Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

MÓRICZ ZSIGMOND* fl szabolcsi földvár cölöpöket, amelyek hidoszlo- pai voltak a hajdani mocsár felett. Az alföldi földvárak csak­nem mind elenyésztek, s hogy ez ma is megvan, meg- becstilhetetlenné teszi ezt a különös építményt. A nomádkor képe tisztán megelevenedik az ember sze­me előtt. A várgyűrü, amely tizenkét katasztrális holdra terjed, elég volt arra, hogy egy uralkodó nép abban az időben biztos oltalmat nyer­jen benne. A vároldalak igen meredekek, úgyhogy még gyermek sem tud ma sem le­fagy felmászni rajtuk, s könnyű volt az oltalmazásuk Ahogy az ember megáll a 'jár fokán, érzi a hódító és büszke érzést, ahogy uralko- ~~ iik ez a központ a táj felett, ’ügy kis országot jelentett, a eigázott népek feletti ural­mat. Mikor a magyarok bejöt­tek s elfoglalták az országot, Szabolcs vezér birtokba vet­te a várat s még magasabb­ra emelte, négy-öt méterrel a régi falakat. Itt tanyázha­tott az Árpád-kor elején az a törzsfő a maga táborával, innen szállhatott ki hadra, ha a roppant távolságból jö­vő hír érkezett. Még ma is emlékezik a néphagyomány arról, hogy Budáról tűzjel­zéssel adták a hírt, s külön­böző színű tüzek jelentették a parancsot. Egy vagy két éjszaka alatt így jutott el az ország parancsa idáig. Végig az Alföldön meg le­het állapítani az őrhalom- sort, amelyekről ezeket a tűzjelzéseket adták. S ezeken az emlékeken át feltűnik valahogy az ezer év távola is. Ez a vármegye ta­lán legtisztábban őrzi az Ár­pádok alatt kialakult rendi szerkezetet. Ez egy egészen más világ, mint az ország többi része. A Kunságban például fel lehet ismerni ma is a három századdal később érkezetteknek frissebb no­mád jellegét. A Kunság akkor alakult, mikor a tatárjárás kitörése idején a magyarság telepítési politikával volt kénytelen foglalkozni. S ma­guk a kunok lekéstek az ere­deti magyar világtól. Még 1390-ben pápai bulla inti a magyar királyt, hogy gon­doskodjék arról, hogy a ku­nok, akik már több mint száz éve megkeresztelkedtek, valóságos keresztények le­gyenek. Hajukat nyírják le, pogány áldozataikról és szokásaikról mondjanak le, s tűrjék meg a papot maguk között. Ha 1400-ban még ilyen pogá- nyok voltak, száz év kevés volt arra, hogy lélekben ka- tolizálódjanak, s mivel a re­formáció megjelenésekor az egész nép azonnal áttért az új hitre, a kunok valósággal a pogányságból léptek át a reformációba. S ezt az egye­temességet végig megőrizték, a tagosításig vagyonközös­ségben s rendi közösségben éltek, nemesnek helyet nem adtak, s így egy különös ge­rinces kommunitásban éltek Mária Terézia koráig, sőt a szabadságharcig. Ezzel szemben Szabolcs megyét a török kor is meg­kímélte attól a teljes pusz­tulástól, ahogy például Bé­kés megye és más alföldi megyék elpusztultak. Szabolcs megye megtartot­ta teljes szerkezeti életmód­ját. Itt még ma is vannak nemesi kúriák abban az ál­lapotban, mint Nagy Lajos korában élhettek. A keme- csei házakból látja az ember a hatszáz év előtti életet. Ke- mecsén még ma is szer-nek mondják az utcasort, Derék­szer a Derék utca neve. A jobbágyságnak, a kisne- mességnek s a nagybirtok­nak, az uradalomnak leve­gője sehol oly tisztán és egyetemlegesen nem maradt meg, mint ezen a tájon. S ezzel annak az ősi kultúrá­nak a karaktere is megvan, amely a nomád magyarságot az Árpád-házi királyok alatt átalakította földművelő, majd kulturvilággá. Itt áll a szabolcsi földvár, ahonnan kiszállottak a ka­landos hadakra, s érzem a füvek és a levegő ízéből, mi­kor megjöttek a vad magya­rok az itáliai, a német, a francia, sőt a spanyol hadjá­ratokból, s felhasított az itt­honmaradtak rivallgása, mikor megjöttek, néha éve­kig való ódáiét után a hősök, s megrohanták őket az itt- honmaradottak s leszedték a lóról a bátrakat. Hányán jöttek meg, kik maradtak oda? E pillanatban, mikor ezeket jegyzem föl, a vár túlsó partján hatalmas asz- szonyi jajszó harsan föl, ret­tenetes és vérfagyasztó si­koltás: — Jaj, jaj, ja jaj, jaj; édes­apám! Megkérdeztem a helybeli urakat, mi történt, s elmond­ták, hogy a várudvaron tra­gikus halott fekszik. A falu csordását tegnap délután agyonszúrta a bika. Lementem a hullaházba, kis fabódé, s megnéztem a halottat a koporsóban. Hatalmas szál magyar, de­res bajszú, csontos, kemény ember, egy az ősmagyarok közül, mereven fekszik, s hullaformában oly ősi s oly rendkívüli jelenség. A bikának „futosója” volt, s amikor elvitték a te­henet, utána akart menni a bika még egyszer; a csor­dás nem elégedte, mert fize­tési zavar volt. A fiatal bi­ka azonban nem nyugodott bele a késő évezredek jogál­lapotába, s a gulyást, aki különben maga nevelte fel az állatot, megfélemlítette. A gulyás hátrált, egy árok­ba esett, az erősebbik állat rá, s beledöfte a szarvát a bordái közé. Csak egy per­cig volt rajta, csak leszúrta, akkor felemelte a fejét s el­ment legelni. A gulyás azon­ban ottmaradt. Kevés vártái­vá után fölállott, s ötven méternyire még elvónszolta magát, egy jajszó nélkül a kút felé ment, hogy kimossa sebét, összeesett és meghalt. Az egész falu népe részvéte kíséri, s közelednek asszonyi jajszavak, özvegye és négy árvája maradt. Felesége kis, száraz alföldi asszony, tele tüdőből, s valami hallatlan erővel jajgat. Ennek a vi­déknek ősidőktől megmaradt még a halottsiratása is. Nem néma gyásszal, nem önura­lommal viszik a fájdalmat, hanem szabad folyást adnak annak, s rettenetes nagy üvöltéssel, a pogány kor ke­gyetlen, eget hasító jajdok- lásval gyászolnak. Iszonyúan illett ez a bor­zalmas időkhöz, amelyek még itt lebegnek a földvár felett. e az ég ragyogóan de­MW rült, a búzatáblák éretten hullámzónak a szélben, a szénagyűjtök rendületlen nyugalommal vonják össze a rendeket, s a déli órákban egy ezeréves ősi kép és hangulat borzong. *45 éve hunyt el Móricz Zsig- raond, az évforduló alkalmából közöljük Írását. és 16. között a nyolcadik ngaroconnak a gödöllői Pe- i Sándor Művelődési Köz­it adott otthont. Itt a meg- ttó után képzőművészeti JHtást tekinthettek meg az leklődők. Sor került kiad- lyok, fanzinok, poszterek, ikátok, könyvek, bélyegek isítására. illetve csereberé- e is. Csemegének számított archív filmvetítés (Gólem), premier előtti, filmbemuta- :on is szórakozhatott a kö- iség. zgalommal várt esemény It az Aranymeteor-díjak át- ása. Ezt a TIT Tudományos- ítasztikus Klubja alapította ?0-ben, a célból, hogy éven- az előző év hazai sf-ter- íséből a legjobbakat jutal- izza, illetve alkotóikat ki- itesse, további jó, sőt még )b munkára serkentse. A odaítéléséről egy tizenöt ;ú bizottság dönt. A külön- e kategóriákban elnyerhető rangot jelent a hazai sf- dvelők között. Nagy volt az öröme a nyír.- yházi delegáció tagjainak, likőr őket szólították a díj /ételére. A Jules Vernét áb- toló 78 milliméter átmérő­bronz emlékpliakettel járó levélen ez olvasható: „A íregyházi Váci Mihály Me- ei és Városi Művelődési izpont METAMORF sci-fi ibját a tudományos-fantasz- us kiváló mozgalmi élettel a METAMORF című fan­juk összeállításával, szer- sztésével és megjelentetésé- 1 végzett munkájukért anymeteor-díjjal jutalmaz- k.” >Jyári szünet után, most ptembertől újra indulnak a lalkozások. Az Ifitanya bhélyiségében minden ér- dődőt szívesen fog-adunk, ■unk. Az öszejövetelek -bnyire nyíltak és rendsze- t minden második hét Idjén este hattól kezdőd- c. lajnos a felszínes érdeklő- c (és az érdektelenek) a tu- nányos-fantasztikus irodal­és filmalkotásoknak sok- r csak az egyik, a kedvel- b és könnyen emészthető andos-cselekményes olda- látják. A mai, rohanó vi- unkban élők nehezen fog­ók igényesebb gondolko- ra, ezért az elvontabb esz- Euttatásokat tartalmazó vek veszítenek népszerűsé- :ből. Emiatt a sci-fiben I nagyobb a hordalék, mint irodaiam más területein. igények szülte termelés síkúvá vált. Pedig a scien- fiction már évtizedekkel lőtt jelentős múlttal ren­dezett, de csak napjaink- kezd a művészetek peri­ás területeiről beljebb dorolni. E mozgás elősegí- ;t, az ilyen irányú érdeklő­kielégítését tűzte ki céljá- i METAMORF sci-fi klub. Huszár István klubvezető Paszternák feltámadása Meghurcolták Zsivago miatt Borisz Paszternák 1890. február 10-én született az oroszországi Peregyelkinó- ban. Ugyanitt helyezték örök nyugalomra 1960. január hó 30-án. Peregyellkino Moszk­va „Szentendréje”. Gyönyö­rű kis település allkotóhá- zakkal, üdülőkkel, nyaralók­kal; alkotásra késztető édene a művészeknek. A Paszter- nak-iház — annak idején — a szellemi élet központja, írók, festőik, zenészék talál­kozóhelye. Gyakori vendég volt L. Tolsztoj, M. Gorkij, s otthon érezte itt magát R. M. Rilke is. Ebben a kifinomult szel­lemi környezetben, a kora­beli előkelő, úri orosz ott­honok puha melegéből nőtt fel a kis Borisz. Első ver­sei 1911-ben, első verseskö­tete 1914-ben jelenik meg. A forradalmat nagy remény­nyel, mondhatni lelkesedés­sel fogadja, hiszen általa az emberre rákényszerített tár­sadalmi erők, megkötések letörését reméli. Politikumot nem találunk lírai megnyi­latkozásaiban, -mert ő a for­radalmat „ ... nem a szociá­lis lény, , hanem az érzéki lény szabadulásaként értel­mezi ...” Verseiben gazdag érzelem, romantikus pátosz, s az akkori évek reményke­dő, vágyakozó optimizmusa fejlődik ki. Nem csoda hát, hogy követőinek, rajongói­nak száma egyre nő, már- már kikiáltanák a hon leg­nagyobb költőjének. Pedig a versírást B. Paszternák csak előgyakorlatnak tartja, s egyre csak a „nagyregény” megalkotását tervezi, arra készül. A 30-as években el­szigetelődik, inkább a fordí­tásnak — politikai támadá­soktól megkímélt — műhe­lyébe húzódik vissza. Shakes- peare-drámák, a Faust, Shel­ley, Keats, Verlaine versei kerülnek ki tolla alól nyel­vén, de lefordítja a János vi­tézt, Petőfi verses meséjét is. Magányából a második vi­lágháború mozdítja ki. Író- brigádokkal a fronton lévő katonákat keresi fel. Haza­fias verseiben feltámad új­ból a lelkesedés, mert úgy érzi, hogy a háború meg­próbáltatásai közelebb hozzák egymáshoz az embereket, őszintébbé teszi a kapcsola­tokat, s értelme, értéke van a cselekvésnek. A háború után, 1948—55 között komolyan nekilát a tervezett „nagyregény” meg­írásának. Hogy oly felfoko­zott erővel lát neki a mun­kának, abban szerepet ját­szik egy tragikus események­kel terhelt kései nagy szere­lem is. 1957-ben a regény, a Doktor Zsivago készen van. Hozzáértő bírálók szerint ugyan e művében nem si­került megvalósítania a célt, mit maga elé tűzött: „.. .azok­ról az évekről, embereikről, sorsokról, amelyeknek a ke­retét a forradalom adta meg, úgy kell írni, hogy elálljon tőle az ember szívverése és égnek álljon a haja.... ám ha e regény nem is koroná­ja irodalmi működésének, mint ő maga hitte, de zse­niális lírájának méltó társa.” A Doktor Zsivago „az orosz történelem 1903-tól 1929-ig terjedő periódusát fogja át, epilógusa a nagy honvédő háború idején ját­szódik... s szinte túlzó op­timizmust sugároz”. „A regény hőse Jurij Andrejevics Zsivago orvos, gondolkodó ember, színes egyéniség .... aki nem képes elfogadni a forradalmat, nem látja át értelmét és a maga passzív módján hagy­ja, hogy életét, sorsát, tu- da;tát összeroppantsa ez a titokzatos erő .. Hazájában nem fogadják el közlésre a regényt, sőt politikailag súlyosan megbé­lyegzik miatta. Elképzelhető, mekkora támadásnak lesz kitéve, amikor 1958-ban, egy milánói kiadó gondozásában megjelenik a Doktor Zsiva­go a nyugati könyvpiacon. 1965-ben film is készül be­lőle, Omar Sharif főszereplé­sével. ^ Nagy port kavar Nyuga­ton, aminek persze erős tá­pot ad, hogy a könyv „til­tott” mű volt a Szovjetunió­sok mindent belemagyarázott ban. Tiltott könyv, amelybe Borisa Paszternák otthon a visszahúzó politi­kai erő, Nyugaton pedig a szenzációra vadászó reakciós sajtó. Szinte dicshimnuszo­kat zengenek róla a nyuga­ti sajtóban. A felfokozott hírverés csak kárára van az írónak. Ki­zárják az írószövetségből és nyílt levélben mond le a neki ítélt irodalmi Nobel- díjról. Az ellene indított el­lenséges politikai kampány az érzékeny lelkű embert megtöri. Teljesen visszavo­nul, csupán levelezéssel tart kapcsolatot ismerőseivel, ba­rátaival. Jóval halála után, az 1986-os írószövetségi kong­resszuson Jevtusenko nyílt szavazáson fogadtatta el," hogy Borisz Paszternák szü­letésének századik évfordu­lójára létesítsenek emlékhá­zat a peregyelkinói Paszter- jj nak-házból. Vozsnyeszensz-1 kij vezetésével megalakult a Paszternák irodalmi örök-g ségét feldolgozó írószövet-] ségi bizottság. Hatálytalan!-1 tották a harminc esztendő-; vei ezelőtt hozott határoza-j tot, amely Paszternákot ki-f zárta az írószövetségből. Jevtusenko szerint Borisz, Paszternák a szovjet iroda-, lom „gyöngyszeme”, regé­nyét annak idején megalapo­zatlan, hamis vádak érték, félremagyarázták. A Doktor Zsivago című film főszerepében Omar Sharif Alkonyattájt, hazafelé már a nagy völgybe értem; a bányában, a kőtörő parasztokat néztem. Számolgattam, hányszor lendül egy perc alatt karjuk, hányszor sebzi a fölcsapó kősörét az arcuk, húszszor tán . . . egy óra alatt egyezerkétszázszor... Alkonyodik. S ők dolgoznak reggel hét órától. Ezerkétszáz ... Hány ezer tizenkétszer annyi? Eltűnődtem: tudhatnak-e ők még simogatni, puha kézzel érinteni asszony, gyermek-arcot? Vagy úgy megszokta karjuk már a sújtást, a harcot, hogy csak ütnének örökkön . . . Álltam még tűnődve. Puha zápor — este ömlött a fákra, a völgybe. X - r. 1987. szeptember 5. 0 0 (A költő kiadatlan verse, 1937J _____________________ ZELK ZOLTÁN: ■ V. 1V/ í 1^

Next

/
Thumbnails
Contents