Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
Az aradi vértanúkra emlékezve Kifogyhatatlan fantázia Le Corbi Sebestyén Sándor: Atomszél (fa) Tóth László: Elmélázva Időnként talán valamelyik szállodaszobában (az utcáról autóbúgás és villamoscsilingelés ömlik be vastag sugárban az ablakon) nagyon magányosnak érezzük magunkat (nem kapcsoljuk be a rádiót) csak fekszünk az ágyon (nem megyünk ki a fürdőszobába lezuhanyozni) és hallgatjuk elmélázva (a telefon is néma) hogy zeng föl bennünk (az utcáról vastag sugárban autóbúgás és villamoscsilingelés) hogy zeng föl valahonnan az idők mélyéből Altamira Cro-Magnon----------------------------------------------------------------------| „Szép kis deputáció megy az Üristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje.” (Mondita október 6-án hajnalban ' társain végignézve Poeltenberg Ernő.) „Megmenthetjük-e még fegyveres kézzel a hazát? Azt mondom: nem.-Európa két nagyhatalmának jól felszerelt hadseregével nem állhatjuk meg hosszasan egymagánk a nagyon is egyenlőtlen harcot ia siker reményében.” Görgey Artúr vélekedett így iaz aradi haditanácson, 1849. augusztus 11-én, akikor határoztak az orosz csapatok előtti fegyverletételről. „Kevés hely van a főidőn, hol annyi férfjikönny elhullott, mint eikkor Világoson” írta egy szemtanú a naplójában. Augusztus 13. volt. A fogságba esettekkel tisztességesen bántak az orosz tisztek, megvendégelték őket. Nem tudták még, mi készül ellenük. „A lázadóvezéreket fel fogom köttetni, és minden császári és királyi tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogok lövetni, egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánniv a lázadókkal” Haynau írt így a hadsereg vezetőiről. Az a Haynau, akiről saját vezénylő tábornoka, a következő gondolatokat jegyezte 'fel: „Erkölcsi tulajdonságai miatt mindenki szeretné, ha eltávolítanák, ment senki sem szeret vele érintkezni a szolgálatban. A legjobb volna talán nyugalomba helyezni.” A Szabadságharc Emlékmúzeumának terve Aradon. Nem valósult meg. egy altiszt fejbe lőtte, „a lőpor s a füst befeketítette arcát.” „Az egész várőrség talpon és fegyverben volt, a falakra felvont ágyúik mellé égő kanóccal állították ki a tüzéreket. A nyomorult osztanátok féltek Arad város polgárságától.” Következett a kötél általi halálra ítéltek csoportja, kilencen voltaik. -A várbeli foglár háromszor kért kegyelmet iaz elítélteknek, a válasz minden esetben: „Istennél a kegyelem.” Ezek uitán Franz Bott, Brno város hóhéra, végrehajtatta az ítéleteket. „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk” — mondta Schwarzenberg osztrák miniszterelnök. Az első, Poeltenberg Ernő, magyarul alig tudott, Becsben született 1813-ban. „örökre istenhozzádot” mondott feleségének és apjának búcsúlevelében. Követte Török Ignác: feze- lid, barátságos katona,az erődítés tanára, Klapka és Görgey is tanítványa volt. 1795-ben Gödöllőn született. A harmadik Láhner György volt. Necpálon (Túróé megye) született, 1795- A hadfelszerelés és Körültekintő, igazságos, szigorú katona volt a hadügyminiszter, Aulich Lajos. 1793-ban Pozsonyban született, magyarul nem tudott. Ö volt a hetedik. A csatában mindig elöl járó, rettenthetetlen katona, Damjanich János következett. Törött lábhal ment a bitóhoz. 1804-ben Stazán született. Vécsey Károly grófinak végig kellett néznie társai halálát, s mivel élő bajtárs nem volt, akitől elbúcsúzhatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg. 1807-ben Pesten született, táborában példás rendet tartott és fejedelmi módon gondoskodott katonáiról. A hóhérnak nehéz dolga volt, az akasztófa alig volt magasabb az elítélteknél. A világ felháborodott az osztrákok kegyetlenségén. „Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt emberek nevét bitorolták” — írta Palmerston, Anglia miniszter- elnöke bécsi követüknek. 1974 októberében tizenegy vértanú maradványait helyezték el az emlékoszlopuknál lévő új kriptában Aradon. Kiss Ernő Alsóeleméren nyugszik (Jugoszlávia), Des- sewfíy Arisztid pedig Miar- gonyán (Szlovákia). Magyar- országon egy sír sincs. „Gyáva nem akadt közöttük, mind szépen halt meg.” Riczu Zoltán Miklós cár fiát, Sándort küldte Ferenc Józsefhez egy 'levéllel, melyben ezt írta: „Kegyelmet a meg tévedtek- nek, barátod kéri ezt szá- I mukra.” Kegyelemként kapták négyen a golyót, kilencen a körtéiét. Október 6-án hajnalban elindult négy tagja a „deputációnak”. Kiss Ernő altábornagy, 1799-ben született Temesváron, az Országos Főhadpa- rancsnokságon teljesített szolgálatot. Búcsúlevelében írta: „gyermekeim — apátok ártatlanul hal meg ...” Dessewffy Arisztid, 1802- ben Csákányon született (Abaúj megye). Bátor katona, 1849. június 1-jétől tábornok. Ifjú feleségétől búcsúzott. Schweidel József, 1848 augusztusában a Sándor-hu- szárökat' vezette haza. 1796- ban, Zomborban született. Lázár Vilmos ezredes, 1815-ben Nagybeoskereken született, Bem nevezte ki ezredessé „bátorsága, megbízhatósága jutalmául”. Minden elítéltre három katona célzott, kettő a szívre, egy a fejre. Kiss Ernő nem borult arcra a lövés után, mint a másik három áldozat, pontatlanul céloztak rá. Közvetlen közelről fegyverkezés főfelügyelője, „nagy lelki nyugalommal halt meg.” „Csákován ugyancsak el- bámultak az emberek azon, hogy a magyarok részén is van egy Leiniragen-gróf" — ínta leveliében Leiningen- Westerburg Károly, aki 1819-ben született Ilb.en- staditbain (Hessen), önként jelentkezett a délvidékre, .katonái lelkesedtek érte, holott pár szót tudott magyarul. Száz éve született Le Corbusier, eredeti nevén Charles Eduard Jeanneret, egy svájci kisvárosban, La Chaux de Fondsban. Napjaink építészetének elindítója nemcsak épi- i tesz, festő, szobrász volt, de szakíró is. Egész élete a modern építészet kiformálásában és elterjesztésében telt el. Az ő nevéhez fűződik a blokkházak, napjaink olcsó tömegépítkezéseinek alaptípusai, a modern ember életfunkcióinak megfelelő „laikógép”, a célszerű lakások kialakítása. Büki Attila: Madár — René Magritte képe alá — előlebeg René Magritte legbensőbb láthatáráról s bár látja a világ atom-keresztjét az ónszürke felhőkkel elfüggönyözött végtelenben mégis kirajzolódik a képben teste szeme szárnya csőre békét idéző pihe-tollán üde egek fehérje kéke és száll sirály-szívemmel át az életbölcső tengeren Leesett szemüvegét már nem vehette fel a földről Knezie Károly. „Lát maga az akasztóién úgy is" — mondta a vezénylő tiszt. 1808-ban született Veliki Grdevácon (Horvátország). Fiatalságában a század legjobb építészeinél volt alkalma a szakmát elsajátítani, 1907- ben a bécsi szecesszió nagymesterével, Hoffmannal, 1908- ban Garnierrel és Per- r eltel dolgozott, 1910-től pedig Berlinben Behrensnél. Már 1911-ben a Deutsche Wenkbund mozgalom keretében az épületek standardizá- lásának problémái foglalkoztatták. Hosszas tanulmányútjain ceruzával kezében az Dúsa Lajos: Kórházkert végre kigyógyulhatsz bajaidból, nagyvizitet tart éppen az ősz. Hajnali dértől alvad a nyílt seb, ónosesőtől varasodik. fthémi Parthenon tói a -í parasztházig és a chai katedrálisig mindenütt épületek szerkezeti funk lömeghatását tanulmány Nagy súlyt fordított a 1 illeszkedésre. 1920-tól fo ikozott a nagyüzemi építik' ■sei. 1917-ben Párizsban le. pedve találkozott a kubizm művészeti áramlatával, me szemléletére erősen rányom bélyegét. Ez idő tájt még fe tőnek érezte magát, baráté val megalapította a purizmu nak nevezett geometrizá művészeti áramlatot. 192 ben fogalmazta meg művész' ti hitvallását L’ art decoral d' aujourd 'hűi, urbanisn címmel, mely a modern építi szét alapműve. E mű alapja 1920—22-ben készítette el e£ hárommilliós város modellj' (Ci trohan-házak), valami! egy sor híressé vált épületé a Stein-házat Garchesben, Sávoye-viillál, Poissy-foen és példaadó stuttgarti Weisser hofsiedlungot. „Éljen a haza!” kiáltással halt meg Nagysándor József, aki 1804-ben született Nagyváradon. Múlik a Jáz már és tehetetlen kis daganattá ráncosodon zúzmaradíszes tiszta fehérben látod, alig van kínod, alig. Ködburkában a nemleheteknek mint a vetélők magzata ülsz. Télmanía fürdet fagy kloroformban kései rózsák bimbai közt. Levél se moccan a világvs gi csendben, még csoda, hog a Túr. ami máskor nagy Ion hán döcög itt Nagyar alat most elevenen csordogál. A életnek ezt az egyetlen jel; kivéve egyébként holt, ném ■a táj, amely fölött a hatalms tölgy uralkodik. Sajnos, egyi bénítóbb látványt nyújt a mi emlékfa, ami alatt Petőfi . Tisza halhatatlan sorait k gondolta. De hiszen látott £ a fa épp eleget, megunta tá ezt a világot —, ám haldokló sában is fenséges: méltóság teljesen porlad szét. Játszi öl let: nem lehetne melléje eg növendéktölgyet ültetni, hog mire az öregnek kitelik az ide je, lenne másik, amely árnyé ad. De vajon gazdája lenne- a környékről, aki időnkér meglocsol ja? Amúgy az enyészet alapc munkát végez bent a faluba is: megroggyantak a régi fia rágott tornácos házak, és fo kozatosan imál-lik szét a Lubv család egykori kúriája, amel szintén őriz egy Petőii-emlé két: itt szállt meg egy éjszak a költő. Nemrégiben azt hal lőttük, a Zichy-galériánai vannak tervei a két kastély lyal: művésztelepre, alkotótá borra gondoljak, amire való ban ideális lenne — de eg; kapavágás még nem történt Eszi az idő. Holott az idegen forgalom is kitűnőién baszno sithatná, hisz a szomszédo Szatmárcseke^fc. fogadója nen elég a környékét járó turis iáknak, olaszoknak, németek nek. Talán még mindig nine: későn, hogy azok az épületei megmenekül j emek! Saatmáircseke: maga a béke A legnagyobb kánikulában ii hűvös, kristálytiszta, szinti hegyvidéki a levegő — talár a hatalmas fenyők teszik, melyek a falu nyugalmát vigyázzák. Meg Kölcsey álmát a műemléktemetőben. Megállunk Himnuszunk szülőjének síremlékénél — egy német csaKM HÉTVÉGI melléklet Párizs, Garches-villa, amely Le Corbusier és Pierre Jeanr közös munkája.
