Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

•tte. Aztán szépen ágyba is ■ktette, de imádkozni már :m tudott érte, mert új lá- gatók jöttek, akik mind tö- itten ülték körül az ágyat, ajd a sor végén János is egérkezett, hogy a halált ne- >gy lekésse. Idejében is jött, ;y találta, mert a helyzet mcsak egészen siralmas volt, inem maga Mihály bácsi is végső szóhoz folyamodott. — Hagyatkozni akarok! — ondta nehezen. S mindjárt ki is nyilvánítot- . hogy a jelenlévő tanuk itt s lelkiismeretes szokás érint minden vagyonát Já- sra hagyja, aki viszont, en- k ellenében, két dolgot meg- mi tartozik. Nevezetesen rtozik azzal, hogy illendő fe­jtésről gondoskodjék; má- iszor pedig tartozik azzal, gy húsz pengőforintot rög- í lefizessen. Ennyit és nagy nehezen el- mdhatván az öreg, végső gerőltetéssel félig felült az /ban, és János felé fordult. — Így jó lesz-e? — kérdez­\ megtört szívüek mind Já- sra- néztek, a szerencsés ro- ira, s a hála kibuggyaná- megilletődve várták. S út vártak, abban nem is ilódtak, mert János fáj- mas szavakkal jelentette hogy az illendő temetésről idoskodni fog; majd a sza- í után sújtottan felállt, és íúsz pengőforintot ájnyúj- ta Mihály bácsinak. Az g megnézte a pénzt, majd markába szorította, mintha ájdalom görcsébe!) tette na. Aztán visszaereszke- t lassan a párnára, és úgy ;te fektéből a gerendát, itha ott a tetőn egy nyílást esne, amelyen a lelke el- llhasson az egekbe. Így öregasszony sírni kez- t. >e akkor hirtelen, mintha da történt volna, az öreg ínyűszerrel felült az ágy- i, és biztos mozdulattal le- ett a földre, elkezdett öltözködni. ) lyan erőben és egészség­gel mozgott, hogy egy darabig szólni sem tu- t senki. De aztán János fel- ott a helyéről, s nagy szem- ányással szólott az öregre, adván:- Mért hazudta, hogy egy jrautó keresztülment ma- ?!- De bizony, kersztülment! mondta az öreg.- Magán?!- Hát nincs magának sem- baja!- Nincs, mert a híd alatt am — nevetett az öreg. nevettek mások is, az íz gyülekezet. Mihály bácsi ig bort vett elő, hogy a z forint háta mögül az ő lelmes vendégeit megkí- a. zás ‘TÓI, 1, ítán, lökdös, oes: csinálom ... ímes, e, \y emelt, íom utána, t. keccsel ízül. nt jó komondor, i ttal, ybe, ie: zen ismerői! Új színészarcok Játszani és játszani Ha az előadások még nem is kezdődtek el, javában folynak viszont a próbák a Móricz Zsigmond Színházban. A sze­zonkezdés minden színész szá­mára izgalmas feladat. Hát még a társulathoz került új színészeknek. Hiszen újra el kell fogadtatni magukat, s akár további sorsuk is eldől­het, egyiküknek az üstököspá­lya adatik meg, másnak eset­leg a csillaghullás. A nyíregy­házi színházhoz az idén négy fiatal színész került. Ketten a Madách Színházból igazoltak át. Velük készítettük az alábbi beszélgetést. Orosz Helgával meglehető­sen nehéz a beszélgetésihez megfelelő időpontot egyeztet­ni. Folyton úton van. Naponta 600 kilométert utazik. Estén­ként taxi viszi fel Pestre, ahol a Denevér című tévéfilm fel­vételei folynak, és ő Ida sze­repét játssza, a fárasztó pró­bák után rövid alvás, aztán újra utazás és színházi próbák Nyíregyházán a bemutatásra váró Ármány és szerelemben. Irigylésre méltó vitalitás. Még- jobban elcsodálkozom, amikor végülis három napi szaladgá­lás után találkozom vele. Bá­jos, törékenynek Látszó fiatal lány. Kicsit ismerősnek tűnik, csakhamar ki is derül, hogy a Nyolc évszak című filmben ő alakította Gittát, de láthattuk egy másik tévésorozatban, a Falu jegyzőjében és más fil­mekben is. Annak ellenére, hogy most került a Móricz Zsigmond Színházhoz, a sza­bolcsi színházkedvelők már hazai színpadokon is találkoz­hattak vele, hiszen nagyon há­lás szerepet kapott nyáron a II. Rákóczi Ferenc fogsága cí­mű darabban a kisvárdai vár­színházban. ő volt a fejedelem kedvese, hitvese. Szolnokon érettségizett és — kicsit röstelilkedve mondja — csak negyedszerre vették fel a Színművészeti Főiskolára. Az ottani akadályokat azonban si­keresen vette, plyannyira, hogy kétéves gyakorlati ideje után, amit a Madách Színházban töltött, a rangos színház rög­tön szerződtette is. Játszott a Szeget szeggel című darabban, a Salemi boszorkányokban és a Romantikus komédiában. — Tulajdonképpen nem pa­naszkodhattam — mondja el­gondolkodva. — Nézőpont kér­dése, hogy sokat játszottam-e vagy sem. Nekem nem volt elég annak ellenére, hogy jól éreztem magam. Szerencséseb­ben alakultak a színházon kí­vüli dolgok. Sokat hívott a te­levízió, talán több lehetőséget is kaptam ott, mint az osztály­társaim. — Ennyire vonzotta volna Nyíregyháza? Nehezen hiszem eL — Nyughatatlan vagyok, nem vagyok az a megülős faj­ta — neveti el magát. — Na­gyon szeretem a színházat és nem akartam évekig várni, hogy egy rendesebb szerepet kapjak. Léner Péter, aki taná­rom volt a főiskolán, már ta­valy is hívott. Most újra meg­keresett és rövid gondolkodás után igent mondtam, hiszen azzal biztatott: itt szükség lesz rám és nekem való szerepeket kapok. — Nem lesz messze Nyíregy­háza Pesttől? Esetleg kevesebb szerep jut a tévében ... — Ki fogok onnan kopni, biztos, hogy elfelejtenek las­san. Számolnom kellett vele, hogy a pestiek nem fárasztják majd magukat, hogy szabad­időmet egyeztessék, hozzanak, vigyenek. Ezt fel is mértem magamban, de ezt is vállal­nom kellett. Nagyon szeretek színpadon játszani. A próbá­kat is imádom, csodálatos, ahogy a mű megszületik, már a folyamat is örömmel tölt el. Nagyon szép szerepet kaptam áz Ármány és szerelemben. Orosz Helga hosszasan fejte­geti az új szerepével járó fel­adatokat. A legjobban az egészből az tetszik, úgy próbál azonosulni a szereppel, hogy az első szerelem idejét idézi vissza. Beszél arról is, hogy meg kell szokni Nyíregyházán majd a másfajta életmódot. — Pesten egy nap rengeteg dolog történik, — mondja.—, Szink­ronszerep, tévéfelvétel, saját színház. Meg aztán ott már megvolt a társaságom is. Itt majd csak két dolog létezik, a színház, aztán megint a szín­ház. Jó megjelenésű fiatalember Rékasi Károly. Rokonszenves, szerény, de magabiztos fellé­pésű. Hangja fülbemászóan kellemes. Csakhamar kiderül: romantikus alkat. Akár a talá­nyos mesebeli hős, itt is van Nyíregyházán, meg nem is; színész is, meg nem is. — Februárig még hátralévő katonai szolgálatomat töltöm az egyik nyíregyházi laktanyá­ban. Feljebbvalóim lehetővé tették, hogy a próbákon, majd az előadásokon részt vegyek. Napközben kiképeznek, dél­után pedig próbálhatok, majd estére újból a laktanyában kell lennem. Nem lehet könnyű Rékasi Károlynak. Meglehetősen fur­csa, páros szereposztást ka­pott. Délutánonként főúri kör­nyezetben, hercegfiit játszik, hajlongó szolgák hada veszi körül, este pedig takarodó után bakaként fekszik az ágyában. Nevet. — Nem, nem emiatt nincse­nek lelkitusáim, bár igaz, hogy már kicsit együttélek a szere­pemmel. Inkább az a bajom, hogy az intenzív próba után nehezen tudom leállítani ma­gam, és csak sokára alszom el katonatársaim között. Rékasi Károly Jászberény­ben érettségizett. Már óvodás kora óta verselget, mégis csak a szakközépiskola végefelé ha­tározta el, hogy színész lesz. Az első felvételije nem sike­rült. Mindenesetre Pesten ma­radt az amatőr színjátszó cso­portban, így készült a színészi mesterségre. Csak másodszor­ra vették fel, 1986-ban végzett Szinetár osztályában. Ritka szerencséje volt, hogy a Ma­dách Színházhoz került. — Bizonyára nagy öröm le­hetett jó nevű pesti színház­hoz kerülni. — Sojnos, csak az öröm ma­radt, ami munkával nem pá­rosult. Dolgozni szerettem vol­na, de az egész évadban csak a Caligulában kaptam egy epi­zódszerepet. — Talán türelmesebbnek kellett volna lenni. Hiszen egy évad a bizalomhoz és a bizo­nyításhoz is kevés. — Való igaz. De szörnyű do­log nézni a próbákat, mások próbáit — és rendre kimarad­ni a szereposztásokból. A szí­nész játszani szeretne, hát még a pályakezdő. Bizonyítani akar. Keserű, boldogtalan em­ber lettem egy idő után. Eny­he gyógyír volt, hogy jelentős szerepet kaptam Gál István Is­ten teremtményei című tévé­filmjében. Szerettem forgatni. Bár jó kritikát kaptam, vala­hogy azonban ez sem sikerűit. Kapott viszont szinkronsze­repeket, nem is akármilyet. Az ő hangját hallhattuk a Házi­buli folytatódik és a Kék la­guna című film főszereplőjé­nek szimkronhangjaként. Je­lenleg éppen a Koráll-sziget ausztrál kalandfilmsorozatban hallhatjuk a hangját a televí­zióban. — Természetesen a szinkron mellett más feladatokra is vá­gyott ... — Azért örültem, amikor egykori tanárom, Léner Péter Nyíregyházára hívott. A mel ■ lőzés után örömmel jöttem, annál is inkább, mivel ígére­tet kaptam, lesz munkám. Per­sze bizonyítanom kell. Remé­lem jó alkalmam lesz erre az Ármány és szerelem című da­rabban, amelyben az egyik fontos szereplőt alakítom. — Hallott már előzőleg a nyíregyházi színházról? — Nagyon jó híre van szak­mai körökben. Az „Évad Tár­sulata” kitüntetés már csak a korábbi munka megkoronázá­sa volt. Tudtam, itt igazi kö­zösségi munka folyik. Az sem közömbös, hogy a kollégák is szeretettel fogadtak. Mégis ne­héz egy új társulathoz alkal­mazkodni. — Mit vár Nyíregyházától? — Munkát, munkát és mun­kát. Azt, hogy kipróbáljanak, hogy bizonyíthassak, már 25 éves vagyok, és úgy érzem, hogy eddig még nem csinál­tam semmit. Folyópart — Krutilla József tusrajza. A Duna-Tisza köze, a legújabb kori színes kalocsai nép művészet kivételével, nem tartozik a látványos és közis­mert népművészeti tájaink közé. Az utóbbi évek kutatá­sai azonban feltárták, hogy a kiváltságos jogállású Kis­kunság és a nagy autonómiára szert tett Kecskemét is rendelkezik a tárgyalkotó népművészet emlékeivel. Me­zővárosi népművészetnek is nevezhetjük e két terület anyagát, hiszen a kiskunsági települések is mezővárosi jogállásnak voltak. A Kiskunság és Kecskemét népi kultúrája egyaránt fejlett, polgárosult kultúra, mely a népművészetben is a polgári minták követését tartja kívánatosnak, különösen azokban a jelenségekben — öltözködés, a lakás berendezése —, amelyek nagydbb közönség előtt is megjelennek. A pásztorművészet darabjai, az apróbb használati tárgyak ritkábban kerülnek szélesebb közönség elé, így ezek dí­szesebbek, s többet megőriztek népművészetünk régi stí­lusának elemeiből. Ezekből a tárgyakból, használati esz­közökből látható az év végéig kiállítás a nyírbátori Bát- hori István Múzeumban. Kiskunsági Madonna. A pásztormű vészét néhány darabja. Szépen diiaített használati eszközök. A népi zenekultúra egyik ismert hangszere a tekerő lant, avagy tekerő nyenyere. (Császár Csaba felvételei) Bodnár István 1987. szeptember 19.

Next

/
Thumbnails
Contents