Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-20 / 247. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. október 20. írálként 12 ezer literes A nyíregyházi Centrum Áruházban ... (EE) A nemrég bejelentett, jö­vőre tervezett áremelések szinte egy csapásra kinyitot­ták a pénztárcákat, tán még azok is a boltokba siettek, akiknek egyébként eszük ágában sem volt vásárolni. A napokban lapunk munka­társai a megye különböző helyszínein érdeklődtek: hol tart a felvásárlási láz? Már a kamionból... A csendes, őszi esőben egy hatalmas, pótkocsis kamion ázik a vásárosnaményi bú­torbolt raktára előtt. A Bú- torker miskolci telepéről ér­kezett áru, Nagy Ferencné boltvezető irányítja a rako­dást. Sok dolga nincs, hiszen a nagy raktár szinte kong az ürességtől. Két-három féle szekrénysort, három-négy kárpitozott garnitúrát ha lát az ember. Konyhabútort egyet sem. — Láthatják — mutat Nagy né a bejáratnál álldogá­ló emberekre — ha lehetne, már a kamionból megvennék az árut. Még szerencse, hogy a gyártók igyekeznek betar­tani ígéretüket, hetente több­ször is kapunk termékeik közül. A legnagyobb gond: az im­port bútorok és az étkező- garnitúrák szinte teljes hiá­nya. A kamion sofőrje, egy miskolci fiatalember beszél­getésünk hallatán megjegyzi: — Már tizenegy áruházat néztem meg, színes tévét ke­resve, de sehol sem kaptam. Pedig az én ismeretségi kö­röm az egész országra kiter­jed. A naményi műszaki bolt­ban se járt sok sikerrel, hi­szen annak vezetője, Her- czeg Sándor sem mondhatott mást, mint legtöbb kollegá­ja: sajnos elfogyott. — Két hete még negyvenöt színes készülék volt a rak­táron — mondja — mára a fekete-fehér képernyősből is mindössze egyfajta maradt. De nincs magyar hűtőszek­rény, fagyasztóláda, automa­ta mosógép sem. A napok­ban hívtam fel három nagy­kereskedelmi vállalatot, a kért negyven tételből kettőt tudtak adni. A forgalom nagyságára jel­lemző: október első tíz nap­ján 2,3 millió forint értékű árut adtak el, máskor egy hónap alatt árulnak ennyit. A ruházati áruház kétszin­tes épülete viszont dugig te­le öltönyökkel, cipőkkel, ka­bátokkal, szövetekkel. Gráf József, az áruház vezetője tavalyi naplójában lapoz. — A múlt évi október első tíz napjában 2,2 millió fo­rintot forgalmaztunk, az idén, ugyennyi idő alatt mindössze 200 ezerrel többet. Vásárlási lázról így egyálta­lán nem beszélhetek — csuk­ja be a naplót. — Pedig ' mi kimondottan örülnénk a£ élénkülő keresletnek, hiszen dolgozóink többet kereshet­nének. De most a bútor, a színes tévé a sláger. Az iménti szavakat erősíti meg a naményi áfész osztály- vezetőjének, Sánta Györgyné- nek a véléménye is, aki egyT ben megcáfol egy hiedelmet is. Tudniillik e felvásárlási roham legalább annyi gon­dot, mint' örömet jelent a szövetkezetnek. Mert jövőre óhatatlanul visszaesik majd a kereslet, hiszen „jóllaktak” az emberek, ráadásul pontos tervet sem lehet készíteni, hiszen senki sem tudja-meg­mondani, hány forint maradt még a vevők pénztárcájában. Hol a hűtőláda ? Nem panaszkodhatnak a keresletre Nyíregyházán a Kelet Áruház dolgozói — legalábbis a bútor- és a mű­szaki osztályon. A kárpito­zott ülőgarnitúrák és a szek­rénysorok elfogytak, válasz­ték nincs, csak a beérkező szállítmányokat tudják kínál­ni a vásárlóknak. Nem jobb a helyzet a műszaki osztá­lyon sem, hiszen jó néhány tartós fogyasztási cikkből nincs elegendő. Kevés az au­tomata mosógép, a fekete­fehér tv, a magyar gyártmá­nyú hűtőszekrény. Hűtőláda egyáltalán nincs, hiánycikk a képmagnó — pedig sokan vinnék — a színes televízió pedig választékhiányos. Mivel ezekből az árukból egyszerűen nincs mód a ter­meltetésre, ezért csak arra számíthat az áruház, hogy a gyártó vállalatok a szerződött mennyiséget leszállítják. Erre határozott ígéretet adtak a bútoripari vállalatok, szövet­kezetek, melyeket a napok­ban személyesen is felkeres­tek az üzlet szakemberei. Még az idén több garnitúra román importbútor beérke­zését várja a Kelet Áruház. Ezek közt nagyobb mennyi­ségben várnak szekrényso­rokat és Nevada étkezőket, melyek iránt nagy az érdek­lődés. Egész más gondok nehezí­tik a ruházati osztályok mun­káját. Mióta a belkereske­delmi miniszterhelyettes be­jelentette, hogy jövőre csök­ken az egyes ruházati cikkek ára, lényegesen visszaesett a forgalom. Sokan félreértették a - bejelentést-: árcsökkentés ugyanis csak a felnőtt ruhá­zati cikkekre, s egyes méter­árukra várható. Ruhaneműkből, kötöttáruk­ból, lábbelikből igen nagy készlettel rendelkezik az áru­ház. A választék bőséges — annál’ is inkább, mert ezek­ben a szakmákban hagyomá­nya van a termeltetésnek. A nyíregyházi Divat Ruházati Vállalattól például a napok­ban hoztak divatos női kabá­tokat és szoknyákat, melyek csak a Keletben kaphatók, elfogadható áron. Idén ősszel vásárolt kisszériás egyedi ruhadarabokat a Debreceni Ruhaipari Szövetkezettől is a konfekcióosztály. A kötöttosztály választékát is termeltetéssel gyarapítják. Több gazdasági munkaközös­ség szállít az áruháznak olyan bébi, gyermek, ka­masz, bakfis holmikat, me­lyek egyébként hiánycikkek lennének. Az utóbbi 3—4 hó­napban mintegy 2—3 millió forint értékben termeltetett ruhaneműket az áruház. Ruhát nőm Yotinek? Az újfehértói boltok nagy részét a helyi áfész működ­teti. A vas-, műszaki áruház dolgozói körülbelül szeptem­ber közepétől tapasztalják ia megélénkült keresletet. A boltban egyebek mellett nem kapható fekete-fehér és szí­nes tévé, automata mosógép, magyar gyártmányú rádiós magnó, video képmagnó. Az ország különböző pontján lévő nagykereskedelmi vál­lalatoknál naponta érdeklőd­nek. A válasz: nincs. A ruházati áruk terén Or­só Imréné osztályvezető (a gyenge forgalom miatt) szí­vesen érne meg fokozott fel- vásárlási kedvet. Ott viszont nincs. Sajnos egész évben alig szolgálhattak bébiáru­val. Kicsi a harisnyanadrág- választék, mérsékelt a gyer­mek- és férfizokni, valamint a márkásabb farmer nadrá­gok kínálata. — Szinte semmi nincs — mondja Füle Lajosmé, az új- fehértói áfész bútorboltjának helyettes vezetője. — A ke­resletre jellemző: október 8- án több bútorgyártól, össze­sen 900 ezer forint értékben kaptunk 4 kamion bútort. A vásárlók egy hét alatt vala­mennyit megvették. Jelenleg semmilyen szekrénysort és ülőgarnitúrát nem tudunk adni. Csak kiegészítő búto­rok, például étkező- és do­hányzóasztal, ágyneműtartó, előszobafal kapható. A gyá­raktól azt a választ kaptuk: alapanyaghiány miatt egye­lőre nem tudnak bútort kül­deni. A legkedvesebbek, pél­dául .a szegedi bútorgyár a „nincsről” .táviratban érte­sített bennünket. Egyéb­ként szeptemberig jó volt az ellátás. A kereslet is, hiszen az újfehértói bútorboltot so­kan Nagy kálióból, Hadház- téglásról, Kállósemjénből, Balkányból is felkeresik. A gyárak összességében eddig a megrendelt bútorok há­romnegyed részét szállítot­ták le. Gázkazán korestetik A Nyírbátor és Vidéke Áfész műszaki áruházában akár húsz tévé is gazdára ta­lálnia naponta. A feltételes mód indokolt, hiszen ez idő szerint mindössze három ké­szülék vár gazdára. Félig már el is keltek, arra vár­nak, hogy leendő gazdáik OTP-ügyimtézése befejeződ­jön. Üdítőüzem épül Klsvárdán — A múlt hónap végén, a színes tv-vel kezdődöitt a felvásárlási roham — mond­ja Baracsi Béla, az áruház vezetője. — Főleg az olcsóbb típusokat keresték az embe­rek, igaz csak az elején, mert utána a legdrágábbat is vitték, mint a cukrot. Hűtőszekrényből, fagyasz­tóládából szintén megnőtt az igény az utóbbi napokban. Közel negyvenet adták el, annyit, amennyit máskor ka­rácsony előtt szoktak. A na­pokban újra érkezett 10 da­rab 200 literes hűtő, amely­ből másnapra már fele elfo­gyott. A gáztűzhelyek, gáz­kazánok iránti igény a 'ko­rábbinál is nagyabb, hiszen a városba már megérkezett a vezetékes gáz, és sokan térnek' át erre a fűtési mód­ra. Pontosabban csak térné­nek, mert a szükséges beren­dezéseket nem kaphatják meg iá boltban. Mindössze egyetlen zománchibás tűz­hely képezi a készletet, ka­zánból még régebben elfo­gyott minden, s ma már mu­tatóba sem láthat a vevő. Gázkonvektorból akár hiat- vanat is megvennének, de ez idő szerint egyetlen dara­bot sem találnak a bóltban. Mindössze ígéret van, szállí­tás azonban nincs ebből az árucikkből sem. Az áruház vezetői keresik a lehetőségeket, egyszerre több helyről is rendelnek árut. Szerencsére tehetik, semmilyen szabály nem köti őket. Csakúgy, mint a má­sik áruházét, ahol ruházati termékeket árusítanak. Ha nem is az előzőhöz hasonló mértékben, de a felvásárlási rohamból már itt is vehet­tek leckét az eladók. A drá­ga irhabundák mind egy szálig elfogytak, már csak az egészen kis méretűek, il­letve a kevésbé szépek lóg­nak a fogason. Az eladók nem bánnák, ha a mostani­nál több vevőt kellene ki­szolgálniuk, hiszen ia forga­lom után kapják a fizetést, ami bizony nem számít ma­gasnak. Van köztük olyan, aki több mint negyedszáza­dos szolgálat után alig há­romezer forintot visz haza havonta. — Áru lesz, csak vevő le­gyen — mondják az eladók, hiszen az ország több pont­járól rövidesen egymillió fo­rint értékű télikabát érkezik. Hogy miért vásároltak több helyen? Nagyon is dicsére­tes szempont szerint. Ügy gondolják, hogy a különböző gyárakból érkező termékek sokféle ízlést kielégítenek majd. Mint láthatjuk tehát, a hirtelen felszökött vásárlási láz az egész megyében ta­pasztalható, s a legmeré­szebb szakemberek sem vál­lalkoznak arra, hogy megjó­solják, meddig tart még. Lázcsillapító gyógyszerrel csak az ipar szolgálhatna, ám kapacitásuk véges. Az összeállítást készítette: Balogh Géza, Cselényi György, Házi Zsuzsa és Ko­vács Éva. A közveszélyes rrrankake- rülés általában tulajdon elleni bűncselekményeket fel­tételez. A 19 éves, nyolc álta­lánost végzett Orbán Zoltán nyírbátori lakos az iskola be­fejezése után nerp vállalt munkát, ezért a Nyírbátori Rendőrkapitányság közve­szélyes munkakerülés sza­bálysértése miatt hétnapi el­zárással sújtotta. Előtte azonban a megyei bíróság már hatrendbeli lopás bűn­tette, illetve vétsége miatt 1 év és 10 hónapi szabadság- vesztésre ítélte. • A szabadulás után Orbán Zoltán nem létesített állandó munkaviszonyt — de alkalmi munkát sem végzett —, to­Gsak örülni lehet annak, hogy a.Kisvárdai Szeszipari Vállalat forgalma az elmúlt évhez képest 30 százalékkal visszaesett. Ez persze nem­csak a belföldi tényezőknek köszönhető — az áremelés­nek, a 9 óra előtti szeszfo­gyasztási tilalomnak —, ha­nem a szovjet export meg­szűnésének is. A vállalat és a dolgozók szempontjából azonban ez korántsem olyan örvendetes, hiszen a korláto­zott műszakszámok, a három szeszesital-palackozó sor részleges kihasználtsága jó néhány munkáskezet tett fö­löslegessé. Ezeket az embere­ket ideig-óráig át lehetett helyezni más munkakörbe, esetleg a demecseri üdítőital- palackozóba, de aztán dön­teni kellett: vagy jönnek az elbocsátások, vagy valami más megoldás után kell néz­ni. A vállalat az utóbbi mel­lett döntött. Ebben közreját­szott az is, hogy 1985-ben ki­vált tőlük a nagy üdítőital- bázis, a Miskolci Likőrgyár, amely többek között literes üdítőkkel látta el a környé­ket. A demecseri palackozó csak kétdecis üdítőket for­galmaz, így aztán kézenfek­vőnek látszott az ötlet, hogy egy új üdítőüzemet kell lét­rehozni. Az új üzemrész alapjait ta­valy szeptemberben rakták le — miután nagy nehezen helyet találtak a csarnoknak, a göngyöleglerakónak, az üzemi útnak az amúgy is zsúfolt telepen. A 133 millió forintos beruházás egy ré­szét a vállalat saját erejéből biztosította, a többit pedig bankhitel és lízing útján szerezték be. A kivitelező a Nyakunkon a fűtési sze­zon. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Kommunális Szolgáltató Vállalat már több mint egy hónapja hozzálátott a megyé­ben található 320—340 ezer (összesen mintegy 210 kilo­méter hosszú) lakossági ké­mény idei másodszori tisztí­tásához. A kémények egy ré­sze a gáztüzelő berendezé­sek égéstermékeit vezeti el, ezeket műszaki szempontból ellenőrzik. A régi családi házak és középületek egy részének ké­ményei építőmesteri munká­val hozhatók rendbe. Ha a tulajdonosaik azt nem végez­tetik el, a füstelvezető csa­tornában fokozódnak a lera­kódások, sőt a kémény tüzet is okozhat. Nagy gond, hogy sok he­lyen a házak kéménye a gáz­tüzelő berendezések égéster­mékeinek elvezetésére alkal­vább folytatta a munkakerü­lő életmódot. A pénzt to­vábbra is tisztességtelen úton, lopásokból szerezte meg. Ez év március 28-án egy társával, a fiatalkorú B. Imrével a nyírbátori Bátor bisztróba hatolt be. Csaknem 10 ezer forint értékű márkás italt, csokoládét, cigarettát szedtek össze, majd a világí­tóablakon keresztül távoztak. A büntetett előéletű Orbán Zoltánt a bíróság halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt 1 évi szabadság- vesztésre ítélte. B. Imre 1 év próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztés- büntetést kapott. B. A. nyíregyházi ÉPSZER, a szük­séges gépeket főleg az NDK- ból rendelték meg, de lesz néhány nyugatnémet és ter­mészetesen magyar gép is. A tőkés masinák „szinte in­gyen” vannak: nem jelente­nek külön beruházást, ugyan­is a vállalat azzal, hogy évek óta a Coco-Cola és a Narden cégtől vásárolja az üdítők alapanyag-koncentrátumá t, egyben megfizeti a gépek értékét is. (Kevesen tudják, hogy a Nardentől származ­nak a népszerű Sztár üdítők.) A csarnok már készen áll, s megérkezett az első „fecs­ke”: egy rekeszmosó gép. A próbaüzemet decemberre ter­vezik — ha a többi szerkezet idejében megérkezik, aminek nem nagy a valószínűsége, mert egy vízkezelő rendszer­re például október 5-én írták alá a szerződést. A végleges üzembe helyezés 1988 első negyedévében várható, s még ebben az évben 130 ezer hektoliter üdítő kerül majd le a szalagokról. A gépek nagy teljesítményűek, literes üdítőből elvben 12 ezer, két- decisből 24 ezer palack az óránkénti maximum. Az épületet eredetileg Coca-Cola-pirosra akar­ták festeni, fehér ajtókkal, ablakokkal, de mert ilyet ép­pen nem lehetett kapni, bar­nákat kellett helyettük be­szerelni. Valószínű azonban, hogy annak a hetvenkét em­bernek, akinek ezzel megol­dódik a foglalkoztatása, édesmindegy lesz, hogy pi­ros vagy fehér csarnokban fog üdítőitalt palackozni. A lényeg, hogy nem kell más munkahely után nézniük. B. A. matlan. Amelyik kémény a műszaki előírásoknak nem felel meg, arra a kommuná­lis szolgáltató vállalat nem adja ki a használatbevételi engedélyt, még akkor sem, ha kint mínusz 20 fok lesz, ugyanis a gázkészülékek így életveszélyesek, a kémény fokozott korróziójáról, meg a légszennyezésről nem is szól­va. A kéményépítéssel, -terve­zéssel kapcsolatban a kom­munális szolgáltató vállalat szaktanácsait már a terve­zéskor vagy azelőtt sem árt kikérni, mert a tapaszta­latok szerint a kéményt sem a tervezők, sem a kivitele­zők egy része nem kezeli fontosságának megfelelően. Súlyos hibák gyakran a fűté­si idényben derülnek ki, s azokat kijavítani körülmé­nyes, olykor a szépen lefes­tett, tapétázott falat is ki kell bontani. A vállalat a ké­ménytervezést 'számítógépes programokkal is segíti. A vállalat az idén Szabolcs- Szatmár megyében mintegy ezer új cserépkályhát rakott, s vagy 600 régebbit felújított. Időszakosan sok az ez irányú megrendelésük. Lesz olyan hely, ahol sajnos, csak télen tudják a kályhát elkészíteni. Magyarországon is terjedő­ben az a Nyugat-Európában már széleskörűen alkalma­zott gyakorlat, hogy a köz­ponti fűtéses családi házak­ban cserépkályhát, vagy kandallót is kialakítanak. Ez tulajdonképpen takarékossá­gi célokat szolgál. Ugyanis ősszel, vagy tél végén, ami­kor már a lakásban kisebb energiafelhasználással is kellemes hőmérséklet bizto­sítható, akkor a központi fű­tőberendezést nem használ­ják. Egy kis „langyot”, nem egyszer kerti hulladékok cse- répkályhabeli elégetésével nyernek. (cselényi) A tárgyalóteremből Nem dolgozott: lopott Kályha központi fűtőn mól lőtt Kéménytervezés számítógéppel A kereskedők nem estek kétségbe Ami van, megveszik Ha valaki az esztendő elején azt mondja a tartós fogyasztási cikkeket áruló boltosok­nak, hogy októberre kiürülnek a gondolák de még a raktárak is, enyhén szólva meg­mosolyogták volna. Mostanra azonban az el sem hangzott jóslat vajóság lett, bútort, té­vét, mosógépet elvétve lehet találni egy-egy eldugottabb üzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents