Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
FIATALOKRÓL—FIATALOKNAK Munkásfiatalok találkozója A nagy rendezvényeket kétféleképpen szokás megítélni. Vagy azért csinálják, hogy kipipálhassák — ez is megvolt; vagy azért kürtölik össze az embereket, mert valóban megérett a helyzet valamire. Merre van a helyes irány? Ez a kérdés lehetne átvitt értelmű is, de ezúttal a MOT sport- rendezvényén kérdezték a sza bolcsi küldöttek. Megnyerni a tehetséges embereket A KISZ központi vezetése ugyancsak felhívta magára a figyelmet az utóbbi időben. Világosan érzékelhető: dinamizmust szeretnének vinni az if júsági mozgalomba. Meg akarnak szabadulni azoktól az üres politikai sablonoktól, amelyeket hangoztatni kényelmes álláspont ugyan, de könnyen lejáratható vale a szervezet és minden nemes szándék. Nemrégiben rendezte meg a KISZ Központi Bizottsága és a KISZ Komárom megyei Bizottsága Tatán, Tatabányán a Munkásfiatalok III. Országos Találkozóját. Egy háromnapos rendezvényen sok fontos dolog elhangozhat. Legfőképp Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára beszédéből érdemes idézni, amelyet itt mondott el. Nem szó szerint, de tartalmát tekintve — egyebek mellett — a következőkről szólt. Célunk egy társadalmi- gazdasági reform véghezvitele, egy modern szocialista gazdaság megteremtése. Ehhez azonban nem lehet úgy viszonyulni, mint ahogy azt nem is olyan régen tettük: néztük a tv-ben, hogy Amerikában sorban állnak a benzinkutaknál és elhitettük magunkkal, es minket nem érint. Igenis, számolni kell a problémákkal. Foglalkoztatási gondok lesznek, tovább folyik a szegényedés, illetve a gazdagodás. Hozzá kell szoktatni magunkat a konfliktusokhoz. A kibontakozáshoz csak belső erőforrásokat használhatunk fel. Ma még viszonylag jó az ország szellemi potenciája. Szerencsés a nemzetközi légkör is, hiszen a Szovjetunióban és Kínában tapasztalható megújulás, fejlődés miniket is segít és bátorít. Gond, hogy a vállalatoknál a KISZ nem tudja megvédeni, megtartani, illetve céljainak megnyerni a tehetséges embereket, azokat, akik önálló alkotó cselekvésre és gondolkodásra képesek. Sokan a kreatív fiatalok közül elmennék a nagy cégektől, a kisvállalkozásokban próbálnak szerencsét, ott bontakoztatják ki képességeiket, vagy ha ez nem megy — legalább pénzt keresnek. Jelentős változásokra van szükség. Aligha kerülhető el a politikai intézményrendszer reformja. A gazdaság területén ma még a régóta óhajtott szerkezetváltás nem látszik. Ha valakiknek érdeke a változás Magyarországon, akikor azok mindenek előtt a fiatalok. Az idősebbeknek van mit veszíteni, ők talán lehetnek óvatosabbak. De az ifjúság esetleg azt sem tudja majd megszerezni. amit elveszthet. Ezért minden erővel azon kell lenni, hogy sikerüljön megvalósítani a reformban kitűzött célokat. Nem elég nyilvános a KISZ munkája, — jelentette ki az első titkár. Aztán kifejtette: a nyilvánosság fóruma az üzemi lap is, a faliújság, de lehet szórólapokat is osztogatni az adott üzemben. Ehhez viszont az kell, hogy az alapszervezetek értelmesen, világosan fogalmazzák meg a tagság, illetve a fiatalok érdekeit. Legyenek bátrak és ne hátráljanak meg a nehézségek elől. A szervezet vonzása csökkenőben van. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a tagság egy részét elveszti a KISZ és el is fogja veszíteni. Ha a mozgalom nem tudja megnyerni a szakmai, illetve emberi elitet, akkor nemcsak számában, de tartalmában is szegényedni, sorvadni fog. Rosszul teszik azok, akik kritikátlanul hisznek a bölcsességeket kinyilvánító központokban. A iKISZ-nek igenis legyen saját véleménye és azzal törődjön, ami a fiatalokat foglalkoztatja. Például, hogy legyen értelme tanulni; hogy miként érinti az ifjabb generációkat az adózással kapcsolatos dolog. Tudomásul kell venni, a kibontakozásra garancia nincs, csak lehetőség van rá. Sokan meglepődtek azon, hogy a MOT-on megjelent két miniszter is; Kapolyi László, az ipari tárca vezetője, illetve Somogyi László, az építésügyi és városfejlesztési tárca első embere. Ezek szerint a kormányt komolyan érdekli, hogyan gondolkodnak a fiatalok, mivel foglalkozik a KISZ. Különösen szimpatikus volt Somogyi László, aki kijelentette: „Időmilliomos vagyok, úgy hogy annyi kérdést tehetnek feL, amennyit csak akarnak. Ha kelt az ebédről is lemondok a kedvükért.” Két buszra való KISZ-ve- zető volt a MOT-on Sza- bolcs-Szatmárból. Reméljük, megérte nekik. És ez a nagyszabású rendezvény nemcsak egy volt a kipipálandó ösz- szejöveteLek sorában. Sz. J. NYÍREGYHÁZÁN A KÍSÉRLETI KÉPREGÉNYSTÜDIÖBAN KÉT ÉVE DOLGOZNAK FIATAL RAJZOLOK, AZZAL A CÉLLAL, HOGY MEGTEREMTSÉK MAGYARORSZÁGON A MODERN KÉPREGÉNY ALAPJAIT, KUTASSÁK A MŰFAJ ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEIT. MUNKÁJUKAT A NYÍREGYHÁZI BESSENYEI GYÖRGY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA KISZ-BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A KISZ NYÍREGYHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL VÉGZIK. Vakvágányul a magyar képregény?! A stúdió ebben az éviben érkezett el arra a pontra, hogy munkáját szélesebb közönség elé tárja. Az elért eredmények után — kiállításokon való bemutatkozás, országos lapokban publikált képregények — a stúdió tagjai szerették volna továbbképezni magukat, hogy komolyabban, magasabb színvonalon folytathassák tevékenységüket. Ennek érdekében képregényraj zolÓHtábort szerveztek augusztus 24-től szeptember 1-jéig Gödöllőn — a Petőfi Sándor Művelődési Központban. Itt azonban érdekes problémák jelentkeztek. Szakembereket szerettek volna hívni, akiktől munkájukhoz gyakorlati tanácsokat vártak. Felmerült a kérdés, kiik legyenek az előadók. Hosszas keresgélés után kiderült, hogy Magyarországon valójában nincsenek képregénnyel foglalkozó szakemberek. A képregényrajzolók nagyrésze már befejezte munkásságát, s ráadásul a stúdió teljesen más irányban folytatta tevékenységét, így számukra az úgynevezett profi rajzolók munkája — főként dramaturgia szempontból — nem szolgálhatott példaként. Az elméletet még kutatják is alkalmimként, de a készítéshez ők sem tudnak gyakorlati tanácsokat adni. Egy megoldás tűnt kézenfekvőnek, ha egy társművészet jeles képviselőihez — a rajzfilmek készítőihez — fordulnak segítségért: Ök el is vállalták a közreműködést. A képregénystúdiónak ekkor már egyéves kapcsolata volt a torinói képregény iskolával, — hiszen Olaszországban külön iskolában tanítják a képregénykészítés technikáját — akiknek képviselőit, mint vendégeket hívták meg az- egyhetes táborba, ahová a stúdió tagjain kívül pályázat alapján az ország különböző részeiből érkeztek tehetségesnek ítélt grafikusok. Olaszországból Riccardo Migliori a torinói képregényiskola igazgatója, Alessio Crea grafikus, Ferruccio Alessandri, a Glenat Italia ’képregénykiadó igazgatója és Massimo Moretti újságíró érkezett. Ök már eLső nap megkezdték előadásaikat, amelyek alapjaiban változtatták meg a tábor programját. Diaképes előadásaikban olyan lényeges kérdésekre világítottak rá, amelyek a résztvevők számára egyértelművé tették: a képregény lényegesen bonyolultabb és összetettebb műfaj, mint ahogy az a magyar sajtóban létezik. önálló szerkezete, dramaturgiája és kifejezési rendszere van. A Magyarországon található képregényekről az olasz vendégek érte tie mk ed v e ny i 1 a t'koz ta k, hiszen Olaszországban az ilyen jellegű képes, szöveges elbeszéléseket már nem sorolják a képregény műfajához; hangsúlyozták: nem hiszik, hogy odakint Olaszországban bárki is elolvasná ezeket a munkákat, hiszen nagyon sok a szövég, a képeknek nincs funkciójuk, az oldalaknak nincs szerkezetük, egyszerűen élvezhetetlenek. Ugyanakkor hangsúlyozták azt is, hogy az olyan grafikusok, mint például Zó- rád Ernő, vagy Sebök Imre, akiknek gyönyörűek a rajzai, miért mentek bele ebbe a zsákutcába, hiszen ők, ha jó forgatókönyveket kapnak — és nem irodalmi művek adaptációit — valószínűleg a nemzetközi piacon is helytálló képregényeket tudták volna készíteni. A jó rajztudás korántsem elegendő képregény készítéséhez, itt ismerni kell magát a rendszert, a műfaj szerkezetét. Riccardo Migliori, a képregényiskola igazgatója hangsúlyozta, hogy iskolájukban a fél év alatt, mindössze a képregény technikáját tanítják meg, a jó rajzolókat a grafikai megvalósítás, a jó írókat pedig a forgatókönyvírás felé orientálják. Ök csak alapot adnak, amit felhasználva később a hallgatók képességeiknek megfelelően kamatoztathatnak;. A Kísérleti Képregénystúdió kiállításon mutatta be munkáit, amelyek ugyancsak meglepetést okoztak. A szerkesztőségek meghívott képviselői értetlenkedtek, hogy miért a harminc évvel ezelőtt megjelent képregényeket kell a lapoknak újra közölniük, ha vannak tehetséges, ^ fiatal alkotók, akik — tartózkodva az irodalmi művek adaptációitól — önálló szerzői munkákat állítottak ki. Az olasz vendégek azonban kri’tikusabbak voltak, és a hibákra is felhívták a figyelmet. Úgy ítélték meg a csoport munkáját, hogy a ki- állitáson egy nagyon jó — szinte profi — rajzolói társaság mutatta be munkáját. De a képregányfeészítés technikáját még nekik is meg kell tanulniuk. Ferruccio ALes- sandri a Glenat Italia igazgatója lehetségesnek tartja, hogy ha a csoport tovább folytatja munkáját, akkor két-három éven belül az amerikai, franoia, vagy olasz stílushoz hasonlóan képesek lesznek kialakítani saját stílusukat, amelyet akár Olaszországban is a közönség elé lehet bocsájtani. Mindenek előtt azonban a magyar közönségnek kell bemutatni, s vele elfogadtatni a valódi képregényt, amely lényegesen több és értékesebb, mint amit a magyar sajtóból ismernek. Ráadásul a szórakoztatáson kívül számtalan terület van még. ahoL ez a műfaj kiválóan alkalmazható. Ilyen például az idegennyelv-oktatás, az ismeretterjesztés, vagy akár a reklám. Ahhoz, hogy a képregény elfogadottá válhasson Magyarországon, az szükséges, hogy a különféle sajtóorgánumok a profilúknak megfelelő képregény típust, meghatározott céllal, meghatározott közönségrétegnek Ferruccio Alessandri a Glenat Italia képregény kiadó igazgatója, a képregény készítés technikai kérdéseiről tart előadást. közvetítsék. De mindenekelőtt a legfontosabb, hogy grafikailag, dramaturgiailag és tartalmilag is megoldott képregények készüljenek. A Kísérleti Képregénystúdiónak ezt a feladatot kell vállalnia. Az azonban még nagyon sok kérdőjelet hordoz magában, hogy milyen közvetítéssel fog ez az anyag az olvasók elé kerülni. Kertész Sándor KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. szeptember 19.^^ Á Kísérleti Képregénystúdió útkeresései
