaasszony után. Beszélgetnek. Jolán néni korholja, hpgy lusta, a macska az asszony lábához dörgölőzik, és valami viszontválaszt nyávog. — Hozom a tojást, fiam — mondja, s a verandán át a hús szobába siet. Az ajtó nyitva, ki is menne be a házba! A tisztesség rajta a zár. — Tojnak ám szépen a tyúkok — mondja bentről, aztán egy kispárnával kilép, a hokedlire teszi, és leültet. — Csak hát nincsen aki vegye. Ki jön ide ilyen messzire? Magam meg nem győzöm megenni — mohog, gazdaságból, maguktól szerveződnek a folyamatok. Pedig erről szó sincs, legfeljebb vannak téves nézetek, amelyek félreértik a feladatok világos elhatárolását. Ezt mondta el a megyei titkár is a testületnek, amikor arról beszélt, hogy elsősorban politikai igényt kell közvetíteni, a politika szemszögéből megközelíteni a feszültségeket, hogy utána a megfelelő szinteken szorgalmazzák a gazdasági döntéseket. Vagyis egyetlen üzemi, szövetkezeti pártalapszervezettől sem várják el, hogy ő oldja meg a helyi termelési feladatokat, de kötelessége mindegyiknek, hogy orientálja a gazdasági vezetést, önálló gondolkodásra sarkallja, s ellenőrizze, hogyan élnek a helyi sajátosságok adta lehetőségekkel. MANAPSÄG SOKAN, SOK HELYÜTT szívesebben beszélnek a kibontakozásról, mintsem tennének érte. Ez a jelszavas azonosulás a másik veszély, ami ellen fel kell lépni. Ugyanis valóban el lehet mondani a megye hátrányos helyzetű térségeiben, hogy nem áll rendelkezésre annyi eszköz, amennyi látványos változást eredményezhetne. Ez viszont nem adhat felmentést senkinek sem, mert éppen a pozitív példák igazolják — mint az Ecsedi láp környéki húsfeldolgozó, tejfeldolgozó, a beregi tejfel- dolgozó társulás — hogy a nehezebb feltételek közepette az erők koncentrálásával eredményt lehet elérni. A feszültségek kiéleződhetnek vezetők és vezetettek között is. A kételyek is ott merülnek fel, hogy a személyi feltételek nem elégségesek a megyei program megvalósításához egyes területeken. Ez ugyancsak leszerelő álláspont, mert jó szemmel igenis ki lehet választani a tehetséges embereket, igenis többet lehet tenni azért, hogy mindenütt a kor szellemének megfelelő emberek legyenek az irányító posztokon. Nagyobb tempót kell diktálni a következő hónapokban, években a megyén belül ahhoz, hogy a felismert feszültségek tudatában a változáson munkálkodjunk. Ehhez sok szempontból megkapjuk az országos figyelmet és segítséget, azonban látni kell, hogy a cselekvés elsősorban a helyieken múlik. EBBEN AD IRÁNYMUTATÁST a megyei cselekvési program, amelyet nem szabad másolni sehol sem, hanem alkotó módon értelmezni, a helyi lehetőségekhez igazítani. Lányi Botond inkább csak magának sorolva bosszúságát. —• Így vagyok a lekvárral. Kifőztem vagy három mázsa szilvát, csodás a lekvár. Régen legalább jött a zsidó és elvitte. De ma? Pedig tudom, drága a városban. Szépen a tartóba rakja a tojásokat. Aztán egy kis szilkébe lekvárt rak, jól meggyömöszöli. Lehessenti a macskát az asztalról, aki bizony felszemtelenkedett. — Főzzetek belőle derelyét. Jó lesz. Aztán otthagy. Kimegy a kertbe. Amikor visszajön, kötőjében pár fürt szőlő.' — Jó szagos. Egyél. Szemezgetem a szőlőt, igazán illatos. — Aztán ajánld a lekváromat. Kell egy kis pénz az öregasz- szonynak is. Tudod, az unokáknak... rrtánam integet. Olyan, U mint egy őszirózsa. Színe halovány, talán csak a mosolya sejteti, bensőjében béke és szeretet honol. Aztán visszaindul. Csak a cica kíséri. És megint beszélgetnek. (bürget) Kelet-Magyaromig
