Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. szeptember 19. Folytatja munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) árak a valós, a piacon elis­mert teljesítményeket tük­rözzék. Meg kell újítani a népgaz­dasági tervezési rendszert, középpontjába a piac hatá­saival is számoló pénzügyi folyamatokat kell állítani. A pénzügyi rendszer vál­tozása kihat az árrendszer­re, módosítja a termelői és fogyasztói árarányokat és ár­színvonalat is. Számításaink szerint a termelői árak az adóreform hatására 3—5 szá­zalékkal csökkennek. Azzal számolunk, hogy a fogyasztói árszínvonal az egyes fogyasz­tói támogatások megszűnését és a termelői árak évközi nö­vekedését is figyelembe vé­ve, 1988-ban 14—15 százalék­kal emelkedik. Nem lehet szó nélkül hagy­ni az árak ilyen nagymérté­kű emelkedését, mikor a kor­mány inflációellenes maga­tartásra törekszik. Ezek kiküszöbölésében, a termelés korszerűsítésében kell érdemben előrelépnünk, s ezzel összhangban a fo­gyasztói árak növekedésének mértéke is fokozatosan mér­séklődő lesz. A szokatlanul magas árnövekedés mellett a kormány külön gondot fordít a szociális biztonság megőr­zésére, a kiegyensúlyozott áruellátásra. A forint becsü­letét nem utolsó sorban ez utóbbi adja meg. A szorító népgazdasági helyzet, és a kormányzatnak az a szándéka, hogy ennek hatásától a legrászorúltabba­Kádár János, Boldizsár Iván és Szűrös Mátyás a Ház folyosóján. forrást erre általában a meg­szűnő adók megteremtik. A bérek úgynevezett brut­tósítását, tehát megemelését, a vállalatok kötelezően, de saját hatáskörükben végzik el. Módszertani ajánlásokkal segíteni kívánjuk e nagy je­lentőségű munka végrehajtá­sát. Magas szintű politikai állásfoglalások rögzítik azt, hogy egészében a főmunkavi­szonyból származó jövedel­kategóriákban összpontosul. A foglalkoztatottak batvan- hetven százalékának jöve­delme évi 120 ezer forint alatt van. Az adómértékeket és az adósávokat oly módon kellett kialakítanunk, hogy az adóbevételek zöme ebből a körből származzon. Itt kí­vánom megemlíteni, hogy a jelenlegi bérek, keresetek ismeretében került kialakí­tásra a bérből és fizetésből élőknek nyújtott egységes, évi 12 ezer forintos kedvez­mény, amely az adóalapot csökkenti. Ennek alkalmazá­sa — az évi 48 ezer forintos adómentes határt is figye­lembe véve — azt jelenti, hogy a bérből és fizetésből élők húsz százaléka és a dol­gozó nyugdíjasok közel het­ven százaléka nem fizet adót. kát megvédje, sajnos jövőre nem tesz lehetővé jelentős bérnövekedést. Így a központ beleszólása a bérek szabá­lyozásába a kívánatosnál va­lószínűleg nagyobb lesz. A bérek alakulását befo­lyásoló mechanizmusokban érdemi változásokat 1988-tól kezdődően készítünk elő. Az új adórendszer beveze­tése időben egybeesik az élet- színvonal csökkenésével, de az adók bevezetése önmagá­ban egy szűkebb körben je­lenti az életszínvonal mér­séklését. A főmunkaviszony­ban a bérek megemelése fe­dezetet fog nyújtani az adók kifizetésére. Tényleges több­letterheket tehát ott jelent, ahol a különböző csatornák­ból . származó jövedelmeket összevonják. A kormány érvelő, hasznos vita után megállapodott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával abban, hogy kötele­ző jelleggel előírja a vállala­tok számára a főmunkavi- szonyból származó bérek nö­velését annak érdekében, hogy az fedezetet teremtsen a személyi jövedelemadó ki­fizetésére. A vállalatoknál a mek — azonos munkafeltéte­lek és azonos teljesítmény mellett — az adórendszer változása miatt nem csökken­hetnek. Ugyanakkor előfor­dulhat az, hogy a vállalatok a bruttósítás elvégzése során a kerekítésekkel élve egye­seknek valamivel kisebb, vagy nagyobb bért állapíta­nak meg. Annak érdekében, hogy a csak átmenetileg je­lentkező nehézségeket az üze­mek át tudják hidalni, az év­közi bérek kifizetésére álla­mi garancia mellett hitelt le­het igénybe venni. A kormány, döntően a fo­gyasztói árak jövő évi szá­mottevő emelkedése miatt, jelentős, 24—25 milliárd fo­rint összegű szociálpolitikai kiadást tervez. Rendező el­vünk e nem kevés forrás el­osztásánál az, hogy a legerő­teljesebben érintett rétegeket védjük, így a nyugdíjasoknál, valamint a gyermekes, külö­nösen a sokgyermekes csalá­doknál tervezünk intézkedé­seket. A családi pótlékot ösz- szességében negyven száza­lékkal, mintegy 400 forinttal megemeljük. Az anyasági se­gélyt 4 ezer forintról 6 ezer forintra kívánjuk növelni. Segítség a többgyermekes családoknak, a nyugdíjasoknak Társadalmi szervezetek, mint a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Hazafias Népfront, valamint érdekképviseletek és számos képviselő tettek javaslatot el­tartotti adókedvezmény be­építésére az adórendszerbe. Ezeket — alaposan elemezve, és mérlegelve az állam szű­kös anyagi lehetőségeit — a kormány elfogadta, hogy el­ső lépésként a három- és többgyermekes családok ese­tében gyermekenként, havi ezer forintot az adóalapból le lehessen vonni. Ez másfél milliárd forint adókieséssel jár, ami azt igényli, hogy a családi pótlék emelés, amely az összes családi pótlékra jo­gosultat érinti, nem lehet több 400 forintnál és eredeti szándékunktól eltérően a gyermekgondozási segély emelésére csak 230 forint jut, a beiskolázási segély beveze­tésére pedig - nem kerülhet sor. A gyermekgondozási díjat a családok jövőre már a je­lenlegi másfél év helyett a gyermekek kétéves koráig ve­hetik igénybe. A nyugdíjak minimum 300—330 forinttal emelkednek, a 70 éven felü­liek és a legnehezebb hely­zetben lévő rokkant nyugdí­jasok körében biztosítjuk a tervezett teljes fogyasztói ár­indexnek megfelelő nyugdíj- emelést. A tanácsok szociális segélyezési keretét 500—700 millió forinttal tervezzük nö­velni. 1988-ban ki kelL dolgozni annak a módszerét, hogy mi­előbb sor kerülhessen a csa­ládi pótlék folyamatos érték­megőrzésére és, hogy a több oldalúan hátrányos helyzetű rétegek szociális biztonságát fokozatosan, rendszerszerűen garantálni tudjuk. Tisztelt Országgyűlés! Az adómértékeket úgy ál­lapítottuk meg, hogy a sávos adózás következtében az el­vonás mértéke összességében az ötven százalékot ne ha­ladja meg. A lakossági jöve­delem döntő része azonban nem a magasabb jövedelem­Elszámolható adókedvezmények A személyi jövedelemadó törvényjavaslata két kérdés­ben — a nyugdíj mellett szerzett jövedelmek adózta­tása és a lakáscélú megtaka­rításokra elszámolható adó- kedvezményt illetően — al­ternatív javaslatokat tartal­maz. Az egyik javaslat sze­rint évi 96 ezer forintig, akárhonnan származik a nyugdíjas jövedelme, nem kell adót fizetni. A kormány a másik megoldást támogat­ja, amely szerint a nyugdíj és a kiegészítő jövedelem összevonása alapján megál­lapított adót olyan arányban kell a nyugdíjasnak fizetnie, amilyen részarányt képvisel az összes jövedelmén belül a kiegészítő jövedelem. így el­kerülhető, hogy egy határon túl hirtelen, viszonylag ma­gas elvonással, egyszer csak megjelenik az adó. A másik alternatív javas­lat a lakáscélú megtakarítá­sokra vonatkozik. Vagy évi 24 ezer, vagy 36 ezer forint megtakarítás után vehető igénybe az a kedvezmény, amely szerint a megtakarítás húsz százalékával, tehát 4800 vagy 7200 forinttal csökkent­hető az adó összege. A na­gyobb kedvezményhez a 90 ezer forint és 240 ezer fo­rint közötti sávokban, maga­sabb adó tartozik — igaz sá­vonként mindössze egy szá­zalékponttal. Ez az adófize­tők szempontjából nem je­lent különösebb terhet, ugyanakkor a lakásra gyűj­tőknek érezhető segítség. Ez­ért a kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a 36 ezer forintos változatot fogadja el. Ez is egyike azok­nak a kormányzati intézke­déseknek, amelyek eredmé­nyeként összességében 1988- ban a lakásépítés feltételei nem romlanak, sőt a lakás­célú megtakarítás valame­lyest előnyösebb lesz, mint ma. Mint ismeretes, az építő­anyagok ma dotációt élvez­nek. A kormány ennek meg­szüntetését oly módon kí­vánja megvalósítani, hogy az így felszabadult állami for­rásokat szociálpolitikai ked­vezmény növelésére fordítja. Az egygyermekes családok­nál tízezer forinttal, a két­gyermekeseknél 45 ezerrel, a három- és többgyermekesek­nél 170 ezer forinttal szán­dékozunk emelni a szociál­politikai kedvezményt. így 1988-ban az egygyermekes családok ötvenezer forint, a kétgyermekesek 150 ezer fo­rint, a három- és többgyer­mekesek 400 ezer forint szo­ciálpolitikai kedvezményben részesülnek. Az építőanyagokat a jövő- iben általános forgalmi adó terheli. A kifejezetten lakás­építéshez felhasznált építő­anyagok után azonban iaz ál­talános forgalmi adó javasla­tunk szerint visszaigényelhe­tő, gyorsított eljárással. Há­zilagos kivitelezés esetén, a lakosságnál jelentkező átme­neti többletterheket rugalmas hitelezési gyakorlattal fogjuk enyhíteni. A házilagosan vég­zett lakásfelújításnál, kor­szerűsítésnél — a társadalmi szervek, a Kommunista Ifjú­sági Szövetség, a szakszerve­zetek javaslatára — az adó- visszatérítésnek felső korlát­ja nem lesz. A kistermelők érdekében Bármennyire is egységes szabályozásra törekedtünk, a személyi jövedelemadó be­nyújtott tervezete tartalmaz kedvezményeket. A kormány a javaslat kidolgozása során meghatározónak tekintette, hogy a lakosság közel negy­ven százaléka valamilyen módon részt vesz a mezőgaz­dasági kistermelésben, ön­magában is, de az 1988. évi nehéz gazdasági helyzetiben méginkább fontos, hogy elég húst, zöldséget termeljenek és az ellátás zavartalan le­gyen. A kormánynak az a véleménye, hogy e területen az érdekeltséget fenn kell tartani, a kedvezmények egyébként nem túlzottak, arányiban állnak az árak jö­vedelemtartalmával, a nehéz munkával, közös érdekeink­kel. Azzal, hogy a termelési szerkezet megújítása, a mű­szaki haladás érdekében, a jelenleginél nagyobb kedvez­ményeket kell adni a talál­mányokból származó jövedel­mekre, a társadalmi konzul­tációkon szinte mindenki egyetértett. Felvetették, hogy e célt nemcsak a találmá­nyok, hanem az újítások is segítik és ezért kedvezmé­nyezni kellene azokat. A vál­lalatok által fizetett újítási díjak a vállalatoknál 1987-től költségként számolhatók el. Ez lehetővé teszi, hogy olyan díj kifizetésére kerüljön sor — ha Igazán hasznos újítás­ról van szó —, amely a sze­mélyi jövedelemadó megfize­tésére is fedezetet nyújt. Nagy érdeklődésre számot tartó kérdés a megtakarítá­sok jövedelmének adóztatá­sára tett javaslat. A lakos­sági megtakarítások társa- d aim i -gazd aság i jelentősége miatt változatlanul tisztelet­ben kívánjak tartani a babé­tek titkosságát és biztosítani szándékozunk továbbra is a jeligés betételhelyezés lehe­tőségét. Emiatt a kamat tí­pusú jövedelmeknél 1988-ban a lakosság semmifajta adóval nem találkozik, 1989-itól pe­dig a kamatok éppen annyi­val nőnek, amennyi az adó­kötelezettség lesz. A kötvé­nyeket illetően megerősítem azt a kormány-állásfoglalást, miszerint az ez év végéig ki­bocsátott kötvények kamata nem adózik. A jövőiben kibo­csátottak után pedig az adó mértéke húsz százalék lesz, de ugyanakkor a vállalatok, a bankok szabadon határoz­hatják meg a kötvények ka­matát, s így az a mainál több is lehet. Felmerül a kérdés, hogy ha felemeljük a kamatot, de azt adóban el is vonjuk, akikor miért van a változtatásra szükség. Most, amikor bővül­nek a magánvállalkozási le­hetőségek, jó lenne, ha minél elő/bb azonos szinten lehetne a vállalati és a lakossági megtakarítások kamata. A javasolt megoldás ezt segíti elő. A láthatatlan jövedelmekről A törvényjavaslat vitájá­ban talán a legtöbb kérdés az úgynevezett láthatatlan jöve­delmek feltárását és tervezett adóztatását érintette. A vég­rehajtási rendeletben hatá­roztuk meg, hogy minden jö­vedelem, így például a hála­pénz, a borravaló is adóköte­les. De tudni kell: annak, hogy ebből látható jövedelem legyen, sok feltétele van. Az ellátás javítása, a hiányhely­zet felszámolása, a törvény- javaslat vagyonnyilatkozatról szóló rendelkezése, az ellen­őrzés fokozása mind-mind ilyen. Foglalkozunk egy olyan, a láthatatlan jövedelem beval­lására érdekeltséget teremtő konstrukció kialakításával is, hogy a bevallott jövedelmek a társadalombiztosítási ellá­tás alapjául szolgáljanak. A kormány elhatározott szándé­ka ezen jövedelmek meg­adóztatása. Hosszas szakmai vita után alakult ki az általános for­galmi adóra vonatkozóan az a javaslat, amit a kormány az Országgyűléshez benyújtott. Az adókulcsokba történő besorolások kialakításakor az volt a célunk, hogy kife­jezzük, mely termékcsoport tartozik a kedvezményezett körbe, melyik az általános feltételekbe. Létrehoztunk egy közbülső kulcsot is, a szolgáltatások körére. Ez va­lószínűleg átmeneti kulcs lesz, néhány év múlva erre a kérdésre vissza kell térni. Ez szintén bizonyos preferenciát fejez ki. A problémát az okozza, hogy ha a döntően életszínvonal-politikai okok­ból fontos, s ezért adót egy­általán nem viselő, nélkülöz­hetetlen termékek és szolgál­tatások köre széles, akkor a szükséges jövedelmet a ter­mékek egy szűkebb köréből kell beszedni. Emiatt e szű­kebb körben magasabb adó­kulcsot kell alkalmazni. Az általános kulcs mértéke 25 százalék. A különböző konzultáció­kon és az állandó bizottságok ülésein is két termékkör, a gyermekruházat és a lakás, illetőleg az építőanyagok be­sorolásáról alakult ki vita. Jelenleg a felnőttruházati termékek ára harminc szá­zalékos forgalmi adót tartal­maz. A gyermekruházati cik­kek többsége pedig forgalmi- adó-mentes, sőt néhány ter­mék, mint például a csecse­mőruházat, a gyermekcipő ártámogatásban részesül. Ügy ítéljük meg, hogy a ha­sonló termékek forgalmi adóját egységesíteni kell, s a már elmondott költségvetési összefüggések, valamint a tu­rista vásárlások miatt, erre csak a 25 százalékos mérték­ben látunk Lehetőséget. Ez is szükségessé tette a családi pótlék és anyasági segély emelését. Ami a másik vitakérdést illeti, a kész lakások általá­nos forgalmi adója a tör­vényjavaslat szerint nulla. Az építőanyagok és szolgál­tatások után ugyanakkor 25 százalékos adót kell fizetni. De ezt azok, akik nem kész lakást vásárolnak, hanem ön­maguk építkeznek, mint ahogy arról a korábbiakban szóltam, visszaigényelhetik. lói működő adószervezetet Az adóreform bevezetésé­nek számos feltétele van. Sok múlik azon, hogy jól műkö­dő adószervezetet, adónyil­vántartást tudunk-e kiépíte­ni. A kormány egységes szer­vezetet hozott létre. Meg kell mondanom, hogy részben új szervezet felállítása számítá­saink szerint másfél-kétmil- Itárd forint többletkiadással is jár. A törvényességet szolgálja, hogy a javaslat szerint az adófizetés helyességét csa'k akkor lehet kétségbe vonni, ha az ellenőrzés megfelelő bizonyítékokkal rendelkezik. Lényeges új elem, hogy az adófizetésre kötelezettek vi­ta esetén bírósághoz fordul­hatnak, s nemcsak az adó alapját, hanem magát a megállapított adó összegét is vitathatják. Ez a megoldás teljes jogvédelmet biztosít az adózóknak. Az adótörvényeknek időt- állóknak, de ugyanakkor ru­galmasaknak kell lenniük. Az élet változásait nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. A sze­mélyi jövedelemadó törvény- javaslat lehetőséget ad arra, hogy az éves állami költség- vetésről szóló törvényterve­zetben a Minisztertanács kez­deményezze az adó mértéké­nek és az adósávoknak a vál­toztatását. A viták során többen azt a véleményüket fejtették ki, hogy ez nem jó rendelkezés. Ha évenként módosítani fogják a szemé­lyi jövedelemadó feltételeit — mondták —, akkor a la­kossági adózás ugyanúgy ki­számíthatatlanná válik a jö­vőben, mint ma a vállalati jövedeletmszabályozás. Csak­hogy az állami költségvetési törvényjavaslatot e Ház hagy­ja jóvá, így önök mér leg él­hetik, hogy egy-egy év ár- és jövedelmi viszonyainak alakulása szükségessé teszi-e a változtatást, például azért, mert a nominális jövedelmek növekedése miatt túl sokan csúsznak át automatikusan a magasabb adósávokba. Szeretném még egyszer megköszönni a képviselők ja­vaslatait és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szemé­lyi jövedelemadó és az álta­lános forgalmi adó törvény- javaslatot megvitatni és el­fogadni szíveskedjenek. Az Országgyűlés ma foly­tatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents