Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

3 1987. szeptember 30. ■1 KeKet-Magyarország s Erttfeszítésekkel, átcsoportosításokkal — batáridőre Senki sem lehet elégedett Testre szabott feladatok a MEZÖGÉP-nél Korszerűvel a világpiacra Az első hozzászóló, Both Károly kertelés nélkül beszélt: — Annyi biztos, többet és jobban kell dolgoznunk. Az­zal, hogy felülvizsgáltuk a pártmegbizatásokat, kiegészítet­tük a kibontakozási programban szereplő tennivalókkal, megteremtettük az alapot ehhez. A kert szegfűinek fi­ligrán szálait derék­ba törte a legutóbbi szélvihar, de az állandó pá­ra és nedvesség nem hagy­ta meghalni a rozsdásodó fehér szirmokat. A vasta­godó avar alatt a föld már egész nap nedves marad, valami súlyos illatot köl­csönözve a kertnek. Mint­ha csak fülledt üvegház­ban, járna az ember . . . Igaz, árasztják nehéz leve­gőjüket a krizantémok is, no meg a lugas Izabella szőlője. A terméskő darabok­ból összerótt virágágyás-ol­dalakban varangyok lak­nak. Amíg melegebb az idő, sűrvedés előtt nem nagyon jönnek elő, utána pedig óvatosan lépegetnek a harmatos földön. Kövér testükkel nehéz is lenne egy egy békához illő ugrás, de azért megteszik, ha a gaz­da vagy a felesége figyel­metlenül lépdel közéjük. Az őszi nedvességben egy darabig még járnak-kelnek, de egyre ritkábban tűnnek fel. Elfészkelnek lassan a kövek hasadékai között. A lugas tövében, ahol az ereszcsatorna kissé meg­rozsdált csöve ereszkedik, tocsog a délelőtti eső kis pocsétája. Erre hivalkod­nak a díszparéjok tenyérnyi lapos virágai, innen jól látszik az egész kert. A tö­rött derekú szegfűk, a mohos kövek töve, a petú­niáktól szegett járda sza­lagja, amelyen a varangyok soha nem kelnek át. Méla, bágyadt tarkaság ül a kerten. Nem szól a madár, nem dong a dongó ... Ha- rangszónak hallik az eső­csepp koppanása a bádog csatorna alján. Bizonytalan léptű öreg ember bóklászik az ágyások között, párja vigyázza moz­dulatait a tenyérnyi szőlő­levelek közül a beton mell­védnek könyökölve. Tekin­tetében jóságos aggodalom bújkál. Közvetlenül az arca mel­lől ekkor érdes, csicsergő hang szólal meg. Az asz- szony szeme sebesen vizs­gálja a szőlőleveleket, de sokáig nem lát semmit. Az­tán újra a hang, de már egészen más, valami ukk ukk... A kis levelibéka munkában tíz olyan feladatot szabtak meg — határidőt és felelőst is kijelölve —, amely­nél rajtuk múlik a változta­tás, line az egyik pont: A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Gépgyártó Vállalat törzs­gyárának IV. számú párt- alapszervezetének ülésén rö­viden, de lényegre törően, s ami fontos: őszintén, a bajo­kat, a megoldásra váró gon­dokat nem elhallgatva be­széltek arról, milyen felada­taik vannak azoknak, akik a felújításra váró szerszámgé­pek bontásán dolgoznak, akik a vállalat tőkés exportját tel­jesítik. A kép, a helyzetérté­kelés felemás, ahogy az Mis- kolczi Tibor titkár beszámo­lójából is kiderült. A törzsgyár szerepe — Pártalapszervezetünk vezetősége megállapította, hogy a törzsgyár az eddigi erőfeszítések ellenére az 1,987. év eddig eltelt időszaká­ban a vállalat által meghatá­rozott árbevételi, termelési és nyereségtervet nem tudta teljesíteni. Ebben komoly szerepe van a szerszámgé­pek gyártásában és felújítá­sában való lemaradásnak. Mi úgy ítéljük meg, hogy az al­katrészek gyártásánál van­nak problémák, melyek a forgácsolási szakemberek hiánya, valamint a munka­szervezés hiányosságai, és egy-egy vállalati érdekű át­csoportosítás okozza. Az elemzés világos, az alapszervezet tagjai tudják, hol szorít a cipő, min kell változtatni. Erről beszélt Szűcs János is hozzászólásá­ban : — Előfordul, hogy nem cselekszünk úgy, ahogy kel­lene. A középvezetők fi­gyeljenek oda, hogy csak tel­jesen megmunkált alkatré­szeket vegyenek át, mert ha egy tengelyről hiányzik egy furat, egy menet, és előbb le- edzi'k azt Nyírbátorban, s úgy kerül vissza hozzánk, akkor nem egy napot, hanem többet vesztünk a javítással. Rajtuk múlik A Mezőgépes kommunis­ták utaltak ugyan az orszá­gos jelenségekre, 'azonban a következő három esztendő kibontaikozási, cselekvési programjánál kimondottan a saját tennivalóikból indultak ki. így a gazdaságpolitikai Hit ér a gimnázium, ha vidéki? AZ ELMÚLT EGYKÉT ÉVTIZEDBEN a gimnáziu­mok vonzereje a változó tár­sadalmi hatások következmé­nyeként csökkent. Az ér­deklődés visszaesését esetleg csak néhány nagy múltú vagy városi fökola nem érezte meg alapvetően; hiszen a beisko­lázott létszám mindig elérte (és eléri) az elvárt mennyi­séget. A folyamatos után­pótlás biztosításához a váro­si iskoláknak „aranytarta­lékként” a vidék is rendel­kezésre áll, hiszen bizonyít­hatóan, statisztikailag kimu­tathatóan a vidéki általános iskolák legjobbjainak jó ré­sze valamelyik városi gim­náziumban folytatja tanul­mányait. A városi környezet, a felveendők közötti váloga­tás lehetősége, a vidéktől lé­nyegesen magasabb színvona­lon álló közművelődési és sportlétesítmények nyilván csábítóbbak a vidéki gyer­mekek és szülők számára is. E néhány gondolat előrebo­csátása úgy hiszem, már jel­zi, hogy a vidéki úgynevezett „kisgimnáziumok” igen nagy hátrányban vannak városi testvéreikkel szemben. A hátrányok sokaságéból néhányat kiemelve: az egyik legnagyobb — esetenként már a fennmaradást is veszé­lyeztető — gondjuk: a je­lentkezők alacsony száma és összetétele, az iskolai neve­lő-oktató munkát kiegészítő háttérinitézmények hiánya, vagy a városinál lényegesen alacsonyabb színvonalú mű­ködése; a személyi feltételek meglétének objektív akadá­lyai ; elavult lakások, hiányos infrastrukturális háttér, a pedagógus művelődési, ön­képzési és szórakozási lehe­tőségei kielégítésének hiánya stb.; olyan újkeletű gondok megjelenése, mint például az a már eldöntött tény. hogy 1988. január elsejétől a nagy­községek lesznek a középis­kolák fenntartói stb. NEM SZÁNDÉKOM, hogy a negatív tényezőket felvo­nultatva felmentsük a vidé­ki gimnáziumokat a rájuk nehezedő egyre nagyobb fe­lelősség alól, ehhez nincs is erkölcsi alapunk, csak ér­zékeltetni szerettem volna az „esélyegyenlőség” hiányát. A fentebb felsoroltak mel­lett — még egy nagy problé­mával kell megbirkózniuk a vidéki középiskoláknak; ez pedig az igen nehezen alakít­ható szülői szemléletmód, amely nem értékeli elég reá­lisan a vidéki középiskolák tevékenységét. A hiányos, netán torz érté­kelésnek számos oka, összete­vője, sőt társadalmi háttere is van, amelyhez az is hoz­zájárul, hogy nem ismerik kellőképpen az említett is­kolák erőfeszítéseit, a peda­gógusok leterhelését, az isko­lák eredményeit. Már pedig azt is világosan látnunk kell, hogy a felfutó demográfiai hullám megfelelő levezetésé­ben igen nagy szerepet kap­hatnak a vidéki iskolák. Eh­hez viszont jó lenne, ha akár a szakosztály, akár az iskola működési területén működő szervek és szervezetek és az iskola megf elelő propaganda- munkával segítenék beiskolá­zási gondjaik enyhítését, il­letve a beiskolázás stabilizá­lását. AZ ibrAnyban müködö Móricz Zsigmond Gimnázium az 1986—87-es tanévben vég­zett tanulói közül továbbta­nulásra és felvételre kerül­tek aránya — ismerve más adatokat is! — ugyancsak el­ismerésre méltóak! A 45 végzős diák közül 21- en jelentkeztek felsőfokú in­tézménybe (műszaki egye­tem, tudományegyetem, ta­nár- és tanítóképző főiskola, katonatiszti főiskola), s kö­zülük 16-an nyertek felvé­telt, aminek a szülőkkel, az iskolával együtt a nagyközség lakossága őszintén örül. Hi­szem, hogy egy iskolának a legnagyobb erkölcsi elisme­rése, ha tanítványai célba érnek, illetve megállják he­lyüket az élet különböző te­rületein. Nagyidai Sándor nagyközségi pb-titkár Ibrány óvatosan kúszik felfelé hó­lyagos lábujjaival az eresz­csatornán. Ilyen közelről még nem is látott békát. Tisztán, lehet követni a szája szegletén végighúzó­dó barna sávot, sárgán re­megő torkát... Nem is teljesen zöld. Az ijedt kis jószág meg­torpan felfelé menetében. Az asszonynak eszébe jut gyermekkora: hogy csinált a kocsis, ha biztatni akarta a lovat? Ajkát csücsörítve csettint. A béka pislant, az­tán ó is valami hasonlót tesz. A z asszonynak kerekre nyílik a szeme, ismét csettint. És a béka megint mond valamit. Az asszony hangosan, boldo­gan felnevet: apja te... gyere már nézd meg, ez válaszol... Éslk Sándor „Daraboló üzemünkben fo­kozni kell a minőségi munka­végzést, a tőkésexport-fel- adatok végrehajtása és az esztergagép darabolásának érdekében. Elő kell segíteni hasznos javaslatokkal az anyagfelhasználás ésszerű csökkentését és a hulladék- anyag hasznosítását.” S az említettekhez a párttitkár rögtön kiegészítést is fűz: — Tudjuk, hogy itt van tehetőség újításra. Ezt sze­retnénk ösztönözni. Tudomásul veszik a tagok azt a javaslatot is, hogy az esztergagépágyak megmun­kálásánál egy új köszörűgép beállításával együtt a há­rom műszakos munkára kell átállni. Lányi Botond Elek Emil Talán ehhez is kapcsolódik, amit Kiss József mondott: — Az Országgyűlést figyel­tük, az ottani program ránk is vonatkozik. Nem mind­egy, a jövőben hogyan élünk, dolgozunk. Eredményre csak közösen tudunk jutni. Márpedig tudják, hogy mind a terveket, mind a végzett -munkát "az eredmény minősíti. Katona Béla, a vál­lalati -tanács elnöke a párt­vezetőség nevében fejtette ki, hogy a gazdasági vezetés­sel közösen alakították ki a cselekvési programot, ami meghatározza a következő évek feladatait. Lényeg, hogy ezt a fiatalok:, a pártonkívü- liek is megismerjék — hang­súlyozta Tolnai István, a szakszervezeti bizottság tit­kára. Nem nagy dolgok Nem az egyetlen fórum volt ez a taggyűlés, ahol a tennivalókról szót váltottak. Kibővített vezetőségi ülésen vitatkoztak, a párfccsoportok- nál beszéltek a feladatokról. — Nem nagy dolgokra kell gondolni — mondta össze­foglalójában Miskolczi Ti­bor. — Az a feladatunk, hogy a kiadott munkát jó minő­ségben végezzük el. A tőkés exportunk például — igaz erőfeszítésekkel, átcsoportosí­tásokkal —, de határidőre, reklamáció nélkül elment, így kell másutt is dolgozni. Ehhez a helyi cselekvési program sok jó tanácsot, vég­rehajtandó feladatot ad. Olyanokat, amelyeknél a tel­jesítés is rajtuk múlik. N apjainkban egyre többször kerül szó­ba a termékszerkezet- átalakítás, a háttér­ipari bedolgozás, az importkiváltás, a számítástechnika. A megújulás e fontos ősz- szetevőire kerestünk és találtunk példákat a Nyír­egyházi Vasszerkezeteti és Gépipari Szolgáltató Válla­latnál. A termékszerkezet-átala­kítás jegyében döntő fon­tosságú a vállalatnál a DA­VID-PROFESSIONAL uni- verziális gép gyártása. E termék sikerét svájci és osztrák gépekkel szemben az olcsósága, illetve távol­keleti piacon is korszerűsége határozza meg (1. kép). Importot vált ki az a gyárt­mány, amelyet a debreceni ATOMKI-nél fejlesztettek ki, és a MEDICOR megren­delésére gyártanak. A sebé­szeti elszívóberendezést tel­jes egészében hazai alkatré­szekből készítik, számos pa­ramétere mellett többek kö­zött az alacsony üzemelteté­si zajszint követelményé­nek is meg kell felelni (2. kép). A technológia korszerűsí­tése mellett nem maradt el az ügyvitel gépesítése sem. Hat számítógép segíti a vál­lalat munkáját (3. kép). A kooperáció magas fo­kát alakították ki a Szerszám- ipari Művekkel a számító­géppel vezérelt mégmunká- lóközpontok cserélő és tá­roló rendszerének nyíregy­házi gyártása során. A nagy szaktudást és precíz munkát igénylő berendezésből 6 da­rabot készítenek még az idén az NC—403-as megmunkáló­gépekhez (4. kép). VPGZfX&SCI^i !Y*eg!!|U»C»S KGpwKBwft

Next

/
Thumbnails
Contents