Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
Szavak rendje, dolgok rendje Sánta Ferenc hatvanéves Tmmé «Mműnk, ame- Ijruk rtaxonylag kevés számú alkotásban is magvasén fejeződnek ki, s szerzőjüket mánis a legnagyobbak közé helyezik. Alighanem így van ez a hatvanéves Sánta Ferenc — remélhetőleg tovább gyarapodó, tán még meglepetéseket is tartogató — munkásságával is. Az erdélyi születésű író a szőkébb hazája prózájának és a móriczi hagyományoknak a folytatójaként jelentkezett írásaival az ötvenes évek második felében. Csodálatos ragyogásba vonta á múltat idéző Sánta Ferenc a mindennapi élet tragikumát. Megrendítő erővel ábrázolta a nyomorúság elviselésére kialakult szokások rendjét, rendszerét. Sokan voltunk című — talán legismertebb, s az íróval kapcsolatban legtöbbször idézett — novellájában egy olyan I szertartást írt le, melyről utóbb, egy japán filmből kiderült: nemcsak a magyar ajkú szegények körében volt honos, úgy látszik, az ember alatti lét kényszerftett a földgolyó más részén is arra, hogy az öregeket — egy utolsó megvendégelést követben — sorsukra hagyják, átengedjék a mielőbbi pusztulásnak. Ez volt hét a dolgok hajdani rendje, és Sánta Ferenc csakhamar megtanulta azt is, ,;hogy milyen szóra mi jön”: közösség szabályozta viselkedésformákat miféle, szintén közösség szabályozta nyelvi formákkkal illendő, sőt kell kifejezni. Emberavatás című írása tanúskodik erről a legszehben. De közben a tisztaság, a szépség hatalmát is megmutatta — gyermekhősei egész sorával, s e korán kitáruló szépség és tündöklő tisztaság romlékonyságát, meg- alázhatóságát is (Kicsi madár, Nácik). Utóbb említett novellája, a Nácik, hangváltás jelzője egyszersmind. A gondolkodó, a filozofikus, a kérdéseket a világ dolgainak teljessége felől boncolgató Sánta jelenik meg benne. Csaknem ugyanakkor, amidőn Örkény István groteszkjei születtek, Sántánál is jellegzetessé válik az élet lényeinek — látszólag — hűvös, szinte tudósi szenvtelenségű szemlélete, amely azonban izzó elkötelezettség rejtőzködő kifejezése mégis. A fasizmus barbárságát csaknem azonos módon láttatja Örkény egypercese, az In memóriám dr. K. H. G., s Sánta novellája, a Halálnak halála: művelt, emberségüket, nyttoteágukat, a német (s más nemzetiségű) kultúra iránti tiszteletüket még a biztos halál tudatában is megőrző értelmiségiek a humánum legyőzhetetlenségét hirdetik. A népi látásmódtól nem idegen a csodás, furcsa mozzanatok beépítése, Sánta Ferenc „szürrealista” novellái — például az Isten a szekéren — nyilván nem csupán a szürrealizmus új hullámával magyarázhatók (e tekintetben Déry Tiborral is rokonítható Sánta Ferenc), egyszersmind a dolgok addigi rendjének vészjósló megváltozását érzékeltetik (A veder). Mindmáig azonban a regényíró Sánta nevéhez fűződik a legrangosabb teljesítmény. Húsz óra című regénye voltaképp a felszabadulás utáni fejlődésszakasz egészének áttekintése volt a hatvanas évek elején. Szabálytalan, rendhagyó formában: az írói vizsgálódás csapongó rendje szerint tárul elénk az a tragikus, de végül is megtisztító katarzisig jutó folyamat, melynek során „egy vályú mellől való” parasztemberek közösen fognak az új életnek, aztán a történelem szorításában szétzilálódnak a soraik, majd 1956 után, súlyos sebekkel, ahogyan mondja valaki a regény lapján, „a Kádárféle proletárliiberalizmus” korszakában, a kínnal-ke- servvel, de vitathatatlanul jobbító szándékkal és akarattal kivívott nemzeti köz- megegyezés szellemében Balogh Anti és Igazgató Jóska is megbókülhef egymással. És ha eddig Örkény, Déry, most az Ebéd a kastélyban Illyés Gyulája mutatkozik hasonló szellemű írótársnak. A választás filozófiai kérdését helyezi Sánta Ferenc az ötödik pecsét középpontjába. Szó és tett, kinyilatkoztatott erkölcsi vélemény és valóságos magatartás viszonyát. A nyilas időkről szóló regényben a túlélés vagy az áldozatvállalás a tét. A regénybeli példázat, melyet a főszereplő, Gyuri- ca órásmester fogalmaz meg, a vagy-vagy helyzetét érzékelteti, pedig épp az ő sorsa mutatja meg igazán: a túlélés is csak áldozatvállalással valósítható meg. Nem kevésbé izgalmas az a gondolati képlet sem. amely a világszerte zajló 1968-as politikái forrongás előzményei nyomán született Sánta Ferenc az Áruló című ref ényében, s a belőle készült, jszaka címmel bemutatott színpadi játékában. A császáriból huszitává lett katona s az őt megértő diák — akit utóbb meg az élveteg Eusebius atya tett hite- hagyottá —, valamint a parasztember jelenben megidézett vitája során kimódol- tan szélsőséges, aztán furcsán egybeeső vélemények csapnak össze, miközben Eusebius igazságai sincsenek m.ai szemmel elfogadható tartalom híján: „...hát nem az lenne a dolgunk, hogy emberként nézzünk egymás szemébe? És ha van is dolog, amely elválaszt bennünket, arra ügyeljünk inkább, ami összeköt?! (...) egy földön élünk, barátom!” S amit a különbözés jogáról mond a pap, szintén meggondolkodtató. Persze — minden jel szerint — mi sem áll távolabb Sánta Ferentől, mint a forradalmak ellen beszélni, a békés beletörődés ideológiáját hirdetni. Hiszen békesség, megértés is csak kiharcolt alapokon, olykor a társadalmi erőviszonyok erőszakos megváltoztatásával remélhető. Sánta Ferenc a legjobb írásaiban moralista, és nem moralizáló író, közéleti ember. Kíméletlen szigorral és szeretettel figyeli az életet, életünket. S szavára figyelni nekünk, intelmeit — mérlegelve — megfogadnunk: szellemi gazdagodás. művészi élvezet. A SCI-FI ÉL ÉS HÓDÍT Metamorf az Ifitanyán A science fiction, azaz a tudományos fantasztikum, manapság igen kedvelt téma. Már régebben is Venne művein nőtt fel az ifjúság java része, de a modern sci-fi egyik megteremtőjének kalandos regényei a mai fiatalokban is lelkes olvasókra találnak. Hazánkban a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozata kezdte kitárni ezt a világot az érdeklődők előtt. Majd 1972- ben elindult útjára a Galaktika antológia, amely 1985 végén havonta megjelenő folyóirattá alakult át. Legutóbb a 83. szám került az újságárusokhoz. A Móra Kiadó könyvei mellett a Táncsics és a Népszava által gondozott kötetek színesítik a választékot. Az utóbbi időkben újdonságként vehettük kezünkbe azt a néhány kötetet, melyet a VEGA Magyar Sci-fi Egyesület finanszírozott. A mesétől a kalandos történeteken át a gondolati fantasztikumig széles skála sorolható a sci-fi témakörébe, amelyet már nemcsak az. irodalom, hanem a film- és a képzőművészet területein is megtalálunk. Természetesen az egyéb művészeti ágakban is vannak sikeres szárnypróbálgatások. Nem csoda hát, hogy mind -többen keresik azt a környezetet, amely összefogja a tudományos fantasztikumot kedvelők táborát. Először a MTESZ, majd a TIT keretein belül alakult sci-fi csoport. Az országban elszórva megtalálhattunk kisebb klubokat, de ezek keveset tudhattak egymásról. Később, a hetvenes évek elejétől kezdve az Ország-Világ hasábjain a Lapkiadó Vállalat támogatásával Két illusztráció a klub második fanzinjából — és a erem. népszerűsített VEGA klubmozgalom 1982-re eléri virágkorát, de ekkor megszűnik a lap sci-fi rovata és ezzel az országos nyilvánosság előtti szereplés is. 1984. február 25- ével datálható az újjászerveződés, amit az Oj Tükör olvasószolgálatának és az Állami Ifjúsági Bizottságnak köszönhet a VEGA. Egy nevezetes dátum: 1984.' november 3., Budapest, Mar- czibányi tér, művelődési ház, a VEGA klubmozgalom és a Magyar Sci-fi Társaság egyesülésével létrejött a „VEGA Magyar Science Fiction Egyesület”. (Röviden: VEGA MSFE) Az egyesület elnöke előbb Zsoldos Péter író lett, jelenleg pedig dr. Horváth Sándor mikrobiológus kandidátus viseli ezt a tisztséget. A „metamorfózis” szó az értelmező szótárak szerint átalakulást, átváltozást jelent. A „metamorf” tehát átalakulásra képes, állandóan változó dolog. Ezt a nevet vette fel — még 1982 elején — a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ természettudományi stúdiójának tudományos-fantasztikus klubja. A tagok között szakmunkás, mérnök, diák, tanár és egyéb különböző foglalkozású sci-fi- kedvelő található. A klub jelenleg az Ifitanyán működik Nyíregyházán, de a munkájához anyagilag és erkölcsileg maximális támogatást kap az MVMK-tól. Országosan is ritka az ilyen jó körülményekkel rendelkező sf-klub. 1984 novemberében megjelent a klub első kiadványa, amelynek gerincét egy korábSzombati galéria VERESS MIKLÓS: AN Yl Mióta karján nem cipel csupán a létem hiszi el mint bolygóik a csillagok Azért mert jó vagy rossz vagyok Tűnődöm főnévén igén szobáját nem föstöm ifci én az ajtót rá ritkán nyitom válók aztán házasodom míg akad végül házam is elmúlik minden lázam is s csodálkozik mint kisfiún rajtam a nagy gimnázium a Táncsics vagy Festetics hogy kibírom még Pestet is mint tettem Szegeddel habár nem lettem szigorú tanár aki a lelket oltanám és oltalmazhatnám anyám s nézném a fákon fönnakadt napon túl ama dombokat Nyiforogjon a vén fotel legyen ki néha elvisel ha megint Somogy a tavaszom mert az anyámhoz utazom .Nem tudom jó vagy rossz vagyok csak azt hogy belőle vagyok igen beteg igen pici helyettem Isten is hiszi Hát Isten öt is higgye még mint engemet a dombvidék az a város és a szoba mit én nem fostok ki soha Ilyen büntetést érdemel ki nem néz — szavakra fülel s oly hosszú lesz szamárfüle hogy ki se lát már mogulé csak van csak van mint egy anya messzire szakadt iszonya és akkor sír csak amikor rándul egy volt köldökzsinór s nem tudja visszarántani 2z sem akit csak áldani szabad bár ;megbocsájtani nem tud többé se bántani Anyámhoz ritkán mehetek nagyon pici már és beteg s hiánya bennem ciripel mióta karján nem cipel Pál Gyula festménye ban meghirdetett nőve grafikai pályázatra béé írások és rajzok képez kedvező tapasztalatok 1 ra 1985-ben újabb oi pályázatot hirdetett a melyre a magukban ír nát fellelők ismét szép ban küldtek be novt Ezek értékelése és válc után újabb fanzinra klubok amatőr szerki magazinja) állt össze az A költségeket a klubol tápoló VEGA MSFE v magára, azzal a kik< hogy a kiadványt a: Hungarocon-ra készítse klub. A HUNGAROCON az gos sci-fi klubtalálkozó vezése [az európai EUR( illetve a világtalálkozó ( rencia) WORLDCON mi ra.) Többnyire évenként megrendezésre, főleg pest, Gödöllő és Vés színhelyekkel. Ez év aug £ z a földvár, ről a magy vélemény ; semmit sem tud, a nemzeti kincsek kö; zik. Szabolcs megyénél sarkában, Rakamazt van, Tokajjal szem b kis, pár száz főnyi li falucska; maga a fali vár lejtőjén van mej ve. Ezen a tájon nagy dombok vannak, s ez két használták fel avarok egy földgyűr építésére. Egy I földhányás, amelyh romszögben még két ló magasságú sáncot tek, kézzel rakott s ij gas, harminc-harmin tér magas partot, idején a Tisza, mely ott kanyarog a vát mocsarakkal vette mint egy szigetet, s csúcsáról messze gyönyörű panoráma az Alföld egyik legsz látása, a hegyaljai i re. A vár udvara c olyan mélység, mint nyező sík. Négy kapt tett be a várba, ma i mérhetően. S még h évvel ezelőtt megtali KM HÉTVÉGI melléklet
