Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
1987. október 29. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi filet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Reklám a falon Az első, falra írt reklám meglehetősen ijesztő lehetett. Ha hinni lehet á Bibliának, a Mene, Tekel, Ufarszin, amit az Űr írt fel, nem kevesebbet állapított meg, mint hogy megmérettél és könnyűnek találtattál. Sok mindenre igaz lehet ez ma is, főleg ha tudjuk, miként mérnek egyes boltokban. Nyíregyházán is tanúi vagyunk annak, miként hódít tért a reklám, mint alakul ez a tipikusan XX. századi új művészet. Mert sokan annak tartják, mások megtoldják: lélektani bűvészmutatvány is ez, hiszen célja egy, mellbevágón felhívni a figyelmet, és meggyőzni az embert valamiről. Az eddigi reklámok sajátja az volt, bogy a cégek önmagukat hirdették mindenfelé. A változó idő azonban lassan helyére teszi ezt a gyakorlatot. Mert lényegében az árut kell hirdetni, azt, amit el akar adni az üzlet, a cég, a gazdaság. Igaz, van itt még egy-két tisztázatlan dolog, de hát igazi, főhivatású reklámszakember eddig még nálunk nem bukkant fel, hiányzik az, aki ennek a műfajnak igazán profi mestere. De a mind jobban változó gazdasági viszonyok, az a tény, hogy várhatóan fokozottabban előtérbe kerül a kínálati piac, kötelezően magával hozza azt is, hogy igazi, főleg hatékony reklám, jól szerkesztett hirdetés bombázza a fogyasztót, illetve e leendő, a megcélzott vásárlót. -, , - . Nyíregyházán is láthatjuk már, hogy a tűzfalakon megjelentek a dekoratív hirdetések. Ez jó, megszépíti az egyébként ronda falfelületeket, közben információ is kerül a nézőhöz. A világ minden részén tapasztalható tendencia nálunk még gyerekcipőben jár, de felvirágzása várija tó. Sajnos, a falragaszok ügye eléggé gyengén áll. A Magyar Hirdető eléggé kevés szakértelmet árul el, amikor ragasztgat, hiszen városrészek maradnak ellátatlanok. Igaz, a hirdettetőse fedezte fel, hogy a plakátnak ereje van, főleg mozgósít. így aztán az új városrészeken hiába kutatjuk a színházműsort, a mozik programját, a kulturális élet hirdetéseit, azok bizony hiányoznak. Tény, ez a leghagyományosabb műfaj sem olcsó, de egyre kevésbé nélkülözhető, ma is van benne fantázia. A nagyvárosi információ, a hirdetés új területe a video is. Látható, hogy a városi tévé is egyre-másra készíti referenciafilmjeit, a vállalatok reklámtárházában már ott vannak a munkát, az ottani életet bemutató klipek. Ezek a filmek jók, ugyanakkor sok dilettáns is kísérletezik reklámfilmmel, és ezek korántsem az igaziak. Többnyire egy- egy vezető óhaját követik, aki sokkal inkább magának állít így filmes emléket, semmint áruját adná el, illetve igyekezne meggyőz" partnerét, a nézőt. Óhatatlan, hogy a reklám még inkább betörjön a városi televízió műsorába is,"'okosan, úgy, ahogy betört a helyi .rádióba is, már évekkel ezelőtt. Á video az újságot sem hagyta szűzen. A Kelet-Magyarország kiadójának kirakatában is megjelent, mégpedig olyan céllal, hogy az újságban lévő hirdetések mellett állandó, színes betűs, remélhetően egyszer képes figyelemfelhívást is sugározzon. Így az újság felületének naponta 12,5 százalékát betöltő apró- és keretes hirdetés mellett a videó- reklám is a tájékoztatás és meggyőzés eszközévé válik. A kirakat előtt állók sokasé" bizonyítja: nem is kis érdeklődést keltve. Mindenképpen a legújabb törekvések hívták életre a megyeszékhelyen a fényújságot, mégpedig a város-szívében, a Kossuth utca—Rákóczi utca sarkán. Igaz, fényújság sok évtizede létezik pl. Budapesten, de vidéken ez az első ilyen. A leveleki Dózsa Termelő- szövetkezet finanszírozza, 2,5 milliót áldozva e célra. A város félmilliót adott annak érdekében, hogy a fényújság kellemes városképi hatást keltsen. Tervezője Sebestyén Sándor szobrászművész. Ez a fényújság elsősorban reklámcélokat szolgál a közeli napoktól. Bárkinek alkalmat kínál arra, hogy órákon belül a köz tudomására hozhassa híreit. így a színházműsortól a mozi programjáig, a szolgáltató legújabb ajánlatától az áruházak másnapi akcióiig minden helyt kap, hiszen a számítógép, melynek közlikaz információt, gyorsan, folyamatosan adja majd a jeleket. De lehetőség lesz arra, hogy közérdekű információk is megjelenjenek, gyors sporthíreket is közölhet, aki fizet érte. Mert ezért a reklámért is fizetni kell, ami természetes. Ez a befektetés gyorsan térül, és ha a reklám jó, akkor hat is. Ez viszont felveti, hogy érdemes lenne Nyíregyházán, vagy a megye más városában olyan iskolai osztályt indítani, amely reklámhoz értőket képez ki, illetve olyan tanfolyamokat szervezni, ahol a reklám lélektanát oktatnák azoknak, akik ezt a jövős munkaterületet A vidék első fényújságja Nyíregyházán, a Kossuth utca—Rákóczi utca sarkán. választják. Mert a hirdetés, a reklám iparág, szolgáltatás, és a mai sete-suta szövegek helyett igen elkelnek majd a frappáns szlogenek, a kiváló ötletek. Így nő ki majd a reklámmal együtt a gag-mének csapata, mely pontosan, tudományosan képes kidolgozni azt a stratégiát és taktikát, ami az üzleti élet szemre ható propagandáját jelenti. Mindenképpen a hirdetések, a reklám kategóriájában kell beszélni arról, hogy bizony a városban az üzletek fényreklámjai eléggé gyengék. Kevés az ötlet, nem mozgatják meg a képzeletet. Pedig tudomásul kell venni, hogy a vizuális ráhatások jelentősége egyre nő. Éppen a televízió hozta azt magával, hogy az emberek többsége igen érzékeny lett a látványra, s a ter-vezett látvány ma már szükséges ahhoz, hogy oda is figyeljen valaki. így a sok mozgás, a váltakozó szín, az ötletes figura, a jó jelmondat mind eszköz, hogy a kereskedelmet szolgálja. Ez még eléggé gyengén megy, ami magyarázható pénzügyi okokkal, de nyugodtan mondhatjuk, ez alig igaz, hiszen a mostani pénzből lehetne jobbat is csinálni. Hasonlóan gyengék a kirakatok, melyek egyszerre mindent be akarnak mutatni, s így nem mutatnak semmit. Az imént említett képi látásmód, a másféle vizuális kultúra követeli meg, hogy a konzervatív, legtöbbször szorgos mesterek kirakatai helyett valóban tervező profik alakítsák az utcaképet, s keltsék fel érdeklődésünket. Hogy mindez nem ábránd és kívánalom, azt az is bizonyítja, hogy idén a vállalatok reklámköltségei nem változtak. Sok minden pénz csökkent, a megnyerést szolgáló propaganda költségei alig mozdultak. A jövőre hasonlót jósol a szakember, aki hozzáteszi: a kispénzű világban még nehezebb eladni, így a hirdetés szerepe szükségszerűen nő. Ahhoz, hogy mindez hasson, a meglévő médiák hasznosítása várható, lényegesen szakszerűbben. Ide tartozik a sportpályák kerítése, melyek lassan szintén a hirdetés eszközei lesznek, éppúgy, mint a „fiúk” dresz- szei, melyek a vállalatot teszik népszerűbbé. Mindez összefügg azzal, hogy az a szponzori rendszer, ami kezd kialakulni, már nem talál ellenállásra — szerencsére. Sok mindent támogatnak cégek, vállalatok, termelő- szövetkezetek, akik ezért cserében nevüket, terméküket szeretnék látni a legkülönbözőbb helyeken. így aztán az autóbusztól a trikóig, a falragasztól a sapkáig minden jó arra, hogy valaki bekerüljön a közforgalomba. A kereskedelmi hirdetés, a reklám gazdasági lépések sorát jelenti. Ezek mellett azonban ott vannak a közérdekű hirdetések, az egészségre buzdító plakátok, az olyan reklámok, melyek nem hoznak pénzt, s céljuk is más. Ezek többnyire szürkén bújnak meg a többi között, kis számban, csúnyán. Gondoljunk az eboltásra felszólító plakátra, vagy egy-egy hirdetményre. Ez azt jelzi, hogy mind a megrendelő,' mind a nyomdák fel kell, hogy készüljenek arra, hogy a fali és utcai versenyben helytálljanak. Éppúgy, mint azok a cégek, amelyek kulturális eseményekre készítenek megállító, táblákat, primitív módon. A nagy hirdetési versenyben egy valami őrizte és őrzi meg konvencionális jellegét: ez az apróhirdetés. A sok-sok pici apró betű a legtöbb újságolvasó kedvence, hiszen ebből kiderül, hogy eladó az egész világ. A nyíregyházi utca képe tehát gazdagabb a jó reklámmal, és a legkülönbözőbb helyek kínálják az új, az elektronikát is felvonultató hirdetési lehetőséget. A nyugodt kisvároshoz szokottaknak ez talán furcsa, de így az igazi. Ahhoz, hogy kinőjük provinciális hajlamainkat, ehhez kell a bátor reklám, a vizuális kultúra új és mind újabb özöne is. Bürget Lajos Pénzszegényebb időben Lehet vagy nem lehet? „A helyi tanácsok valósítsák meg a takarékosabb gazdálkodást, az érdekeltségi bevételek növelését. Segítsék elő a lakossági pénzeszközök bevonásával, a társadalmi munka jobb szervezésével, koordinációjával a területfejlesztési és településpolitikai célok megvalósítását.” Máskor talán szokványosnak tűnnek ezek a szavak, amelyek a nyíregyházi városi pártbizottság nemrég elfogadott cselekvési programjából valók. Ismervén a kialakult helyzetet, mégis felszegjük a fejünket e cél olvasása közben. Akárcsak másutt az országban, így Nyíregyházán is új helyzetet teremtett és újfajta tennivalók rögzítésére sarkall a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalása, a kormány stabilizációs és kibontakozási programja. Megnehezültek a társadalomépítés feltételei és ennek itt, a Nyírségben is számtalan jelét tapasztalhatjuk. Igaz, korábban is cél volt a takarékosabb gazdálkodás, a társadalmi munka jobb szervezése, ám most, amikor köztudottan leapadtak a források, ezek a szavak súlyosabbakká váltak. összecseng mindezzel az a cselekvési program, amelyet a városi tanács pártalap- szervezete készített, s melyben nem rejtik véka alá, hogy a stabilizáció és a kibontakozás érdekében számtalan feszültséggel találjuk szembe magunkat, s ezek feloldására minden eddiginél nagyobb alapossággal, körültekintéssel indokolt készülni, amihez szükséges kialakítani az alkalmazható gazdaságpolitikai, társadalompolitikai eszközöket. Konkrétabban: amikor a városi tanács említett munkaprogramja — többek között — rögzíti, hogy rugalmasan szükséges alkalmazkodni a településpolitikában is a közgazdasági környezet változásaihoz, akkor arról van szó: ne ragaszkodjunk görcsösen olyan korábbi célokhoz, amelyeknek a feltételei az anyagi eszközök hiánya miatt — nincsenek meg. Rugalmasan alkalmazkodni egyszerre jelenti azt, hogy legyen kezdeményezőbb a testület, az illetékesek mérjék fel hol, mikor lehet kevesebb pénzből is megvalósítani a közhangulatot javító kisebb- nagyobb városfejlesztési célokat. Vagy: okkal szól a program arról, hogy a jövőben fokozottabban szükséges támaszkodni a lakosság szervező erejére, öntevékenységére, s indokolt, hogy a magánerős, de közösségi érdekeket szolgáló beruházások a tanácstól is kapjanak kellő támogatást. Mit sejthet emögött a városlakó? Azt például, hogy ha egy utca lakói mélyen a pénztárcájukba nyúlnak, hogy szennyvízcsatorna, gázvezeték vagy kövezett út épüljön, akkor kérésükkel ne „elöszobáztassák” őket, hanem velük együtt keressék a megvalósítás lehetőségét. Hiszen sokszor elmondták mára városban élők, gyakorta tapasztalni, hogy az „illetékes” nem azt keresi, miként lehet, hanem, hogy miért nem lehet kivitelezni valamit. Ha általánosan elfogadott lesz a rugalmasság, akkor itt is változást remélhetünk. A szükség új prioritásokat, a felállított fontossági sorrendben változásokat sürget. Ha például magunk elé tűzzük, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat hatékonyabban feltárjuk, akkor mindenekelőtt gondolnunk kell azokra, akik még ma is hajlék nélkül élnek a városban (albérletben, méregdrága összegért). Csak üdvözölni lehet a cselekvési programoknak azt a kitételét, hogy racionálisabb legyen a tanácsi munka. Pontosan megjelölik a dokumentumok az ehhez szükséges eszközöket is: napjainkban már a számítástechnikán és a közgazdasági alapokon nyugvó tervezés-szervezés, végrehajtás és elemzés alapvető követelmény. Meglehet, hogy főként a szakembereknek mond sokat, de idetartozik például a számítástechnikai módszerek gyakorlati alkalmazása a beruházások hálóterveinek készítésénél, vagy például a településüzemeltetés ezernyi ága-bogának optimalizálásában. Persze, bonyolult kérdések ezek, annyira azért nem, hogy a hanyag, a felületes munkát ezzel a nehézségi fokkal próbáljuk elpalástolni. Példát is felhozhatunk erre: aligha vitatja bárki, hogy a jövőre életbe lépő új adórendelet dzsungelében az állampolgár, de a hivatásszerűen azzal foglalkozó sem tud egy-kettőre eligazodni. De — miként a cselekvési programok erről nyomatékosan szólnak — az adóapparátus munkáját hatékonyabbá szükséges tenni, el kell érni, hogy a lehető legkevesebb adminisztrációs, bürokratikus bukfenc rontsa az egyébként sem jó közhangulatot. Ehhez természetesen a változó feltételekhez igazodó szervezett továbbképzésre és folyamatos önképzésre is szükség van. Bár a két szervezet cselekvési programja általános szinten fogalmazza meg az irányokat, a feladatokat, de sok helyütt félreérthetetlenül kicseng belőlük a konkrét szándék is. Például az, hogy a tanácsi irányítású intézményeknél meg kell szüntetni a kiadási szemléletű gazdálkodást; hogy a rászorultság naprakész ismeretében kell elvégezni a szociálpolitikai feladatokat, s hogy érezhetően tovább kell bővíteni az idős ko- rúakkal a törődést. (Házi szociális gondozás, szociális étkeztetés.) S miközben a tanácsi háztartásnál is minden forint helyét jobban meg kell nézni, arra is figyelmet szükséges fordítani, hogy a lehetőségekhez mérten javuljon a jobb munkát végző tanácsi apparátus bérszínvonala, ami köztudottan nem állja a versenyt más munkahelyekével. Ennek persze feltétele, hogy csökkenjenek a tanácsi munkában még mindig meglévő bürokratikus vonások, s hogy az ügyfélfogadási rend még inkább igazodjék a lakossági igényekhez. Javításra szorul az ügyintéző-ügyfél közötti, a lakossági közhangulatot mihdig érzékenyen befolyásoló kapcsolat is. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozásban a fő hangsúly most a gazdasági problémák megoldásán van, de emel- , lett mindent el kell követni az életkörülményeket egyébként is érintő feladatok elvégzésére. Ilyen többek között, hogy a tanács gazdaságszervező munkájával, vállalkozói •magatartásával törekedjék a foglalkoztatási gondok csökkentésére, ami nagyon is reális gond lehet a jövő évtől. Tengernyi teendő hárul ezen túl az illetékesekre abban, hogy a felszabaduló munkaerőt miként lehet átképezni, vagy hogy a szociális foglalkoztatás fejlesztésének milyen lehetőségei, forrásai vannak a településén, Pénzszegény időben — aminek elébe nézünk — még fokozottabb jelentősége van annak, hogy az egészségügyi alapellátás többet foglalkozzék a betegségek megelőzésével, aminek elősegítésére szélesíteni szükséges a tömegsportot. Ehhez tartozik, hogy megnő a családsegítő központok szerepe. Mindez csupán vázlatos bepillantást enged a városi pártbizottság és a városi tanács cselekvési programjába, melynek végső célja egybeesik: a megnehezülő gazdasági feltételek között is próbáljuk meg teljesíteni a városfejlesztésben, a várospolitikában korábban kitűzött céljainkat. Éhhez új fontossági sorrendet szükséges megállapítani, ami a korábbi célok újragondolását feltételezi. Újszerű a cselekvési programokban, hogy egyetlen szintre sem írnak elő kötelező penzumokat, cselekvési teret engednek a kezdeményezésnek, azért, hogy az új gondolatok kibontakozását semmiféle felsőbb korlát ne akadályozza. Mert ezek a programok — amelyeket valamennyi alapszérvezetben, munkahelyen azóta megismertek — cselekvésre "tiiztatnak, hangsúlyozva, hogy a legnehezebb akadály is leküzdhető, ha a városközösség a fő kérdésekben egyetért, egyet akar. Angyal Sándor Mind több helyen a „Csináld magad” játszótér az Örökösföldön.
