Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-09 / 212. szám
1987. szeptember 9. KaUt-Magyaronug 3 A kibontakozás programjáról Megtoii a kezdeményezést „A gyümölcs nem várhat...” Tuzsérra szállítják az exportra kerülő almát. (Császár Csaba felvételei) Magyar Istvánná és Molnár Lászlóné szedve csomagol. Hogyan jövünk ki a pénzünkből kicsiben és nagyban; otthon és társadalmi méretekben? — lényegében e kérdés megválaszolásával foglalkoznak mostanában sokan, amikor a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról mondanak véleményt. Miközben javában zajlanak a program készítésének országos előkészületei, az őszi parlamenti ülésszak anyagának előzetes vitái, a munkahelyeken is sok szó esik a kibontakozás helyi tennivalóiról. A párt KB- titkárság határozata alapján ugyanis a pártbizottságok és -alapszervezetek szeptember végéig dolgozzák ki a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásának végrehajtását segítő saját feladattervüket. Milyen fontosabb javaslatok hangzottak el a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat (KEMÉV) különböző fórumain — erről beszélgettünk Barabás Lászlóval, a vállalati pb titkárával. — Először, is azt kellett elfogadtatnunk, hogy most nem csupán egy újabb feladatterv készítéséről van szó — mondta a bevezetőben. — Az utóbbi időben ugyanis nagyon sok feladatterv készült, jószerével még idő sem volt a megvalósítás következetes ellenőrzésére, máris újabb következett. Már-már úgy tűnik, lejáratódik a feladatterv kifejezés is. Mi ezért is adtuk készülő dokumentumunk címének: „A vállalat stratégiai programja.” Egységes politikai és gazdasági koncepciót készítünk, amelyben helyet kapnak az új tennivalók mellett azok is, amelyeket a korábbi feladattervekből (a kongresszust, az építőiparral foglalkozó, valamint a novemberi határozatot követően készültekből) tovább kell vinnünk. A program előkészítésében nemcsak a párttagok, hanem (főként a gazdasági feladatok megfogalmazásában) pártonkívüli szakemberek is részt vettek. — Mennyiben ígér tehát újat a héten végleges formát öltő vállalati program? — A KB állásfoglalásából kiderült, hogy az építőipar helyzete az idén a felfutás ellenére nem lesz könnyebb. Sőt — mivel kevesebb beruházásra van kilátás — nehezebb lesz. Ez nem a mi vállalati kollektívánkon múlik, mégis nekünk kell kivédeni a kedvezőtlen hatásokat. Saját programunk újdonsága abban áll, hogy nem választja külön a politikai-gazdasági és egyéb, például életszínvonal-politikai, művelődési, szakképzési feladatokat. Igyekeztünk figyelembe venni a leendő intézkedések hatásait, a forgalmi adó, a jövedelemadó, az árrendszer változásait. De alaposabb a tényfeltáró elemzés is: mi történik nálunk egy megrendelés elnyerésétől a kulcsátadásig, hol, mi miatt képződik nyereség vagy veszteség, s mit lehet tenni, hogy mind kevesebb ponton legyen veszteségünk. — Ez kimondatlanul is a ma oly fontos szerkezetváltás témakörét érinti. Ebben milyen konkrét terveik vannak? — Nálunk a szerkezetváltás lehetőségei sajátosak. Nyilvánvaló: mi csak azt építhetjük, amire igény, megrendelés van. Az építtetők igényeit pedig maximálisan kell kielégíteni, mert csak így juthatunk újabb megrendelésekhez. Tudjuk, meg kell tanulnunk mást is építeni, mint eddig. Elemzéseinkből kitűnik, hogy például nekünk a félkészlakásépítés lenne jó, mert a szerkezetépítés gyors és a minősége is jó, viszont a szakipari munkával rendre lerontjuk eredményeinket, mert nem bírjuk kapacitással, a kapkodásban romlik a minőség stb. Ha egy nagyobb építési területen jól szervezett félkészlakás-építést valósíthatnánk meg, az nekünk is, a lakásra várók egy jelentős részének is kedvezőbb volna. Foglalkozunk a közmű- és mélyépítés olyan feladataival, amire eddig még nem vállalkoztunk, de igény van rá. Szeretnénk egy vagy több olyan ipari jellegű termelést is megvalósítani, ami függetleníthető a tervciklusok hullámzásától: valami hasonlót, mint a Taurus—W fóliával végzett tetőszigetelés. Sok egyéb, "jó elképzeléssel is gyarapodott ötlettárunk a programkészítés során. — Egy másik kulcskérdés a műszaki fejlesztés ... —- Ez igaz, bár elvi megítélésével nekünk soha nem volt gondunk. Mégis azt kell mondani, hogy a gyakorlatban egy teljesen más szemlélet szükséges. El kell már végre fogadni mindenkinek, hogy csak úgy tudunk kilábalni a gondokból, ha mindenki használja az eszét, ne mechanikusan dolgozzon. Nagyon fontos például, hogy jobban alkalmazzuk a tanult szakismereteket, mert nem lehet kiemelkedni az átlagból „pallérmódszerekkel”. Nekünk sok főiskolát, egyetemet végzett szakemberünk van, korszerű szaktudással, mégis gyakran indokolatlanul ragaszkodunk a hagyományos módszerekhez. Arról is sok szó esett a programkészítés során, hogy nálunk „nem mindenki van a helyén”. Az emberi tényező szerepe egyre nagyobb, alapvető, hogy a milliárdös nagyságrendű termelést racionális foglalkoztatás szerint végezzük. Bátrabban kell váltani az egyes helyi politikai, gazdasági posztokon lévő szakembereket. Ne legyen olyan helyzet például, hogy valakinek évtizedekig egy területen kell dolgoznia csak azért, mert oda vettük fel, holott egy másik részlegnél sokkal hasznosabb munkát tudna kifejteni. Mindenképpen nagyobb szerepet kívánunk adni a továbbtanulásnak, a képzésnek, átképzésnek, gyarapítani a többszakmás, több munkakör ellátására alkalmas szakemberek számát. Ezekben is nagy tartalékok vannak. — Végül is párttitkárként mit tart most a határidőre végzett, jó minőségű munka mellett a legfontosabbnak? — Az őszinteséget és következetességet. Nagyon lényeges, hogy a vállalatvezetés időben adjon jó tájékoztatást a tervekről, eredményekről és — a gondokról is. Igényelje és becsülje meg az építő szellemű kritikát, s ne menjen el szó nélkül kisebb jelentőségű javaslatok mellett sem. Mi most speciális helyzetben vagyunk. Ugyanis 1985 közepére mélypontra került vállalatunk. Akkor készítettük első „kibontakozási” tervünket. Ma- gunkszabta feladataink többségét végrehajtottuk, a jelentős veszteséget kigazdálkod- tuk és most tisztes nyereségünk van. De két év múltán mindez már kevés. Ezért vesszük komolyan az újabb programkészítést. Marik Sándor Locsolni kell a földutakat a szaikolyi alimásikentbem, mert a verőfényes napsütés minden csepp vizet kiszippantott a homokból. Ha az utat szárazon hagynák, délre már reszelné az ember torkát a sok lenyelt por, s bokáig süppedne a laza talajban. — Még így is áll a kád alján a homok, amikor otthon lesuibickolom magam — mondja Szikora János, a telep vezetője. — De panaszra nincs okom, mert ez az idő igazán kitűnő a szedőknek, nem szorulnak a tető alá. A termés is szép ebben a kertben, hasonló a tavalyihoz, lesz talán 160—170 vagonnal. Exportra megy az egész, a Szovjetunióba. Ezért nem kértünk most segítséget az iskoláktól, mert ez a szedve- csomagolás nem könnyű munka, igyekezni kell, hogy minél kevesebb alma vesz- szen kárba. Karsainé ügyessége Kevés léalmának való kerül ki a Balkányi Állami Gazdaság dolgozójának, Karsai lstvánnénak a kezei közül. Amíg a többi asszony brigádban dolgozik, ő egyedül visz két jonatán-sort, boszorkányos gyorsasággal szeKarsai Istvánné. di-csomagolja a gyümölcsöt, állózza körül a fákat, -kapkodja fel a földről a hüllőt. „Reggel fél héttől délütán ötig vagyunk kint a kertben. Egy óra ebédszünet lenne, de én a saját tarisznyámból hamar bekapom az ételt és szinte megállás nélkül tudom végezni a munkámat. Kell a pénz, mert a lányunk egyetemista lett... Volt már olyan, hogy negyvennyolc ládával zártam a napot.” A gelsi brigád négytagú, de Karsainét még nem sikerült lekörözniük. Ketten a fák körül szorgoskodnak, ketten pedig a ládákból állított pulton osztályozzák az almát. Előttük még ott a coll. a négyfajta mérettel, de már szemre is meg tudják ítélni, hogy melyik gyümölcs melyik ládába kerüljön. Augusztus 23 óta csinálják ezt, már volt idejük beletanulni. Gyorsan jár a kezük, de a hangjuk is messzire elhallat- sziik. „Hiába, ha egyszer beindulunk, olyanok vagyunk, mint a magnó, csak mondjuk és mondjuk...” Azért a pénzük nekik is meglesz. Sípos Lajosné, a brigádvezető kiszámolta, hogy a napi átlagkereset fejenként 330 forintot tesz ki. És az almaszezonban aztán n incs szombat - vasárnap! Ne torjön... Százhúsz asszony dolgozik most itt, nagy részük az almát szedi és csomagolja, né- hányan pedig a ládákat készítik elő: megszámozzák, gyapottal és papírral bélelik ki, hogy ne törjön az áru, mire kiér a rendeltetési helyére. Vannak Özdról, Bá- tonyterenyéről, Ariéról, a munkaközvetítő irodákon keresztül jutottak hozzá a gazdaság címéhez. Hétvégeken aztán megsokszorozódik a létszám, jönnek az illetmény- földesek családostól-barátos- tól. Hétköznap nem sok férfi fordul meg a kertekben, csak a raklapos fiúk, a teherautósofőrök, a traktorosok. Mák János traktoros már tíz éve dolgozik a gazdaság egyik „önjáró markolóján”, naponta akár húsz pótkocsis teherautót is megpakol a ládákkal. „Novemberig meg sem állok..." Feltéve, ha jön is az a teherautó. „Ugyanis van olyan nap, amikor csak öt-hat ér be az almáskertbe, vagy ami még rosszabb, este hat után érkeznek. De hát mese nincs, akár nyolcig is folytatni kell f gyik cikkemben kirohanásokat intéztem a Jan Sebastian Bach u. 17. sz. alatti házmester ellen. Ország-világ előtt nyilvánosságra hoztam, hogy a koszos felmosórongyával ösz- szepiszkította a III. emeleti 39. sz. lakás ajtaját, ráadásul kerek-perec megtagadta a fenti ,emeleten lévő villany- körte cseréjét, és nem hajlandó felszedni a szemetet a folyosóról, és egyszerűen besöpri a koszt a padlórács alá. Válaszul a szemrehányásokra a Jan Sebastian Bach u. 17. sz. épület házfelügyelőjének sajtószóvivője konferenciát tartott, és az alábbi nyilatkozatot tette közzé: — A házfelügyelő személye ellen néhány lakó által folytatott aljas rágalomhadjárat szándékosan elhallgatja az igazságot az épületen belül uralkodó valós viszonyokról, tendenciózusan el- siklik a házfelügyelő által kifejtett erőfeszítések mellett, melyek célja a (közös helyiségek makulátlan tisztaságának tűzzel-vassal való fenntartása, és egy árva szót sem szól a lakók vandalizmusáról, melynek egyenes következménye a kosz, a szemét és a a rakodást, mert a gyümölcs nem várhat sokáig hűtés nélkül a tűző napon. „Sajnos nem sok időm van már hátra ezen a gépen, lassan kiöregszik, ki kell szuperálni. Pedig ismerem már kívülről- belütről minden csínját-bín- ját!” — kesereg munka közben a traktoros. Reggel már csípős a levegő, de délre azért még felközvagyon rongálása. Amíg 1984-ben a folyosói vakolar ton eloltott cigaretták okozta foltok száma 1764 volt, addig a következő esztendőben már 45 százalékkal emelkedett ez a szám, ami a lakók társadalomellenes viselkedéséről, és a házfelügyelő által végzendő munka körülményeinek , Tomisa Ősekor ÚJSÁGCIKK jelentős rosszabbodásáról tanúskodik ... — Na és mi van a villany- körtével? — vetettem közbe. — Gálád módon ellopták a lakók — felelte a házmester sajtószóvivője, miután tüzetesen átnézte az asztalán heverő aktákat. — iMi a helyzet a 39. sz. lakás összepiszkított ajtajával? — Nem a házfelügyelő úr piszkitotta össze a felmosórongyával, hanem maga a bérlemény lakója, amikor alkoholos befolyásoltság állapotában órák hosszat rugdosta — világította meg a kérdést a szóvivő. melegszik. Lekerül az asszonyokról a vastag kardigán, többen mezítláb dolgoznak. A telepvezető is ingujjban, szandálban rója a sorokat; „Ém most már novemberig meg sem állok, nemhiába izgultam egész nyáron, lám, mégiscsak lett valami efbből a termésből is!” — Ennek ellenére nem hunyhatunk szemet afölött, hogy rendszeresen ,a szétfeszített padlórácsba söpri a szemetet, ami az igenis létező hiányosságok ékes bizonyítéka — makacskodtam. — A padlórács állagát illetően le kell szögeznünk, hogy a rácsot az illető lakó tulajdonában lévő eb, vagy méginkább maga a lakó rágta szét. A szemét besöprésé- nek tekintetében ikategorikusán ki kell jelentenünk, hogy a házfelügyelő úr az elmúlt néhány esztendő során egyál* talán nem járt arra, mivél minden idejét lefoglalja az állandó felkészülés a lakók alaptalan és hihetetlenül ravasz vádaskodásai ellen. 4 nyilatkozat arra késztetett, hogy alaposan átgondoljam további lépéseimet. A szóvivő néhány állítása ugyanis kimerítette a kihágással és bűncselekménnyel vádolás jogi kritériumait. Ebben a helyzetben kötelességemnek éreztem, hogy konzultáljak Franciszek Ko- walskival, a Jan Sebastian Bach u. 17. sz. ház 39. sz. lakásának bérlőjével, akinek én voltam a sajtószóvivője. Fordította: Adamecz Kálmán Bartha Andrea Asszonyok a fák alatt
