Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. október 29. Vegyen közműkötvényt! Utak és lámpák IKSZV—Lakszöv kesergő Notórius nemfizetők Végül is minden ember lakik valahol — fogalmazhatjuk meg az állítást. Az viszont nem mindegy, milyen szinten, milyen körülmények között, mennyire becsüli meg azt az épületet, lakókörnyezetet, ahol otthonra lelt. Más a viszony akkor is, ha valaki tulajdonosként óvja házát, vagy ha bérlőként lakik valahol. Ám jó néhány negatív esetből kiindulva azt kell mondani: sokan azt szeretnék, ha ingyen lakhatnának, s azt sem becsülik meg, amit átadtak nekik. Néhány évvel ezelőtt országos visszhangot keltett a Nyíregyházán indított látványos kitelepítési sorozat: azokat a bérlőket, akik notóriusan nem fizettek, több évi hátralékot gyűjtöttek össze, a jogi procedúra lépcsőit végigjárva rosszhiszemű, jogcím nélküli lakókká nyilvánították, a kényelmes bérházból alacsonyabb komfortfokozatú lakásba költöztették — ha kellett, rendőri segédlettel. Mégis azt mondhatjuk, nem sokat javult a bérlők fizetési morálja. — Ezt erősítette meg dr. Papp Mária, a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat csoportvezetője, aki szerint évek óta kétmillió forint körüli kintlevőségük van. A tanácsi kezelésű bérházakban élők száma a város növekedésével együtt gyarapodott. Az összes bérlemény meghaladja a 7700-at, közülük majd 4800 az összkomfortos lakás. Bizony elmondható: igen sok ember szíve vágya, hogy ilyen lakásba kerüljön. Ám ugyancsak sokan vannak, akik nem becsülik meg a kényelmet, nem hajlandók áldozni érte — vagyis nem fizetik rendszeresen a lakbért. Meglepő, hogy legutóbb is 1433 lakónak kellett küldeni felszólítást. Természetesen közülük legtöbben azok vannak, akik két-három hónapnál nem késtek többet — csakhogy a megemelkedett lakbérek miatt már nekik is ezer forinton felül van a tartozásuk — mégis figyelmeztető a szám, mert az IKSZV gazdálkodó szerv, ha kevesebb a bevétele, akkor a szükséges fenntartásra, felújításra is kevesebb jut. Bár a jogi eszközök megvannak, azonban a gyakorlat azt mutatja, igen nehéz behajtani a tartozást azokon, akik nem akarnak fizetni. A felszólítás még csak az első lépcső, s bizony vannak jól kereső, megbecsült állásban lévő emberek is, akik ilyen levelet kapnak. Ezután jöhet a lakásbérleti szerződés felmondása, aminek már komolyabb — jogi — következményei lehetnek. S ha a bérlő még ekkor sem fizet, kérhetik a bíróságot a kitelepítésre, alacsonyabb fokozatú, szükséglakás kiutalására. Amikor idáig fajulnak a dolgok, sokan azt kiabálják, hogy nem lehet így bánni emberekkel, senkit nem lehet az utcára tenni, még ha megtetszik is a lakásuk valakinek. Hátralék részletre Csakhogy nem az a cél, hogy valakit kitegyenek a lakásából, hanem szeretnék, ha rendesen fizetnék a lakbért. Ezért próbálkoznak azzal, hogy a hátralékosnak a munkabéréből ítiltassák le az adósságot, s ha végképp nem tud fizetni, de látszik a hajlandóság, akkor részletfizetési kedvezményt adnak. Mégis, az idén 249 felmondási eljárást kellett megindítani. Szerencsére ezek kétharmadánál a bérlő rájön, milyen hátrányos következményekkel számolhat, s ha megkésve is, de fizet. A másik rész pedig a bíróságon ígér fűt-fát, csakhogy megmaradhasson a lakásában. A baj akkor van, ha — enyhén szólva, nem a társadalomnak megfelelő életvezetésű emberek — munkakerülő. alkoholt fogyasztó, lumpen, családjukkal sem törődő bérlők kerülnek hátralékba. Náluk kellett végső esetként a kitelepítést alkalmazni. A kijelölt guszevi lakásban viszont csak annyi a változás, hogy az ingatlankezelő látatlanban számolhat azzal, hogy nem vigyáznak a lakás, a ház berendezéseire, továbbra sem fizetik a lakbért, csakhogy innen valóban csak a szabad ég alá lehetne rakni a nem fizető bérlőt. (Arról nem is beszélve, hogy ezzel a módszerrel á még maradt, jó érzésű, rendes bérlőiket riasztják el a Guszev lakóteleptől, ahol egyfajta nyomornegyed alakul ki.) A szégyen nem jellemző Azt hinné az ember, hogy az, aki több hónapos lakbérhátralékot gyűjt össze, legalább magyarázatot keres, a felszólításra igyekszik rendezni helyzetét. Mégis az a tapasztalat, hogy italszagtól bűzlően, ő megy felháborodottan az ingatlankezelőhöz, miért meri zaklatni, hogyhogy neki kell eljárni tartozása rendezése érdekében. Ügy tűnik, a szégyen egyre kevésbé jellemző a hátralékosoknál. Sokaknak kényszerlakóhely: a Guszev lakótelep. Az ingatlankezelőnél külön létszámot köt le, hogy a hátralékosokkal foglalkozzanak, nyilvántartsák az adósokat. Egy nyugdíjasnak az a dolga, hogy felkutassa az adósok munkahelyét, hátha a fizetésből való letiltással eredményt érnek el. Olyat is megtettek, hogy a nem fizető bérlő vállalatának igazgatóját, szakszervezeti bizottságát értesítették, hogy foglalkozzanak az adóssal. Ez a módszer egy esetben eredményes: a megnehezedett életkörülmények között sajnos mindig akad egy-két, önhibáján kívül nehéz helyzetbe került család — válófélben lévő, a gyerekekkel egyedül maradt asszony — ahol tényleg érthető a segítség, s ez általában nem is marad el. Meglehet, hogy a nagy számok törvénye alapján adódik néhány hiba, de mindenképpen figyelmeztető, hogy olyanok is kapnak lakáskiutalást, akikről igen hamar kiderül, hogy nem érdemelték meg azt. így már az örökösföldi lakásokban is jó néhány nem fizető bérlőt tartanak nyilván. Élőzködét a társakon Az ingyen lakók másik tábora azokból kerül ki, akik tulajdonképpen gazdái saját lakásuknak. A szövetkezeti lakásokról van szó, mert ezeknél is akad szép számmal olyan, aki nem fizeti be időben a kötelező felújításhoz szükséges, a ház fenntartásához megszavazott havi összeget. Csakhogy a lakásszövetkezet kitenni sem tudja őket, mert tulajdonosok. A tanács pedig nem tud szükséglakást adni — hallottuk Nagy Károlyt, a nyíregyházi lakásszövetkezet főkönyvelőjét. Náluk is évek óta egy szinten van, 800 ezer és egymillió forint között változik a hátralék összege, legfeljebb a nevek változnak kissé. Persze itt is van olyan, mint M. András, a Kun Béla út 24-ből, aki szinte a kezdetekből nem fizet, 34 ezer forintos hátralékot gyűjtött össze. Ugyanebben a házban két másik, csak jószándékkal nevezhető „lakótárs” szintén 30 ezres tartozást nem akar kiegyenlíteni. A lakásszövetkezetnél a gyakorlat szintén a felszólítással kezdődik. Az idei kimutatás szerint az 5800 tag közül 179-nek volt ezer forint feletti tartozása, 16-an voltak, akik ötezer felett tartoztak. (Sajnos éppen ezek között van olyan, akinek nincs munkahelye, akinek a fizetéséből nem lehet letiltani az elmaradt bért.) A tartozás behajtására itt is a bírósági végrehajtás a következő forrna, majd — jobb híján — jelzálogként ráterhelik a lakásra a tartozást, így ha azt el akarja adni tulajdonosa, a vételárból végre levonhatják. Csak á hátralékosok ellenőrzése, az elmaradt közös költségek beszedése három ember munkáját jelenti a lakásszövetkezetnél. S általában az ilyen emberek nem mennek le a lakógyűlésekre, hiába teszik „pellengérre” a nevüket, mint adósokét, legfeljebb igyekeznek elkerülni lakótársaikat. Csakhogy egyszer észre kellene venniük, hogy minden ház hivatalosan öneltartó, ezért a becsületes többségnek kell fizetnie a hátralékosoktól hiányzó víz-, szemét-, takarítási stb. díjakat is. Még szerencse, hogy a szövetkezetnek van némi tartaléka, így ideig- óráig ebből fedezik a hiányt. Mondani sem kell, hogy azok, akik ingyen szeretnének lakni, hadilábon állnak a közszolgáltató vállalatokkal is. Közülük a legjobb helyzetben talán az áramszolgáltató van, ott ugyanis elég egyszerű művelet a villanyóra kikapcsolása, nem gyűlik az adósság. Azonban azok, akik átalányszámla alapján fizetik a gázt, ugyanígy szedik be tőlük a távfűtés díját, már „megtehetik”, hogy nem fizetnek időben. Itt ugyanúgy a nyilvántartás többletmunkája, a pereskedés, a fizetésből való letiltás az út. Pedig mennyivel jobb lenne, ha mindenki tisztában lenne azzal: ha lakik, ha igénybe vesz valamilyen szolgáltatást, akkor azért fizetni kell. Lányi Botond Sokak szerint csúcsidőben Nyíregyházán már nehezebb közlekedni, mint Pesten. Ha valaki reggel hét óra tájban a Jósavárosból akar bejutni a város közepébe, yagy keresztülmenni a városon, nemigen tudja még kettes sebességbe se tenni kocsiját, mert háromméterenként meg kell állni, s a sor vége valahol a Korányi köz táján van. Lehetett volna más útvonalakat is például hozni. Talán célszerűbb lett volna autóbuszt említeni a kocsik helyett, hiszen a tömegközlekedési járművek sem haladhatnak gyorsabban, s bennük sokkal többen idegeskednek amiatt, hogy odaérnek-e időben a munkahelyükre. Hogyan lehetne ezen változtatni? Az egyetlen igazi megoldás az lenne. ha kevesebben járnának autóval, hiszen akkor az autóbuszok gyorsabban haladhatnának, de hozhatna kisebb mértékű javulást az is, ha megépülhetnének a körutak, ha összehangoltan működnének a forgalmat irányító lámpák, s ha kikövezhetnék azokat a mellékutakat is, amelyek ma, 1987-ben is földutak és elvíhetnének jó néhány autót a velük párhuzamos kövesutakról. Ügy tűnik, hogy egyelőre ezek csak vágyak, ám a város általános rendezési tervét készítőknek számolniuk kellett vele, hiszen ha egyszer majd pénze lesz Nyíregyházának, akkor minden bizonnyal a sürgősen megoldandó feladatok közé sorolják. Hogy ez mennyire nem kitalált dolog, épp a napokban szerezhetett róla tudomást ország-világ, amikor a nyíregyházi tanács közműkötvényt bocsátott ki, amelyből természetesen minden magyar állampolgár vehet. Ha sikerül eladni a majdnem 50 millió értékű kötvényt, akkor valószínű, megépül belőle a kiskörút még hiányzó szakasza és a város vérkeringésének szerves része lesz a Bujtoson épülő szabadidőközpont. Ahhoz, hogy elkészíthették a tervezők Nyíregyháza közlekedésének tanulmánytervét, ismerniük kellett a múltat és a jelenlegi helyzetet is. A múltat, amikor Nyíregyháza épp attól lett megyeszékhely, hogy közlekedési szempontból kedvezőbb helyen feküdt, mint elődje Nagykálló, s a jelent, hiszen az a tény, hogy Nyíregyháza mind közúti, mind vasúti közlekedés szempontjából központi helyen van, meghatározza a jövő közlekedését is. Amikor a tervet készítették, figyelembe vették a Nyíregyháza környéki településcsoport helyzetét és érdekeit is, hiszen nem lehet lényeges változtatást hozni anélkül, hogy ne befolyásolná vagy Nyírtelek vagy Kótaj, vagy Nyírpazony, vagy Nagycserkesz, vagy Kálmánháza közlekedésének helyzetét. Ezekről a településekről nagy forgalmú utak vezetnek a megyeszékhelyre. Gócpont a nyíregyházi vasútállomás is, hiszen nemzetközi vonatok haladnak keresztül rajta, s Debrecen és Miskolc felé is megközelíthető a főváros. A megyén belüli forgalom lebonyolításában van nagy szerepe a nyíradonyi, a zajtai, a vásárosnamé- nyi és az ohatpusztakócsi vonatoknak, de nem elhanyagolható még idegenforgalmi szempontból sem a Nyíregyháza—Dombrád, valamint a Nyíregyháza és a balsai Tisza- part között közlekedő keskeny nyomközű vasút sem. Sajnos légi közlekedés nincs, pedig van repülőtér és mivel Nyíregyházának nincs folyója, a vízi közlekedés sem érinti. Ezek miatt szenteltek nagy figyelmet a város közlekedésének tervein dolgozó szakemberek a közúti forgalomnak, illetve annak a kérdésnek: hogyan lehetne a megyeszékhely úthálózatának szerkezetét úgy megváltoztatni, hogy az még zavartalanabb közlekedést tegyen lehetővé. Megállapították, hogy a korábban sugaras szerkezetű úthálózat a 60-as évek után gyűrűs-sugaras rendszerűvé vált. így Nyíregyháza nagy lépést tett előre a zavartalan forgalom biztosításáért, sok hasonló nagyságú és szerepkörű . településnél előbb oldotta meg ezt a problémát. A külső körút —, amely az átmenő forgalom elvezetésére és az érkező célforgalom szétosztására szolgál — jórészt elkészült, ma már csak a déli és délnyugati szakasz hiányzik. Szerepelnek a tanulmányban a megye- székhely legfontosabb közlekedési útjainak adatai, ám ezeket mindenki ismeri, miként azt is, hogy milyen súlyos gondokat oldottak meg azokkal a jelzőlámpákkal, amelyeket ma a város tizenegy csomópontján találunk. Bizony elkelnének az újabb jelzőlámpák a Vasvári Pál utca és Rákóczi út, a Tünde utca és Debreceni út, a Szabolcs utca és Széchenyi út, a Makarenko és az Arany János utca, a Simái út és a Huszár utca, a Bethlen Gábor és Derkovits utca, a Komszomol tér, az Orosi út és Leningrád utca, a Pazonyi út és Család utca, a Szilfa és Dimitrov utca, valamint a Puskin és Vöröshadsereg utca találkozásánál, de a Sóstói út és Kemecsei út, valamint a Kemecsei út és Űttörő utca csomópontjában is. Jelenleg még nincsenek olyan nagy problémák az imént felsorolt csomópontok teljesítőképességével, ám egyre sürgetőbb a Nagykörútnak azokra a szakaszaira lámpát helyezni, ahol helyi forgalmi utak keresztezik, sőt a Kiskörút és a vele ^találkozó utak kereszteződésében is előbb-utóbb csak lámpákkal tehető zavartalanná a forgalom. Persze csak akkor, ha a Nagy- és a Kiskörúton összehangolják a lámparendszert. Vannak gondok a közutak, vasutak találkozásánál is, amelyből Nyíregyházának jócskán kijutott. Amilyen jó, hogy minden irányba el lehet utazni vonattal Nyíregyházáról, olyan rossz, hogy a városból kivezető utakon mindenütt vasúti kereszteződés is található. Méghozzá nem is egy kereszteződés. A Budapest—Záhony vonalnál a Debreceni úton, a Simái úton. a Tiszavas- vári úton, a Tokaji úton, a Kótaji úton, a Sóstói úton, a Korányi Frigyes utcán és az Űttörő utcán ; a Nyíregyháza—Miskolc vonalon a,Levél utcán; a Nyíregyháza—Vásáros- namény vonalon a Simái útnál, a Debreceni útnál és a Kállói útnál; a Nyíregyháza— Mátészalka vonalon pedig a régi Debreceni útnál kell átmenni a vasúton. Igaz, felüljáró van a Debreceni úton, a Sóstói úton és a Tiszavasvári úton. de a többi helyen fény- és félsorompón, sőt a Tokaji úrnál és a Kállói útnál teljes csapórudas sorompón kell átjutni az autósoknak. A kereszteződések többségében elviselhető a helyzet, azonban a Tokaji úti kereszteződésben a sorompó a nap jelentős részében zárva van, s ez komoly forgalmi torlódásokat okoz. Szerencsére nem kell kivárni ilyen helyzetben a felüljáró megépítését, mert félsorompót építenek. (Már csak arra kell majd ügyelni a városnak, nehogy ezt is kézzel irányítsák, mert akkor nem ér semmit az egész.) Az autóbuszközlekedés a körülményekhez képest jó, sőt az igényekhez képest is jónak ítélhető, ha vannak is a járatok sűrítésére, vagy a szóló buszok csuklóssá cserélésére vonatkozó javaslatok, ám ezek is csak akkor oldhatók meg, ha több pénze lesz a Volánnak. Sokkal nagyobb gond ma már Nyíregyházán a parkolás. Ma már közelharc folyik egy-egy parkolóhely megszerzéséért a város központjában. A szakemberek szerint az igényeknek mindössze 30 százalékát elégítik ki a jelenleg meglévő parkolók, s ez az oka, hogy sok a szabálytalanul várakozó gépjármű. A közlekedés elengedhetetlen tartozékai a benzinkutak. Jelenleg négy üzemanyagtöltő állomás működik, s közülük a Pazonyi úti, illetve az Árok utcai három műszakos. Lett volna egy ötödik, — méghozzá Shell-kút — is Nyíregyházán, ám ki tudja, miért, ezt a kutat Rakamaz és Tokaj között építi meg a Shell a tiszanagyfalui tsz-szel közösen. Az általános rendezési tervben — igaz, csak nagy távlatban — ott szerepel az autópálya is, amely Miskolctól a 3-as (M3-as) út folytatása lenne és Nyíregyháza mellett elhaladva vezetne el Záhonyig. Erről azonban ma még álmodni sem igen lehet. Balogh Józsel Mindennapos kép: forgat om a Centrum Áruháznál.