Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

Keíet-Magyarorazág

3

1987. szeptember 19.

Szabelcs-Szatmár negyei képviselik felszólalása

Srísz Kánly sajtátájékoztatéja

Tölgyes István

Az adóreform vitájában az ülésszak harmadik napján felszólalt Tölgyes István, Sza- toolcs-Szatmár megye 10-es választókerületének képviselője, aki egyike a legfiatalabb képviselőknek, így érthető, hogy életkorából eredően sajátos szemüvegen keresztül vizsgálta az adótörvényt, amelynek kiinduló alapelveivel — mint mondta — messzemenően egyetért, s támogatja azokat. Ezután így folytatta:

— De látnom kellett, hogy a nagyszerű elképzelések és a valós lehetőségek sokszor ütköztek egymással. Ez több kényszermegoldást eredményezett. Például a forgalmiadókulcsok fokozatos emelkedése, illetve a személyi jövedelemadó adótáblájának változásai, a reális lehetőségek könyörtelen, érzelemmentes megjelenését mutatták. A törvény és az ezzel kapcsolatos intézkedéstervezetek valóságos alapokra épülnek a rövid távra várható társadalmi és gazdasági hatások — akár elfogadjuk az adótörvényt, akár nem — az életszínvonal számottevő visszaesését jelentik majd. Ha a kibontakozás záloga ez, hát legyen. De úgy gondolom, azt pontosan kellene tudnunk, meddig tart a visszafogás, a nehezebben élés időszaka. Ennek ismeretében könnyebb lenne meg- érttetni az emberekkel, hogy egy ideig többet kell dolgozniuk kevesebbért.

Az általános forgalmiadó bevezetése, s az újra szabályozott elvonások a gazdálkodás erőteljes átrendeződését jelentik —- folytatta Tölgyes

István. — Az eddig ismert — az általános forgalmiadó mellett megjelenő, de még nem végleges — új szabályozók szerint (ahol is várhatóan a nyereségadó 50 százalék, illetve a társadalombiztosítási járulék 40 százalék) és az Országos Anyag- és Árhivatal árindexei alapjárj kiszámított termelői árak erőteljesen eltérnek egymástól. Ennek a komoly ellentmondásnak a feloldására feltétlen intézkedni kell.

— A már sokat emlegetett bérbruttósítás választókerületemnek — Nyírbátor és környékének — erőteljesen élő problémája. Környezetünkre jellemző, hogy a termelőszövetkezetek ipari bérmunkát végeznek. Az adórendszer bevezetéséből adódik, hogy a bérbruttósítást minden gazdálkodó egységben végrehajtják. A termelőszövetkezetek viszont javarészt csökkenő árindexű ipari terméket állítanak elő. Kiemelt gond, hogy a megkötött érvényes szerződéseket hogyan lehet majd megváltoztatni úgy, hogy a termelés a bérbruttósítás után is nyereséges maradjon.

— A törvénytervezetek tanulmányozása közben minduntalan arra a kérdésre keresem a választ, hogyan fog változni a fiatalok sorsa a közeljövőben, milyen elérhető célokat tűzhetünk magunk elé. A bennünket legjobban érintő kérdések — az önálló élet, a pályakezdés, a la- káshozjutás, a gyermeknevelés feltételei — miként alakulnak, hogyan változnak? A lehetőségeket figyelembe

véve a törvénytervezetek s a szociálpolitikai intézkedések, a lakásépítés és a gyermek- nevelés segítésére törekszenek. Ennek ellenére a lakás építése, bővítése esetén visz- szaigényelhető adó, a lakás- vásárlási előtakarékosság, a szociálpolitikai kedvezmény, a családipótlék-emelés, a gyed, a gyes változásának feltételei minden segítő szándék ellenére sem javítanak a fiatalok helyzetén.

— Az. előzetes számítások szerint az építőanyagok árai 40—50 százalékkal, emiatt az amúgy is csillagászati lakásárak több, mint 20 százalékkal emelkednek. A gyermekruházati cikkeik árai várhatóan 32 százalékkal nőnek. Kérdezem magamtól és mindanny tónktól: mi, fiata- talok miből fogjuk fedezni ezeket az áremelkedéseket? Szociálpolitikai támogatásból? Ügy gondolom, nem. Szülői segítséggel? Talán, aki teheti. Több és hatékonyabb munkával ? Remélem, akinek módja és lehetősége lesz rá, ezt az utóbbi megoldást választja, még akkor is, ha ez csökkenti a családdal tölthető, a művelődésre, a szórakozásra, a sportra fordítható időt.

Végezetül hangsúlyozta: azt szeretném, hogy az adótörvény indítsa meg, segítse a magyar szellemi és fizikai munka nemzetközi felértékelődését, az értékrendek helyes átrendeződését. Ha az állampolgárok többsége is ezt fogja látni az új adórendszerben, s bebizonyosodik, hogy a változás értünk van, akkor úgy érzem, helyesen döntök, ha elfogadom az adótörvényt, mert így reményét látom az igazságos közteherviselésnek, a gazdasági tisztánlátás megvalósulásának.

Pregun István

Péntek délután kapott szót az adóreform vitájában Pregun István, a görög katolikus teológia rektora, Szabolcs- Szaibmár megye 1-es számú választókerületének képviselője. Felszólalását így kezdte:

— Van fgy olyan Ő9i erkölcsi törvény, mely szerint két rossz közül mindig a kisebbet kell választani. Ezen az Országgyűlésen mindany- nyian döntés előtt állunk. Választanunk kell két lehetőség között. Vagy elfogadja a magyar Parlament a kormány által előlterjesztett adó- és pénzügyi reformot — ami a Pénzügyminisztérium szakemberei szerint mégiscsak a kisebbik rossz —, vagy pedig ellene szavaz és akkor kormányzatunk olyan lépések megtételére kényszerül, melyek következményeiben a „nagyobb rossz”-at eredményezik, vagyis, gazdaságilag, anyagilag-erkölcsileg még rosszabb helyzetbe kerülne az ország népe. Roppant nagy felelősség terhel bennünket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy rajtunk az ország szeme. Hogyan döntünk, mit választunk?

— Végtelenül sajnálom és nagyon nyugtalanít, 'hogy sem a tömegtájékoztatási eszközök, sem pedig a pénzügyi szakemberek nerp szóltak teljes részletességgel arról az ország nyilvánossága előtt, milyen következményekkel járna az Országgyűlés elutasító döntése. Nagyon keveset tud a közvélemény erről a „nagyobb rossz”-ról.

— Többször elhangzott már itt az Országiházban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ha azt akarjuk, hogy a tervezett adó- és pénzügyi reform teljes értékű legyen, akkor azt érzelmileg és erkölcsileg elfogadhatóvá és megvalósíthatóvá kell formálnunk. Mit értek ez alatt? „Érzelmileg és erkölcsileg elfogadható” legyen, vagyis semmiképpen ne keltse azt a látszatot, mintha ütközne a magyar Országgyűlésnek pontosan egy esztendővel hozott családjogi törvényével. Annak a törvénynek ugyanis az volt a fő célja, hogy véd*je, erősítse a családi kapcsolatokat, és elsősorban védje a jövő reménységét, a gyermeket. Ne vegyük most visz- sza a másik kezünkkel azt, amit az egyik már odaadott! Olyan, az adótörvénnyel egy időben életbe léptetett korrekt és határozott intézkedéssorra van szükség, ami a gyermekeket nevelő családoknál az adó- és pénzügyi reformból származó anyagi megterhelést a legminimálisabbra csökkenti vagy megszünteti. Napjaink magyar valóságában erre mérhetetlenül szükség van. Ennek indoklásaként engedje meg a T. Ház, hogy felolvassam a Magyar Katolikus Püspöki Kar két hónappal ezelőtt kiadott lelkipásztori körlevelének egyik részletét:

„A családi élet válságából következik az a szomorú tény is, hogy a magyar családok többsége több mint húsz éve nem vállal annyi gyermeket, amennyi a népesség egyszerű utánpótlását biztosíthatná. A családonkénti minimális

2,3 gyermekátlag helyett a hazai családok átlagos gyermekszáma 1,9! Az évi abortuszok száma pedig még az utóbbi években is 80 ezer körül mozog. Nemzetünk léte forog kockán: társadalmunk gyermektelenné válása a népesség elöregedéséhez, ennek nyomán gazdasági-erkölcsi egyensúlyvesztéséhez, majd nemzetünk fogyáséhoz vezet. Örömmel látjuk, hogy a valóban hitükből élő keresztény családokban jóval magasabb a gyermekek száma. Egész nemzetünk létérdeke fűződik ahhdz, hogy életük ne furcsának ható kivétel, hanem követésre méltó példa legyen egyházunk és egész nemzetünk számára ...”

— Rendkívül fontosnak tartom — folytatta a képviselő —, hogy a kormány ösz- szes intézkedése családpárti legyen, tegye egyértelművé, hogy jövőnknek két záloga van: a gyermek és a hatékony munka. Amennyiben a tervezett szociálpolitikai rendszer ezt nem tükrözi, biztosra vehető, hogy a magyar családokban az 1,9-es gyermekátlag csak tovább fog csökkenni. Ezt pedig komolyan senki se akarhatja.

És itt meg kell említenünk egy fontos dolgot: olyanná

kell formálni szociálpolitikai rendszerünket, hogy az senkit ne inspiráljon a társadalom nyakán való élőSködésre, arra, hogy munka nélkül pusztán a családi pótlékból tengesse életét gyermekei nevelése helyett. Nyugodt lelkiismerettel csak akkor tudok „igen"-nel szavazni a beterjesztett adó- és pénzügyi reformra, ha a gyermekeket nevelő családok anyagi helyzetének romlását kormányzatunk garantáltan kivédi. Ismerjük el jogos költségnek a gyermeknevelésre fordított családi kiadásokat, vagyis legyen levonható az adóalapból az eltartott gyermekek, öreg szülők stb. létminimumon való eltartásához szükséges mindenkori költség.

„Érzelmileg és erkölcsileg elfogadható és megvalósítha- ■tió” lesz az adó- és pénzügyi reform, ha maximálisan tekintettel lesz a nyugdíjasokra, és mindazokra, akik anyagilag a létminimum szintje körül élnek. Egy olyan politikai rendszerben, mint a mienk, mely az anyagi biztonságút és a nyomor végleges száműzését tűzte ki célul, most nagyon demagóg ízű képmutatás lenne úgy viselkedni, mintha ők nem is léteznének. Éppen ezért támogatom iaz ipari bizottság által benyújtott módosító javaslatot, mely szerint egy adósávval emelkedjék a személyi jövedelemadó mentességi lépcsője, azaz nagyobb jövedelemnél kezdődjék az adózás. Nagyon sok, a legszegényebbek közé tartozó ember helyzetén lehetne ezzel enyhíteni — mondta befejezésül Pregun István.

A kormány munkaprogramja, amelyet az Országgyűlés elfogadott, két tartópillérre épül: a szocialista demokráciára, és a nemzeti egységre.

Ez két olyan tartóoszlop, amely reformpolitikánk új szakaszának, kibon takozás ubknak a jelszava is lehet — hangsúlyozta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke péntek délután, a Parlamentben tartott nemzetközi sajtókonferenciáján.

A kormány gazdasági munka- programjáról szólva Grósz Károly hangsúlyozta: —

Szándékaink, céljaink világosai., egyértelműek. Elhatároztuk, hogy a gazdaságban felhalmozódott gondjaink megoldásához határozottabb magatartással, eredményesebb módszerekkel, eszközökkel látunk hozzá. Ehhez szilárd alapot, politikai bátorítást ad az MSZMP Központi Bizottságának ez év júliusi állásfoglalása.

Az 1990-ig szóló stabilizációs munkaprogram nagy

társadalmi vita közepette született, amelyben sokan bírálták is elképzeléseinket, s maradtak kételyek is. Ezért a döntés után is azzal a tudattal dolgozunk, hogy programunkat a mindennapi tapasztalatok alapján tovább gazdagítjuk, megvalósításának eszközeit, módszereit

formáljuk. Az egyik legfontosabb ilyen eszközről — az adóreformról — most tanácskozik, az Országgyűlés. Meggyőződésem, hogy amennyiben elfogadja aZ ezzel kapcsolatos törvényjavaslatokat, ismét nagyot lépünk előre azon az úton, amelyet a szocialista tervgazdaság és a piac belső törvényszerűségeinek összehangolása fémjelez.

A Minisztertanács elnökéhez számos, a kormányprogramhoz közvetlenül kapcsolódó kérdést intéztek. A Die Presse tudósítója arról érdeklődött, hogy a megoldásra váró problémák közül melyeket ítéli a leglényegesebbeknek:

— A legfontosabbnak ma azt tartom, hogy a nemzet visszanyerje magabiztosságát, azt a hitét, hogy felülkerekedik a felhalmozódott gondokon. Ezzel megteszi a legfontosabb lépést ahhoz, hogy a nagyon szigorú programban megfogalmazott célokat kemény, következetes munkával valóra váltsa.

Ami a legsürgetőbb kormányzati teendőket illeti — folytatta a Népszabadság kérdésére válaszolva —. a legfontosabb most az. hogy ösz- szegezzük az országgyűlési ülésszak tanulságait. Továbbá azonnal hozzá kelT látni a munkaprogramban megfogalmazott feladatok megoldásához szükséges szervezeti, technikai és személyi feltételek megteremtéséhez. A kormány még ebben az esztendőben javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé azoknak az intézményeknek az átszervezésére, amelyek a Parlament .hatáskörébe tartoznak. Ezzel egyidőben elő kell készítenie a saját hatáskörében megvalósítható szervezeti lépéseket is.

— A magyar népgazdaság

számára előnyös, ha kiszélesítjük a külföldi működő tőke mozgáslehetőségét, mert ez oly módon ösztönözheti a gazdasági fejlődést^ ahogyan a pénztőke (tehát bankhitelek felvétele) nem képes — mutatott rá a Magyar Televízió kérdésére válaszolva. — A működő tőke ugyanis nem csupán új forrásokat jelent, hanem sokkal többet: olyan munkakultúrának: a

meghonosodását, amelyre a hazai gazdaságnak igen nagy szüksége van. Emellett gazdagítja a nemzetközi kooperációs lehetőségeket és általa

új technológiai ismeretekhez jutunk hozzá. A működő tőke bekapcsolása érdekében garantáljuk a külföldi beruházók biztonságát jelentő politikai, társadalmi viszonyokat. Ugyanakkor tovább munkálkodunk — a jogalkotás eszközeivel is — a külföldi töke számára kedvező anyagi lehetőségeket teremtő feltételrendszer kialakításán.

A munkaprogramnak a társadalmi fogyasztást csökkentő előirányzatairól kérdezett a Magyar Hírlap. A kormányfő válaszában hangoztatta: a fogyasztáscsökkentés olyan kényszerű kötelezettség, amelyet a következő három esztendőben sajnos, nem tudunk elkerülni. Szerény számítások szerint e három év alatt 6—8 százalékos csökkentést kell elérnünk. Ez 1988-ban körülbelül 1 — 1,5 százalék lesz. Hozzáfűzte: — Ez a szándék, de jelenleg még nem látom azokat az eszközöket, amelyekkel él tudjuk érni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy e törekvés áremelkedésben fog megnyilvánulni. A lakosság erre úgy reagálhat, hogy csökkenti a fogyasztását, de úgy is, hogy hozzányúl a tartalékaihoz (csupán a takarékbetét-állomány megközelíti a 300 milliárd forintot), és akkor viszont nem következik be csökkenés. Tehát a szándékunkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha különböző, intézkedésekkel ösztönözzük, hogy megmaradjon az állampolgárok takarékossági készsége. Ennek formáit ezért szabadabbá tesszük, gazdagítjuk és az érdekeltségi viszonyokat fejleszteni kívánjuk.

Az MTI tudósítója azt tudakolta’ a kormány elnökétől, hogy az új munkaprogram nem kérdőjelezi-e meg a párt XIII. kongresszusának a társadalmi fejlődés irányairól hozott határozatát, illetve a VII. ötéves tervben foglaltakat. Grósz Károly kijelentette:

— A kérdés jogos, a program előkészítése során sokan feltették már. Válaszunk egyértelmű: a párt XIII. kongresszusán, valamint a VII. Ötéves tervtörvényben megjelölt két adat — a termelés növekedéséről, illetve az élet- színvonal alakulásáról — nem teljesíthető; ezt ma már világosain látjuk. Ugyanakkor a kongresszusi határozat és a terv nemcsak ezeket a számokat tartalmazza. hanem alapvető törekvéseket, határozott irányt, szellemiséget hordoz, és hosszabb távú célokat is megfogalmaz. Ezék változatlanul érvényesek; a koncepció átrendezésére nem látunk indokot. A következő három évre azonban a feladatokat újra kell rangsorolni, mert az említett célokat a termelés jelenlegi hatékonyságával nem lehet elérni. Ezen a ponton kell tehát az átrendezést Végrehajtani.

Számos újságíró a magyar- országi reformfolyamat eddigi eredményeiről, további irányairól, az ezzel kapcsolatos tervekről érdeklődött.

A politikai intézményrendszer felülvizsgálata nem a kormányzat dolga, hiszen a politikai szervezetek önállóan működnek — közölte Grósz Károly a Washington Post érdeklődésére. — Minden olyan tömörülés, amely az alkotmányban és a törvényekben rögzített szabályokat betartja, a jövőben is tevékenykedhet, illetve megalakulhat. A miniszterelnöki beszámoló is szólt arról, hogy támogatjuk a különböző öntevékeny közösségek szerveződését. Olyan politikai szervezeteket azonban, amelyek működése nem felel meg a törvény paragrafusának, vagy szellemének, eddig sem engedtünk, s a jövőben sem engedünk — hangoztatta, majd így folytatta:

— Magam is ismerem annak a levélnek a tartalmát, amelyet magyar értelmiségiek egy csoportja az ülésszak előtt parlamenti képviselőknek küldött. A szándékát értem, és meg kell fogadnunk azt a tanácsot, hogy felelősen gondoskodjunk az ország jövőjéről. Ennél többen azonban nem tudtam kivenni a levelükből. Korábban egyébként egy másik levelet kaptam, 123 egyetemi fiatalét, akik arra hívták fel a figyelmünket, hogy az adótörvény kidolgozásakor jobban törődjünk a fiatalok helyzetével, gondjaival. Ez helyén való jelzés, a kormányzat munkáia során maximálisan eleget kíván tenni ennek az igénynek.

A Financial Times tudósítója ehhez kapcsolódva arról érdeklődött, hogy tehetséges-e valamiféle párbeszéd a magyarországi ellenzék és a kormányzat között. A kormány elnöke rámutatott: A

kérdés azt sugallja, mintha két fél közötti párbeszédről lenne szó. De ilyen nincs. Egy társadalom van, amelyen belül akadnak, akiknek egyes kérdésekben . eltér az álláspontjuk a kormányétól. Nem soroljuk közéjük a szocialista rendszer ellenségeit, mert akik a Népköztársaság törvényeit nem tartják tiszteletben, azokkal a kormány nem beszélget. Ami az úgynevezett másként gondolkodókat illeti, velük folytatni kell az eszmecserét továbbra is minden időszerű kérdésben. De szeretném nyoma- tékfcal megfogalmazni, hogy a szocialista demokrácia kibontakozásának nem az ellenzékiekkel való párbeszéd a fő útja. hanem az, hogy a társadalom tagjai mind aktívabban vesznek részt az országos és a helyi kérdések megvitatásában, a döntések előkészítésében, illetve a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében.

Magyarországon mindenkinek joga van a társadalmi, gazdasági, politikai kérdésekről a miénktől eltérő nézeteket vallani. Általában abból indulunk ki, hogy a másként gondolkodók is saját legjobb meggyőződésük alapján az ország fejlődését akarják szolgálni, csak más eszközökkel és módszerekkel, mint ahogy ezt mi tesszük. Nem hisszük, hogy egyedül mi rendelkezünk a bölcsek kövével a miagyar valóság problémáinak megoldására. Odafigyelünk tehát arra, ha szóvá teszik problémáinkat, gyengeségeinket. Ott válik el az utunk, amikor nem ezt a társadalmi rendszert akarják gazdagabbá, életképesebbé tenni, hanem a rendszer tartalmától, természetétől idegen alternatívákat keresnek. Egyébként ez a joguk is megvan. Csak arra nincs joguk mert ezt már törvény tiltja —, hogy törekvéseik érdekében szervezett akciókat indítsanak.

Mi nem hatalmi pozíciókból, hanem észérvekkel akarunk vitatkozni. Ezen az alapon a kormány elnöke mindig nyitott az eszmecserére, akár a nyilvánosság előtét is.