Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-20 / 247. szám
1987. október 20. Kelet-Magyarország 3 Politizálás eiÉtfoien AKKOR SZÓLALT MEG A KISZ és lépett a széles nyilvánosság elé a Jövőnk a tét! akcióval, amikor sokan hallgattak. Most ismét az ifjúsági szervezetre irányulhat a közfigyelem, hiszen a KISZ Központi Bizottsága mellett működő intéző bizottság kidolgozott egy javaslatot: milyen szerep jut a fiataloknak a gazdasági, társadalmi kibontakozási programból. A napokban a KISZ megyei bizottsága kibővített ülésen vitatta meg a javaslatot. A vitát az intéző bizottság megbízásából Domonkos László, a KISZ KB titkára és Rusznák András, a MÁV záhonyi üzemi KlSZ-bizott- ságának titkára vezette. Sűrűn jegyzetelhetett a pesti vendég, hisz záporoztak a kérdések, a javaslatok, mit kellene másképp tenni. (Bárcsak a megvalósítás során is ilyen aktivitást tapasztaljunk!). Többen leszögezték, most nem az ifjúságra fordul a fő figyelem, van éppen elég baja az országnak. Ezért az ifjúsági szervezet — a sajátos érdekvédelmi tevékenység mellett — elsősorban arra összpontosítson, mit tehetnének a kibontakozásért. Már a múlt év májusában lezajlott KlSZ-kongresszu- son érződött, forrong a szövetség. Pozitív és negatív jelenségek egyszerre jellemzik a szervezetet. Voltak alapszervezetek, amelyek teljes létszámban kiléptek, különösen a fővárosi egyetemeken uralkodott KISZ-ellenes hangulat. Éppen a Jövőnk a tét! akció mutatta meg, elmozdult a holtpontról a szervezet. Ez néhol úgy érződik, hogy nem kritizálják a diákok a KISZ-t, hanem őszinte figyelmet tanúsítanak a kezdeményezéseik iránt. Bár lassú a változás üteme, a középiskolások és az egyetemisták, főiskolások ismét várnak valamit a KISZ-től. AZ IFJÜSÄGI SZERVEZET, akárcsak több más az országban, elbürokratizáló- dott. Az apparátusok tagjai több időt töltenek az íróasztal mellett, mint kint a „területen”. Éppen ezért fogalmazták meg azt a kívánalmat, a megyei és a városi bizottságok apparátusának fizetett alkalmazottai ne csak a rendezvények szervezésével foglalkozzanak, hanem tényleges politikai munkát végezzenek. Ök legyenek azok, akik meggyőzik a kétkedőket, akik segítséget nyújthatnak az alapszervezeteknek. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy felkészültek, jól tájékozottak legyenek és szug- gesztív meggyőző erővel bizonyítsák új és helyes döntéseink igazát. A „kifelé” -csak hümmögő, „felfelé” fejbólogató jánosoktól az ég óvja meg a KISZ-t — intettek többen is. Társadalmi átalakulásunkkal, az életkörülmények nehezülésével párhuzamosan megnőtt az emberek érzékenysége. Kritizálnak — talán akkor is, amikor a munka végét kellene megfogni — ezzel együtt sokkal jobban odafigyelnek a vezetőkre, mint a korábbi években. Erre azért kell a KISZ-nek is nagyobb hangsúlyt helyeznie, mert hamarosan a vezetők tevékenységének megítélésénél véleményt mond a KISZ- szervezet is. Sajnos, az utóbbi időben vezetőellenes hangulat uralkodik sok helyütt, amit a korrupt, tisztességtelen vezetők „vívtak ki” ténykedésükkel. Nem népszerű a szigorúság és a tisztességes munka helyett még mindig vannak olyanok, akik pletykákkal, rágalmazással próbálják lejáratni a vezetőt. De amíg egymás közt sutyor- gunk közügyekről és nerrf állunk ki nyíltan a véleményünkkel, cinkos közszellem óvja a pletykálkodót. A KISZ-nek. a maga sajátos eszközeivel, akár testületi szinten is támogatni kellene a másat, a jobbat akaró vezetőt. Talán soha nem volt olyan nagy szerepe a tudatos káderkiválasztásnak, mint manapság — hangoztatták többen is a megyei bizottság ülésén. Több ponton összecsengett a megyei bizottságon, illetve a közelmúltban lezajlott országgyűlésen elhangzott mondandó. Tölgyes István képviselő, aki a megyei KISZ-bizottságnak is tagja, még a Parlamentben azt mondta: természetesen a fiatalok is hajlandók áldozatot hozni az ország jobbra fordulásáért. Bár dőre dolog most határidőkről beszélni, mégis tudni kellene, meddig tart a nadrágszíj-összehúzás? Bármilyen nehézséget könnyebben elvisel az ember, ha látja az alagút végét, a kivezető utat. Legalább ezt a reményt meg kell adni a fiataloknak, akik talán a legnagyobb áldozatot hozzák. Most a kezdő fizetésből elég az albérletet kifizetni, de jól lenne a majdani lakásra spórolni és közben megélni. Művelődésről, szabad időről, sportról, moziról talán ne is beszéljünk, mert legtöbbjüknél már ott sír a gyerek ... NAGYOBB ERŐ VAN A KISZ-TAGSÁGBAN, mint ezt sokan gondolnák — állapították meg a minap. A most megvitatott cselekvési programra tett javaslat talán egy lépcsőfok ahhoz, hogy a KISZ végre felelősen szóljon bele az ország dolgába. Mi több, tegye azt, ami egy kommunista ifjúsági szövetségre hárul. Tóth Kornélia A BEAG kisvárdai részlegében Orosz Sándomé egy HTB 15-ös, háromutas hangsugárzó végszerelését végzi. A nyolcvan darabos megrendelés egy része szovjet exportra készül. „Iskolaüzem“ Pakson Riasztók nincsenek Népi ellenőrök a vagyonvédelemért Az iskola, melyet a bennfentesek az erőmű ötös üzemrészeként emlegetnek, az ország első, vállalati fenntartású szakközépiskolája. Eredetileg hagyományos szakmunkásképző lett volna, ha 1985 végén nem döntenek úgy, hogy folytatják a paksi erőmű építését. Ide pedig szakképzett munkások kellenek — de honnan? Középfokú atomenergetikai képzés sehol nem létezett, az atomerőműbe érettségizetteket vettek fel, s jelentős költségek árán képezték ki őket — bent — szakemberekké. Ezen a helyzeten segített a készülő iskola, amely — pt minisztérium jóváhagyásával — végül is az erőműé lett. Á tanár: itt más... Ez pedig sajátos állapotot eredményezett. A kilenc főállású tanár nem pedagógusnak, hanem iparvállalati dolgozónak minősül, s a kollektív szerződés vonatkozik rájuk. A munkaidejük kötött, negyed nyolctól három óra harmincötig tart, s eddig kötelesek az épületben tartózkodni. Túlórájuk nincs, a dolgozatokat mindenki a saját kis kuckójában javítja, lyukas órában. (Ugyanis a tanári is rendhagyó, nem a szokásos nagy terem, hosszú asztalokkal, hanem egy laboratóriumszerű osztott helyiség, saját íróasztalokkal, polcokkal, szekrénnyel.) Nincs téli, tavaszi, nyári szünet, csak szabadság, 15 nap, s a tanítás nélküli munkanapokon tanmenetet, tankönyvet írnak, maltert vagy téglát hordanak, esetleg takarítanak. Mindezt mérnöki fizetésért, területi pótlékkal és célprémiumokkal. A szaktárgyakat az erőmű dolgozói oktatják, önkéntes alapon, teljesen ingyen. A tolmács nyelveket tanít, a mérnök speciális matematikát — legfeljebb heti négy órában, hogy az eredeti munkájukat is el tudják látni. Az óra kezdetekor különbusz hozza őket az iskolába, végzéskor vissza az erőműbe. Párhuzamos felvételi Ha a tanároknak rendhagyó a helyzetük, akkor mit szóljanak a diákok?! A szakmunkásokat 3-as, a technikusokat 4-es, a számítógép- programozókat 4,5-ös tanulmányi átlag fölött vették fel, de még így is háromszoros volt az idén a túljelentkezés. A felvételi vizsgán a matematika—fizika—technika írásbelin nein az általános iskolai tudásukról, hanem a logikai képességeikről kellett számot adni. Volt egy fogalmazás- és helyesírásforduló (!), valamint egy kérdőív, amit nemcsak a felvételiző gyerekekkel, hanem velük párhuzamosan, csak másik teremben a szülőkkel is kitölttettek. Majd szóbeli következett, végül egy szigorú orvosi vizsgálat, amelyen — sajnos — sok jelentkező kihullott, annak ellenére, hogy a jelentkezési laphoz pályaalkalmassági igazolást kellett csatolni... Aki bekerült, az még nem lehet boldog. Egyrészt a három, négy, ileltve öt év alatt könnyen ki lehet bukni fegyelmezési, vagy tanulmányi gondok miatt, másrészt aki elvégzi az iskolát, nem biztos, hogy az atomerőműben dolgozhat. Az iskola ugyanis túlképzésre rendezkedett be, ami az erőműnek ráfizetés, de megéri, mert válogathat a legjobb tanulók között. A rosszabbak pedig végzés után az országban bárhol elhelyezkedhetnek, mert a speciálison túl általános képzést is kapnak. Mindez versenyre A paksi atomerőműnek három kapuja van: az egyik a teher-, a másik a személyforgalom részére, a harmadik... Nos, a harmadik a „Tudás Kapuja” — a hipermodern Paksi Atomerőmű Műszaki Szakközépiskola főbejárata előtt álló görög stílusú építmény, amely a tudás évezredes folyamatosságát hivatott szimboli zálni. ösztökéli a gyerekeket, éppen emiatt elenyésznek a fegyelmi ügyek, a tanulmányi problémák. Persze vannak más ösztönző eszközök is. Nagyon jó lélektani módszer, hogy az Atomerőmű Vállalat címere minden teremben, helyiségben megtalálható, minden diák kap egy ilyen emblémás nyakkendőt. Az elsősök diákesküt tesznek: „minden igyekezetemmel azon leszek, hogy jó szakemberként, művelt emberként vállalatunk eredményességét, fejlődését segítsem ...” A műveltség nemcsak szép szólam — a tanulók havi 200—700 forint fizetést kapnak, amely nemcsak az iskolai teljesítménytől függ, hanem az iskolán kívüli, rendszeres tevékenységeket is díjazzák. Csak jót lehet mondani a tanítási módszerekről. Az első évbuen a hagyományos fémipari alapképzés nem a hagyományos kalapácsfej reszelésből, hanem sokkal izgalmasabb feladatból áll: év végére egy működő kis versenyautót állítanak össze a gyerekek, amelyet az erre a célra épített belső utakon próbálhatnák ki. Kötelező mindenkinek két idegen nyelvet tanulni — de ez a nyelvi labor és az Oxfordból rendelt eredeti angol nyelvkönyvek segítségével gyerekjátéknak tűnik. Az év első irodalomórája is érdekesen zajlik: a tanár bevisz egy listát, amelyen a különböző eszmék közül (hazaszeretet, szabadság, szerelem, és ígv tovább) azt a hármat kell megjelölni, amely a diákokat a legjobban érdekli. Abban a tanévben csak olyan irodalmi művekkel foglalkoznak, amely az adott eszmékhez kapcsolódik. A heti egy nevelési órán, a „szellemi munka technikáján” a tanulás megtanulásán túl meghívott előadók beszélnek a város történetéről, a kamaszkor szexuális problémáiról, a bűnözésről és bármilyen témáról, amely érdeklődésre tarthat számot. Kit követnek? A szakközépiskola január elsejéig az érdeklődés kereszttüzében állt, ahogy Ko- váts Balázs igazgató — eredeti szakmájára nézve nukleáris mérnök — fogalmazott: „nehéz volt egyedül lenni, mert nem volt kit követnünk”. De a jó példa ragadós, januárban a Ganz- MÁVAG átvette a 7. számú szakmunkásképző iskolát Budapesten, szeptemberben a soproni Lővér Szállóban indított kihelyezett tagozatot a Hungarhotels, s olyan nagy cégek is érdeklődnek, mint az Ikarus, a Rába, a Bábolnai Állami Gazdaság. Úgy látszik, a paksi atomerőműnek az utánpótlás biztosítása megéri, hogy évente 20 millió forintot fordít az iskolára, amely szeptember 7-e óta nemcsak szakközépiskola, hanem egyben főiskola is: a budapesti műszaki főiskola 24 hallgatóval működő kihelyezett tagozata. Bartha Andrea A társadalmi vagyon védelmével kapcsolatban folytatott le vizsgálatot a közelmúltban a Kisvárdai Népi Ellenőrző Bizottság. Ennek során a népi ellenőrök arra voltak kíváncsiak, hogy a kiskereskedelmi egységek, és az ezeket üzemeltető szövetkezetek és vállalatok hogyan biztosítják az áru és a göngyöleg tárolását, megtesznek-e mindent a bűncselekmények megelőzésére. A vizsgálat időszerűségét az ladta, hogy Kisvárdán és vonzáskörzetében már évek óta rendkívül magas a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények száma, és e bűn- cselekményekkel okozott kár összege is. Sokatmondó tény például, hogy az elmúlt évben 284 ilyen bűncselekményt követtek el, a kár összege pedig közel 3,5 millió forint volt. A kár nagyobb része lopás, főként betöréses lopás következtében merült fel. A népi ellenőrök tapasztalatai szerint az ellenőrzött üzletekben a vagyonvédelem számos kívánnivalót hagy maga után. így az indokoltnál kevesebb boltban szereltek fél riasztóberendezést, az ajtókon, ablakokon nincs mindenütt védőrács, nem megfelelő a megőrzésre szolgáló kerítés, az éjszakai megvilágítás. Nem kellően megnyugtató a készpénzmaradvány éjszakai elhelyezése, és a napi bevétel postai befizetése sem. Gondok vannak a leltárhiányok megtérítésével is, mert a gazdálkodó szervek nem mindig kötelezik a felelős dolgozókat a leltárhiánynak a jogszabály szerinti mértékű megtérítésére. Ugyancsak problémát jelent, hogy gyakran elmarad a felelősség tisztázása az áru megromlása esetén. A Népi Ellenőrzési Bizottság a tapasztalatok alapján javasolta az érintett gazdálkodó szervek vezetőinek a feltárt hiányosságok megszüntetését, és a vagyonvédelem helyzetének rendszeres figyelemmel kísérését. Dr. Barabás Bertalan E llenállok. Most és még, de meddig? Nagy a csábítás. Kínáltak állást, napilapban direkt hirdetésben, miszerint: fizetés a kollektív szerződés szerint. Ez jó, nagyon jó. Sokkal jobb, mint a fizetés megegyezés szerint. Az az igazság, nem tudok egyezkedni. Nem vagyok az a kupectípus, aki lezserül odaállt a diri elé és azt mondja. — Csapj a tenyerembe pajtás, hatezerért jövök. Mire a diri: — Négy és fél. Erre fel én: — Hát lopom én a munkaerőm, hogy bagóért eladjam. öt és fél, de ez már a végső ... Ez nekem nem megy. Pedig már ideje lenne munkahelyet változtatni. Az ilyesmi most állítólag erény. Nem vándormadár már az, aki egyik gyárból ki, a másikba be. Szó, mi szó, lesem a híreket, hirdetéseket. Nemhiába, most is min akad fenn a szemem? Jó fizetés és garantált mellékes. Ez már döfi. Nem a jó fizetés, hiszen azt mindenütt megkapja az ember. A garantált mellékes — ez az, amitől sűrűbben ver Mellékes bennem az ütő. Mi lehet az? GMK, háztáji, túlóra, netán lophatok, csalhatok, sikkaszthatok? Különben mindegy, csak dolgozni ne kelljen. Beleélem magam ebbe a garantált mellékesbe. Elképzelem, hogy miután munkaviszonyban állok az új helyemen, hivatnak illetékesek, és közlik velem. Ne essek kétségbe, mert az alapfizetésem az komolytalan. Abból nem lehet megélni. Viszont itt van a mellékes. Napi négy órában a hivatalos munkaidőn túl mint mérnök esztergálhatok, takaríthatok, de ha ahhoz van kedvem, akkor bukfencet is vethetek. A bunkfencnek most jó a piaca, nem győzik vetni. Szóval ezt mind felajánljuk és erre azt mondom: — Vállalom. — Mit? — Hogyhogy mit? Természetesen az esztérgálást, a takarítást és a bukfencvetést. Belefér a napi 24 órába. Nyolc óra munka, négy óra eszterga, négy óra takarítás, négy óra bukfenc. Még mindig marad négy óra, amivel nem tudok mit kezdeni... Idáig jutottam, amikor egy még kecsegtetőbb csábításra figyeltem fel. Fizetés a kollektív szerződés és megegyezés szerint, havonta prémium, évente kétszer hűségpénz, garantált mellékes és a nagyfőnök visszaköszön. Ja, és napidíj, útiköltség-térítés, ebéd kedvezményes áron, munkaruha. A feketekávét óránként a szalonban szolgálják fel. D öntöttem: megyek. A felkínált állást elfoglalom. Nem pusztán az önös anyagiak miatt, de unom már a családi macerát. Feszt a fejemre olvassák: annyi jó helyet kínálnak, és csak én dolgozom rossz helyen. Ki is számolom, ha a kollektív szerint megegyezünk tízezerben, ehhez a garantált mellékes nyolcezer, a havi prémcsi kétezer, a hűségpénz és miegyéb havi átlagban 4 ezer, akkor az annyi mint... Te jó ég! Ha én ennyit fogok keresni, menynyi lesz az adóm?! A szívem szakad meg, ha csak rágondolok. Seres Ernő Az atomerőmű iskolája Számítógépes irányítás Október 21-én — szerdán — Nyíregyházán a Szabolcs- Volán Utazási Iroda A számítógépes irányítás címmel előadást rendez. Eddig mintegy ötven számítástechnikai és személyforgalmi szakember jelezte részvételét a programra, amelyen a Volán vállalatokon kívül tanácsi közlekedési vállalatok, és SZÜV-szakemberek is részt vesznek. A vendégek az egynapos program alatt megismerkednek a nyíregyházi Volán számítástechnikai eredményeivel és Nyíregyháza jellegzetességeivel.
