Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
Mitologikus küzdelem. (Lakatos József famunkája) A zátonyon lelt őseiber Koponya Tolnából Ennek a Gyurinak valahogy laposabb a feje teteje. Nem olyan ívelt, mint az ifjabb vagy idősebb Györgyöké általában, hanem egy kevésbé emelkedő vonalat követ; akár azt is feltételezhetnénk, hogy jól megkólin- totta valahol valaki. De nem! A szóban forgó Gyurit senki sem gyapálta meg veszedelmesebben, hanem épp ellenkezőleg: töretlen koponyával vészelte át mindazokat az éveket, amelyeket a maradvány az egyik legteljesebb előemberlelet szerte Középkelet-Európában! Tucatszám gyűltek össze Szekszárdon a csupán csak óvatos becslésekre, előzetes minősítésekre vállalkozó magyar tudósok. Zárt ülésüket két akadémikus — Tigyi József biológus és Bökönyi Sándor állattanos ősrégész — vezette. Szoros határidőket megjelölve megállapodtak, hogy kik mit tegyenek az őskoponya vizsgálatának az föld feletti járással-keléssel töltött el. s azokat is, amelyeket immár odalent szuny - nyadott át az alatt a legkevesebb húsz, de megeshet, hogy nyolcvan évezred alatt. Ez a Gyuri — minden Györgyök tiszteletre méltó ősapja — ugyanis nem any- nyira Homo sapiensként, tehát a tudományos értelemben vett emberként tengette életét, hanem sokkal inkább Homo neanderthalensisként, azaz jégkorszaki ősemberként. így született meg itta Kárpát-medencében, s így került be aztán teteme az Ös-Duna árterének kavics- mezőjében, ahonnan tavaly a bajai Magyar Hajózási Kisszövetkezet kotróhajója kiásta. Későbbi „keresztapja’, Szőr György Madocsa környékén szolgáló kotrómester fedezte fel, amint megvillantja barnásveres koponyatetejét a szürkésfehér kavicsok között, s ugyancsak ő érezte kötelességének, hogy el ne kallódjon a gépe útjába került emberdarab. Utánanyúlt, felvette, hazavitte. Előbb iskolás kislányának szánta, de aztán megbizsergette a kíváncsiság : hátha valamivel több ez a vízi ajándék, mint aminek első pillanatra látszik. Be is kopogott vele a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba, ahol előbb —ez év februárjában — köszönettel átvették, majd a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia biológiai osztályának antropológiai bizottsága kihirdette róla, hogy Szőr György lelete európai szenzáció. Lévén ez a Tolnai Gyuri — vagy Györgyi? — őskoponyája. Előtte egy szintén korabeli lábszárcsont. érdekében.. Szentágothai János, az MTA elnöke például Tolnai Gyuri neoroana- tómiai vizsgálatát fogja igen rövid időn belül elvégezni; Greguss Pal, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora lézeres fényképezéssel elemzi majd a leletet; Bacsó Józsefék pedig a debreceni atommagkutató intézetben fogják vallatóra a Kárpát- medence eme tiszteletre méltó őspolgai át. v. Az összesen nyolc tudósi közösségre bízott külső mérés és belső elemzés ' eredményeként nyilván az is kiderül majd, hogy Tolnai Gyuri férfi volt-e valójában. Mert már ott, a szekszárdi múzeumban elhangzott egy olyan ellenvetés, hogy Szőr György keresztfia esetleg leány lehetett. Ezt a nagy kérdést a Gyenis Gyula egyetemi docens vezette antropológusoknak kell majd tételesen eldönteniük; remélhetőleg egy határozott igen vagy nem kíséretében. Egy szó, mint száz: a tudományos szenzációk házai listája ismét gyarapodott, mégpedig egy ritkán kézbe fogható, nagy lelettel. Azzal a lapos koponyatetővel, amelyet az igen alapos elemzés után leghamarabb 1988-ban állítanak majd ki, természetesen Szekszárdon, a „begyűjtés” és a legelső össz- tudományi értékelés színhelyén ... A. L. Peleske itt van a szomszédban Honnan indult el a nótárius? Becsky Györgyről mintázva Október harmadikén mutatta be a nyíregyházi színház Gaál József bohózatát, A peleskei nótáriust. A darab több szálon kapcsolódik a hajdani, történelmi Szatmár vármegyéhez. Ezek közé tartozik a címszereplő jegyző lakhelye, Peleske is. Gaál József 1838-ban jelentette meg művét, Gvadá- nyi József 1787-ben írt darabja az Egy falusi nótáriusnak budai utazása alapján. Ha nemcsak a térképen akarjuk elhelyezni Peleskét, hanem a települések korabeli rangsorában is, akkor a XVIII. és XIX. századi országleírásokhoz és monográfiákhoz érdemes fordulnunk. Az egyik legkorábbi leírást Karl Gottlieb von Windisch A királyi Magyar- ország földrajza című német nyelvű, i 780-ban megjelent munkájában találjuk. Nagypeleske Szatmár megye nagybányai járásában a három mezőváros egyike, görög katolikus val- lású rutének lakják. Kispe- leskét a falvak között említi Gottlieb; református pa- rochiája van. Szirmay Antal 1809-ben adta ki a Szatmár megyét bemutató monográfiáját. Ebben Nagypeleskéről a következőket írta: „derék helység, földes Urai a’ Nemes Tasnád-Szántói Becsky virágzó nemzetség, mellynek itten szép lakó helye, ’s kj- terjedett Kúriája, jó határja vagyon, minden őszi, tava- sz'i magot bőven terem, kaszálói száraz időben terméketlenebbek, mint hogy ár-^ víz nem járja, három szakasz erdeje: Tatár, Gáborna és Csarnahó nevezetűek. Lakossal Magyarok, többnyire Ó-Hitűek, kiknek helyben Templomjok és Papjok. Van az Uraság Kúriáján kőből épült Római Katolikus Templom is . . .”. Kispeleske „szántó mezeje jó, terem mindenféle őszi, és tavaszi magokat, kaszálója is hasznos, minden esztendőben a’ Szamos árja meg- futtya. Van különös erdeje is, lakóssai Reformáta vallást tartó Magyarok. Szathmár a’ piattza.” A településeket régen Py- lyskének nevezték. A tatárjárás mind a két helyiséget elpusztította. A XV. század elején Peleskey István volt a földesúr. A kevés adat közt említette meg Szirmay Antal, hogy Nagypeleske 1746-ban kapott mezővárosi rangot. Ludovicus Nagy 1828. évi leírásában Nagy- és Kispe- leskét is a falvak közé sorolta. Az előbbinek 657, az utóbbinak 261 lakosa volt. Hol van tehát Peleske? A korabeli térképeken a két testvérközség egymástól 2—3 km-re, Szatmárnémetitől 10 —12 km távolságra északra található. Ma Romániában van e település, Peles néven, közvetlenül a határ mellett. A magyarországi Zajta közelebb fekszik hozzá, mint bármely romániai helység. Az irodalmi mű más módon is kapcsolódik Szatmár megyéhez. Gvadányi, mint katona Szatmárban és Zaj- tán is állomásozott, s járt Nagypeleskén. A főhőst valószínűleg az itteni földesúrról, Becsky Györgyről mintázta, aki viselte a megyei alispán tisztségét is a XVIII. század közepén. A másik szerző, Gaál József Nagykárolyban járt iskolába, így "ő is ismerhette a helyi viszonyokat. A darabban a cselekményt Tóti Borka, géczi boszorkány bonyolítja. Ö minden bizonnyal nem i Nóg- rád megyei Gécről került (repült?) Peleskére, hanem a Szatmár megyei Nagygécről, amely az 1970-es tiszai árvíz idején pusztult el. A Schlanger András rendezte fergeteges bohózatot önmagáért is érdemes megnézni, de talán e megye színházszerető közönségének az sem közömbös, hogy a darabnak szatmári vonatkozásai is vannak. Galambos Sándor Oktassam, te oktassam? A HÉT október 11-i száma ismételten foglalkozott a kibontakozási program egyik alapfeltételével, az oktatással. Ez a probléma most országosan téma, megyénkben is napirenden van és egyre markánsabban körvonalazódik két alapvető álláspont: a gazdasági (vállalati) vezetőké és a mindennapi gyakorlattól távol élő elméleti embereké. Az utóbbiak véleménye szerint a vállalatok szűk látókörű vezetői nem ismerik fel azt a szükségszerűséget, hogy az általánosan művelt, széles látókörű, konvertálható ismeretekkel rendelkező munkásokkal lehet csak a termelés színvonalát emelni, a kibontakozási programot ■végrehajtani. A vállalati vezetők véleménye szerint pedig elsősorban jó szakmunkásokra és általában véve jó munkásokra van szükség. Nem az a fontos, hogy általánosságban mit tud, hanem az, hogy a mindennapi rutinfeladatot minél pontosabban és gyorsabban elvégezze. Véleményem szerint mindkét álláspont tartalmaz igazságokat, de csak részigazsá- gokart, most, 1987-ben. Mert ha jól és pontosan elolvassa valaki a kormányprogramot, akkor látja, hogy a kibontakozási program első része: az alapozás. Biztos alapokra kell helyezni a jövő gazdasági stabilitását. Ehhez pedig alap- feltétel az, hogy a vállalat azt tisztázza: a jelenlegi munkavégzéshez hány emberre van szüksége, majd pedig azt, milyen legyen ezeknek az embereknek a képzettsége. Másképp az a helyzet is előállhat, hogy lesz ugyan képzett ember, csak a vállalat jut közben csődbe. Az első lépés, a létszám racionalizálása megtörtént, illetve történik. A második lépés azonban nem megy. Azért nem, mert néhányan nem fogadják el azt a tényt, hogy a vállalatoknak a stabilitási program végrehajtásához valóságos, „hús-vér" esztergályosra van szüksége, aki termel, nem pedig egy ,,lehetőségre”,; akit a vállalat mások által niegtermelt p éhzen tart, és a/munkába áIliig, után két év múlva derül ki,- hogy arra a célra, amire alkalmazni kívánják, alkalmatlan. Jelenleg sem időnk, sem pénzünk erre a játékra. Az igaz. jelenleg ott tartunk. hogy a jövőbeni munkásosztály műveltségi szint- " jét nem lehet elég alacsonynak elképzelni. De ezért ne a vállalatokat hibáztassák. Nem a gazdasági vezetők állítják ki a nyolc általános iskolai vagy a szakmunkás- képző bizonyítványt. Miért a vállalatokkal akarják megfizettetni az egyén hibáját? Elfogadom, lehetséges olyan eset, hogy valaki önhibáján kívül nem tudja elvégezni az általános iskolát, de ez egyedi eset, és a szociálpolitika tárgykörébe tartozik. Ha valaki 30 évesen jön rá, hogy tudatlan (vagy elbocsátják, ha nincs meg a szükséges alapvégzettsége, a 8 általános), tanuljon munkaidő után a saját idejéből a saját pénzén, ugyanis ezt a pénzt a társadalom már egyszer kifizette. Az a vállalat, amelyik a mindennapi termeléshez szükséges munkásokat alkalmazza, annak tevékenysége biztosított, sőt a termékei eladhatók, tehát fejleszt. E program végrehajtásához maximálisan szükséges ismeretanyag megszerzésére fogja kényszeríteni az alkalmazottakat, se többre, se kevesebbre. Vagyis a vállalat a neki szükséges munkásokat felkészíti a kívánt munkára. Ha többre készíti fel, alulfoglalkoztat, ha kevesebbre, nem tudja a dolgozó elvégezni a munkát és mindkét eset komoly feszültségekhez vezet. összefoglalva: a vállalatok a jelenlegi helyzetben stabilitásra, biztonságos termelésre törekednek. E folyamathoz alkalmazzák a munkásokat. Ha van is olyan vállalat, amely jelenleg nem is így cselekszik, a jövőben kénytelen lesz, és csakis akkor iskoláztatja munkaidő alatt a munkásokat, ha a fejlesztéshez szükséges érdeke erre kényszeríti. Az már viszont a munkásra tartozik, hogy megítélje: elegendő-e az ismeret- anyaga az esetleges továbbképzéshez. (Tud-e olvasni, beszél-e idegen nyelven?) Ha úgy ítéli meg, hogy nem, akkor azt saját szabadidejében, a, sajáté . pénzén pótolhatja; í Ehlyez < azonban a lehetőség megteremtése, a. művelődési házak és az iskolák feladata. Ami: persze - nein 'zárja ki, hogy a vállalat ezt a lehetőséget eszközökkel, pénzzel segítse. Bajor Tibor népművelő, Záhony Gyűjtötték az Ándrássyak Krasznahorka büszke vára Galyatetőn laktunk feleségemmel két hétig. Bár ide néz jelen hazánk legmagasabb csúcsa, a Kékes, ez a magasságban második, igen szép, ízléses, körös-körül „gallyakkal övezett” Galyatető, ahol mi éltünk, igen vonzó hely. Ráadásul okos, művelt kul- túrfelelőseinkkel igen sok szép kirándulási tettünk, megkóstolva a híres borokat. De a legfelejthetetlenebb élményt szlovákiai kirándulásunk adta, a környék legszebb és legvonzóbb várkastélyába, Krasz- nahorkára. A Felvidék várainak gyakran volt gazdacseréje. Így volt ez itt Gömörben, Rozsnyó környékén, a Sajó völgyében is. A felkelések és bukásuk gyakran okozta ezt a „váltást”. A bukottaktól elvették birtokaikat és várkastélyaikat. Tehát nagy rekordot csinált az Andrássy-család, kiknek tulajdonában ez a gyönyörű várkastély évszázadokig maradt. Az egyik, miniszterelnök Andrássy megkoronázta Erzsébet királynét, Ferenc József feleségét. Régi úri szokás volt, hogy ha egy főúr jártában-kel- tében látogatásai során valami érdekes, különleges tárgyra bukkant, megszerezték, hazavitték és aztán otthon mutogatták a barátaiknak. Andrássyék ebben is rekorderek voltak. Múzeumi szenvedélyük valóban múzeummá tette ma a várat. Van ebben az épületsorban néznivaló a múzeum- látogatónak, aki a történelem iránt is érdeklődik. Az Ándrássyak már 1857-ben megnyitották az épületet a látogatók számára. Teljesíti is ezt a feladatát mind a mai napig, s a tizenötezer kötetes remek magyar történelmi könyvtár is megtekinthető. Nagyon értékes a kép- gyűjtemény. A nagy termet főleg II. József uralkodása idejéből tették a gazdák gazdaggá. Barabás Miklós, Benczúr Gyula portréi, Vajda Zsigmond mennyezetfestményei a Vörös Szalon mennyezetén. Külföldi mesterek is sok gyönyörű képpel szerepelnek. Seligman nagy történeti festménye, Ottó császár vadászata még közülük is kitűnik. A hazai mesterek barokk bútorain kívül a múlt század elejéről való angol empire stílusú bútorok, valamint a 18. század második feléből való klasz- szikus bécsi bútorok épp olyan jó néznivalóknak bizonyultak, mint a remek vadásztrófea-gyűjtemény és a gyönyörű park. gnz. 1987. október 31. ^ HU HÉTVÉGI MELLÉKLET
