Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

1987. szeptember 18. Kelet-Magyarország 3 Folytatja munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka Erkölcsi érdekünk az ország boldogulása Grósz Károly miniszterelnök vitazáró beszéde Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevében megköszönöm a fel­szólalásokat, támogatásúikat, s azt, hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelem­zéshez, az útkereséshez, a módszereik kutatásához. Na­gyon 'köszönöm a végrehaj­tásban való együttműködés szándékát is. Külön szeret­ném megköszönni Kádár Já­nos elvtársiak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány 'törek­véseit. Felszólalásában meg­erősítette törekvéseink elvi alapjait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány széles körű politikai összefüggések szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyancsak köszö­nöm a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsia, valamint az MTESZ képviseletében el­hangzott, a kormány prog­ramját támogató képviselői gondolatokat. Ezek a .támogatások na­gyon sokat jelentenek min­dennapi munkánkban, erőt adnak nekünk. Úgy érzem, e két nap alatt jelentős lépése­ket tettünk előre, annak az egységnek a kialakításában, amely nélkül nem lehet sta­bilizálni, sem egy kibontako­zási programot előkészíteni. Benyomásom szerint a vita konstruktív volt, a valóság talajából táplálkozott. A fel­szólalók egyszerre fogalmaz­ták meg az ország irányítá­sának felelősségéből eredő teendőket, és képviselték vá­lasztóik érdekeit. Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Ügy látom, hogy a program végrehajtá­sának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvan­nak-e a gazdasági, társadal­mi, politikai, erkölcsi felté­telek ahhoz, hogy a progra­mot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai intézmé­nyek alkalmasak-e arra, hogy befogadják a változásból fa­kadó követelményeket, a megújulást. Miért vannak bennem ve­gyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy ér­zem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok meg­alapozottabb megjelöléséhez, eléréséhez szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoz­nunk. Ezért e helyről is sze­retném kérni az elméleti és gyakorlati szakembereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt a ikor mai köve­telményeinek megfelelő mun­kastílus és munkamódszere kialakításában, hogy eleget tudjon ttenni a program által támasztott rendkívül nagy követelményeknek. Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politi­ka, az egész társadalom min­den támogatást megad ah­hoz, hogy úrrá legyen gond­jainkon és ismét országunk szilárd alapjává váljék. Grósz Károly ezután ki­tért a kormányprogram vi­tájában felvetődött néhány kérdésre. Elsőként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tar­tozzék közvetlenül az Or­szággyűlés irányítása alá. Mint mondotta, a törvényhozó testület dolga, hogy a javas­latot tanulmányozza és dönt­sön róla; addig is azt aján­lotta, hogy az MNB elnökét az illetékes országgyűlési bi­zottság — vagy ha szüksé­gesnek látszik, akkor a tel­jes képviselőtestület — az eddiginél gyakrabban szá­moltassa be az intézmény munkájáról. — Ami a bős—nagymarosi vízlépcső építését illeti — folytatta —, felelősséggel vé­gig gondoltuk és végig is szá­moltuk a beruházás jelenle­gi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk arra a kö­vetkeztetésre, hogy nem visz- sza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnö­kével konzultálva kértük: nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezett­nél 15 hónappal hamarabb termelhessen. Szó esett a tengizi beru­házásról is. Szovjet partne­reinkkel közöltük, hogy a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettsé­geinket maradéktalanul tel­jesítjük, de szűkös anyagi lehetőségeink miatt a foly­tatást nem vállalhatjuk. Pe­dig nagyon nagy szüksé­günk volna a részvétel elle­nében kapott földáz-szállít- mányokra is. Grósz Károly ezután el­mondta, hogy vizsgálják az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásával kapcsolatos kérdéseket. Gondos elem­zéssel, alapos munkával megnézzük, mi az, amit át kell — át lehet — csoporto­sítani, mert e szervek műkö­dését nem veszélyeztethetjük. ( Ami az adósság átütemzé- sének kérdését illeti: erre nem készültünk fel. Nem ez­zel a gondolattal terjesztettük elő a programot. Azon dol­gozunk és azért dolgozunk, hogy ne kerüljön sor az adós­ság átütemzésére. Ennek a programnak az a célja, hogy az ország elkerülje azt a vál­ságot, amelynek következ­ményei beláthatatlanok len­nének az egyes ember és az ország jövője szempontjából. A politikai intézményrend­szer reformjával kapcsolat­ban — nem mint miniszter- elnök, hanem, mint a Poli­tikai Bizottság tagja, — azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizottság dolgo­zik. Ezzel1 együtt a kormány kötelessége a maga munka­stílusát és munkamódszerét is korszerűsíteni, egész in­tézményrendszerét is felül­vizsgálni, mert úgy tűnik, hogy az élet naponta ott is új követelményeket támaszt velünk szemben. A kormány munkaprogram­jának sikere nagyban függ attól, hogyan tudjuk befe­jezni az 1987-es esztendőt. A mai, illetve a tegnapi vitá­ban erről viszonylag kevés szó esett. Ezért kötelessé­gemnek érzem, hogy fel­hívjam szíves figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi teljesítmény között meglehetősen nagy a különb­ség. Vissza van még ebből az esztendőből több mint há­rom hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási prog­ram jobb pozícióból indul­jon. Szir.tesné dr. Tomsits Eri­ka a vitáiban nagy síikért ara­tott egy fontos gondolatso­rával. Azt mondta, hogy a nyugati árak után a nyugati béreknek is be kellene gyű­rűzniük az országba. Teljes mértékben egyetértek a fel­szólalóval, de két apró pon­tosítást szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. Az egyik a sorrendiségre vonatkozik, a másik az észrevétel tartalmá­ra. Először honosítsuk meg nálunk a „nyugati" munkát, termelést. Utána jöjjön a bér. majd azt követően az ár. Ha ezt a menetrendet közö­sen meg tudnánk valósítani, akkor nagyabb lesz a terme­lés, lesz mit, és miiből meg­vásárolni. Örülök annak a javaslat­nak, hogy a kormány rend­szeresen vizsgálja felül azok­nak a nyugdíjasoknak a hely­zetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívánatos, hoz­zon intézkedéseket anyagi helyzetük javítására. Ez kis híján egymillió embert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönböztetett figyelem­mel kell foglalkoznia. Több felszólaló is említette a bürokratizmust, ezzel kap­csolatban szeretnék beszélni az apparátusokról. Én azt az utíat látom járhatónak, ame­lyet Kádár elvtárs is említett: tevékenységi köröket kell fe­lülvizsgálná és nem beosztá­sokat. A bérreformmal kapcsola­tos észrevételekkel egyetér­tünk: 1988-ban megkezdjük •kidolgozását. De úgy érzem, ehhez * a bérreformhoz ma valamiféle illúzió tapad. So­kan azt hiszik, ha lesz bérre­form, itöbb bér is. Ha követ­kezetesek akarunk maradni a programban megfogalmazot­takhoz, akkor a reálbér nem növekszik automatikusan. Csak a 'termeléssel összefüg­gésben. Elhangzott — joggal —, hogy áldozatot kérünk a 'tár­sadalomtól, most kikerülhe­tetlen, hogy kétszámjegyű inflációt vállaljunk, de ter­veink szerint 1989-ben 8—9 százalékos, 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflá­cióval lehet számolni. Pontos számokat természetesen csaík akkor tudunk majd mondani, s felelősséggel csak .akkor tu­dunk nyilatkozni, amikor az első év eredményét látjuk. Azt azonban hangsúlyozni szeretném: az életszínvonal csökkenését csak olyan mér­tékben csökkentjük, amilyen mértékben az feltétlenül szükséges. S csak addig, ameddig az elkerülhetetlen! Az infláció nem ok, hanem következmény. Az okokat kell megszüntetnünk, s nem a következményekre kell koncentrálnunk. Higgy jék el nekem: nincs kedvesebb meg­bízatása egy kormánynak, mint az életszínvonalat emel­ni. Csökkentésében eddig még egyetlen 'kormány sem lelt örömet. Nekünk is csak addig és olyan mértékben kell tehát ez utóbbit felvál­lalnunk. ameddig, s amilven mértékben kikerüLhetetlen. Az embereknek el kell hinni­ük, hogy érdekükben nyeljük le ezt a keserű pirulát is. Sok reformjavaslat fogal­mazódott meg, s egy sincs, amellyel ne értenék egyet. A reformot azonban nem ön­magáért fejlesztjük, a reform nem cél. hanem eszköz. Te­hát olyan ütemben kell előbbre haladnunk, ahogy az az egész társadalom fejlődé­sét és felemelkedését bizto­síthatja. Köszönöm türelmüket, fi­Grósz Károly beszél gy elmüket. segítőkészségiü­ket. Szeretném még elmonda­ni. hogy amikor a kérdés el­hangzott: vian-e garancia ar­ra. hogy előbbre jutunk, so­kat töprengtem, mit is vála­szolják. Én két garanciát tu­dok. Az egyik, hogy ez a nép élni. alkotni akar. nyugodt jö­vőt vár. így szeretnék tervez­ni holnapjukat. És ez nagy kényszerítő ierő mindiíg, min­den vezető számára! A má- siik: áz ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett, ál­dozatkész, politizáló emberek nagy közössége dolgozik a pártban, a szakszervezetek­ben, a népfrontmozgialomfoan, a különböző társadalmi szer­vezetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre — s ha ez áldozat volt, önként tették! Tehát ha garanciát keresünk, -akkor én két következtetésre jutottam: az egyiik az érdek, a másik pedig az elkötelezettség, az öntudat. E házban a vita során számosán idéztek nagy gon- ■ dolkodókat. Én is idézem most József Attilát: „Az ér­dek, mint gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de ostobán a gazdag, és ma már sejteni kezdi so‘k szegény." A költő nekem azt üzeni, hogy nem­csak anyagi érdek létezik, hanem erkölcsi érdek is. A mi erkölcsi érdekünk — az ország boldogulása! Grósz Károly vitaösszefog- lalója után szavazás követke­zett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Országgyűlés támogatólag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munka­program-tervezetét, a minisz­terelnök .bevezető vitaindító­ját és összefoglalóját. A kép­viselők egyhangúlag elfogad­ták a programot. Az Országgyűlés őszi ülés­szakának második napja — amelyen Sarlós István. Cser- venloa Ferencné és Péter Já­nos felváltva elnökölt — ez­zel befejeződött. A képviselők péntek reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvény- javaslatok 'tárgyalásával foly­tatják munkájukat. A tör­vényjavaslatokat Medgyessy Péter pénzügyminiszter ter­jeszti az Országgyűlés elé. Tv- és rádióközvetítés az Országgyűlésről A Magyar Televízió pén­teken is kapcsolja a Parla­mentet és közvetítést ad az Országgyűlés őszi üléssza­káról. A kiadott műsor az I. csatornán megváltozik. A műsor: 08,58; Az Ország­házból jelentjük — tudósí­tás a Parlament őszi ülés­szakáról. 10,15-től a műsor változatlan. A Magyar Rádió a Kos­suth adón ugyancsak hely­színi közvetítést ad az Or­szággyűlés őszi ülésszaká­ról, 8,58-kor kapcsolja a Parlamentet. Parlamenti tudósítónk jelenti: Mindannyiónk programja H a mindenki felnyúj­totta volna a kezét a Parlamentben, aki­nek a kormányprogramról véleménye volt, még a jö­vő héten is ülésezne az Or­szággyűlés. Végül így is 43 vélemény hangzott el, s ha többségük nemcsak egyéni vélemény volt, hanem a mondandó egy része a fel­készülés idején tartott kép­viselőcsoport-ülésen fogal­mazódott meg, akkor is ma nadt mondanivaló a szüne­tekben. Moravszki Györgyöt egy kicsit meglepte, hogy min­denki támogatta a kor­mányprogramot. Meglepte, mert kétségei vannak ar­ról: vajon kellően erősö­dik-e az értékteremtő mun­ka megbecsülése. Vajon lesz-e olyan mozgástere a vállalatoknak, szövetkeze­teknek, amelyben meg tud­ják valósítani feladataikat. Mert a célok korábban is jók voltak, csak a körül­mények nem segítették az értékteremtést. — Nem tartom kielégítő­nek az improduktív terület visszaszorítására tervezett intézkedéseket — folytatta tovább a képviselő. — Eze­ket konkrétabban kellett volna meghatározni. Tehát, markánsabb intézkedéseket várok azért, hogy a feles­leges fogyasztás megszűn­jön. Véleményem szerint nem esik szó a program­ban a pazarlásról, a meg­termelt értékek okszerű felhasználásáról. Nem lá­tok differenciált előrelépést lehetőségeket a jól dolgozó vállalatok, szövetkezetek számára, Legfeljebb csak arra vállalkozhatnak, hogy ahol a munka eddig is jó volt, ott ezt megőrzik, fenntartják, de többletter­melésre nem látok garan­ciát. Óriási felelőssége van a pénzügyi kormányzatnak, egyszerű, mindenki számá­ra érthető szabályozók ki­dolgozásában. Mert 'kevés, ha csak a képviselők isme­rik. Ha nem fordítjuk le a fizikai dolgozók nyelvére, nem lehet a célok megvaló­sításához partnernek meg­nyerni őket. Nem lehet pesszimista az alaphang, hiszen a program sejteti, hogy komoly változás lesz. Ezt nagyon gyorsan a köz­vélemény elé kell tárni. Megkockáztatom: ha a programban leírt változá­sok nem következnek be, és elmaradnak az eredmé­nyek, akkor a politika, és a kormány egyaránt elve­szíthetné azt a bizalmat, amelyet a Parlament és a választók belé helyeztek. A szabolcsi képviselők arra számítottak, hogy fel­szólal Varga Gyula is. Ez elmaradt. Az ok egyszerű, olyan hírek érkeztek, hogy azok a megyei első titká­rok, akik képviselők is, már jelezték, hogy felszó­lalnak, azt pedig Varga Gyula nem 'tartotta volna szerencsésnek, hogy a fel­szólalók jelentős része pártfunkcionárius legyen. Véleménye természetesen volt, e ezt lapunk számára el is mondta. — A képviselők roppant nagy felelősséggel kezelik a kormányprogramot, és kivétel nélkül lehet érzé­kelni a nagy támogatási egységet. Ugyanakkor volt olyan képviselő, aki száz- milliárdos programot hir­detett meg és nagy tapsot kapott érte. Ilyen prog­ramokkal külön .kívánsá­gokkal .lehet élni, de most is tapasztalható, hogy van­nak akik azt hiszik, hogy a kormány munkaprog­ramja kapcsán egyszerre lehet szerkezetet javítani, külföldi adósságot törlesz­teni, és meghirdetni más programot is, tehát a 15 év alatt felgyülemlett gondo­kat most kiigazítani. Minden megyei vezetőnek létérdekei fűződnek ahhoz, hogy a megye külön gond­jait — mint a gazdaságilag elmaradott térség, a mező­gazdaság nagy súlya, a fog­lalkoztatottság gondjai — megoldják, csak arról nem szabad megfeledkezni, hogy itt most az egész ország ki­bontakozási programjáról van szó. Sok képviselő megfogal­mazta: azt kellene elérni, hogy ebből a kormányprog­ramból — együtt a Közpon­ti Bizottság júliusi határo­zatával — az egész nép vál­lalkozása legyen. Azt érzé­keltem, hogy a képviselők is ezen fáradoznak, ugyan­csak ezt erősítette a két ed­dig elhangzott szabolcsi fel­szólalás is. 3 ó hír az is, hogy a kormány komolyan gondolja a gazdasági­lag elmaradt térségek fel­zárkóztatására korábban meghirdetett programot, most, amikor a fogyókúra jön, amikor a költségvetést drasztikusan csökkenteni kell, akkor a területfejlesz­tési alapot háromszorosára emelik. Ha minden igaz, a mi megyénk az idei 106 millió helyett 1988-ban 300 milliót kap. Emellett lesz 1,2 milliárd átképzési, illet­ve új munkahelyek létesí­tésére költhető támogatás. Nekünk arra kell felkészül­nünk, hogy pályázataink versenyképesek legyenek. Ha ebbőt a pénzből 100 mil­liót elnyerünk és megkap­juk a 300 milliót, akkor a 400 millió a megye számára már nagy lehetőség újabb munkahelyek teremtésére. Ez óriási biztatás nekünk, egy ilyen programért érde­mes nagyon komolyan dol­gozni. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents