Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

4 Kelet-Magyarország 1987. szeptember 9. Magnyílt a műszaki hónap (Folytatás az 1. oldalról) vei, a baj az, hogy megijed­tünk a következményeitől, nem vittük végig következe­tesen a reformot. A felada­tok fontosságét nem mindig kezeltük megfelelően. Így háttérbe szorult a tudomány, a műszaki fejlődés, túlzottan a pénzügyi eszközökre tá­maszkodtunk a hibák íkijaví- tásánól. Amin változtatni kell, az a komplexitás meg­teremtése, aminek ki kell tér­nie a helyzetelemzésre, a ki­vezető út módszereire, a pártirányítás, a kormányzati és vállalati munlka javításá­ra. Nemcsak a gazdasági ve­zetés, hanem az egész társa­dalom dolga a kibontakozás megvalósításiam ahol együttes cselekvésre van szükség. A program egy stabilizá­ciós, taktikai és egy kibonta­kozási, stratégiai szakaszból áll, amelyet nem szabad éle­sen különválasztani. Meg kell állítani a romló gazda­sági tendenciákat úgy, hogy közben a folyamatok javul­janak. A gazdaság egyik _gondjia, hogy mi legyen .azzal a 200 kisebb-in agy óbb válla­lattal, .szövetkezettel, ame­lyik veszteségesen dolgozik, mintegy 150 milliárd forint veszteséget és alaphiányt mutat fel évről évre. A meg­oldásnál nem az a cél, hogy ezek bezárásával bekövet­kezzék egy jelentős munka- nélküliség, de ez nem is gaz­dasági szükségszerűség, mert más, jövedelmező területeik­re lehet átirányítani az em­bereket. A kibontakozás stratégiá­jához tartozik, hogy jobban kell igazodni a világpiachoz. A KGST-n belül kutatni kell, miként lehet növelni az importot, elsősorban a gép­ipari termékeknél, mert ez adja az export növelésének lehetőségét. Egy másik út — amiben azonban nincs teljes egyetértés a közösségen be­lül — a fizetési eszközök konvertibilitásának megte­remtése. Hazánk termelési volumenének 25 százaléka tőkés exportra kerül, itt az a baj, hogy a 4,5 milliárd dollár exportnál a termékek égy hányadát támogatni kell. Feladat mind a mező- gazdaságban, mind az ipar­ban úgy alakítani a terme­lést, hogy ez idehaza, forint­ban is gazdaságos legyen. Figyelembe kell venni azo­kat a tényezőket, amelyek a gazdaság dinamizálását szol­gálják, hogy a jól működő területek több eszközhöz jus­sanak. Ennek egyik eszköze egy jól működő adórendszer bevezetése. Kell a korsze­rűbb árrendszer, keresetpoli­tika is. Jobbá szükséges ten­ni az érdekeltséget, aminek igazodnia kell a társadalom értékítéletéhez. A tudományos kutatás és a műszáki fejlesztés szintén egyik eszköze a gyorsításnak. A technikai, technológiai rés ma nő a fejlett országokhoz képest, s mintegy 15 éves a lemaradásunk. Látni kell, hogy az öröklött hátrányt nem tudtuk felszámolni, az ötvenes évek voluntarista gazdaságpolitikája, később a közvetlen piaci sikerekre va­ló törekvés elfedte az alap­vető fejlesztések szükséges­ségét. Sem az állami dönté­sek egyedülvalóságát, sem a gazdasági sikerek rövid táv­ját nem tekinthetjük egye­dülállónak, hanem a hosszú távú gondolkodást szükséges a fejlesztésekben előtérbe helyezni, amelyeknek egy ré­szét az állam vállalja magá­ra, a többit az orientáló, nor-'1 matív szabályozással lehet megoldani. Előnyünkre for­dítható, hogy látjuk mások fejlődésének zsákutcáit, amit mi elkerülhetünk. Számolha­tunk azzal is, hogy a fejlett országoknak szükségük van a szó'cialista országok piacá­ra. Magatartásunkban az alap­vető mégis az, hogy a létező teljesítményekkel új alkotásokat hozzunk létre, kiindulva abból, mire van szüksége a társadalomnak a jövőben, ebből mit tudunk magunk gyártani, mihez kell termelési kooperáció, mit kell importálni. Az adós­ságállományunk mai nagy­ságrendjét nem tarthatjuk fenn, mert ez összességében veszteséget jelent a népgaz­daságnak. Arra kell töreked­ni, hogy az adósságszolgálat elviselhető mértékű legyen, nagyobb hányad jusson a be­ruházásokra a hitelekből. Ma kevés a technikai, technoló­giai import, amin változtatni kell. A kibontakozási program megvalósításához egységet kell teremteni az értékítélet­ben, a társadalmi közgondol­kodásban, a konkrét elkép­zelésekhez adott bizalomban — fejezte be a miniszterel­nök-helyettes. L. B. Kormányfői fogadás Grósz Károly, a miniszter­tanács elnöke kedden a par­lamentben fogadta dr. Na- f issza Szadikot. az ENSZ Né­pesedési Alapjának főigazga­tónőjét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Pes­ti Lajos, a Központi Statisz­tikai Hivatal elnökhelyettese. Vatikáni küldöttség Magyarországon Simon D. Lourdusamy bí­boros, a Vatikáni Keleti Egy­házak Kongregációjának pre­fektusa és Francesco Colasu- onno érsek, rendkívüli ügyek­kel megbízott pápai nuncius szeptember 3-tól 8-ig egyhá­zi meghívásra látogatást tett hazánkban. A vatikáni kül­döttség részt vett a Hajdúdo­rogi görög katolikus egyház­megye alapításának 75. év­fordulója alkalmából tartott egyházi ünnepségen. Argentin választások A hatalmon lévő Polgári Radikális Unió elvesztette abszolút többségét az argen­tin parlament ailisóházában, ám változatlanul a legtöbb mandátummal rendelkezik a vasárnap megtartott részle­ges törvényhozási választá­sok hivatalos eredményeként. A 254 fős parlamentet fele­részben újították meg — 127 képviselői helyért folyt a választási küzdelem. Arab delegáció Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke kedden közölte, hogy szervezete kész közös arab delegáció tagjaként részt ven­ni egy közel-keleti békekon­ferencián. Genfi sajtóérte­kezletén sürgette az értekez­let összehívását, rámutatva arra, hogy elszalaszthatják a lehetőséget. Arafat a nem kormányszervezetek Palesz­tinával foglalkozó 4. nemzet­közi konferenciáján vesz részt Genfben. „Ez az első alkalom, hogy nemzetközi egyetértés alakult ki a kon­ferencia összehívásában” — hangsúlyozta Arafat. Belgium: börtönlázadás Brüsszel Saint-Gilles kör­zetének börtönében, ahol 400—500 elítéltet tartanak fogva, lázadás tört ki. A kar­hatalommal megerősített őr­ség csak négy órával később tudta a rendet valamennyi­re helyreállítani. Több mint 150-en megsérültek, az anya­gi kár nagy. A szolidaritás napján IAUSITZER RUNDSCHAU Ünnepi díszben Film a barátságról összeállításunkat az újságírók nemzetközi szolidaritási napja alkalmából készítették a Kelet-Magyar­ország testvérlapjainak, az Ungváron megjelenő Zakarpatszka Pravda és Kárpáti Igaz Szó — kezdemé­nyezésére az akcióban résztvevő szovjet, lengyel, szlovák, bolgár, NDK-beli megyei, illetve területi napi­lapok munkatársai. A kelet-szlovákiai országrész és a Kárpátontúli terület együttműködésének fejlődésé­ről forgatott filmet az Ukraj­nai Dokumentumfilm-stúdió. A 20 perces színes Sarjadás c. al­kotásnak már a címe is nagy­szerűen tükrözi a szerzőknek azt az elképzelését, hogy áb­rázolják a két testvérmegye dolgozóinak baráti kapcsola­tai miként változtak szoros gazdasági együttműködéssé. Volodimir Androscsuk rendező filmje bemutatja, hogyan vet­tek részt a kelet-szlovákiai épí­tők az Urengoj—Ungvár gáz­vezeték és az egyik uzshorodi lakótelep létesítésén, ezenkívül képet ad az eperjesi Robot nemzetközi egyesülés munká­járól, az eperjesi Vukov üzem és a - mukacsevoi Kirov Szer­számgépgyár és a két testvér- terület mezőgazdasági kollektí­váinak együttműködéséről. A filmforgatók felkeresték a kas­sai és a nagymihályi kerület több dolgozó kollektíváját is. E kerületek termelőszövetkeze­tei és állami gazdaságai ugyan­is közvetlen kapcsolatokat ala­kítottak ki a kárpántontúli kolhozokkal és szovhozokkal. Az Úkrajnai Dofcumentum- film-stúdió egy másik filmet is készít a Kárpátontúli terü­let és a kelet-szlovákiai or­szágrész barátságáról. Ez az al­kotás Ungvár és Kassa neve­zetességeit szemlélteti. Zozulja Mária, a Munkács-kerületi Lenin Kolhoz kombájnosa. Férjével együtt — a két terület baráti kapcsolatainak kereté­ben — ő is aratott Kelet-Szlovákiában, az eperjesi járásban. (Zakarpatszka Pravda — Tóth László felvétele) DZIEHNIK POLSKIÉI ZIE0N0CZ0HEI PARTI! BOROIKiCZEl Az ENSZ védnöksége alatt Csodálatos vidéken, erdők között futó folyó partján ta­lálható ez az ifjúsági tábor. Első látásra ez is ugyanolyan, mint Lengyelországban sok más tábor, amelyben gyerekek töltik vakációjuk egy részét. Ez azonban mégis különbözik a többitől, mégpedig abban, hogy az ENSZ vállalt védnök­séget felette. A tábor jelképesen három részre oszlik: Európára. Ázsiá­ra és Dél-Amerikára. Még az országok is meg vannak je­lölve. Lengyelország, Francia- ország, Japán, Argentína stb. Hetente egyszer „indult útjá­ra” a Barátság-vonat, amelyet a tábor legfiatalabb európai la­kói szerveztek. Dalokkal és táncokkal üdvözölték a többi világrész küldötteit. Az európa­iak után a vendégek — a ja­pánok és a dél-amerikai in­diánok — is szót kértek. Azo­kat a táncokat és dalokat ad­ták elő, amelyeket itt tanul­tak meg néhány hét alatt. De mi a célja e tábor szer­vezésének? Kétségkívül az, hogy a gyerekek megismerjék a különböző népek életét, szo­kásait. A kezdeményezést, azaz a fiatalok békés egymás mel­lett élésre való nevelésének ezt a formáját, néhány évvel ez­előtt Lengyelország terjesztette az ENSZ elé. A táborban az internacionalizmus és a haza- fiság olyan légköre uralkodik, amelyben mindenki szeretne valamit tenni hazája javára. A Rzeszówi Pedagógiai Főis­kola diákjai töltötték be a tá­borban a vezető szerepét és nem először. Am minden év­ben változnak az „országok”, ahonnan a fiúk és lányok ér­keznek. így tehát változnak a dalok, a népviseletek, a tán­cok, a szokások is. A cél azonban változatlan: megtaní­tani a fiatalokat a háborúk nélküli világban élni, továbbá, hogy találkozzanak a földke­rekség különböző országaiból érkező kortársaikkal. Henryk Paslawski Romesh Chandra, a Beke-vi- lágtanács elnöke nemrég Ke­let-Szlovákiában járt. Ott-tar- tózkodása során válaszolt a Vychodoslovenské Noviny és a Zakarpatszka Pravda szerkesz­tőségéinek kérdéseire. — ön mint a Béke-világta- nács elnöke hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi kapcsola­tokat, elsősorban a Kelet és a Nyugat viszonyát? — A nukleáris katasztrófa, az egész emberiség elpusztulása reális veszéllyé vált. Ezt a fé­kevesztett fegyverkezési ver­seny idézte elő, amelyet az Egyesült Államok és legköze­lebbi NATO-szövetségesei kez­deményezték. Itt elsősorban a hadászati védelmi kezdeménye­zésre, azaz a csillagháborúkra gondolok. Emiatt a feszültség lényegesen fokozódott. Ám most lehetőség van az atomháború veszélyének elhá­rítására, a világbéke elérésére. Mindenkinek közgazdásznak kell lennie — mondja Trifon Cvetkov, a Sztara Zagora-i já­rásban levő Marica-Kelet—2 Hőerőmű igazgatója. Az önfinanszírozásra és az önigazgatásra való áttérés problémáinak két vetülete van. Az egyik adminisztratív, a másik — és ez a legfontosabb — az, hogy minden dolgozó készen álljon a termelés irá­nyítására, érettségre tegyen szert az önirányítás folyama­tában. Nem kell várni a fentről jö­vő utasításokra. Arra van szükség, hogy minden ember konkrét értelmet kölcsönözzön tetteinek, minden embernek pontosan kell tudnia, hol a he­lye a társadalomban. Jelenleg nincs elegendő segédanyagunk, mivel munkánk specifikus. Itt a legfontosabb megtalálni az optimális változatot. A megol­dást abban látom, hogy min­den egyes dolgozónak számvi­vőnek kell lennie, akkor maga is rájön arra, hogyan kell gaz­daságosan, a leghatékonyabban dolgozni. Ez nem könnyű. Erről már sok szépet írtak. Olvasunk az Önigazgatásról, és ezeket az igaz szavakat igyekszünk el­juttatni a dolgozókhoz. A sza­vaknak anyagi értelmet kell kölcsönözni azért, hogy a dol­gozók megértsenek bennünket. Vegyünk egy példát: a Mari­ca-Kelet—2 Hőerőműnek az idén 5 milliárd 100 millió kilo­wattóra villamos energiát kell előállítania, amihez mondjuk 23 millió leva áll rendelkezés­re. A nagyjavításra ennyi és ennyi jut, a bérekre ennyi és ennyi stb' És senki nem hatá­rozta meg, hogy itt hány dol­gozót kell alkalmazni. Szá­momra a termelés élenjárói szolgálnak kiindulópontul, és ennek alapján „amilyen a munka, olyan a fizetés” elvnek megfelelően a kollektíva maga dönti el milyen létszámmal szándékozik dolgozni. Ha idő­vel valaki feleslegesnek bizo­nyul, a kollektíva megválhat tőle és elvégezheti munkáját, de természetesen megkapja ju­talmát is. Az NDK dolgozói szeptember 13-án felvonulással emlékeznek meg a fasizmus áldozatairól. Ezzel demonstrálják a béke­harc szükségességét. A fasiz­mus és az imperialista hábo­rúk áldozatai idei nemzetközi emléknapjának megünneplésé­ről Berlinben döntött az Anti­fasiszta Harcosok Szövetségé­nek Központi Bizottsága. „Az antiimperialista megha­gyáshoz hűen — előre, a szocia* lizmus és a béke újabb győzel­mei felé!” jelszó jegyében a ha­gyományoknak megfelelően A békeszerető erők, kormá­nyok és népek most minden eddiginél erősebbek. Egységet alkotnak, és közösen keresik a béke megóvását szolgáló akci­ók új lehetőségeit. Ez reményt- keltő tény. A Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó más or­szágok új békekezdeményezései utat nyitottak a kelet—nyugati kapcsolatok javításához, opti­mizmussal töltötték el azokat, akik 2000-ig szeretnék megtisz­títani Földünket a nukleáris fegyverektől. — Minden békeszerető erő azt óhajtja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti genfi tárgyalásokon minél ha­marabb megállapodás szülessen a leszerelés kulcsfontosságú kérdéseiről. Ám az Egyesült Államok szüntelenül akadályo­kat gördít a megállapodás út­jába. A Szovjetunió legújabb javaslataiban figyelembe veszi Washington kifogásait is. Ám az Egyesült Államok elvet min­den újabb javaslatot. — Napjainkban az egész vi­lágot foglalkoztatja a Pershing —-1/A kérdése. E 72 rakéta je­lenti most az akadályt a szov­jet-amerikai tárgyalásokon. Hogyan lehetne áthidalni ezt a problémát? — Amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői tavaly Reykjavíkban előzetesen megállapodtak az Európában levő közepes hatótávolságú ra­kéták felszámolásáról, az Egyesült Államok reakciós* erői arra kényszerítették a kor­mányzatot, hogy mégse egyez­zen bele a rakéták leszerelésé­be. Azzal érveltek, hogy a nukleáris fegyverzetek terén nincs egyensúly. A Szovjet­unió erre felajánlotta, hogy a közepes hatótávolságú rakétá­kon kívül semmisítsék meg a harcászati rakétákat is. Erre az Egyesült Államok azt köve­telte, hogy az úgynevezett ket­tős nullamegoldást Európán kí­vül terjesszék ki Ázsiára is. A Szovjetunió itt is elébe ment az amerikai javaslatoknak, és indítványozta, hogy semmisít­sék meg Európában és Ázsiá­ban az összes közepes és ennél kisebb hatótávolságú rakétá­kat. Ügy vélem, ha a békeszerető erők továbbra is egységben fognak tevékenykedni, rá fog­ják kényszeríteni kormányai­kat, mindenekelőtt az Egyesült Államok és az NSZK kormá­nyát, hogy hárítsák el végleg az akadályokat a genfi szov­jet-amerikai tárgyalások útjá- ból. szeptember második vasárnap­ján Berlinben a Bebel téren és a köztársaság valamennyi kerü­leti központjában sor kerül a dolgozók felvonulására. Az ünnepi díszbe öltözött Berlin már várja 23 európai országból, valamint Nyugat-Berlinből az Antifasiszta Harcosok Testvé­ri és Baráti Szövetségeinek küldöttségeit, valamint az El­lenállók Nemzetközi Szövetsé­gének tagjait. A találkozó ven­dégei ellátogatnak a Sachsen- hauseni-emlékműhöz, amely figyelmezteti a jelenlegi és az elkövetkező nemzedékeket ar­ra, hogy akadályozzák meg a háború borzalmainak megis­métlődését. Véres vasárnap köszöntött be 1944. november 18-ról 19-re vir­radóra Tokajik faluban. Két­száz hitlerista vette körül a községet. A férfiakat a temp­lom udvarára terelték. Itt még adhattak nekik ruhát és élel­met. Ezt követően valameny- nyiüket elküldték árkot ásni. Nem messze a falutól, a folyó­parton 32 férfi — idősebbek és fiatalok — a következő szava­kat hallották: „A partizánok­nak nyújtott segítségért vala­mennyit agyonlőni!” Amikor elhallgattak a gép­puskasorozatok, a falut mind a négy oldalról lángok vették körül. — A harminckét sír egyiké­ben temették el apámat — mondja Juraj Hudak. — Mel­lette fekszik anyám fivére és az unokabátyám. Juraj akkor hatodik éves volt. Anyja lányával és négy fiával a közeli erdőbe mene­kült. Az ötödik, a ’egidősebb, akkor már partizán volt. A tragédiáról két hét múlva sze­reztek értesülést. — Ezek után még több mint egy hónapig bújkáltunk az er­dőben — emlékszik vissza Ju­raj Hudak. — Községükben a templom és a magtár maradt épségben. A túlélők ezekben éltek tavaszig. A katonák ké­sőbb faházakat építettek. En­gem a Vöröskereszt a Tátrába irányított, majd pedig a strop- kovi gyermekotthonba. Ott jár­tam iskolába, kitűnően tanul­tam. Juraj gimnáziumban szere­tett volna továbbtanulni, azon­ban azokban az időkben nem adtak ösztöndíjat, és a tehet­séges fiatalember kénytelen volt változtatni tervein. 1956- ban fejezte be a presovi szak­iskolát és ács lett. A katona­ság után a Kelet-szlovákiai Kohászati Üzemeknél helyez­kedett el. Befejezte a kohá­szati technikum esti tagozatát, és jelenleg a gyár hideghen­gerművének művezetőjeként dolgozik. ílponerapHH bccx crpaH, coeftHHtwrecbl Asakamhivkim w«l PABAA rA3EVA "trPAXUEHA | Opraw 3aicapnaTCKoro o6nacTHoro kommtcto KoMMyHMCTMnecKOM női Ernőn ípamotoh , _ PPEínnHyMA BEPXOBHOro napTMM YupaMHw m oőnacTHoro CoseTa «apoflHbix oenyTatoB Harminckét sír CEOTEMBPH Nem várni az utasítást Összefogással a leszerelésért

Next

/
Thumbnails
Contents