Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. október 31. O ( FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK ) „ Anyám, te eldobtál ...” Túra jelzést újítanak, nagyokat gyalogolnak, törpegómre lelnek \ Kevés a fecske Félszáz fiatal szakmunkás végzett az idén a tiszadobi gyermekváros szakmunkás- képzőjében. Közülük egy sem dolgozik megyénkben. Szerződésük többek között Székesfehérvárra, Miskolcra köti őket. Szabad idejükkel még nem tudnak mit kezdeni, ezért h,a tehetik, a hétvégeket, szabadságukat itthon, a gyermekvárosban töltik. Az itt maradt barátok áhítattal hallgatják a „kintről’' jöttek élménybeszámolóját. A tizennyolc éves vas- és fémszerkezeti lakatos Miskolcról jár haza hétvégeken. Balogh Győző örökké mosolygó, barna fiú. Érzékeny, választékos modorú, halk szavú; Szeméből József At- tila-sorokat olvashatsz ki. A példaképe. Tavaly is tőle szavalta a „Kész a leltár” című verset a helyi szavalóversenyen. Ám az igazi sikert saját költeményével aratta. A „nehézfiúk” is elsírták magukat. „Anyám, te eldobtál engem, mint természet a szép tavaszt...” Költeményeit és fantasztikus írásait mindig magánál hordja. Valamennyit el kellett olvasnom. — A te korodban én is ver-, seket írtam, egy krimit... Majd elmúlik. De ez az egy sor: „Anyám, te eldobtál engem . ...”? — Nem ismerem a szüléimét, és már nem is akarom megismerni őket. Anyámnak a keresztneve talán nem is az, mint ami a személyimben van. Semmit sem hallottam róluk. — Nem akarod megkeresni őket? — Nem, most hogy már dolgozom, meg fogok állni a saját lábamon. Nem hiányzik, hogy elszedjék a pénzem. Győző Fehérgyarmaton élt nevelőszülőknél. (Igazából lányt szerettek volna). Nyolc év után — tízévesen — Ber- keszre került és az intézetben fejezte be az általános iskolát. 1984-ben jött Tisza- dobra szakmát tanulni. — Az az igazság, hogy nem tetszik a szakmám. Festő szerettem volna lenni, de sajnos, színtévesztő vagyok. — Nem tetszik? Mégis négyesre vizsgáztál... — Próbáltam megállni a helyemet, bizonyítani akartam: lehet az ember attól még rendes és jó tanuló* ha cigány, ha intézeti... — Nem vagy egy tipikus költőalkat. Sportolónak látszol inkább. — Sokat sportolok. Legjobban a talajtorna megy nekem. Azért is járok vissza, mert itt a tornateremben van alkalmam edzeni. Nagyon megszerettem az Illés házaspárt (fiatal nevelők), ők segítenek a gyakorlatok kidolgozásában. — Sikerült beilleszkedned a munkahelyen? Nem vetik a szemedre, honnan jöttél? — Tetszik a munkahely, a brigád js. Különösen a csoportvezető nagyon jó fej. Szerinte jól kell dolgozni, más nem számít. Az sem, hogy „mágyósok” vagyunk. (Magyar Állami Gyermek- otthon — régen.) Kanyuk László, a szakoktatónk és tanárunk, osztályfőnökünk Ka- rafa Sándor jól megtanították velünk a szakmát. Nem vallunk szégyent. Az igazi gondot a korai kelés jelenti és az, hogy nem keresünk túl sokat. Most 20 forint az órabérem. — Szerintem kezdésnek nem rossz. Be tudod osztani a pénzedet? Ahogy a cuccai- dat elnézem, a legújabb divat szerintiek és egyáltalán nem olcsók. — Igen, talán itt lehet a baj. Nem vagyunk tisztában ä pénz értékével. Ezt az intézetben nem lehetett megtanulni. Nem tudom, milyen kajákat vegyek^ giert az ára- S*®1 ismerem » ^ £f d?,Ul er; csomó gépson- v ettem. Aztán leesett az —cokba kerül. Mostanában érzem, mások hogyan csinálják, ezt is tanulni kell. Hárman lakunk gyermekvárosiak egy albérletben, megpróbálunk magunkról gondoskodni. Már főztünk lecsót... — Szabad idő? Ital, lányok, szerelem? — Kettőtől nem tudunk ynit kezdeni magunkkal. Hiányzik a kötött program. Sétálunk, ismerkedünk a várossal, moziba járunk. Szeszes italt nem iszunk. Erről az egyről tudom, hogy nagyon drága és én sportolok is. Lányok? Félénkebb vagyok, mint a többi srác. Erre sem voltunk jól felkészítve. Most azzal szórakozom, hogy mindig ugyanabban az időpontban nézzük egymást egy lánnyal a villamosmegállóban. Ő felszáll és az ablakból néz le rám. Talán egyszeh felszállók én is. A szerelmem, Beáta Lengyelországban maradt. Az idén nyáron ismertem meg, vele levelezek. Jó volna viszontlátni. — Mik a terveid? Mint hallom, már munkatársaid is „költőnek” neveznek. — Miskolcon gimnáziumba iratkoztam be. A különbözeti vizsga után a másodikban folytatom a tanulást. Tanár szeretnék lenni. Biológia-testnevelés szakos tanár. — Ha végigcsinálod, Beáta büszke lesz rád. Aztán mintegy mellékesen a kezembe nyomja a legújabb Nemere-könyvet. Olvassam el. És máris előadást tart az ufókról, a gömbvillámokról, az eszperantó nyelvről, amit meg fog tanulni. Megkérdezi: mit gondolok az idegen lényekről? Valóban léteznek? Jók-e vagy gonoszak? (Egyik fajtája nagyon gonosz: akik eldobják gyermeküket, „mint természet a szép tavaszt”. Ennyire ide- ■gén lény és ennyire gonosz csak az ember tud lenni.) Farkas Béla Most valami szépet: emelkedett, fennkölt gondolatokat kéne fogalmaznom, hiszen azt szeretném, ha egyre több embernek lenne szívügye a saját (és a mások) egészsége. Jó szóval oktassak? Netán ijesztgessek infarktussal, agyvérzéssel, korai elbutu- lással? Félek, mindez csak írott malászt maradna. (Még jó, hogy az olvasó nem lát be az elfüggönyözött konyhaablakon, ahol — igaz, nem minden lelkifurdalás nélkül, de — félmondatonként nagyot szívok a cigarettából, amiről már megint nem sikerült leszoktatni magamat). Ostorozhatnám ifjabb kortársaimat, akikkel itt-ott, különféle színvonalú szórakozóhelyeken találkoztam, s már csak azért is felnőttnek hazudták magukat, hogy megkapják a talán nem is igazán ízlő felest a kísérő sörrel. Felemlegethetném a napokban látott három kamaszsrácot, akik nem barátságból, inkább a könnyebb járás-talponmaradás kedvéért fogództak össze, alkoholbűzzel riogatva a szembejövőket. És persze nem maradhatna ki a felnőttek felelőssége sem! Nem. Hagyjuk a Nagy Népnevelő-mentalitást. Ezúttal inkább csak mesélek egy közösségről, egy kis csapatról. Első találkozásunkkor feltűnt már, hogy micsoda irigylésre méltó, jó hangulatban töltik együtt az idejüket az Országjáró Diákok Országos Találkozóján, „magyarul” az ODOT-on, pedig akkor szinte semmit nem tudtam még róluk, csak annyit, hogy ők a nyíregyházi Kossuth gimnázium országjáró diákjai. Fiatal tanárnőjükkel, az orosz—francia szakos Hargitai Ágnessel természetes, a diákos szemtelenséget sem nélkülöző, mégis tiszteletet adó viszonyt alakítottak ki (illetve ez inkább fordítva történhetett). Néhányuk- kal — tanárnőstől — a debreceni McLaughlin—Paco de Litcia-koncerten futottam össze legközelebb, aztán pedig hallottam a harangodi táborukról is. Nincsenek túl sokan — tizenöt-húsz emberből áll a stabil mag, s nem csinálnak semmi rendkívülit. Csak tú- rázgatnak a Bodrogközben, a Zempléni-hegységben, a Bükkben, nagyokat gyalogolnak — ahogy mondják, ezek inkább amolyan természetismereti túrák, nem az a céljuk, hogy a könyvecskékben minél több kilométert mutathassanak ki. (Első a tanulás, ezért általában egy napra utaznak el.) Szóval, semmi különöset nem csinálnak. Csak elmennek Tunyogma- tolcsra, felmérni a védetté nyilvánítandó platánokat; Kislétára, a gyermekotthon védett parkjába, megnézni, hogy milyen ismertetőtáblákat helyezzenek ki; felmérik a Bujtos madárvilágát (s M ert mit lát a gyerek? Apám, ha ideges, ha fáradt, a szeszhez folyamodik. Anyám képtelen altató nélkül elszende- rülni, koffein nélkül felébredni; ha legyengül, vitaminbogyókat kapkod; ha nem akar már gyereket, el nem mulasztaná az antibé- bi tablettát beszedni. És a többi, és a többi... Mindent önrendelésre. Legnagyobb a kereslet a modern nyugtatószerek iránt, mert ezek oldják a szorongásos feszültségeket. Ahogyan nő a gyógyszerfogyasztás, úgy csökken az öntevékeny egészségvédelem, amit magunkban építhetünk ki. Pluszpénzért pluszmunka — csökken a szervezet regenerálódására fordított idő; nem jut elég pihenésre, alvásra — ez is egyfajta függőségi viszony. (A jegyzetfüzet szenvtelen lapjai egy orvos, dr. Sátorhegyi Éva gyerm'ekpszi- chiáter gondolatait őrzik; egy hosszú beszélgetés kivonatát. Nem minden tanulság nélküli a felidézésük. A kábítószerekről, a hatásuk alá került emberekről beszélni kell- Hátha tanulunk belőle.) Magyarországon először 1968-ban figyeltek f-’ . szedn'-’£,ata-* gyógyszert ..es alkohollal. A budapesti iskolákban 1969-ben észlelték először a ragasztózást. Az egészségügy a. hetvenes évek közepétől Vigyázat! Narkó! kapcsolódott be a kezelésbe. Fáziskésésben vagyunk a felvilágosítással, mert korábban az az elv járta: ha elmondjuk, akkor azzal csak felhívjuk rá a figyelmet, és még többen próbálják meg. De terjedt az magától is ... Mintegy harmincezerre tehető a droggal (kábítószerekkel) élő fiatalok száma; ez becsült érték, inkább több, mint kevesebb lehet a valódi szám. Amikor ehhez nyúlnak, fogalmuk sincsen a veszélyekről. Nem tudják, hogy ezzel olyan lejtőre lépnek, amelynek a végén a teljes testi-szellemi leromlás várhat rájuk. A kíváncsiskodók a „maguk erejéből” tulajdonképpen senkivé válhatnak. Kiszámíthatatlan, hogy valaki hányszori kísérlet után marad a rabja, s lesz egyre nehezebb a visszatérése. Van olyan anyag, amelyikből már egv-'-" t adae elfogyás*^ fűS£é. f .„..at létre! S hogy ez mit jelenthet? Szenvedélyt, az. akarattól függetlenül alakuló érzést, amikor már csak egyetlen dolog fontos, az egész léted attól függ, hogy meg tudod-e szerezni az újabb dózist. Az eufória, a minden szép-érzés eléréséért mindenre képes leszel; bűnözésre, prostitúcióra is. És nagyon keserves a felébredés. Szabolcs-Szatmárban elsősorban a szerves oldószerek, főként egyes ragasztók használata dívik, s roncsolja a lélek mellett a testet is. A gőz és a visszaléleg- zett széndi-oxid együttesen fulladásos halált okozhat. (Okozott is már nem egyet.) Enyhébb fokozatban pedig „csak” légzőszervi bántal- makkal, látóideg-károsodással és más hasonlókkal fenyeget... Eddig az országban mintegy negyven halálesetet írhatunk egyértelműen a szipuzás számlájára, de sok tisztázatlan eset hátterében is gondolni lehet rá, hogy a ragasztózásnak volt nagy szergpé benne. ., A. gyógyszerek? Tudjuk l”,, nogy kis adagban tényleg gyógyító szer lehet, de nagy adagban önmagában is méreg. Hát még alkohollal együtt! (Szerencsére a kemény drogok nem törtek még be a megyébe; bízzunk benne, hogy eztán sem fognak.) (E sorok írója szipuzást még nem látott — nem is nagyon kíváncsi rá. Alaposan megdöbbent viszont, amikor értelmesnek tartott ifjú ismerőse, akit megkínált egy pohárka itallal, a legtermészetesebb mozdulattal zsebébe nyúlt, kivett valami színes tablettát, s bekapott egy párat. Szorongásos panaszokkal kezelt barátnéja pedig — aki akkor látta először a srácot, s a kérdéses orvosságot sem ismerte — szintén kért belőle. Lebeszélő szavai hatástalanok maradtak; csak annyit mondhatott: hülyék vagytok.) Mikor gyanakodhat a szülő, mikor gondolhatod te is a barátodról, ismerősödről, hogy narkózik? Meg kell próbálni segíteni, ha azt veszed észre, hogy megváltozik a magatartása: romlik a tanulmányi eredménye, a koncentrálóképessége, feledékennyé válik, indokolatlan félelemérzések gyötrik, netán 'nanUci- nák ííá szédeleg, ha bizonytalan a járása, ha szívpanaszok gyötrik, ha nem náthás, mégis folyik az orra. Ilyenkor pszichológushoz kell fordulni, míg nem késő. A családnak, az iskolának, a barátoknak, a környezetnek is nagy a felelőssége, hiszen, ha időben felfedezik a bajt, akkor nagyobb odafigyeléssel, törődéssel még megállítható ezen az úton. Nem lehet csak az egészségügy feladata a narkózás közben törpegémré lelnek); felújítják a Sóstói Kultúrpark madárodúit (cserébe ingyen belépőt kapnak a vadasparkba); előadásokat hallgatnak meg például a veszprémi állatkert legendás emlékű Böbe majmáról, vagy egy afrikai expedícióról... Harangödon vadetetőket, túrajelzéseket újítottak fel, csemetekertet kapálta^, segítettek az építkezésen (ezért ebédet kaptak az erdőgazdaságtól), s közben tanultak faismeretet, erdőgazdálkodást, környezetvédelmet. Meghallgattak például egy elő- adást a műanyag hulladékok veszélyeiről, s másnap nekiindultak a nagykállói utcának szemetet szedni. Gálán- ta Gyuri meséli, hogy bementek egy nénihez, aki szépen eltakarította a porta elejét, s éppen égette a szemetet. Elmondták, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában, de a néni válasza az volt, hogy nincsen kuka. Egy volt megyeszékhelyen! — tette hozzá dohogva Gyuri. Az ARO-s is kellőképpen-meglepődhetett, amikor a srácok felvilágosították, hogy egyes nézetek szerint a Földnek már csak 15 éve van hátra, s pont az ilyenek miatt, mutattak a hosszú percek óta áll va is pöfögő kocsira. „Én leállíthatom, de akkor majd t toljátok be” — jött a vá lasz ... Nem állítom, mert nen tudhatom, hogy a kossutho országjárók soha nem kós tolták meg a cigarettát, soh nem kortyoltak bele a szesz be, de hogy az életüket ner ez tölti ki, az már bizt Akinek a mások egészsége szívügy... (Már búcsúzkodunk, am kor légy szemtelenkedik közelünkbe. Gyuriból rögtc kibújik a természetvédi „Tessék: miért sok a légj Mert kevés a fecske". Átvi értelemben is — gondolo hozzá.) P. 1 elleni, a narkósért, vagy a veszélyeztetettért folytatott küzdelem. Fontos a felvilá t gosítás, az egészségnevelés j- Már a hetedik-nyolcadiko-' sok körében célszerűnek látszik őszintén, kendőzés nélkül beszélni a veszélyes szerekről, pusztító hatásukról. Amikor még nem próbálták meg. Fontos a megelőzés, hiszen a serdülők tulajdonképpen a konfliktusokkal kapcsolatos érzelmi feszültségeket próbálják így leküzdeni, aztán az eszköz észrevétlenül céllá válhat. A családnak, a szülőknek van a legnagyobb felelősségük: fel kell készíteni a gyereket arra, hogy nem lehet fájdalom nélküli világot teremteni. Fel kell készíteni a gyereket a kudarcok leküzdésére. Nemcsak a testet, a lelket is edzeni kell. Fontosak lennének a meghitt csaláűi együttlétek; nem altathatjc el háborgó lelkiismereté' azzal a szülő, hogy az érzelmi hiányokat a minden> megadok neki jelszóval pótolja. És kínáljon nívói programot az iskola, az út törőszervezet, a KISZ, : kultúrház, hogy lehetőleg n az utcán csellengjen a gye rek. (Sok a kell, a felszplb mód, a parancs? Igejn Mert eddig nem ' eleget...) Papp Ev Egyszer talán 6 is felszáll
