Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
1987. szeptember 26. Kerekréti Mihály Nyíregyháza—Man- dabokorból indult. Itt kezdte tanulmányait abban az iskolában, ahol egykor Váci Mihály tanított. A Kossuth gimnáziumban érettségizett, majd a Bánki Donát Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. Első munkahelye a Nyíregyházi MEZŐGÉP volt, ahol szerszámkészítőként dolgozott, majd innen útja az Uni- versil Vállalathoz vezetett, ahol fejlesztőmérnöki beosztást kapott. Négy éve került a Nyíregyházi Városi KISZ Bizottsághoz politikai munkatársnak, majd egy esztendővel később a KISZ megyei bizottságának titkárává választották azzal a feladattal, hogy 5 tartsa kézben az ifjúsági mozgalomra háruló gazdaságpolitikai feladatok szervezését a megyében. Jelenleg munka mellett a Politikai Főiskola hallgatója. Nős, egy gyermekük van. Hétvégi interjú Kerekréti Mihály megyei KISZ- titkárral az ifjúság szerepéről A közelmúltban vizsgálta és értékelte a párt megyei végrehajtó bizottsága a KXSZ-ben folyó ideológiai-, politikai nevelőmunka tapasztalatait, a további feladatokat. Miért éppen most .került erre sor? — Gyakorlat már, hogy a párt bizonyos időközönként áttekinti az ifjúságpolitika különböző területeit. Legutóbb négy éve szerepelt napirenden a KISZ tevékenységét átható ideológiai nevelőmunka, s mint köztudott, azóta jelentős társadalmi-gazdasági változások következtek be hazánkban, megyénkben, amelyek közvetlenül is érzékenyen érintették, egész ifjúságunkat, hatottak a fiatalok gondolkodására, politikai, ideológiai nézeteire, a munkalehetőségek'szűkösségére, a családalapítás, a lakáshoz jutás terheire, a tanulás és a továbbtanulás nehezedő feltételeire. Ezek kétségtelenül differenciálták megyénk ifjúságát is. Nem csak az egyes rétegek között, hanem a rétegen belül is nőttek a különbségek, ezzel együtt a nézetkülönbségek is bizonyos jelenségek megítéléséiben. Ez túl általánosnak tűnik így, miből következtetik mindezt? — Több száz fiatal megkérdezésével az idén felmérést végeztünk azért, hogy tájékozódjunk a megyében élő fiatalok társadalmi képéről. Egyrészt ebből szűrhettük le tapasztalatainkat, ámit a párt végrehajtó bizottsága elé terjesztettünk, másrészt — miután különösen az utóbbi időben — jobban a fiatalok között étünk és dolgozunk, nem nehéz észrevenni a jelenségeket. Igaza van a vezető párttestületnek abban is, hogy bár kedvezően változtak a munkaformák nz ifjúsági szövetségen belül és ezáltal sok területen érvényesül eredményes nevelő munkánk, de jócskán vannak még mindig problémák, formalitások. Sajnos rendszertelen a szervezeti élet is sok helyütt, pedig ha mi a fiatalokat egy-egy jó ügynek meg akarjuk nyerni, arra mozgósítani, akkor éppen a szervezeti életet kell vonzóbbá tenni. • Bocsásson meg a közbeszólásért, de úgy tűnik, ez a legutóbbi KISZ-kongresszus céljainak az ismétlése. Egyáltalán: a körülmények változása miatt változatlanul érvényesek az ifjúsági szövetség legutóbbi kongresszusának döntései, állásfoglalásai? r.K m — Az. alapvető célok, tehát, hogy politikusabb, markánsabb, fiatalosabb legyen a KISZ-munka, mit sem változott, ez ma is érvényben van. De számolnunk kell azzal, azóta változott, nehezedett a társadalmi , környezet és nekünk arra kell törekednünk, hogy e nehezebb viszonyok között is taLpon maradjon a KISZ. Csak utalni akarok rá, hogy .miiként a társadalomban, az ifjúság körében is tapasztalható a túlmunka vállalása, ezzel együtt a szabadidő csökkenése, és a közéleti tevékenység presztízsének a gyengülése is. Ezzel nekünk szembe kell néznünk, és mindent elkövetni e folyamat megállításáért, visszafordításáért. Persze a do/--------------------------------------------------------------------------------------log nem ilyen egyszerű, hiszen köztudott, hogy nem, mindenki a telhetetlanség miatt, hanem azért vállalt túlmunkát, mert erre kényszerül, különben reménye sem lehetne például lakásra, berendezésre vagy egy külföldi útra. Ha már a közéleti tevékenységet említettem, akkor hadd mondjam el, hogy e formák funkciója általában hosszú távú érdekekre épít. Igen ám, de itt és most a fiataloknak rövid távú érdekeik is vannak, ezeket is meg kell jelenítenünk. Másként fogalmazva: a fiatalít nemcsak a felmuta-' tott távlat, hanem a kézzel fogható jelen is érdekili. Ez pedig, mint mondtam, most gondokkal terhes, feszültségek tapasztalhatók és a fiatalok az értékválsággal is szemben találják magukat. Aztán sokan mondják, hogy mindez még bonyolultabbá válhat a közeljövőben. Ha a KISZ ezekre a jelenségekre, .kihívásokra nem tud válaszolni, akkor a fiatalok elfordulnak a szervezettől és másutt keresik majd a válaszokat. Tehát nekünk, KISZ-vezetőknek szembe kell néznünk bátran a tényekkel és ehhez kell igazítanunk egész tevékenységünket. Gondolom, hogy ez az előbb említett kijelentés, hogy a „még bonyolultabbá válhat” a stabilizációs évekre céloz? — Kétségtelen, hogy fiatalságunknak, a KISZ-nek is számolnia kelt a következő évek nehézségeivel. Igaz ugyan, hogy a személyi jövedelemadó nem jelent nagyobb terheket az ifjúság túlnyomó részének, hiszen őik — koruk miatt — nem abba a kategóriába tartoznak, akiknek jelentősen nő az adójuk —, bár a mellékállások, a máshonnan szerzett jövedelmek tekintetében ez sem lényegtelen. A fiatalokat jobbára az inflációs hatás érinti majd, tehát az, hogy elkerülhetetlenül emelkednek az árak és a fiataloknak nincs tartalékuk, amit felélhetnének. Mégis helyesli és támogatja a KISZ például a forgalmiadó új rendszerét, ment ez végre tiszta helyzetet teremt, korrektebb képet ad a gazdaságok teljesítőképességéről. Persze ez így túl patetiikus, hiszen, ha például konkrétan egy cég tönkremegy és a fiatal is munka nélkül marad, akkor bizony már korántsem ilyen egyértelmű a fiatal véleménye. Ráadásul megyénkben mindezt tetézi még a közismert történelmi hátrány. Mégis azt mondom, a fiatalok igen sokat tehetnek és tesznek is azért, hogy a munkahely is talpon maradhasson és ahol a KISZ a fiatalok teljesítményére alapozva képes az érdekvédelemre, ott szava lesz egy-egy létszámleépítésnél. Általában cél, hogy kezdeményező legyen . a munkahely ifjúsága, s ezért szeretnénk, ha az ifjúsági parlamentek is felélednének, s ahol a KISZ progresszí- vehben léphet fel. A Kívánság ez csupán vagy ván vala- ^ mi alapja? — Már a közelmúltban a „Jövőnk a tél” akció bizonyította, hogy ifjúságunk képes az újra, arra, hogy felvállalja a nehézségeket. mert tudja, hogy csakis a munka révén juthatunk ki a kátyúból, mehetünk előbbre. Itt nem csupán a hagyományos védnökségi és újítási akciókról van szó, hanem ígéretes új kezdeményezésről is. Például a SZÁ- ÉV fiataljai arra vállalkoztak, hogy a „KISZ- GMK” által keresett pénz egy részéből égy milliót áldoznak a számítástechnika vállalati elterjesztésére. Nem valamiféle jótétemény ez, mert az itteni fiatalok tisztáiban vannak vele, hogy ez a jövő, és befektetésnek sem rossz ez a millió. Vagy megemlíthetem a konzervgyárat, ahol ötletnapokkal próbálkoztáik sikeresen; a TAURUS-f, ahol a szerződéses közösségi munkavállalás segíti egy ifjúsági centrum létrehozását. A Mátészalkai Városi KISZ Bizottság egész éves ifjúmunkás rendezvény-sorozata, amely a Viel ia nevet viseli, számos alkalommal irányítja a figyelmet az újításokra, az ésszerűsítésekre, a szabadidős programok szervezésére. Pályázatot irt ki fiatal műszakiak részére Nyírbátoriban a Csepel Fúrógépgyár gazdasági vezetése és a KISZ-bizottság: írják le ötleteikét az üzem- és munkaszervezés javításéira. A dohányfermentálóban az egységes számítógépes irányítási .rendszer bevezetése a cél. Ebben akar közreműködni a KISZ. Városi számítógépes klub alakult Kisvárdán, városi utaztatási információs rendszer kifejlesztésén fáradoznak a Volán fiataljai. Hosszan sorolhatnánk még a példákat, amelyek már egy másfajta, a korábbitól lényegesen eltérő, nem formális, hanem nagyon is konkrét célokat rögzítenek. • Szóba hozta a KISZ-GMK-t, állítólag ezek igen népszerűek. — Mi „szerződéses közösségi mukaválla- lásinak” nevezzük, amely azért nem egészen azonos a VGM-mel hiszen a mii formánknál a közösségi cél sem mellékes. Igen népszerűek ezek, jóllehet a vállalatoknál csupán az anyagi alapok megteremtését látják benne, mi reméljük, hogy e kollektívák sokkal többre képesek és nemcsak anyagiakban tudnak majd kedvezőt nyújtani tagjaiknak, az egész közösségnek, hanem másként is. Ideológiai kérdésekből indultunk ki és íme máris a napi gondoknál tartunk. — Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen, mint már mondtam,-nekünk a napi gondokkal nagyon komolyan kell foglalkoznunk. Mert a mai fiatalnak az a fontos, hogy legyen hol dolgozni, legyen a munkájának értelme, eredménye, legyen hol laknia, s ha tanul, lássa azzal hová jut. Említettem a közéletiséget, s most visszatérnék rá: sajnos, számbelileg is kevés a fiatal bizonyos fontos tesitületekben. Azért volt nekünk öröm, hogy Tölgyes István a Parlament legutóbbi ülésén úgy is, miint képviselőnk és úgy is mint a KISZ megyei bizottság tagja szólt a vitában a fiatalok nehézségeiről Nyilvánvaló, hogy a legsúlyosabb társadaLmi gondakat a fiatalság a felnőttekkel együtt tudja megoldani, mégis igaz, hogy vannak területek, ahol az ifjúság önállóan is bizonyíthat. Már említettem a szerződéses közösségi munkavállalásokat, amelyek szaporodnak és túl azon, hogy anyagilag jobb helyzetbe hozzák a fiatalokat, a közösségnek, a KISZ-nek is anyagi bázist teremtenek különböző akciókra. Szükséges viszont, hogy a jövőben jobban megbecsüljék, érezhetőbben elismerjék a mumikaihelyekien azokat, akik az átlagosnál többet tesznek a közösségért. Szükség van a kis lépésekre is, a napi gondok megoldására is, de azért a fiatalok előre is szeretnének látni, mi vár rájuk. Erre milyen választ ad a KISZ? — Erre a kérdésre mi azt válaszolhatjuk, hogy a KISZ osalkis a kibontakozás talaján képes megerősödni, s elmondhatjuk, hogy az elkerülhetetlen áldozatvállalás után a kibontakozás éppen a mi korosztályunknak igyekszik majd jobb körülményeiket teremteni. Ezt nagyon sok fiatal érti már és aat várja el a KISZ-tőL, 'hogy következetesebben képviselje a világos értékrendet, tegyen meg mindent azért, hogy sehol se keverjék össze a jó munkáját az ügyeskedéssel, a szorgalmait az egoizmussal. Ezt a KISZ tiszta szívvel és nagy felelősséggel felvállalhatja, és a fiatalságra e téren is számíthat a párt, a kormány. • Szeretném, ha megmaradnánk kisebb méretekben: ez mind szép, de változatlanul igaz, hogy a dolgok alsó szinten, tehát az alapszervezetekben dőlhetnek el. E téren minden rendben van? — Erősítenünk kell tovább az ailapszerve- zetekat, felkészültebb fiatalok kellenek mozgalmunk fontos posztjaira, mert csak így leszünk képesek megbirkózni a feladatokkal. Azért, hogy ez bekövetkezzék, máris leptünk: a politikai vezetőképzést például ösz- szekötattüik a számítástechnikai képzéssel, az alapfokú vezetői ismeretek tanfolyamával, s így már a mi „kádenképzésünik” a vállalat érdeke is lett. Mi nem írunk elő cselekvési programot a KISZ-szervezeteknek, azt szorgalmazzuk, abban segítünk, hogy mindenütt legyen a helyi sajátosságokhoz igazodó jó elképzelés, hogy gondolkodjanak az eddiginél is jobban a problémák megoldásán fiataljaink. Tehát nagyobb cselekvési teret szeretnénk hagyni az alapszervezeteknek, s azt szorgalmazzuk, hogy kapjanak nagyobb segítséget a városi, nagyközségi KISZ-bizottságoktól. Izgaitmas kérdések felvetésével legyen a politikai képzés színtere Ls egy-egy taggyűlés, ahová nem illendőségből, hanem felfokozott kíváncsisággal mennek a fiatalok. Tehát legyen mindig érdemi és nem formális a taggyűlés, legyen olyan fórum, ahová oda kell figyelnie a vállalat, az intézmény vezetőjének, mert a fiataloktól remélheti a problémák megoldásában a részvételit. Végső soron tehát a cél, hogy váljék tényezővé az atapszervezet, ezáltal legyen vonzóbb minden, amihez a KISZ a nevét adta. • Ezek az elképzelések egybe esnek azokkal a célokkal, amelyeket a párt megyei végrehajtó bizottsága feladatként megjelölt? — Ha nem is szó szerint, de lényegében egybe esik. Feladatunk az említetteken túl, hogy a tömegpropaganda színvonalának javításával növeljük a fiatalok politikai műveltségét, erősítsük vita- és konfliiktusválla- lási képességét. Nagyobb teret kell adni a döntéselőkészítő vitáknak, mert így lehet jobban meggyőzni a fiatalokat. Javítanunk kelL általában is a fiatalok tájékoztatását, jobban beavatni őket a közösségek ügyeibe, elérni, hogy sehol se legyenek tabu témák a munka- hellyéken, az intézményekben. Nyilvánvaló, hogy szerteágazó és nehéz munkánkban, ahol a megye ifjúságának meggyőzése és megnyerése a cél, az, hogy értelméé cselekvési programlehetőséget teremtsünk, változatlanul számítunk a párt segítségére minden szinten. Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor ................. ... jó volt nézni és hallgatni, ahogyan miniszterelnökünk a nemrég véget ért országgyűlésen és a már önmagában se szokványos eseménynek számító nemzetközi sajtó- értekezleten szólott. Vastapsot kapott a parlamentben a képviselőktől, holott távolról se kellemes dolgokról beszélt, amikor az előbbre lépésünk útját felvázolta, és az ezzel járó kellemetlenségeket, sőt, sokak számára egyértelműen fájd dolgokat se kendőzte. Mégis: tetszésnyilvánításként könyvelhető el a taps. Ugyancsak sajátos élményt jelentett, amikor a kormányfő a sajtó képviselői előtt választ adott a legkényesebbnek tartott kérdésekre is — mégpedig úgy, hogy közben fanyar humor és%kemény komolyság is kicsendült szavaiból. Summa summárum: a miniszter- elnök kissé „belopta magát” a nagyközönség szívébe. S bizony nagy szó ezt kijelenteni a mai körülmények között. Mert vajh’ ki örvendezik azon, hogy jövőre nagyarányú áremelkedés lesz, hogy tovább romlik a forint, jön az adózás, munkahelyhiánnyal kell számolni sok helyütt és így tovább. Nyilván senki se ennek tapsolt. Annál jobban esik, ha őszinte szót hall, s a megszokottnál jóval kevesebb csavaros fogalmazást. Egy példa: sajtóértekezletén kerek-perec azt mondta Grósz Károly, hogy „kérem, szegények vagyunk, nincs rá pénzünk ...”. Mondhatta volna azt is: „anyagi lehetőségeink visszafogottabbak” stb. Valljuk be: ma nemcsak a pénzünk inflálódik — a szavaink is. Körülírjuk mondandónkat, csűr- jük-csavarjuk a lényeget, folyton- folyvást keressük azokat a kifejezéseket, melyekkel enyhíthetünk a tények súlyán. Régi és rossz beidegződés mindez — nagyon is ideje változtatni rajta. Mert sok más következmény mellett azt is elértük ezzel, hogy a sok szó között elvész a lényeg, s hitelét veszti a mondandó. Aki gyakorta vesz részt különféle tanácskozásokon, értekezleteken, tapasztalhatta a fenti „szóinflációt" nem egyszer. Szokás, sőt beveti gyakorlat, hogy az előzetesen kialakított napirendnek megfelelően az ülés résztvevői kézhez kapják az előterjesztéseket — írásban. Rendszerint úgy alakul a tanácskozás, hogy az előterjesztés készítőjétől megkérdezik: van-e szóbeli kiegészítése? S gyakran van. De minek?! Föláll ugyanis a „szónok”, és beszélni kezd. A hallgatóság pedig feszeng, mivel hamar ráébred: a beszélő ugyanazt mondja, amit ők már elolvashattak az írásos előterjesztésben. Komótosan végigballag mondataival a lapokon — és bár kiegészítésre kérték fel — inkább ismétel. Üjat nem tud mondani — de mindenáron hallatni akarja a hangját. De hasonlóképp van ez a hozzászólásokkal is egy-egy vitában. Mond valamit a felszólaló — mert el nem viselné, ha az ö szava nélkül múlna el az ülés. Akkor se, ha nincs is mondanivalója. Gyakran esnek ebbe a kórba a különböző szintű vezetők — s persze, ha már szólott a „főnök”, akkor az alacsonyabb beosztású se akar néma maradni... Pedig mennyivel egyszerűbb és főképp gyorsabb volna egy-egy ülés, megbeszélés, ha mindenki csak akkor beszélne, ha van miről, és arról szólna, ami lényeges, a tárgyhoz tartozik. És főképp: ha ki-ki őszinte lenne a kifejezéseiben is! Ha nem akarná mindenáron szépíteni a kellemetlen dolgokat, nem próbálná a „rossz”-szat „nem megfelelő"-vei helyettesíteni, a „hiba” szót „nem kielégítő hatékonyságú intézkedés”-re finomítani, ha a „nincs rá pénz” helyett nem mondaná azt: „a pénzügyi fedezet korlátozottsága". És még hosszan sorolhatnák. A nyelv és a viselkedés, a kifejezések és a magatartás nem választható el egymástól. Akt mindig finomít, elbújtat, körülír beszédében — az előbb vagy utóbb rabjává válik ennek akkor is, amikor nem beszélni, hanem cselekedni kell. Ha valamit nem mondunk ki, az attól még létezik. S ha úgy mondjuk ki, hogy körbetáncoljuk — akkor könnyen az lehet a következmény: a tettek határozottsága is lesüllyed szavaink szintjére, szétfolyik, elenyészik. Márpedig nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy lássuk: ma nem elég, ha a kormányfő nyílt és őszinte.... V
