Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
1987. október 3. eo zek a házak már alaptö- vését valósították meg: -netrikus alapformákra szerűsíitett háztömböket, »falakkal, erőteljes víz- tes tagolással, a tetőtera- kal, a földszintek pillé- ? állításával. A lakások- a lakóteret a funkcióknak elelően csoportosította. szerepet szánt a szabad eltöltésének, a teraszok- hobbihelyiségeknek. 2-ben alakította ki a vilii magasházak prototí- , melyet 1925-ben az Es- ouveau kiállításon muta- e. Házaiban a mozgatha- itorok helyett ő kezdte a beépített bútorzat al- izását, a jobb hel.vki- álás érdekében. Város- ben a nagyvárosi élet ióinak megfelelően elha- i a közlekedési és g.va- ók számára fenntartott t, a különféle szolgálta- — áruszállítás — zök- íenites lebonyolítására is !via. A városban, élők ek megtakarítása céljá- munkahelyeket úgy ter- hogy a legkevesebb edéssel elérhetőek ie- c. Miután a jövő városa ga telekárak következ- csak felfelé növekedhet, ágyazott felhőkarco- tervezett, 400 méteren- bevásár kőközpontokkal, ti nagyságuk ellenére Déri dimenziójúak okos Olásuk révén, harmincas évek gazdasá- crízise nem engedte meg ei kibontakoztatását, de a világháború után a Nem- özi Építésszervezet révén emes megoldásai, melye- a legkorszerűbb anyagök- vasbetonból, acélból, »bői vázrendszerrel kivi- ;ett, iaz egész világon elad tek. ital más tevékenységéből íelkedik a moszkvai Cent- ojuz, a párizsi egyetemi •s svájci pavilonja, viala- L a marseille-i lakónegyed, ilághirű indiai főváros, ndigarh épületei. ■ész más szellemet tüikröz- egyházi épületei, iköztük inny.H utámzott. korszaklat Corbusier jelző ronchampi Miasszo- nyunk-ikápolna, mely már szabad térplasztikaként fogható fel, Le Corbusier posztmodern. szobrászati irányba forduló művészeti szemléletének biizonyságakén t. Le Corbusier a modern építészet kifogyhatatlan fantáziájú klasszikusa volt, aki modern építészeti eszközökkel, szellemes térkapcsolásaival, a geometrikus formák bonyolult áthatásaival, homlokzatainak mindéin eddigi építészeti kötöttségtől mentes kialakításaival teljesen egyéni alkotásokat hozott létre. A niagy úttörő élete végéig lázas gyakorlati és elméleti tevékenységet fejtett ki. 1965- ben halt meg. Szabó Magda születésnapjára Ronchamp, Notre Dame du Haut Valami furcsa ■tapintatból nőknél el szokás hallgatni életkorukat. Pedig — ha például művész az illető, vagy más módon vesz részt a közéletben — a pálya adatai minit tények, olykor nemzettudatunk részévé válnak. „Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is” — írta Szabó Magda, kiváló írónk, aki most tölti be hetvenedik életévét, alkotóereje teljében, villogó csúcsokon, s korántsem az öregség villogó csúcsain látjuk őt, ahogyan műfordításait összegyűjtő kötetcíme sugallja. . Mi lehet ennek a testi-lelki magamegőrzésnek a titka? Egyfelől nyilván biológiai adottság ebben a „vékony, komoly, kun ősapától keleti arcot örökölt” asz- szonyiban; családi örökség. De aki élete s művei hátterében „gályarabbal, krónikaíró iskolaalapítóval” büsz- kélkedihetik, az a megpróbáltatások, szenvedések leküzdésére tudatosan is készülődött. És ott volt, ott van ehhez biztos menedékként a „nagy hazán” belüli kisebb haza: Debrecen, amelyet egykor a fiatal kölbőnő mint „dölyfös, kálvinista Rómá”-t emlegetett. Szabó Magda a felszabadulás után költöként indult. Álom és való küzdelme zajlott változatos formavilágú verseiben. „Üveg kell. Nincsen ablak. Mászom. Üvegezek” — sorolja hirtelen rászakadó tennivalóit az egyéni és országos méretű újjáépítés sodrában. Éhen pusztult öccse miatti fájdalom mardossa szívét, de a nagyvilág is a gyötrelem forrása: „szégyenemben üvöltve siratom Európát". És átéli egész korosztályának tragikumát: „csak futni tud és elzuhanni a nemzedékünk." El is zuhant e nemzedék több képviselője, leginkább a politika-kultúrpolitika hajdani türelmetlensége folytán. Szabó Magda, latin—magyar szakos tanári diplomával, minisztériumi tisztviselőből ismét pedagógussá válik, s Hódmezővásárhelyt — miként Németh László. Költőiből regény- és drámaíró lesz, de alapvetően azonos marad önmagával. A lírikusként túlságosan kívülről figyelő egyéniség, a szerepversek eltávolító öniróniája ezeken az új területeken nagy hatással kamatozik. Szabó Magda is voltaTiszán onnan, Túron túl Ügyes csekei gyerekek jó vásárt csinálnak a temető mellett: hímzett térítőt, „maszek" fényképeket a fejfákról, egyebeket kínálnak. Nagyon is elkelnek ezek az apró emléktárgyak, mert egyéhkémt nincs elkényeztetve a turista. Minimális az ilyen idegenforgalmi figyelmesség, sőt, a főbb látványosságokhoz vezető utakon is sokkal több eligazító, informáló táblára, jelre lenne szükség. Nagyobb reklámot érdemelne például a szatmárcse- kei „Zsófi néni háza”, amelyben egy szatmári család tipikus tárgyait és a szatmári népművészeti gyűjteményt mutatják be. Tiszacsécse, ,ra boldogság tündérszigeite” niagy vendégjárás színhelye a Móricz-em- lékház átadása óta. Építészeti különlegesség az azóta műemlékké nyilvánított picii ház, benne a bölcső, melyben Zsiga bátyánk ringott, kint az életnagyságé szobra, a környéken a szelleme. Európa ad itt randevút sok-sok ország fiainak, akik jönnek messzi földről leróni kegyeletükét „A boldog ember” írója emléke előtt. A gyerekek élvezik, hogy fel lehet kapaszkodni a csinos kis harangláb kerengőjére — az óvatosság azért nem árt. Ott fenn érzi csak az ember, milyen jó a madárnak! Istvándi alatt olyan kegyetlenül zuhog az eső, ahogy csak Szatmárban szokott, mintha záporfüggönyt zúdítanának a nyakunkba. Kiszállni az autóid messzit éppen fotókat. Ren- et kellene hozni, hogy ha- eme egyedüli, sajátságos, uk-fej fás temetőjéből a rágot, műkoszorút szám- A legújabb „ötlet”: nejlonzacskóba csomagolják a művirágot. De van már példa emberhez illőbb koszorúra is: természetes anyagokból készül, mohából, tobozból, makkból fonják. jünk az annyiszor megcsodált, megun h atatla n v ízimalomnak — a máskor oly kedélyes kis hullámoeskák most veszettül tajtékozwa habzanak hófehéren. A vigasztalan esőben igazán balladai hangulatban haladunk át Penyfgén, amelyre szintén felhívják az utazó figyelmét az idegenforgalmi kiadványok: kilenc kislány lelte halálát a Szenke vizében egy csónakúton — egy afféle faiubolondja legény mókázása miatt. Fehérgyarmaton kitűnő szívélyességgel fogadják a turistát a Szamos étteremben, és itt végre vásárolhatunk egy ■leporellót a szatmári táj nevezetességeiről. Emléknek megfelel, ha raagydíjra nem is pályázhat tartalma — külleme miatt. Tarpát mindig is büszkének találtam korábbi átutazásaim ■alkalmával. De el kell itt tölteni egy estét a verbéniaillatú szürkületben, és büszkéből barátságossá szelídül Esze Tamás faluja. Eszék ma is vannak bőven, s bár Tamás maga gyermektelenül halt meg, a két fivér családfáját itt a mai napig számon tartják. Mi is az egyik Esze családnál kapunk szállást — afféle „első fecskék”: kiadnak egy szobát, hadd induljon meg Tarpán is a falusi turizmus. Néznivaló akad bőven; a szépen faragott tornácoszlopos házak, a kivételes szépségű templom, a beregi tájház, a tarpai Nagyhegy és lábánál a védett erdő — és sokan zarándokolnak ki a temetőbe Bajcsy-Zsilinszky sírjához. Csarodán luxemburgi rendszámú kocsi áll a műemlék templom közelében a hazaiak mellett. Egymásnak adják a kilincset a látogatók. A luxemburgiak egy talán kínai, ■talán japán társaságában nyugalommal szemlélődnek, rendkívüli érdeklődéssel tanulmányozzák az apró részleteket, a ■ilághirű freskó mosolygó szentjeit. „Kicsi beszélem ma gyár” — mondja a hozzájuk tartozó xőtvörös lány, de ez bizony kevés ahhoz, hogy az idegenvezetőt megértsék. Milyen hasznos volna itt egy sokszorosított többnyelvű szöveg, hogy ezt a páratlan értéket kellőképp bemutathassa a kíváncsi turistáknak! Hasonló persze elkelne a többi, külföldiek számára is vonzó idegenforgalmi helyen is. Vámosatyán törökbugyogós férfialak képmását fedezték fel a legutóbbi feltárás során, de a kép egyedül kevés támpontot adott a ku tatóknak; milyen viharokat élt át a századok múltával. Így a műemlékesek a fehér meszelt fal mellett döntöttek. Ekként látható most dísztelenül, egyszerűségében 'tökéletesen. Idilli ebben a környezetben a keresztszemes varrottas garnitúra. És emlékbe magunkkal visszük még a készséges atyai atyafiak szoilgálaifckészségét, segítő szándékát. Végére hagytuk a templomok legékesebbik gyöngyszemét Tákoson. Jártunk ott, amikor romjaiban hevert, és igazából nem bíztunk benne akkor, hogy ez a csoda újjászülethet. Megtörtént. Szebb, mint valaha, mesterremek a seregnyi más-más mintázatú kazetta a mennyezeten: a pa- rasztbaro'kk zseniális játéka. Egyenként injekciózták be a tartósító anyagot a sérült fa- részekbe — konzerválták a fát, emléket hagyva a jövendő századoknak. Hiába kerestem ezen a nyáron a négylevelű lóherét a magyari tölgyfa alatt — egyet se leltem. Pedig találtam ott már korábban, nem is egyet, jó kövéreket. Most sovány volt a fű, kiégett, a lóhere meg kipusztult. Mégis, olyan szerencsés vagyok, mintha egy nagy öllel szedtem volna. Itt élek ... Baraksó Erzsébet képp a maga családtörténetét, saját tapasztalatait költi át regényekké, melyeknek címét hosszú volna fölsorolni. Erőteljes, különös, fogyatékosságaikban is olykor szeretni való hősnők sorát alkotja meg — a Disznótor Kémery Paulájától szentpáli Encsy Eszteren, a Lendvay Színház Kossuth-díjas tagján át. (Az őz), a Pilátus Izá- jáig, A Danaida Csándy Katalinjáig — és mondhatnók tovább, ki-ki a tetszése szerint. Az egyéni kiemelés önkénye folytán hadd helyeződjék az életmű csúcsára az 1977-es Régimódi történet, amelyben Szabó Magda, tán a hódító d okúmén tarizmus hatására is, fölerősítette a benne mindig is föllelhető tényművészeti mozzanatokat, családja tanulságos történetét örökítve meg, később színpadon is. Ezzel társítható az 1983-ban publikált Megmaradt Szobotkának, ez az író-tudós férjről készült gyöngéd rekonstrukció, melyben az eltávozott társ ■hátrahagyott följegyzései egészülnek ki az itt maradott, a feleség kongeniális írásaival. „Mindig érdekeltek a történelmi ataphelyzetek, a magyal- események sajátságos interferenciái, a századok egymásra rímelése azonos szituációban” — írta Szabó Magda, s ez a vallomás már drámaművészetének legjavához, történelmi színműveihez ad kulcsot. Különösen a magyar államiság első századainak egyéni és nemzeti próbatételeit ábrázolta mai történéssor izgalmával — s olykor vitathatóan mai nyelvezettel: fő mondanivalója a kompromisszum, a megegyezés morális értékelése. Megmutatja: az üres és öncélú hősködés helyetti egyezkedés gyakorta sokkal magasabb erkölcsi minőség. Legpompásabb színjátéka, a Kiálts, város!, ez a Debrecen történelméhez kötődő példázat is voltaképpen erről szól. Vallásossága kitetszik az életműből, sehol sem zabolázva életörömét és -szere- tetét. Ha szabad így mondani: korszerű ez a vallásosság. Talán önvallomásként is értelmezhető a Disznótor egy mondata: „az ember nem Istennel akar tárgyalni” a templomban, „hanem önmagával.” Istennek Szabó Magda az ötletszerűségét, meghökkentő voltát hangsúlyozza ugyanitt — eltérve merev, régimódi fölfogásoktól. K. Zs. Villogó csúcsokon t. a modern építészet úttörője iitfe »ISlöü I i*« byUGII
