Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

1987. október 31.

remgála az Egyesült Államokban

ó Springs-ben, a állítását hazai szem- ; a következőket ál- k meg: a magyar

anyaga változatos- :s művészi kifejező ormai gazdagságban űen a kiállítás leg- ittese volt. A 45 ha- ó közül 19-en vettek óstói művésztelepen, lógusban Wolf-Eike Nyíregyházán készült 5éla-plakettje hívja Hmet az NDK éremére. Csehszlovákia özött Gabriella Gás- \dolf Havelka, Éva i, Jan Hoffstadter, Snopkova munkáit fedeztem fel, annál mert itt is volt Sós- t alkotás. A lengyel most is felhívja ma- äyelmet. Edvard Go- Jarnuszkievicz, Jo- ; munkái ismerősen Ron Dutton Angliá- éremmel szerepel a A nálunk járt svéd, ; finn művész mun- m találkoztam a ki- A kongresszuson t kollégáktól érdek- i tudtam meg róluk IFelül kell vizsgálni, ént kerülnek a sóstói epre hazájukban is í alkotók.) lítás egyik legjobb a portugál együttes A lisszaboni FIDEM dött meg náluk az íszet. A franciák fő- t érmekkel szerepel- öbbet vártam tőlük, inikai kivitelezésben, űvészi megfogalma- z olaszok és görögök indig tetszenek. Le- az évezredes, nagy- dturális múlt még ndíti őket előre. Fel- .pánok szereplésénél, deig főként nonfiguII. Ramses, a nagy fáraó (Tóth Sándor érme a denveri kiállításra)

rálisokkal jelentkeztek a tárlatokon, most itt minden munkát áthat a figuralitás igénye, helyemként szellemes és jó megfogalmazással.

A kiállításra jellemző, hogy az extrém kísérletek elmaradtak. Ügy tűnik, befejeződött a kísérletezés időszaka, az emberek igénylik az időt álló műveket, a komoly alkotásokat. A hagyományos öntött és vert bronz- és ezüstérmek mellett kőből készült, kerek, éremnagyságú plasztikák is vannak. (Cs. Kovács László kiemelkedik az ilyenfajta kísérletek közül szépen megfogalmazott egyedi, a szó legszorosabb értelmében junikokat — egyedit — készít. Volt egyr- két epoxigyanta próbálkozás is éremként, de én azt hiszem, hogy egyértelmű a tévecés.

A, magyar résztvevők a kongresszuson mindannyian tagjai lettünk a FIDEM-nek, a magunkkal vitt érmeket eladtuk, meghívást kaptunk több kiállításra és tárgyaltunk éremverdékkel, melyek munkát ajánlottak. Sebestyén Sándor is és én is már megkaptuk az első hivatalos meghívó- levelet Németországból, vert érem tervezésére. A Denver - ben nyíló II. Ramses-kdállítás- ra készítek érmeket. Colorado Springsből Gyarmathy Attila műkereskedő látogatást tett Nyíregyházán mindkettőnk műtermében és a művésztelepen — jeleként annak, hogy a Colorado Springsben tett látogatásunk csak kezdete volt kapcsolatainknak.

Tóth Sándor

ékvédelem

:tanya

ia 9 szobás épületé- válása. Szerencsére j költségvetésbe az amit egy pályáza- k. így lehetőség lesz nielőbbi hasznosítá- yben a tervek sze- /történeti kiállítás, •um és egy alkotó- lelyet kapna. Érde- pületre felhívni az almi szakemberek Kótaj lehetne egy nforgalmi útvonal nása a Szabolcs—Ti- 1—Paszab—Ibrány láza szakaszon, tlen kérdésekkel is ■k foglalkozni a kör- étikai bizottság tag- ílattal vehette tudo- pizottság, hogy a vá- nyi Eötvös-kastély ccióinál a javaslatok em ügyeltek az ab- lusmegőrzésére. És s rendkívül bosszan- a felbecsülhetetlen bemutató múzeum előtt egy ízléstelen slenkedik — az ideiemét mindenesetre isonlóképpen a helyi •zetök közbelépésére zükség Kisvárdán, múzeum környékén ;yen. Meg kellene a jelenlegi szemét- S arrébb helyezni a llót. A Rétközi Mű- további gond a régi 15 méteres belma- ik kitöltése — vala- ályázat útján lehetne i, esetleg nagyméretűek kiállításával.

:t tett a bizottság a khely tanácsi veze- : is: bár nem tarto- zeumi hálózathoz, de szántó, ami a „Bail" történik, illetve inik. Hónapok óta áll — nem kellene meg- üg ráesik a hó.

B. E.

„Az embert vallattam”

Hetven éve született Dobozy Imre

Ez volna a közéleti író sorsa? Hogy élete vége falé egy nagy regényt forgat a fejében, s végül a nagy regényből csak annyi marad meg, hogy egy interjúban beszél róla? Mert az író idejét elveszi, elviszi a közélet.

Dobozy Imre is szeretett ' volna még egy regényt, egy végsőt megírni, s aztán nem lett belőle semmi. Nem elvesztegette, hanem elveszítette rá az idejét. Azzal, hogy közéletet élt, az írószövetség elnöke volt, s egyéb funkciókat is betöltött.

Par excellence, a szó szoros értelmében vett közéleti író volt, akinek a sajátosságait azonban árnyaltán fogalmazta meg: „Ki a közéleti író? Aki megnyilatkozik, az mind, így vagy úgy, az. Mert nem önmagának nyilatkozik meg, hanem másoknak. (...) A közéletiségnek azonban a legalapvetőbb kritériuma: a

konkrét időt írja-e meg valaki a történetiség, a beavatkozás igényével, vagy sem. Hozzáteszem, hogy ez a fajta köz- életisóg rendkívül sok árnyalatú. Sok áttételen keresztül érvényesülhet. Épp ezért én sokkal szélesebben húznám meg a művészi közéletiség határait, mint ahogyan sokan gondolják.”

Dobozy Imre mindig a „konkrét idő”-t írta meg, azok közé tartozott, akik töb- bé-kevésbé áttételek nélkül szóltak az időről, vagyis a történelemről; nem példálózott, nem szimbólumokban beszélt, hanem konkrét, egyedi, valós történeteket elevenített meg, s csupán a művészi áttétel, ábrázolás eszközét használta. De vallotta: nem

az övé az egyetlen üdvözítő módszer.

Az ő közvetlenebb módszerét életútja határozta meg. Hetven éve, 1917. október 30- án született. Uradalmi cselédek világában nőtt fel. Felsőkereskedelmi iskolát végzett

— Gyergyai Albert is tanította —, aztán közbejött a háború, Dozozy Imre sorsdöntő ideje. Egy karhatalmi század parancsnokaként átment a szovjet hadseregbe. 1945-től két esztendőn át a budai járás párttitkára volt, attól kezdve pedig egészen 1958-ig újságíró. 1959-től haláláig az írószövetség funkcionáriusa: főtitkár és elnök. 1982 szeptember 23-án ihalt meg hatvanöt éves korában.

Már 1947-ben is úgy ment a Szabad Földhöz, mint alkotó, igazi írói kibontakozása azonban csak az ellenforradalom utáni időre esik. Témavilága: a falu, a második világháború és 1956, e három sorsdöntő, történelmileg „konkrét idő” és társadalmi helyszín.

1956 előtti műveiben (Felhő és napsütés, Este az alvégen, Tavaszi szél) a parasztság megváltozott életét ábrázolta, az 1956 utániakban (Tegnap és ima, Hegyoldal, Szélvihar) szintén a megváltozott falusi életet festette le, de már zökkenőivel, buktatóival, ötvenhatos fölbolydulásaival.

Legemlékezetesebbek a világháborút megörökítő alkotásai: a Kedd, szerda, csütörtök, A tizedes (a belőle készült A tizedes és a többiek című film és színdarab), a Holnap folytatjuk, az Eljött a tavasz című dráma. Velük „a nemzeti és történelmi önvizsgálatban vállalt szerepet”

— amint Pomogáts Béla fo galmazza.

Az Eljött a tavasz című drámája előszavában azt írta Dobozy Imre: „Művem tanúvallomás ... Az embert vallattam. Mi függött tőle, s mi helyzeitétől.” De minden műve elé is ugyanezt írhatta volna: „Az embert vallattam.”

Ennek a vallatásnak örök időszerűségére emlékezünk Dobozy Imre születésének hetvenedik évfordulóján.

Századunk művészetének formálója: HINS ARP

A modern képzőművészet absztrakt ágazata a század elején alakujt ki. A világ szakadatlan változásával nemcsak a valóságnak a művészetben tükröződő képe módosul, hanem maga a tükör, a művészet is. A korszerű tudomány és technika eredményeit a századelő nagy absztrakt művészete, az európai avantgarde első hullámának tagjai olvasztották be először kifejezésmódjukba, melyet mindenütt nagy botrány fogadott. Szokatlan ábrázolásmódjuk változatai azóta állandó kísérői av képzőművészeti világképnek, eredményeiket a látáskultúra minden területén hasznosította már.

A művészeti absztrakció lényegében két nagy csoportra osztható, a pusztán a színekre és a valamelyest organikus formákra emlékeztető, romantikus, vagy lírai nonfiguratív (nem ábrázoló) és a különféle, mértani formákból építkező, szerkesztő, konstruktivista irányzatokra. Az előbbi legnagyobb alakja volt Hans Arp, aki Kandi nszkijjal együtt az áttörés munkáját is elvégezte. A konstruktív, mértani, szerkesztő irányzat legnagyobb képviselői az oroszok és a hoUandok közül kerültek ki az első világháború körüli időkben. A különféle absztrakt irányzatok képviselői erősen hatottak egymásra, csoportosulásaikban mindkét törekvés eredményeit felhasználták. Forradalmasították az építészet, az iparműAlakzat (1928)

« Reiter kiállításon. Berlinbe

utazott. Rajzait a híres Sturm folyóirat publikálta. Ezek az orosz művészek szerkesztett kubisztikus térképzésétől eltérően már hullámvonalas kialakítást mutatnak.

1914-ben újra Párizsban találjuk Max Jacob, Modig- lianii, Apollinaire és Delau- ney társaságában. Az első világháború idején Svájcba vonult vissza, és már ekkor megkezdte tört formájú torzóinak festését, melyek az 1916-ban Tzaraval és Hül- senbeckkel együtt alapított Jada kifejezésimódjához közelítettek. Találkozásaikat a hírhedtté vált zürichi Cabaret Voltaire-hen tartották.

1916-tól illusztrált is. 1917- től alkotta amorf formákat mutató színes reliefjeit. Feleségével Sophie Tauberrel együtt készítette ragasztott képeinek sorát. Ezek nagy visszhangra leltek kortársai körében. A húszas években a Merz mozgalom híve Schwit- tersisel együtt. 1926-ban lett a meudoni szürrealista csoport tagja. Ez időben dekorációkat is festett egy strass- bourgi zenés kávéházba.

Festmény gyűrött papíron (1942)

vészét formanyelvét, az előregyártott, kubisztikus elemeket felhasználó Bauhaus- ban. Eredményeik máig élnek a Lakótelepek ma már ugyancsak fantáziátlan óriástömbjeiben. Az absztrakció nyitott utat a szubjektív önkénynek is a művészi kifejezés terén a szürrealizmus ma is élő különféle áramlataiban, melyek itthon is bőven tanulmányozhatók a festészetben, és a szobrászatban.

Arp 1887. szeptember 16- án született Strassbourgban. Szobrász, grafikus és költő volt. Kevés valódi követőjéről tudunk, de mint Mondriannak, neki is nagy szerep jutott a művésztársak inspi- rálásában. Ösztönzéseit ma is követik.

A modern művészeti törekvésekkel a századelő nagy kohójában, Párizsban került kapcsolatba 1904-ben. Előtte a weimari akadémia növendéke volt, 1908-ban mega'nnyi közép-európai mü- vásztársához hasonlóan a párizsi Julian akadémiát látogatta. Svájcban találkozott Paul Kleevel, aki erősen hatott látásmódjára. 1912-ben Kandinszkiijjal került kapcsolatba. Vendégként részt vett a korszakalkotó Blaue

1931-ben az Abstraction- Création csoportosulás szervezője. Képein tépett papírdarabkákat szerepeltetett és ekkor mintázta korszakalkotó amőbaformájú szobrait, melyeknek nemzetközi hírét köszönhette. Költeményeket is írt, német és francia nyelven. Nagy sikereit a második világháború után aratta, amikor Amerika nagyvárosaiban mutatták be műveit. 1953-ban Caracaisba nagy bronzplasztikát készített. Felhöpásztor címmel.

Művei szellemes, erőteljes formaorganizmusok, a növényi világ szerkezeti felépítésének variációival. Művészete sajátos világ, sajátos törvényekkel, melyek alapjaiban rokonok századunk tudományos felismerésével, mindenekelőtt a mikroszkóp feltárta világgal.