Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. szeptember 18. Folytatja munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka Közéleti személyiségek eszmecseréje nz ülésszakon: Berecz János, Gáspár Sándor, Gyenes András. Szabales-Szatmár megyei képviselik felszólalása Bíró Miklós A kormány munkaprogramjának vitájában szót kért Bíró Miklós Szabolcs-Szatmár megye 11-es országgyűlési választókerületének képviselője. — Hazánk gazdasági helyzetének kedvezőtlen alakulása, az egyre romló helyzet megállítására tett eddigi politikai, kormányzati reagálások — az iparral, a lakóhelyemmel, a választópolgárokkal, a munkahelyemmel, családommal szembeni elkötelezettségem és a lelkiismeretem alapján — a Miniszter- tanács munkaprogramja vegyes érzéseket és véleményeket váltott ki belőlem — kezdte mondandóját a képviselő, majd így folytatta: A jelenlegi helyzetet tömören úgy ítélem meg, hogy nagyon jelentős eredmények után a sokkal bonyolultabb feladatokat egyelőre nem tudtuk megoldani. — A szocialista gazdaság történetében máig két irányzat küzdelme folyik: az egyik az adminisztratív, a másik a gazdasági módszerekkel történő irányítás. Alapvető gond nálunk is, hogy e két irányzat ismétlődő konfliktusában a gazdaságilag kifizetődő reformokat rendszerint megakadályozta egy sor összehangolatlan, alkalmi, vagy sajnos, tartós adminisztratív beavatkozás, súlyosan terhelve még az elvtelen emberi kapcsolatokon múló „kijárási” szemlélettel, amely hatálytalanította az egyik vagy másik intézkedést a gazdasági szabályozókkal szemben. Holott ezeknek következetesebben kellett volna érvényesülniük. — Az utóbbi időben a gazdasági szabályozók sem szolgálták a politika, illetve a kormány hosszabb távú elképzeléseinek megvalósítását, költségvetés-centrikussá váltak. Például a hazai híradás- technikai és műszeripar 1986-ban 20 milLiárd forintot fizetett a költségvetésbe, 5 mindössze 2,5 milliárd forint támogatást kapott. Ha az ágazaton belül lehetne felhasználni a megtermelt nyereség ipari átlag feletti részét, úgy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nálunk is lehetőség volna a 7—8 évenkénti szerkezeti megújulásra. Elmondta a képviselő, indokoltnak tartaná, ha az elkövetkezendő időszakban az Országgyűlésen tisztázódhatna az ipar helye és szerepe országunk gazdasági életében és gazdaságpolitikájában. Majd így folytatta: Nem számlabenyújtási szándékkal foglalkozom az elmaradott térségek felzárkózásához szükséges kormányzati segítséggel, hanem azért, mert a korábbi döntésekkel megindított kedvező folyamatokat észszerűtlen lenne leállítani. A megyénk részére tervezett ilyen irányú pénz a kialakított pályázati rendszer feltételei alapján a hatékony foglalkoztatás növelését és jobb területi elosztását szolgálja. Az elbírált elképzelések sokszínűségét, egyértelmű társadalmi hasznát egy példával szeretném bemutatni. — Választókerületemben. Mátészalkán és vonzáskörzetében pár éven belül közel ezer érettségizett fiatalnak nem lesz munkahelye, ha a foglalkoztatási lehetőségek nem bővülnek. A megyei tanácshoz benyújtott pályázatok között szerepel egy új szenzor-család gyártása. Találmányról van szó, amit az Ipari Minisztérium segítségével egy rugalmas gazdasági társulás menedzselésével, s nagymúltú vállalat alkatrészgyártó bázisán készítenének. A folyamatban lévő előkészítő munkálatok állása alapján ha a hitelezés feltételei megteremtődnek, ha a piaci előrejelzések bejönnek, ha a hátrányos helyzetű térség támogatására tervezett pénz továbbra is rendelkezésre áll, megkezdhető a nagysorozatú gyártás. 3—4 év múlva nagyon pontos munkát igénylő, a mérés és szabályozás szinte minden területét érintő termék gyártása már ebben az üzemben biztosíthatja az említett létszám foglalkoztatását. — A hátrányos helyzet, sajnos történelmi örökség, és nem az itt élő emberek tehetnek a kedvezőtlen termőhelyi adottságról és a kevés iparról, mert rengeteget és keményen dolgoznak, ha van hol és ha van értelme. Befejező gondolatként azt hangsúlyozta: Az alkotó vezető az erőre épít és nem a gyengeségre. Jelentős erő a demokrácia egyre felelősségteljesebb kiszélesedése, a lakóhelyi környezetemben és a munkahelyemen tapasztalt várakozás. Nem csodára, hanem a célok és feltételek minél jobb arányára, a következetességre, és a teljesítményarányos anyagi és erkölcsi elismerésre tart igényt az emberek jelentős része, akik velem együtt aktív részeseivé akarnak válni a stabilizáció és a kibontakozás programjának. Nórák Lajos (Folytatás az 1. oldalról) pán a kistermelésben lévő anyagi befektetések, a termelési és piaci kockázat és a szabadidőben végzett fokozott munka elismerése. Erősíti azt a bizalmat, amely a kistermelők széles táborában hosszú ideje megvan az agrárpolitika iránt. — A mezőgazdasági termelés stabilizálására törekszünk, igyekszünk fokozni a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet. Fenntartjuk a fejlesztési támogatást az üzemi termelés szerkezetét sok évre meghatározó feladatoknál, például a nagyüzemi állattartásnál, a meliorációnál, az öntözésnél, az ültetvény-telepítésnél. Ugyanakkor a termelési támogatások fokozatos leépítését tervezzük. A kedvezőtlen termőhelyű üzemeknek is javítaniuk kell gazdálkodásukat, jövedelmezőségüket, a racionális gazdálkodás megteremtésével mindenütt pótolni kell a csökkenő állami támogatást. A miniszter fontos feladatnak nevezte az irányítás és a vállalati szervezet korszerűsítését. A mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése, szerepe továbbra is meghatározó marad, de szükség van a vállalkozási formák gazdagítására, a szövetkezeti tagok, a dolgozók vagyoni érdekeltségének erősítésére. Űj szervezeti formákat kell találni a kedvezőtlen adottságú gazdaságok számára, hogy működésük egyszerűbb és hatékonyabb legyen. — Elengedhetetlen a kisebb munkakollektívák, szocialista brigádok belső érdekeltségének, önelszámolásának megteremtése. Erre alkalmassá kívánjuk tenni a keresetszabályozást is. Szervezeti korszerűsítést, a feladatok átcsoportosítását, a hatáskörök csökkentését tervezzük a minisztériumban is. Szét kívánjuk választani a hatósági munkát a különféle szolgáltató tevékenységtől, s ezzel egyidejűleg erőteljesen csökkentjük a hatósági előírások számát. Űj típusú kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a minisztérium és a termelő üzemek között. Váncsa Jenő azzal zárta beszédét: a párt ma is irányt mutató agrárpolitikája, a sok százezer téesztag, háztáji gazda, állami gazdasági és élelmiszeripari dolgozó alkotóereje biztosíték arra, hogy az ágazat dolgozói végrehajtják a megújhodásból, a kormány munkaprogramjából rájuk háruló feladatokat. Devcsics Miklós (Nógrád m. 1. vk.), a Nógrád Megyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szereplő elgondolások megvalósításához több feltétel egyidejű megteremtésére van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a program egésze és a gyakorlati végrehajtása egyértelmű politikai támogatást kapjon. Elengedhetetlen az is, hogy a lakosság többségét megnyerjék a program megvalósításához. Felhívta a figyelmet a sajátos térségi problémák megoldására, az elmaradottság felszámolásában, amelyben — természetesen saját erejükhöz mérten — a megyéknek is kezdeményezőbbeknek kell lenniük. Lestárné Dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a fővárosi Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézet főigazgató-helyettes főorvosa felhívta a figyelmet arra a fontos politikai követelményre, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell a növekvő társadalmi feszültségek mérséklésére. Ez természetesen nem könnyű feladat, mivel a szükségessé váló szociálpolitikai •intézkedések végrehajtásához nem áll rendelkezésre elegendő anyagi forrás. A pénzügyi keretek — a képviselő szerint — csak a fogyasztás visz- szafogásával növelhetők. Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyébek között a •gazdaság lehetőségeit, a termelő kapacitások kihasználását akadályozó jelenségekre hívta fel a figyelmet, majd iaz adóreformmal kapcsolatban tett különféle javaslatokat. Az államirányítás és a közigazgatás ésszerűbb átrendezésével felszabaduló forrásokkal nagyobb mértékben csökkenthetők lennének a fiatal házasokra, a nagycsaládosokra, a nyugdíjasokra háruló terhek. Antal Ferenc (Veszprém m. 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgatóhelyettese kifejtette: a gazdaság fejlődésének, a nemzeti jövedelem termelésének fő területe a vállalati munka, az előrehaladás letéteményesei a vállalatok. Ezért is lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok vezetői gazdálkodó egységük munkáját valóban irányíthassák és szervezhessék, fejlesz- szék a termékek minőségét. Éljenek a nagyobb vállalati önállósággal. Az új helyzetben — mondta — a gazdaság állapotának, a prioritásoknak megfelelően kell kialakítani a vállalatok anyagi támogatásának új rendszerét. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj Zemplén m. 12. vk.), .az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója felszólalásában rámutatott: nem elég csak jó döntéseket hozni, hanem azokat következetesen végre is kell hajtani. Példaként a vaskohászatot érintő határozatok végrehajtásának helyzetét hozta fel. Elmondta, hogy lassan másfél éve tartanak a viták a különböző szaktárcák között a kohászat fejlesztése és szervezeti korszerűsítése felett, ám az ígéretek nem teljesülnek, s elmaradásunk a nemzetközi színvonaltól egyre fokozódik. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője kifejezve egyetértését a kormány munkaprogramjával, javasolta, hogy a stabilizációs időszakban az éves költségvetések tárgyalásával egyidőben kerüljön az Országgyűlés elé a Minisztertanács operatív, éves szintű munkaprogramja. Az ülésszak második napján felszólalt még Lakatos László, Szarvas Andrásné, Solymosi József, dr. Tomsits Erika, Szabó Tamás, Kulcsár Sándor, Kócza Imre, Morvay László, Vida Kocsárd, Nagy László, Holtai Imre, Juhász Ferenc, Sziráki András, Puskás Sándor, Király Zoltán, Győrffy László, Kovács László, Gágyor Pál, Simon Péter. Mivel a kormány munka- programjla feletti vitához hozzászólásra több ‘képviselő nem jelentkezet, az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt. (Folytatás a 3. oldalon) Az ülésszak második napján 'kapott szót Nórák Lajos. Szabolcs-Szatmár megye 2- es választókerületének képviselője is. Bevezetőben azt hangsúlyozta: a kormányprogram végrehajtáséhoz arra is szükség van, hogy a közgazdasági szabályozók kiszámíthatók legyenek. legalább az elkövetkezendő három évre. s következetesen kikényszeríthető legyen annak végrehajtása. Fontos, hogy az érdekstruktúrában az egyéni érdekeket a helyükön kezeljük, a kádermunkában pedig ,az új követelményeknek megfelelően dolgozzunk. Ne féljünk a tenniaka- ró, alkotni vágyó, felkészült emberek vezető beosztásba állításától, a fiataloktól. A program végrehajthatóságát saját munkahelyének példájával igazolta, ahol — a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárában — 1985-ben és 86-ban nem volt megfelelő munka, ami volt, azt sem jól végezték, ezért veszteségesek voltak. 1986 végén személyi változásokra Ikerült sor, az új vezető csupán any- nyit tett, hogy hadrendbe állította a termelőegységeket és kiszolgáló osztályokat. A szükséges személyi változtatásokat az ott dolgozó, zömében fiatalokkal megoldotta, s ennek hatására az egy főre jutó termelési érték közel a duplájára nőtt, az eredmény pedig mínusz 4 millióról 20 millióra emelkedett fél év alatt, pedig a termékek árai nem változtak. Kifejtette azt a meggyőződését, hogy nem a munkásembert kell elsősorban meggyőzni a program helyességéről, mert ő elvégzi a feladatát, úgy, és akkora, ahogyan azt neki előlkészítik és tőle megkövetelik. Példaként az egyik jó földön gazdálkodó termelőszövetkezet esetét említette, ahol tavaly 10 millió forint veszteséget, a szomszédos gazdaság ugyanolyan feltételek mellett 10 millió forint nyereséget ért el. — A program végrehajtása során a veszteséges termelőegységek tevékenységének megszüntetésekor a kétkezi munkásemberhen ne ébresszünk nemzeti bűntudatot — hangsúlyozta. — Fogadtassuk el vele, hogy arra a munkára, amit ö éveken keresztül a tőle megkövetelt szorgalommal és hatékonysággal végzett, a .társadalomnak ezentúl nem lesz szüksége, új, korszerűbb, versenyképesebb kell. Ez nem egyszerű feladat, de meg kell oldanunk, mert így leszünk következetesek és igazságosak azokkal a kollektívákkal szemben, akik mindenféle állami támogatás nélkül éltek, s közben irritálta őket, hogy a szomszédos kollektíva állami támogatásból nagyobb bérfejlesztést hajtott végre. Kifogásolta, hogy a kormányprogramról, a komoly áldozatvállalással járó 3 esztendőről kevesebbet (tudnak az emberek, mint a program részeként bevezetésre kerülő személyi jövedelemadóról. Ezért hangsúlyozta: meg kell ismertetni a programot mindenkivel úgy, hogy azt mindenki megértse. Nagyobb nyíltságot várnak el az emberek a kormánytól. Tudni akarják, mi az oka annak, hogy az ország gazdasága ide jutott. Az emberek bizalmát, jövőbe vetett hitét, csak a kormányprogram maradéktalan végrehajtásával lehet visszaszerezni, melyre az állampolgárok nagyon komoly garanciát akarnak látni. Mégpedig egy távolba mutató, kiszámítható gazdaságpolitikai 'irányvonalat, kiszámítható 'szabályozókkal. Nem iteljesíthetetlen (kérés az, hogy a kormány következetesen adjon számot az elkövetkezendő időben a program végrehajtásáról. Csak így tudjuk megértetni, hogy ha ezt együtt megoldjuk, akkor 3—4 év után kedvezőbb helyzet alakul számunkra. Világossá kell tenni például, hogy a kizárólag főműn- kaidő utáni bérből és fizetésből élők jövedelme miként alakul majd. Ha világosabban elmagyaráztuk volna, hogy a főmunkaidős réteg bére nem változik, akkor sokkal kevesebben gondolnák azt, hogy az Országgyűlés ma mondja ki számunkra a legfájdalmasabb műtéti beavatkozást. Bennem is felvetődött a kérdés, hogy a sokat emlegetett cserearányromlás miért csak a magyar népgazdaságot sújtja. Minket kedvezőtlenül érintett az olaj világpiaci árrobbanása, de ugyanolyan kedvezőtlenül az olajár csökkenése is. Mi lehet az oka — erre Magyarországon sokan választ várnak. Végezetül azt mondta: úgy fogok szavazni, hogy az a nagy többség érdekét szolgálja, azaz hogy mindenki jövedelmének megfelelő értékben járuljon hozzá a közteherviseléshez, igazságosan, minden kivételezés és megkülönböztetés nélkül. Ezt várják el itőlem Szabolcs megyében azok az emberek, akik átérzik aiZ ország .nehéz helyzetét, és anyagi helyzetük sem a legjobb és várhatóan sokuknak megfelelő munkája sem lesz. A szabolcsi emberek, akik életük során eddig is kemény és keserves harcot vívtak a nyírségi homokkal, az .iparosítással együttjáró munkássá válás folyamatával, eddig is napi 14—15 órát dolgoztak, az országos átlag-életszínvonal eléréséért. Ezek az emberek választókörzetemben megértik és felfogják, hogy a kormány az egyén számára a kedvezőtlen megoldások közül nem a sebészi beavatkozást, hanem a gyógyszeres kezelést választotta. r~— B izonyára az egész magyar tömegtájékoztatás ludas abban, hogy az országgyűlés mostani ülésszaka előtt jószerével csak az adóról esett szó. Ezt olvastuk, hallgattuk. Kétségtelen, mindenkit érint, nem lehetünk közömbösek. De könyörgöm: miért nem esett legalább töredékében eny- nyi szó arról, hogy itt most nem az adó a tét? Baj lenne, ha eltévesztenénk az arányokat. Az eszközt ne keverjük a céllal! Lássuk ám, hogy a következő évek gigantikus erőfeszítéseit arra kell fordítani, hogy a válságból kilábaljunk, olyan gazdaságot alakítsunk ki, mely folyamatos, egymásra épülő reformok révén képes zavarok nélkül funkcionálni. A holnapok, holnaputánok hatalmas munkája, a korHa adó! mány keretnek felfogható programja messze megelőzi fontosságát tekintve az összes adó és egyéb változást. Tudom, a pénzkérdések húsbavágóak. De a jövő évi és az azutáni adó kevésbé gondteli, mint a következő, ki tudja hány esztendő társadalmi, gazdasági és mondjuk ki: politikai konfliktusa. Ne engedjük hát magunkat elcsábítani, s ne ragadjunk le egy — kétségtelen fontos — részkérdésnél! Lássuk, hogy a mostani országgyűlési ülésszak stratégiai és taktikai program- vitája messze több, mint az adóreform.----------------------------------------4 következő évek komoly munkát, erőfeszítést. áldozatott követelnek mindannyiunktól. Kell az értelmes cselekvés, a töretlen hit, a hazával való érzelmi azonosulás. Hatalmas feszültségeket kell oldani, nagy konfliktusokat megszelídíteni, lesznek ütközések és harcok a cél érdekében vívott csatában. Irányítsuk hát erre a figyelmet. Vértezzük fel magunkat, hogy helyt tudjunk állni. Egy programot, egy politikát vállaljunk hát, s ne egy részének vesézésére fordítsuk minden energiánkat. Ha nem így teszünk a legnagyobb adót fogjuk fizetni. A tévedés és arány- vesztés adóját. És arról vita sem lesz. Bürget Lajos
