Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-09 / 212. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. szeptember 9. Magnyílt a műszaki hónap (Folytatás az 1. oldalról) vei, a baj az, hogy megijedtünk a következményeitől, nem vittük végig következetesen a reformot. A feladatok fontosságét nem mindig kezeltük megfelelően. Így háttérbe szorult a tudomány, a műszaki fejlődés, túlzottan a pénzügyi eszközökre támaszkodtunk a hibák íkijaví- tásánól. Amin változtatni kell, az a komplexitás megteremtése, aminek ki kell térnie a helyzetelemzésre, a kivezető út módszereire, a pártirányítás, a kormányzati és vállalati munlka javítására. Nemcsak a gazdasági vezetés, hanem az egész társadalom dolga a kibontakozás megvalósításiam ahol együttes cselekvésre van szükség. A program egy stabilizációs, taktikai és egy kibontakozási, stratégiai szakaszból áll, amelyet nem szabad élesen különválasztani. Meg kell állítani a romló gazdasági tendenciákat úgy, hogy közben a folyamatok javuljanak. A gazdaság egyik _gondjia, hogy mi legyen .azzal a 200 kisebb-in agy óbb vállalattal, .szövetkezettel, amelyik veszteségesen dolgozik, mintegy 150 milliárd forint veszteséget és alaphiányt mutat fel évről évre. A megoldásnál nem az a cél, hogy ezek bezárásával bekövetkezzék egy jelentős munka- nélküliség, de ez nem is gazdasági szükségszerűség, mert más, jövedelmező területeikre lehet átirányítani az embereket. A kibontakozás stratégiájához tartozik, hogy jobban kell igazodni a világpiachoz. A KGST-n belül kutatni kell, miként lehet növelni az importot, elsősorban a gépipari termékeknél, mert ez adja az export növelésének lehetőségét. Egy másik út — amiben azonban nincs teljes egyetértés a közösségen belül — a fizetési eszközök konvertibilitásának megteremtése. Hazánk termelési volumenének 25 százaléka tőkés exportra kerül, itt az a baj, hogy a 4,5 milliárd dollár exportnál a termékek égy hányadát támogatni kell. Feladat mind a mező- gazdaságban, mind az iparban úgy alakítani a termelést, hogy ez idehaza, forintban is gazdaságos legyen. Figyelembe kell venni azokat a tényezőket, amelyek a gazdaság dinamizálását szolgálják, hogy a jól működő területek több eszközhöz jussanak. Ennek egyik eszköze egy jól működő adórendszer bevezetése. Kell a korszerűbb árrendszer, keresetpolitika is. Jobbá szükséges tenni az érdekeltséget, aminek igazodnia kell a társadalom értékítéletéhez. A tudományos kutatás és a műszáki fejlesztés szintén egyik eszköze a gyorsításnak. A technikai, technológiai rés ma nő a fejlett országokhoz képest, s mintegy 15 éves a lemaradásunk. Látni kell, hogy az öröklött hátrányt nem tudtuk felszámolni, az ötvenes évek voluntarista gazdaságpolitikája, később a közvetlen piaci sikerekre való törekvés elfedte az alapvető fejlesztések szükségességét. Sem az állami döntések egyedülvalóságát, sem a gazdasági sikerek rövid távját nem tekinthetjük egyedülállónak, hanem a hosszú távú gondolkodást szükséges a fejlesztésekben előtérbe helyezni, amelyeknek egy részét az állam vállalja magára, a többit az orientáló, nor-'1 matív szabályozással lehet megoldani. Előnyünkre fordítható, hogy látjuk mások fejlődésének zsákutcáit, amit mi elkerülhetünk. Számolhatunk azzal is, hogy a fejlett országoknak szükségük van a szó'cialista országok piacára. Magatartásunkban az alapvető mégis az, hogy a létező teljesítményekkel új alkotásokat hozzunk létre, kiindulva abból, mire van szüksége a társadalomnak a jövőben, ebből mit tudunk magunk gyártani, mihez kell termelési kooperáció, mit kell importálni. Az adósságállományunk mai nagyságrendjét nem tarthatjuk fenn, mert ez összességében veszteséget jelent a népgazdaságnak. Arra kell törekedni, hogy az adósságszolgálat elviselhető mértékű legyen, nagyobb hányad jusson a beruházásokra a hitelekből. Ma kevés a technikai, technológiai import, amin változtatni kell. A kibontakozási program megvalósításához egységet kell teremteni az értékítéletben, a társadalmi közgondolkodásban, a konkrét elképzelésekhez adott bizalomban — fejezte be a miniszterelnök-helyettes. L. B. Kormányfői fogadás Grósz Károly, a minisztertanács elnöke kedden a parlamentben fogadta dr. Na- f issza Szadikot. az ENSZ Népesedési Alapjának főigazgatónőjét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Pesti Lajos, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese. Vatikáni küldöttség Magyarországon Simon D. Lourdusamy bíboros, a Vatikáni Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa és Francesco Colasu- onno érsek, rendkívüli ügyekkel megbízott pápai nuncius szeptember 3-tól 8-ig egyházi meghívásra látogatást tett hazánkban. A vatikáni küldöttség részt vett a Hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye alapításának 75. évfordulója alkalmából tartott egyházi ünnepségen. Argentin választások A hatalmon lévő Polgári Radikális Unió elvesztette abszolút többségét az argentin parlament ailisóházában, ám változatlanul a legtöbb mandátummal rendelkezik a vasárnap megtartott részleges törvényhozási választások hivatalos eredményeként. A 254 fős parlamentet felerészben újították meg — 127 képviselői helyért folyt a választási küzdelem. Arab delegáció Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke kedden közölte, hogy szervezete kész közös arab delegáció tagjaként részt venni egy közel-keleti békekonferencián. Genfi sajtóértekezletén sürgette az értekezlet összehívását, rámutatva arra, hogy elszalaszthatják a lehetőséget. Arafat a nem kormányszervezetek Palesztinával foglalkozó 4. nemzetközi konferenciáján vesz részt Genfben. „Ez az első alkalom, hogy nemzetközi egyetértés alakult ki a konferencia összehívásában” — hangsúlyozta Arafat. Belgium: börtönlázadás Brüsszel Saint-Gilles körzetének börtönében, ahol 400—500 elítéltet tartanak fogva, lázadás tört ki. A karhatalommal megerősített őrség csak négy órával később tudta a rendet valamennyire helyreállítani. Több mint 150-en megsérültek, az anyagi kár nagy. A szolidaritás napján IAUSITZER RUNDSCHAU Ünnepi díszben Film a barátságról összeállításunkat az újságírók nemzetközi szolidaritási napja alkalmából készítették a Kelet-Magyarország testvérlapjainak, az Ungváron megjelenő Zakarpatszka Pravda és Kárpáti Igaz Szó — kezdeményezésére az akcióban résztvevő szovjet, lengyel, szlovák, bolgár, NDK-beli megyei, illetve területi napilapok munkatársai. A kelet-szlovákiai országrész és a Kárpátontúli terület együttműködésének fejlődéséről forgatott filmet az Ukrajnai Dokumentumfilm-stúdió. A 20 perces színes Sarjadás c. alkotásnak már a címe is nagyszerűen tükrözi a szerzőknek azt az elképzelését, hogy ábrázolják a két testvérmegye dolgozóinak baráti kapcsolatai miként változtak szoros gazdasági együttműködéssé. Volodimir Androscsuk rendező filmje bemutatja, hogyan vettek részt a kelet-szlovákiai építők az Urengoj—Ungvár gázvezeték és az egyik uzshorodi lakótelep létesítésén, ezenkívül képet ad az eperjesi Robot nemzetközi egyesülés munkájáról, az eperjesi Vukov üzem és a - mukacsevoi Kirov Szerszámgépgyár és a két testvér- terület mezőgazdasági kollektíváinak együttműködéséről. A filmforgatók felkeresték a kassai és a nagymihályi kerület több dolgozó kollektíváját is. E kerületek termelőszövetkezetei és állami gazdaságai ugyanis közvetlen kapcsolatokat alakítottak ki a kárpántontúli kolhozokkal és szovhozokkal. Az Úkrajnai Dofcumentum- film-stúdió egy másik filmet is készít a Kárpátontúli terület és a kelet-szlovákiai országrész barátságáról. Ez az alkotás Ungvár és Kassa nevezetességeit szemlélteti. Zozulja Mária, a Munkács-kerületi Lenin Kolhoz kombájnosa. Férjével együtt — a két terület baráti kapcsolatainak keretében — ő is aratott Kelet-Szlovákiában, az eperjesi járásban. (Zakarpatszka Pravda — Tóth László felvétele) DZIEHNIK POLSKIÉI ZIE0N0CZ0HEI PARTI! BOROIKiCZEl Az ENSZ védnöksége alatt Csodálatos vidéken, erdők között futó folyó partján található ez az ifjúsági tábor. Első látásra ez is ugyanolyan, mint Lengyelországban sok más tábor, amelyben gyerekek töltik vakációjuk egy részét. Ez azonban mégis különbözik a többitől, mégpedig abban, hogy az ENSZ vállalt védnökséget felette. A tábor jelképesen három részre oszlik: Európára. Ázsiára és Dél-Amerikára. Még az országok is meg vannak jelölve. Lengyelország, Francia- ország, Japán, Argentína stb. Hetente egyszer „indult útjára” a Barátság-vonat, amelyet a tábor legfiatalabb európai lakói szerveztek. Dalokkal és táncokkal üdvözölték a többi világrész küldötteit. Az európaiak után a vendégek — a japánok és a dél-amerikai indiánok — is szót kértek. Azokat a táncokat és dalokat adták elő, amelyeket itt tanultak meg néhány hét alatt. De mi a célja e tábor szervezésének? Kétségkívül az, hogy a gyerekek megismerjék a különböző népek életét, szokásait. A kezdeményezést, azaz a fiatalok békés egymás mellett élésre való nevelésének ezt a formáját, néhány évvel ezelőtt Lengyelország terjesztette az ENSZ elé. A táborban az internacionalizmus és a haza- fiság olyan légköre uralkodik, amelyben mindenki szeretne valamit tenni hazája javára. A Rzeszówi Pedagógiai Főiskola diákjai töltötték be a táborban a vezető szerepét és nem először. Am minden évben változnak az „országok”, ahonnan a fiúk és lányok érkeznek. így tehát változnak a dalok, a népviseletek, a táncok, a szokások is. A cél azonban változatlan: megtanítani a fiatalokat a háborúk nélküli világban élni, továbbá, hogy találkozzanak a földkerekség különböző országaiból érkező kortársaikkal. Henryk Paslawski Romesh Chandra, a Beke-vi- lágtanács elnöke nemrég Kelet-Szlovákiában járt. Ott-tar- tózkodása során válaszolt a Vychodoslovenské Noviny és a Zakarpatszka Pravda szerkesztőségéinek kérdéseire. — ön mint a Béke-világta- nács elnöke hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokat, elsősorban a Kelet és a Nyugat viszonyát? — A nukleáris katasztrófa, az egész emberiség elpusztulása reális veszéllyé vált. Ezt a fékevesztett fegyverkezési verseny idézte elő, amelyet az Egyesült Államok és legközelebbi NATO-szövetségesei kezdeményezték. Itt elsősorban a hadászati védelmi kezdeményezésre, azaz a csillagháborúkra gondolok. Emiatt a feszültség lényegesen fokozódott. Ám most lehetőség van az atomháború veszélyének elhárítására, a világbéke elérésére. Mindenkinek közgazdásznak kell lennie — mondja Trifon Cvetkov, a Sztara Zagora-i járásban levő Marica-Kelet—2 Hőerőmű igazgatója. Az önfinanszírozásra és az önigazgatásra való áttérés problémáinak két vetülete van. Az egyik adminisztratív, a másik — és ez a legfontosabb — az, hogy minden dolgozó készen álljon a termelés irányítására, érettségre tegyen szert az önirányítás folyamatában. Nem kell várni a fentről jövő utasításokra. Arra van szükség, hogy minden ember konkrét értelmet kölcsönözzön tetteinek, minden embernek pontosan kell tudnia, hol a helye a társadalomban. Jelenleg nincs elegendő segédanyagunk, mivel munkánk specifikus. Itt a legfontosabb megtalálni az optimális változatot. A megoldást abban látom, hogy minden egyes dolgozónak számvivőnek kell lennie, akkor maga is rájön arra, hogyan kell gazdaságosan, a leghatékonyabban dolgozni. Ez nem könnyű. Erről már sok szépet írtak. Olvasunk az Önigazgatásról, és ezeket az igaz szavakat igyekszünk eljuttatni a dolgozókhoz. A szavaknak anyagi értelmet kell kölcsönözni azért, hogy a dolgozók megértsenek bennünket. Vegyünk egy példát: a Marica-Kelet—2 Hőerőműnek az idén 5 milliárd 100 millió kilowattóra villamos energiát kell előállítania, amihez mondjuk 23 millió leva áll rendelkezésre. A nagyjavításra ennyi és ennyi jut, a bérekre ennyi és ennyi stb' És senki nem határozta meg, hogy itt hány dolgozót kell alkalmazni. Számomra a termelés élenjárói szolgálnak kiindulópontul, és ennek alapján „amilyen a munka, olyan a fizetés” elvnek megfelelően a kollektíva maga dönti el milyen létszámmal szándékozik dolgozni. Ha idővel valaki feleslegesnek bizonyul, a kollektíva megválhat tőle és elvégezheti munkáját, de természetesen megkapja jutalmát is. Az NDK dolgozói szeptember 13-án felvonulással emlékeznek meg a fasizmus áldozatairól. Ezzel demonstrálják a békeharc szükségességét. A fasizmus és az imperialista háborúk áldozatai idei nemzetközi emléknapjának megünnepléséről Berlinben döntött az Antifasiszta Harcosok Szövetségének Központi Bizottsága. „Az antiimperialista meghagyáshoz hűen — előre, a szocia* lizmus és a béke újabb győzelmei felé!” jelszó jegyében a hagyományoknak megfelelően A békeszerető erők, kormányok és népek most minden eddiginél erősebbek. Egységet alkotnak, és közösen keresik a béke megóvását szolgáló akciók új lehetőségeit. Ez reményt- keltő tény. A Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó más országok új békekezdeményezései utat nyitottak a kelet—nyugati kapcsolatok javításához, optimizmussal töltötték el azokat, akik 2000-ig szeretnék megtisztítani Földünket a nukleáris fegyverektől. — Minden békeszerető erő azt óhajtja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti genfi tárgyalásokon minél hamarabb megállapodás szülessen a leszerelés kulcsfontosságú kérdéseiről. Ám az Egyesült Államok szüntelenül akadályokat gördít a megállapodás útjába. A Szovjetunió legújabb javaslataiban figyelembe veszi Washington kifogásait is. Ám az Egyesült Államok elvet minden újabb javaslatot. — Napjainkban az egész világot foglalkoztatja a Pershing —-1/A kérdése. E 72 rakéta jelenti most az akadályt a szovjet-amerikai tárgyalásokon. Hogyan lehetne áthidalni ezt a problémát? — Amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői tavaly Reykjavíkban előzetesen megállapodtak az Európában levő közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról, az Egyesült Államok reakciós* erői arra kényszerítették a kormányzatot, hogy mégse egyezzen bele a rakéták leszerelésébe. Azzal érveltek, hogy a nukleáris fegyverzetek terén nincs egyensúly. A Szovjetunió erre felajánlotta, hogy a közepes hatótávolságú rakétákon kívül semmisítsék meg a harcászati rakétákat is. Erre az Egyesült Államok azt követelte, hogy az úgynevezett kettős nullamegoldást Európán kívül terjesszék ki Ázsiára is. A Szovjetunió itt is elébe ment az amerikai javaslatoknak, és indítványozta, hogy semmisítsék meg Európában és Ázsiában az összes közepes és ennél kisebb hatótávolságú rakétákat. Ügy vélem, ha a békeszerető erők továbbra is egységben fognak tevékenykedni, rá fogják kényszeríteni kormányaikat, mindenekelőtt az Egyesült Államok és az NSZK kormányát, hogy hárítsák el végleg az akadályokat a genfi szovjet-amerikai tárgyalások útjá- ból. szeptember második vasárnapján Berlinben a Bebel téren és a köztársaság valamennyi kerületi központjában sor kerül a dolgozók felvonulására. Az ünnepi díszbe öltözött Berlin már várja 23 európai országból, valamint Nyugat-Berlinből az Antifasiszta Harcosok Testvéri és Baráti Szövetségeinek küldöttségeit, valamint az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének tagjait. A találkozó vendégei ellátogatnak a Sachsen- hauseni-emlékműhöz, amely figyelmezteti a jelenlegi és az elkövetkező nemzedékeket arra, hogy akadályozzák meg a háború borzalmainak megismétlődését. Véres vasárnap köszöntött be 1944. november 18-ról 19-re virradóra Tokajik faluban. Kétszáz hitlerista vette körül a községet. A férfiakat a templom udvarára terelték. Itt még adhattak nekik ruhát és élelmet. Ezt követően valameny- nyiüket elküldték árkot ásni. Nem messze a falutól, a folyóparton 32 férfi — idősebbek és fiatalok — a következő szavakat hallották: „A partizánoknak nyújtott segítségért valamennyit agyonlőni!” Amikor elhallgattak a géppuskasorozatok, a falut mind a négy oldalról lángok vették körül. — A harminckét sír egyikében temették el apámat — mondja Juraj Hudak. — Mellette fekszik anyám fivére és az unokabátyám. Juraj akkor hatodik éves volt. Anyja lányával és négy fiával a közeli erdőbe menekült. Az ötödik, a ’egidősebb, akkor már partizán volt. A tragédiáról két hét múlva szereztek értesülést. — Ezek után még több mint egy hónapig bújkáltunk az erdőben — emlékszik vissza Juraj Hudak. — Községükben a templom és a magtár maradt épségben. A túlélők ezekben éltek tavaszig. A katonák később faházakat építettek. Engem a Vöröskereszt a Tátrába irányított, majd pedig a strop- kovi gyermekotthonba. Ott jártam iskolába, kitűnően tanultam. Juraj gimnáziumban szeretett volna továbbtanulni, azonban azokban az időkben nem adtak ösztöndíjat, és a tehetséges fiatalember kénytelen volt változtatni tervein. 1956- ban fejezte be a presovi szakiskolát és ács lett. A katonaság után a Kelet-szlovákiai Kohászati Üzemeknél helyezkedett el. Befejezte a kohászati technikum esti tagozatát, és jelenleg a gyár hideghengerművének művezetőjeként dolgozik. ílponerapHH bccx crpaH, coeftHHtwrecbl Asakamhivkim w«l PABAA rA3EVA "trPAXUEHA | Opraw 3aicapnaTCKoro o6nacTHoro kommtcto KoMMyHMCTMnecKOM női Ernőn ípamotoh , _ PPEínnHyMA BEPXOBHOro napTMM YupaMHw m oőnacTHoro CoseTa «apoflHbix oenyTatoB Harminckét sír CEOTEMBPH Nem várni az utasítást Összefogással a leszerelésért
